Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-09 / 287. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 9. Rost Andrea a Metropolitanben Washington. A hét végén debütált a világhírű New York-i Metropolitan operaház színpadán Rost Andrea. A magyar szoprán szombaton mutatkozott be Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operájában, és még háromszor lép fel ugyanabban a szerepben. Legutolsó fellépése december 19-én lesz. (MTI) SZÍNHÁZ KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke (10) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 13, 15., 17, 19, 20.45 OBZOR: Sárkányszív (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 18.30 A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17, 21 A csodabogár (am.) 17, 20.30 Jack (am.) 17,19 Amaconí gyermek (ang.-fr.-hol.)) 19 KASS

A DRUŽBA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Mision: Impossible (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A gyógyszer (am.) 15.45 A Notre Dame-i toronyőr (am.) 18 Barb Wire (am.) 20.15 ÚSMEV: Sárkányszív (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 Jánoska András több nemzetközi zenei fesztiválról is elhozta az első díjat Csodagyerek vonóval TALLÓSI BÉLA Pozsony. Hallottak már olyasmiről, hogy valaki egyszerre kis- és főiskolás? Pedig van ilyen. Jánoska András a szlovák fővárosban alapiskolába, az osztrákban főiskolára jár. Azt mondják róla, csodagyerek. Irodalomkedvelő gyerekek jelentkezzenek Országos Milcszáth-vetéllcedő Országos műveltségi vetélkedőt hirdet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Lévai Területi Választmánya és a Palóc Társaság az alapiskolák felsőtagozatos tanulói részére „Mikszáth és a jó palócok" címmel. A vetélkedő célja megemlékezni a „nagy palóc", Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulójáról, s művein keresztül erősíteni a tanulók szülőföld iránti szeretetét. A vetélkedő lebonyolításának módja: háromfős csapatok versenyeznek: olyan olvasni szerető tanulók, akik a nagy író életművét közelebbről is szeretnék megismerni. Az iskolai fordulókat 1997. február végéig kell lebonyolítani. A szükséges információkat a pedagógusszövetség területi választmányain keresztül a szervezők eljuttatják valamennyi teljes szervezettségű iskolába. Az iskolai forduló győztes csapata a járási döntőbe jut. A második forduló lebonyolítására április elsó felében kerül sor. A döntő színhelye 1997. májusában Mikszáth szülőfaluja, Szklabonya. A felkészüléshez ajánlott irodalom: 1. forduló Mikszáth: A jó palócok Tót atyafiak 2. forduló Mikszáth: A jó palócok - Tót atyafiak Véber Károly: Így élt Mikszáth Kálmán 3. forduló Mikszáth: A jó palócok Tót atyafiak Mikszáth: Szent Péter esernyője Véber Károly: Igy élt Mikszáth Kálmán (Információk: Lendvay Tibor, ZŠ maď., Mládežnícka 24, 93601 Šahy, vagy Tabánska 2, 93601 Šahy, tel.: 0812/3514) Árpád vezért Franco Nero alakítja András négy iskolába jár egyszerre: Pozsonyban alap- és zeneiskolába, két éve konzervatóriumba és két hónapja a bécsi zeneművészeti főiskolára. Igaz, amióta főiskolás, nem kell mindennap korán kelnie, és nem kell hátára vennie a könyvekkel megpakolt táskát, mert távűton végzi az alapiskolát. A tizenegy éves András ugyanis zenésztehetség. Nem is akármilyen. Úgy bánik a hegedűvel, ahogy kevesen. „Még nem egész, csak háromnegyedes hegedűn játszik, de olyan szép, tiszta és érett tónusa van, hogy nem lehet észrevenni, hogy gyerek muzsikál. Akkor se nagyon lehetett, ami„Szeptemberben beadtuk, decemberben már koncertje volt, Vivalditjátszott." kor kisebb hegedűkön játszott" mondja az édesanyja. Mert játszott ő egészen kicsi hangszeren is. Négyéves volt, amikor édesapja először adott a kezébe hegedűt. „Úgy tudta szeretni, mint más a játékot - mesélik a szülők. - Ez nálunk talán természetes is, hiszen zenész család vagyunk, tehát András a születésétől kezdve kapcsolatban van a muzsikával. Alig volt hároméves, amikor felfigyeltünk rá, ha meghallotta, hogy valaki gyakorol, leült és figyelte a játékát. Ötévesen már egyedül stimmelte a hangszert." Hatéves korában aztán jöhetett a zeneiskola. „Szeptemberben beadtuk, decemberben már koncertje volt, Vivaldit játszott" - mondja az édesanya. Két évvel ezelőtt aztán elkezdte András nagy álma, hogy egy igazi mesterhegedűn játszhasson a konzervatóriumot. Arra a kérdésre, melyik iskolát szereti a legjobban, András azt mondja: „A konzervatóriumot, örömmel járok Koppelman professzor óráira. Nagyon jó tanár, sokat magyaráz, rengeteget tanultam tőle. Rászoktatott, hogy ne szorítsam a vonót, hanem könnyedénjátsszak." S e könnyedséggel aztán könnyeden nyert több nemzetközi versenyt is. Tavaly például a Kocian hegedűművészről elnevezett nemzetközi hegedűversenyt. Vagy legutóbb Budapesten a fiatal tehetségek klasszikus zenei bemutatóját, az Ariadne gyermekei elnevezésű nemzetközi fesztivált. Ö kapta a közönségdíjat. És még valamit. Ott helyben két ajánlatot is. Az egyiket a budapesti zeneművészeti főiskolától. A másikat pedig... de az úgy kezdődött, hogy a fesztiválon ott volt Sivo professzor, a bécsi zeneművészeti főiskola tanára is. Ő adta át a díjakat. Miután végighallgatta András játékát, szólt az édesapjának, hogy vigye el őt Bécsbe, meghallgatásra. Az eredmény: Andrást ösztöndíjjal felvették a bécsi zeneművészeti főiskolára. ,.Andris a Jóistentől kapta a tehetségét" - mondják a szülők, amikor arra próbálok rátérni, hogy volt kitől örökölnie a muzsikusi vénát. „Ilyen tehetség még nem volt, és most sincs a családban." De azért otthon nincs kivételezés. Ha le kell vinni a szemetet, akkor Andris is ugyanúgy megfogja a kosarat, mint a testvérei. Akik szintén játszanak hangszeren. De egyik se irigykedik vagy féltékenykedik Andrásra, hiszen: „Szerény, jó gyerek, nem dicsekvő" - állít, Andris a Jóistentől kapta a tehetségét" mondják a szülők ják róla a szülei. S ami leendő művésznél, mivel András állítja, hogy mindenképpen hegedűművész akar lenni, zongorakísérettel vagy nagyzenekarral dolgozni... szóval ami leendő (Fotó: Prikler László) művésznél fontos, András egyáltalán nem lámpalázas. A fellépéseken, ahogy mondja, csak örömet érez. Á játék örömét, és hogy ezzel másoknak is örömet szerezhet. S a gyakorlást sem tartja kínnak. Olyan még nem fordult elő, hogy ne gyakorolt volna, amikor kellett. „A Jóistentől a tehetsége mellé még ajándékot is kapott - mondja az édesanya. - Hogy nem kell neki annyit gyakorolnia, mint másoknak, mert könnyen tanul. Nehéz, hosszú, tizenöt lapos koncerteket is nagyon rövid idő alatt megtanul fejből." Most éppen Beriot Tarantelláját gyakorolja. Többek között ezzel a darabbal készül a bukaresti nemzetközi fesztiválra. „Jó lenne megnyerni az első díjat, s a vele járó pénzösszeget" - mondja a család. Mert András jelenleg a Sivo professzortól kölcsön kapott francia vonóval játszik. S a család nincs olyan anyagi helyzetben, hogy teljesíteni tudná András nagy álmát: hogy egy igazi mesterhegedűn játszhasson. Saját mesterhegedűn, saját vonóval. Barak László: Títaníc-verzió című verseskötetéről Dekódolt szívzörejek VÖRÖS PÉTER Az 1953-ban Muzslán született Barak László költő, Inzultusok kora (Nap Kiadó, 1992) című verskötetéről írt kritikám záró soraiban, annak idején a következőket vetettem papírra: „(...) Barak poézisének belátható időn belül a történések szerencsésebb alakulása eredményeként lesz másszínű folytatása is." Ám ez a „folytatás" azóta is várat magára, de költőnk egy újabb felismeréssel lett gazdagabb, amely legújabb verskötetének hátoldalán olvasható. íme a textus: „Nem szeretem, ha kézen fogva vezetnek. Önként választottam a felemelő, lesújtó víziók állandó szorongásban tartó magányát." Nos, ez a nem éppen idilli állapot, mikor a költő - a pillanatnyi sorshelyzetből adódóan - „kerek konyhaasztalon" írja „csupasz lábbal /a padlóhoz fagyva" verseit, bizony nem a versteremtés trópusainak megelőlegezett előszobája. Barak László makacs „lázbeszédeivel", és „szelíd pamfletjeivel" kerek negyed százada jelen van a (cseh)-szlovákiai magyar irodalomban. Most, napjainkban a neo „Inzultusok korában" jelent meg a költő Títaníc-verzió c. verskötete, a Nap Kiadó Metszet sorozatában, Zalán Tibor sajátosan egyéni, de értő és szigorú válogatásában. Tehát nem vitatható, hogy a költő jelen válogatott versgyűjteménye, az eddig négy kötetnyi opuszt magába foglaló életmű legjobb és legtöbbet mondó darabjait adja az olvasó kezébe. Nemes Nagy Ágnes íija egy helyütt a következőket: „Minduntalan a tudat homályos részeivel foglalkozunk, hogy megnevezhessük azt, ami eddig névtelen volt". Nos, úgy hiszem, Barak László sem tesz másként, versben nevezi meg (megbélyegzi) az örökösen magunkba és belénkfojtott névtelen titok-Titanicokat. Habár költőnk verseiben, első ... versben nevezi meg (megbélyegzi) a névtelen titok-Titanicokat. hallásra úgy tűnhet „Minden mondat zárva", de kellő odafigyeléssel rájövünk, hogy Barak „elköti végül minden mondatát..." A kétrétegű Barak-vers tehát így lényegül át igazi költészetté, amely a „(...) költő mélyen átélt - átérzett és átgondolt egyéni-közösségi élmények nyomán a létre: létünkre keres és ad választ - a maga válaszát, az erkölcs és az őszinteség jegyében." Mert időközben költőnk, hol kényszerűen, hol meg tudatosan ráeszmélt, hogy „A távozás verse helyett" a megmaradás és az esély versét kell megírnia. S teszi mindezt, (újabb verseiben) olyan vehemenciával és meggyőző erővel, amelynek nincs páija pillanatnyilag a szlovákiai magyar poézisben. A Vigasz c. versében úja: „Hallom, a lét mint csörömpöl / egy másik idő gyomrában." Nos, ez az a belső hallás, ami miatt „ordít a költő -", s ami miatt néhanapján tollat ragad, mert ráérez és kimondja, hogy „trágyává eijedő szóvirágok bűze" szennyezi környezetünket mindennapjainkat. Viszont a mindig lázas lázadó („szelíd") Barak, azt is tudja, hogy „A költő nem lázadhat a szavak ellen, / minthogy mindenkor úgy véli, / ellene lázadnak a szavak". A költészet - köztudott - a csend művészete, költőnk tehát magához szelídíti a szavakat, mert miként ő mondja, „Egyre többször riaszt fel / a csend, / amit hangzavar teremt, s növeszti lombját..." Jó ezt olvasni, mert jelen verskötet, eme néhány utolsó sora azt bizonyít/hat/ja, hogy az utóbbi időben, egyre hallgató? költőnél, beállt! a versírás ideje. Ezért hát végre fedezzük el Barak Lászlót, az ő értelem atmoszféráját közvetítő, puritánul is modern, objektív és tudatos költészetét. Új magyar film Mese, mítosz és történelmi valóság keveredik Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében, amelynek mozibemutatójára december 12-én kerül sor Budapesten. A tévénézők a tervek szerint jövő húsvétkor láthatják, de nem a 107 perces mozifilmet, hanem hosszabb változatát, egy három vagy négy részből álló sorozatot. Á főszerepet, Árpádot Franco Nero alakítja. A mintegy 200 millió forint költséggel forgatott film a Postabank, a Szerencsejáték Rt. és számos más magyar cég támogatásával készült. A Honfoglalást a jövő év elején Los Angelesben, a világ legnagyobb filmvásárán is bemutatják. Az angol nyelvű változatot Rómában készítik el. Olaszország Ejnye! Saját legnagyobb zeneszerzőjüket sem ismerik az olaszok - áÜa pította meg egy nemrég készített olaszországi felmérés, amelynek meghökkentő eredménye volt: a megkérdezettek 50 százaléka Beethovennek tulajdonította Verdi Aidáját. Nemsokára a hazai mozik is műsorukra tűzik Woody Allen legújabb munkáját, a Hatalmas Afrodité című filmet, melyben a rendező ismét megcsillogtatja humorát. (Fotó: archív)