Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-10 / 288. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 10. KOMMENTÁR Centralizáció SIDÓ H. ZOLTÁN Az éjszaka leple alatt fogadták el az 1997-re szóló állami költségvetést. Már-már pánikszerű sebességgel szavazták meg, kimondatlanul is számolva azzal, hogy az államfő újratárgyalásra visszaadja a parlamentnek. Erre minden oka megvan, ugyanis évről évre rosszabb konstrukciójú költségvetést tákol össze a kormány. Ezt leginkább éppen az államfő irodája érzi meg, Michal Kováčot a pénzügyi keretek szűkítésével szeretnék egyre nehezebb helyzetbe hozni. A már amúgy is torz szerkezetű büdzsén szombaton éjszaka tovább rontottak: a Szlovák Nemzeti Banktól, az eredeti koncepciótól eltérően, többletbevételként 1,1 milliárd korona nagyságú nyereségelvonást várnak, a bevételi oldalon megjelenő összeg túlnyomó része a Munkásszövetség zsarolásának köszönhetően a hadseregnek jutott, míg az önkormányzatoknak e forrásból csak filléreket vetettek oda. Az önkormányzatok hiába érveltek azzal, hogy a nekik szánt összegnek köszönhetően jövőre akár 200-300 önkormányzat is csődbejuthat, ez nem hatotta meg a koalíciós pártok képviselőit. Mint ahogy az sem, hogy a költségvetésről szóló törvény a lakásépítési takarékpénztárak további működését lehetetleníti el. Érzéketlenségükre jellemző: e takarékossági formában egymillió polgár érdekelt, ennek ellenére az Általános Hitelbank és a Szlovák Takarékpénztár által a nyugati partnereikkel működtetett takarékoskodási forma alól kirántották a szőnyeget. Ez is részben a Munkásszövetség bűne, ugyanis az általa működtetett építési minisztérium a lakásépítések terén gyakorlatilag semmilyen eredményt nem tud felmutatni, míg a lakásépítési takarékpénztárak annál inkább. Nosza, akkor tönkre kell tenni a jól működő rendszert is. A rekordhiánnyal sújtott költségvetés a Szociáis Biztosító és az Általános Egészségbiztosító működésének anyagi feltételeit sem teremti meg; a dolog bökkenője, hogy éppen a kormány által kidolgozott törvényeket rúgja fel az állam. A közberu­házások, főleg az autópálya-program erőltetése hatalmas pénzforrásokat szív el a magánszektortól. Az 1997-re szóló költségvetés szinte minden sorából kiviláglik az állami diri­gizmusra, a centralizációra történő törekvés. Hogy valami kedvezőt is mondjunk, tény, az éjszakai „műszakban" az okta­tási tárcának is odaítéltek egy nagyobb falatot; ennek köszön­hetően május elsejétől emelik a pedagógusok bérét. Ez azon­ban édeskevés. A büdzsé világosan jelzi: a kormány már csak hatalmas hiány felhalmozása és a még működő területekről való pénzelszívás révén tudja garantálni az állam működését. JEGYZET Ilyen a boksz... KERTÉSZ GÁBOR Érdekes tudósításra leltem az egyik hazai napilap sportro­vatát böngészve, mely szerint nagyszabású és a maga ne­mében különleges sportese­mény színhelye lesz decem­ber 29-én a pozsonyi Istropo­lis, ahol is a szlovák klubok színeiben versenyző roma származású bokszolok mérkőznek meg a magyar vá­logatott öklözőivel. Ez így már magában is jópofa meccsnek ígérkezik - jópofán verik majd egymást a fiúk, de engem inkább a hír további része fogott meg. A Box Club Róm Slovakia elnöke és egy­ben a rendezvény főszer­vezője, Štefan A. Sárközi ugyanis nagy show-t jósol, melyre politikai életünk jeles személyiségeit is meghívják, mint pl. Mečiar kormányfőt és csapattársait, Gašparovič és Hudec, az ellenlábas kesztyűsök közül pedig Kňažko, Černák és Dzurinda sporttársakat. És itt kezdődik számomra igazán a hír. Az, hogy némely mélynemzeti lelkületű politi­kus számára perverz öröm, ha roma püföli a magyart és viszont, az több mint sejt­hető - eddig tart a szeretetük. De ne terelődjünk nemzetisé­gi síkra, sőt kerüljük a tömeg­verekedéseket és a háború­kat. Még zsenge gyermekko­romban mint a békesség ki­csiny hírnöke - hol volt akkor még az Erőszakkal a Nyilvá­nosság Ellen című bársonyos mocorgás - mindig, ha hábo­rúról, elesett közkatonákról hallottam, föltettem a költői kérdést: miért nem a tábor­nokok csépelik egymást, mi­ért a baka hullatja vérét, hi­szen a közkatona nem tehet semmiről, mégis ő szenvedi meg a nagyok mániáit. Valami ilyesmit kéne nálunk is bevezetni. Egy barátságos bokszmeccsen megoldani a vitás kérdéseket. Aki nem bír­ja a verést, az legyőzetett, mehet pofozózsáknak a kon­diterembe, hogy edződjék, s közben a polgár nyugodtan élhet. Hogy Mečiarral szem­ben senkinek nincs esélye a ringben, hiszen híres övön aluli ütéseiről? Ez, sajna, igaz. Nála már csak ilyen a boksz... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijesztí a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 v - Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gašparovič: - Én nem láttam, hogy övön alul ütött volna. (Szűcs Béla karikatúrája) Három hete egyfolytában tartanak az ellenzéki tüntetések Jugoszláviában Világgá sétált szégyen A választások meghamisí­tása miatti tüntetési hul­lám tovább tart Jugoszlá­via-szerte, a demokráciát követelő polgárok mellett mind több egyetemista menetel a kilométeres so­rokban. Milosevics rezsim­je egyelőre elzárkózik mindenféle kompro­misszumos javaslattól. SINKOVITS PÉTER Igencsak hosszúra sikeredtek az idei választások Kis-Jugoszláviá­ban, s e pillanatban nem tudni, mikor érnek véget. Még kevésbé világos, hogy igazából mi törté­nik az országban, hiszen teljes­nek mondható a hírzárlat: a köz­ponti lapok a megmozdulásokról alig ejtenek szót, az állami televí­zió az eseményeket az időjárás­jelentés előtt méltatja egy-két mondat erejéig, a két független belgrádi rádióadót kikapcsolták. A parlamenti választásokon fölé­nyesen a szocialisták vezette bal­oldali koalíció győzött. A helyha­tósági választásokon szintén, de már kevésbé meggyőzően, s a nyilvánvaló manipulációk el­lenére az Együtt (Zajedno) ellen­zéki tömörülés diadalmaskodott a fővárosban, aztán Újvidéken, valamint számos szerbiai nagyvá­rosban (Nis, Kragujevac, Draskovicsék aznap éjjel örömünnepre gyűltek össze. Csacsak, Kraljevo, Uzsice stb.). Draskovicsék aznap éjjel öröm­ünnepre gyűltek össze Belgrád főterén, másnap a Szerbiai Szoci­alista Párt sajtószóvivője elismer­te: a számukra nagyon fontos jó néhány helyen vereséget szen­vedtek. Aztán jött a hír - s ezt a megfé­lemlített bíróságok szánalmas módon igazolták -, hogy a válasz­OLVASÓI LEVELEK A polgárok védelméért Azt hiszem, minden magyar lak­ta faluban megszervezik a ha­gyományos Katalin-bált. A fa­lunkban működő Rózsa ven­déglő tulajdonosnője is meg­szervezte, ami nem kis bátorság­ra utal. Ugyanis léteznek bűnbandák, ezek ilyen alkal­makkor megjelennek a helyszí­nen, és mindenki futhat, ki mer­re lát. Ez történt most is Apáca­szakállason, a Katalin-bálon. A nagymegyeri „nehézfiúk" egy csoportja zavarta meg a szóra­tásokat egyes körzetekben meg kell ismételni. Ez annak „rendje­módja" szerint megtörtént, s bi­zonyára nem különösebben ne­héz eltalálni: az újabb „megmé­rettetés" a baloldal elsöprő fölé­nyét „legitimálta". Majd három hete volt az első bé­kés felvonulás, megbízható forrá­sok szerint 20-30 ezer embet tett sétát Belgrád utcám, elöl Vuk Draskovics, Zorán Djindjícs és Veszna Pesics, az ellenzéki koalí­ció vezetői. Még előttük diáklá­nyok, virágokkal. A rendőrkor­don számára. 1968 ismétlődik, vagy éppen a prágai '89. A követ­kező napon már ötvenezren van­nak, a rákövetkezőn százezren. Pirulnom kell e bíró­ság becstelen határo­zatai miatt. Azóta is, minden nap. A tömeg fe­gyelmezett, kilengésekről szó sincs. Hacsak a tojásdobálást nem nevezhetjük annak, a tüntetők ugyanis nap mint nap tojások ez­reit vágták az állami televízió, va­lamint a Politika lapkiadóház fa­lához, ablakaihoz. S amikor a rendőrség neheztelni kezdett, lisztet szórtak ugyanoda, mert az ugyebár már végképp nem tör be­járati ajtót vagy üveget. A rendőrség kezdetben toleráns volt, majd bejelentette, a jövőben már nem lesz elnéző. Napi húsz­harminc letartóztatás, másra még nem vetemedtek. Milosevics köz­ben mozgósította a katonaságot is, minden készen áll, ha „komo­lyabbra" fordulna a dolog. Mun­kába lépett az ellenpropaganda, amely - negédesen cinikus mó­don - a fővárosi polgárok szemé­lyi és vagyoni biztonsága miatt mutatott fokozott aggodalmat, majd ennek sikertelensége nyo­mán a szerbiai köztársasági par­lament elnöke ragadtatta el ma­gát, aki a polgárok törvényes til­takozását egyszerűen fasiszta tüntetésnek minősítette. Ennek kozókat. Ezért kérdem: miért fi­zetjük mi, lakosok a fekete serif­feket? Hol vannak ők ilyenkor? Egy aggódó szülő Ekecs „Derékfájós" emberek A Magyar Népi Mozgalom a Jó­létért és ki tudja még miért ré­széről megjelent egy felhívás az Új Szó hasábjain, amelyben a mozgalom nekünk, szlovákiai magyaroknak tudtunkra adja, hogy hét éwel az úgynevezett bársonyos forradalom után is­mét megtalálták számunkra a jólét receptjét. Ez nem is volna az lett az eredménye, hogy az egyetemisták szinte teljes lét­számmal csatlakoztak a felvonu­lókhoz, megmozdultak a szerbiai városok, s az utóbbi napokban rendszeressé váltak Újvidéken is a tízezres tömegek napi sétái. A rezsim abban bízott, hogy a hi­deg, szeles, esős-havas időben a tüntetési kedv elapad, ám a vá­lasztási szégyen most már ország­világ előtt nyilvánvalóvá vált. Az Egyesült Államok kilátásba helyezte a büntető szankciók fel­újítását, mire a szocialisták szó­vivője kijelentette: a választások belügyként kezelendőek. Az el­lenzéknek volt időközben egy át­hidaló javaslata: a kérdéses kör­zetekben közös bizottság vizsgál­ja felül, történt-e szabálysértés, tehát indokolt volt-e az újabb for­duló, vagy a korábban közzétett eredmények kitelesíthetőek - er­re azonban nem érkezett válasz. Megszólalt viszont a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság bírája, aki nyílt levelét a következő mondat­tal zárja: „Nem fogadom el, hogy elhallgassam az igazságszolgálta­tás szégyenét, ha már szégye­nemben pirulnom kell e bíróság becstelen határozatai miatt". Tárgyilagosan szemlélve: a szo­cialistákat rendkívül érzékenyen érintette, hogy a helyhatósági vá­lasztások során elveszítették a fővárost és Szerbia legfontosabb ipari városait. A háború óta első alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy az ellenzék komolyan meg­vesse a lábát, s már nem csak el­lenfélként, hanem tényleges partnerként lépjen fel. A hatalom abban bízott, hogy a Nyugat sze­met huny a választási csalások ténye feíett, ez azonban most már nehezen hihető. Megoldás­ként három változat rajzolódik ki. Az első a kényszerű kompro­misszum. A második a rendkívüli állapot bevezetése, a harmadik a polgárháború. A séta pedig tart tovább... A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa baj a mai szűkös időkben. Baj csak ott van, hogy a receptet, vagyis annak tartalmát titokban tartják, csak azoknak hajlandók elárulni, akik hajlandók újra fel­sorakozni a zászlók alá. Előre hát újra, szlovákiai magyarok! Pénz lesz elég, hiszen a nagy Vezér is megígérte. Csak jusson belőle mindenkinek, főleg ne­künk, derékfájásban szenvedő embereknek! Ennek következ­tében testtartásunk sem egye­nes, néha hajlongani kénysze­rülünk, főleg akkor, amikor je­lenlegi barátainkkal találko­zunk, akik a pénzt adják ne­künk. Gyertek hát, „derékfájós" emberek, tömörüljetek újra mozgalmunk soraiba, mi majd SME A politikai pártokról és mozgal­makról szóló törvény kimondja, hogy azok a pártok, amelyek megsértik az alkotmányt és a törvényeket, amelyek tevékeny­sége veszélyezteti az emberi és szabadságjogokat, betilthatok, illetve feloszlathatok. Jogi szakértők szerint a kor­mánypártok több tekintetben is „eleget tettek" a törvény idézett kitételének, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom többek között azzal, hogy a választások előtt kényszerszerződést kötött képviselőjelöltjeivel. A pártokat a legfőbb ügyész ja-' vaslata alapján a legfelsőbb bí­róság oszlathatja fel. NOVÝ ČAS November 25-én este egy nagy­szombatijárókelő egy vélhetően sebesült férfit vett észre a Trnávka folyócskában. Az illető azonnal értesítette a rendőrsé­get, valamint a mentőket, de mi­után fél óráig senki sem érkezett a helyszínre, ő maga szaladt el a városi rendőrségre. Mire velük visszatért, már a helyszínen tartózkodtak a zöl­dek is, azonban ók a tűzoltókat várták, akik majd kihúzzák a férfit a vízből. Végül elunván a várakozást a rendőrök közel egy óra múltán mentették ki a férfit, mivel a tűzoltók nem jöttek ki a hely­színre. A férfit kórházba szállították, ahol az erős lehűlés és fejsérülé­se következtében másnap el­hunyt. NÁRODNÁ OBRODA A Kelet-szlovákiai Vasmű és a belga SBI-BMI cég ez év júliusá­ban közös vállalatot hozott létre Tornaiján, az üzem bádogvágó ollókat és bádogmegmunkáló eszközöket gyárt majd. Az eredeti tervek szerint már egy hónapja üzembe kellett vol­na helyezni az LVD UNI céget, a késést adminisztrációs akadá­lyok okozzák. Á régióban 30 százalékos a munkanélküliség, munkale­hetőségetjóformán csak az Oze­ta Trenčín helyi leányvállalata biztosít. A kereslet visszaesése miatt azonban már az Ozeta is csak 200 embert foglalkoztat az eredeti 650-ből, a többiek év vé­gi kényszerszabadságukat töl­tik. PRÁCA A turócszentmártoni nehézgép­ipari üzem nehéz helyzetben van, például ez évi termelése csupán 21 százalékát tette ki az 1987. évi össztermelésnek, a cég évek óta veszteséges. Októ­bertől csak bérük 60 százalékát kapják meg a dolgozók, decem­ber 20-tól pedig üzemi szabad­ságot hirdetett a vezetőség. Jövőre 784 alkalmazottját bo­csátja el a ZŤS. Az üzem az orosz, így akar az ukrán piacra próbál betörni és megmenekül­ni a teljes csődtől. ismét vezetünk, hogy ismét dol­gozhassatok ránk, nagyobb jó­létünk érdekében. Mert itt erre megy ki a játék. A felhívás sze­rint a jelenlegi Magyar Koalíció nem képviseli a teljes szlovákiai magyarságot. Biztosan nem, csak azokat képviselheti, akik a koalícióra adták szavazatukat. A koalíció a legutóbbi választá­sokon több mint 10 százalékot kapott, vagyis ez a szám csak­nem megfelel az itt élő magyar­ság arányának. Hogy a népi mozgalom sorai egyre gyara­podnának? Honnan tudják? Ez majd csak a következő választá­sokon derül ki. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents