Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-09 / 287. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 9. KOMMENTÁR Rossz krimi TÓTH MIHÁLY A Gaulieder-iigy fejleményeit úgy is felfoghatjuk: Mečiar nagyon komolyan gondolta, amikor az 1994-es választások után kijelentette-: gondoskodik róla, ne ismétlődhessék meg, ami 1994 márciusában történt. Vagyis mozgalmában olyan viszonyokat teremt, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a DSZM képviselői közül bárki akárcsak gondoljon is a disszidálásra. Ezt a munkát arra az Ivan Lexára bízta a harmadik miniszterelnökségére készülő Mečiar, aki a titkosszolgálat főnöke lett. A hatalomgyakorlók egy-egy elejtett megjegyzése alapján összeáll a kép: az állambiztonság legdiszkrétebb ügyeivel foglalkozó személy azt követően került funkcióba, hogy a leendő képviselőkkel aláíratta a dátum nélküli lemondó-nyilatkozatot. Ez testvérek között is csak az alkotmány betűjének durva megsértéseként minősíthető. Nincs olyan grafológus, akí a történtek után a lakosság nagyobbik felével el tudná hitetni, hogy Gaulieder a mozgalom képviselői klubjából való távozása után írta meg lemondólevelét. Ez azt bizonyítja, hogy a koalíció fő ereje élt, él és élni fog a politikai és az anyagi zsarolás eszközével. Ha cinikus akarnék lenni, a robbantás után azt is mondhatnám, hogy az elmúlt másfél évben némileg azért kulturáltabbá váltak Mečiarék módszerei; lassan már 4 napja, hogy robbant a pokolgép, de a kormány és a mozgalom környezetéből még senki sem tett utalást arra, hogy Gaulieder is gyanúsítható a robbantással. Lehet, hogy az állami humorszakértők rájöttek arra: egy vicc igazából csak egyszer vicc. Belpolitikai szempontból főleg a Mečiar-Migaš-viszonyra nézve van jelentősége, hogy közhírré tétetett, milyen viszonyok uralkodnak a DSZM-ben. A két párt jövőbeni együttműködésétől tartók fellélegeztek, amikor a nyári kormányválság napjaiban „pofára ejtették" a DBP azon részét, amely hajlamos lenne lepaktálni Mečiarral. Egy ilyen esemény kijózanítóan hat azokra is, akik még nem döntötték el, hogy a demokrácia nagyobb érték-e, vagy á nemzeti és az osztályszempontok abszolutizálása. Most azt is megmutatták Mečiarék, hogy mire képesek saját emberükkel szemben, akinek volt bátorsága másként gondolkodni. Gaulieder kizárása és ami a kizárást követte, az a csiszolatlan bolsevik éra legrosszabb praktikáira emlékeztet. Ócska krimiről van szó, amelynek szerzője már az első oldalon elárulta, ki a tettes. JEGYZET Poharam, gyégyére HOLOP ZSOLT Most, hogy a Megbékélés Alapítvány nyilvánosságra hozta az általa támogatott rendezvények listáját, ismét van miről beszélni, van kire mutogatni ezen a nemzetiségi szemétdombon. Ez igényelt, ez nem, ez megkapta és magáncélokra fordította, ez megkapta, de nem köszönte meg, emez meg egyszerűen eladta magát. Az „el kell venni és passz"-tól a „menjen a fenébe a koszos pénzével"-ig minden hallható. Az alapkérdés: kérni vagy nem kérni; a többi maszlag és nem érdekes. Nem hinném, hogy ha mondjuk egy öregotthonnak Gyimesi felajánl egy színes tévét, az öregotthon, miként Micimackó, a két mancsa közé fogná az ő fejét, és erősen törné azt, elfogadja-e vagy sem. Ide azzal a tévével, adja akár az ördög, Mečiar, vagy maga Gyimesi, mert a lényeg valahol a hosszú téli estékben és a pénteki Dallasban van elrejtve. Gyimesi így joggal várja el legalább azt, hogy ne az orra előtt, hanem a háta mögött köpjenek, amikor beállít a tévével. A probléma ott van, hogy ez a pénz jár nekünk, jár a Csemadoknak, színházainknak, könyvkiadóinknak, a magyar tanszékeknek, a cserkészeknek, az öregotthonoknak, a folklórszövetségnek, az énekkaroknak, az önkormányzatoknak stb. És még csak nem is ott tartunk, hogy járni jár, de nem jut, mert láthatjuk, hogy azért valamicske csak jut. Nincs hálásabb feladat, mint szétosztani nekünk a nekünk járó pénzt, és a nemzetmentő szerepében tetszelegni. Mert Gyimesi nem azt mondja, „birtokaim egyéves jövedelmét felajánlom..." erre és erre, hanem azt: kapsz pénzt, de gügyögd szépen: MNM és Gy. Gy. Gyimesi akar valamit a nekünk járó pénz fejében. Számára nem az a fontos, hogy az öregotthonnak tévéje legyen, hogy megjelenjen egy együttes CD-je, hogy piacra kerüljön egy könyv. Öregem, ha nem mondod, házalunk tovább a pénzzel, majd mondja más: Emelem poharam gyégyére!, és csinálhat a pénzzel, amit akar. De valójában Gyimesi csinálja azt, amit akar: nyomul, jótékonykodik, beférkőzik a köztudatba, egyszóval a választási kampányát alapozza. A mi pénzünkön. Hfl • Ilii as n .-"•I Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Miniszter úr, mi mikor érezzük meg a szlovákiai makroökonómiai vívmányok áldásait? Nyugi, nyugi, néhány év múlva nektek is több csöppen majd... (Szűcs Béla rajza) Ismételten csak 58 milliót szán a nemzetiségi kultúra támogatására Az állami költségvetés és gubancai A jövő évi állami költségvetés irányvonalának jellemzője, hogy a bruttó hazai össztermék szokatlanul magas hányada a központi elosztás rendszerén áramlik át. A. NAGY LÁSZLÓ Ez a célzatosság és céltudatosság köztudottan az erősen központosított országok sajátossága, ahol az állam így jelentősen befolyásolhatja a társadalmi és gazdasági folyamatokat, viszont a fejlett demokráciákban a pénzeszközök nagy része a „keletkezés" helyén marad. A szomorú hazai viszonyokat tökéletesen tükrözi az önkormányzatok részesedése a központi adóbevételekből. Míg azokat 1994-ben a személyi jövedelemadó 29,9 százaléka illette, 1997-re annak aránya 20,7 százalékra csökkenne. Hasonló a helyzet a társasági jövedelemadó esetében is, ahol az önkormányzatok részesedése a Egyre bőségesebb tartalékalapokat képeznek. feltüntetett időszakban 5,9 százalékról 3,4 százalékra esik vissza. Kielégítő megoldást az adóbevétel 8 százaléknyi átirányzása jelentene az önkormányzatok pénztárcájába, miközben rekonstrukcióra szorul a személyi jövedelemadóból befolyó összeg újraelosztási rendje is. Nem elhanyagolható tétel az útadó sem, amelynek 51,45 százaléka illetné az önkormányzatokat. Az 1997-es költségvetési javaslat „érdekessége" és merészsége a fegyveres erőknek tervezett 25,7 milliárd koronában nyilvánul meg, amely ráadásul nem vonatkozik a kerületi költségvetésekbe foglalt belügyi tételekre. Kétségtelen, hogy a titkosszolgálat .javára" javasolt összeget a felére, a belügyi és a védelmi tárcáét pedig tíz-tíz százalékkal kellene csökkenteni. Az elmúlt évek furcsa, de immáron hagyományos szokása lett az egyre bőségesebb tartalékalapok képzése. A jövő évi javaslat a teljes állami költségvetés közel 7 százalékát, azaz 14 milliárd koronát tervez tartalékolni, ennek felhasználásáról a kormányfő vagy az illetékes miniszterek döntenek... Jogosan vetődik fel két megjegyzés: 1. az egyes minisztériumok nem képesek hiteles költségvetés kidolgozására, 2. nyilvánvalóan a parlamenti jóváhagyási folyamat kijátszására törekednek az illetékesek - a kormány önkényesen, a függetlenség leple alatt mentesíti magát a parlament ellenőrző szerepétől. OLVASÓI LEVELEK Egy tányér leves Az elmúlt napokban, a jövő évre tervezett költségvetés vitája kapcsán, a szociális ügyekért felelős tárca vezető politikusai is gyakran hallatták hangjukat. Az 1997-re tervezett „ésszerű elosztás" valójában újabb szigorításokat hoz magával. A miniszter asszony szájából, nyugati példákra hivatkozva, elhangzott többek között az egy tányér levesre való utalás (járadék, jog?) is. Az elképzelések szerint korunk számkivetettjei, a perifériára sodródott emberek tömegei, valamilyen paragrafus alapján a szociális segélytől megfosztottak, szenvedélybetegek, hajléktalanok stb. is jogosultak lesznek napi egy tányér levesre. Reméljük, hogy e „lukulluszi menü" kiagyalói nem lopják ki a krumplit és a babot a rászorultak leveséből! Egy kevés mócsingra már gondolni sem merek. Sok politikusunk békés együttélésről, törvénytiszteletről, az egyén felelősségéről (ami természetesen fontos!) papol, miközben csak egy igazságot ismer, a sajátját. Az emberek többsége elveszítette bizalmát az olyan politikusok iránt, akik a terhek túlnyomó részét kizárólag a szegényebb társadalmi rétegekre akarják áthárítani. Eljöhet még az idő, amikor az uralmon lévőknek a vészhelyzetnek eddig ismeretlen formájával kell szembenézniük - a nincstelen, éhező tömegek elszántságával. Szabó Sándor Királyrév Magányos öregek Szomorú esetekről beszélgettek a szegény, idős betegek, amíg várakoztak a kezelőorvosuk ajtaja előtt. Hazafelé menet elgondolkodtam a hallottakon. Sajnálom a szegény, magányos, idős embereket, főleg azokat, akiknek nincs aki egy pohár vizet adjon. Sajnos, megöregedtek, megFrantišek Gaulieder Dzurinda székén ült Pozsony. - Képviselői mandátumom megvonását a parlamentből való kitiltásomnak kellett volna követnie, ezt ellenzéki képviselők súgták meg nekem. Csak ezt próbáltam megakadályozni - nyilatkozta František Gaulieder, ezzel magyarázván, hogy beült a KDM parlamenti soraiba, konkrétan Mikuláš Dzurinda helyére. Gaulieder szerint ez nem azt jelenti, hogy belépne a Kereszténydemokrata Mozgalomba. Ivan Gašparovič házelnök ugyanis ilyen értelmű kijelentést tett, Gaulider szerint azonban megtarthatta volna magának a szándékosan félrevezető mondatot. (TA SR) Kassai kiállítás A költségvetésben első alkalommal szerepel az újonnan kialakított kerületek juttatása is, amely 42,3 milliárd koronát tesz ki. Sajnálatos, hogy e hatalmas összeg is eltörpül a közigazgatási reform költsége mellett, amely egyértelműen a kormánykoalíció pozícióinak megszilárdítását szolgálja a lakosság rovására. Az állami költségvetési tervezet Hudec miniszter ismert ellenszenve miatt ismételten csak 58 A nemzetiségi kultúra fejlődését 140 millió korona biztosítaná. millió koronát szán a nemzetiségi kultúra támogatására. Ennek valóságos értékét csökkenti, hogy a minisztérium ennek az összegnek a nagy részét propagandacélokra használja fel. A nemzetiségi kultúra létét, fejlődését 140 millió korona állami támogatás jóváhagyása jelentené. A tételes felsorolásból utolsóként az oktatásügyi minisztériumot említem, amely figyelmen kívül hagyta a pedagógusok és diákok körében sikeresen alkalmazott és kedvelt Skabela-Bóna-féle szlovák nyelvoktatási módszert, amelyet 10 millió korona állami támogatás illetne meg. Magyar termékek ÚJ SZÓ-HlR Kassa. Vasárnap délután befejeződött a négynapos magyarországi termékbemutató. A Technika Házában huszonkét gyártó cég vonultatta fel legújabb termékeit, s kínálta azt a szlovákiai kereskedőknek. Helyben csak egy kozmetikai cikkeket forgalmazó cég árulta termékeit, így a látogatók közül többen vásárlás nélkül, s kicsit csalódottan távoztak. Az Ipari Reklám Kiállítási Kft. képviselőjétől, Szentgyörgyvölgyi Zoltántól megtudtuk, hogy a kiállító cégek elégedettebbek voltak a rendezvénnyel, mint a nagyközönség. Tudniillik számos szlovákiai importőrrel vették fel a kapcsolatot, s beszélték meg az együttműködés lehetőségeit. Ez a kapcsolatteremtés a jövőben mindkét félnek hasznos lehet, (g-f) Lopott, zsarolt Félelemben éltek Losonc. A Losonci járás északi részében egy 47 éves rokkantnyugdíjas férfi tartotta rettegésben az apróbb települések idős lakosait. Lopta, zsarolta az egyedül élő, magatehetetlen polgárokat, akikhez bármikor benyitott. A rendőrség többször őrizetbe vette a garázdálkodót, de nem tudott ellene felhozni bizonyítékot, mert az emberek féltek tanúvallomást tenni. Úgy látszik, most legyőzték magukban a félelmet, mert néhányan már tanúskodtak. A rendőrség letartóztatta a garázda férfit, aki időnként a szomszédos járásokba is tett „kiruccanásokat", de ezekből a régiókból eddig nem érkezett bejelentés ellene, (-kas) betegedtek. Dolgoztak amíg bírtak, gyerekeket neveltek, örültek, amikor megszülettek az unokák, és biztos, hogy sokat segítettek és adtak, amennyi tőlük tellett, azért, hogy a gyerekeiknekjobb és szebb életük legyen. És mit kap némelyik idős szülő mindezért cserébe? Azt, hogy megfeledkeznek róla, hogy némelyik gyerek még arra is képes, hogy a tehetetlen szülőt tettlegesen bántalmazza. Nagyon szomorú dolgok ezek. De a hallottakból ítélve valóságosak. Persze ezzel nem azt akarom bebizonyítani, hogy ez általában így van. Isten őrizzen meg ettől mindnyájunkat, szülőket. Juhász Irén Kőhídgyarmat