Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-23 / 299. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 23. KOMMENTÁR Őrzők újra a strázsán SZILVÁSSY JÓZSEF Békesség földön az embernek - csendül fel az ének néhány óra múlva milliók ajkán. Itt, ezen a tájon boldog kitárulkozás helyett összeszorul a szívünk: mi, szlovákiai magyarok rég nem vártuk a karácsonyt ennyi szorongással, ennyiféle aggo­dalommal, mint ebben az esztendőben. Tarol a munkanélküliség szülőföldünkön, s emiatt sokan, egy­re többen szembesülnek súlyos megélhetési gondokkal. Nekik olykor bizony kenyérre, tejre, szénre, villanyszámlára is alig­alig telik. Nem tekinthető politikai manipulációnak, hiszen döbbenetes valóság az, amit egyik hazai magyar pártunk állapított meg néhány héttel ezelőtt: a kormány tudatos diszkriminatív poli­tikájának következményeként mára gazdasági és szociális ka­tasztrófa sújtotta területté süllyedt Dél-Szlovákia. Mi, magya­rok egzisztenciális gondjainkon kívül másféle létbizonytalan­sággal is farkasszemet nézünk: egyes nacionalista erők nem tettek le arról, hogy ellehetetlenítsék iskoláinkat, pedagógu­sainkat, állami hivatalokban dolgozó szakembereinket, s a napokkal ezelőtt elfogadott törvény segítségével pedig meg­próbálják megfélemlíteni, elnémítani azokat, akik a demokrá­, cia és a szólásszabadság szellemében tiltakozni, ellenkezni merészelnek. Egyeseknek senkit sem sértő, senki ellen nem irányuló millecentenáriumi emlékműveink is szemet szúrtak, és ezért kíméletlenül rombolni akarnak Krasznahorkaváral­ján, Leleszen és máshol. Már hegyezik plajbászukat a nyelvőrök, hogy az Európa-szerte bírált törvény nevében jó vastagon fogjon, és százezres bírságokat róhassanak ki azok­ra, akik alkotmányos jogukkal élve anyanyelvüket is kívánják használni a közéletben. Dáridózásuk már csak azért sem lehet törvényes és egyértelmű, mert a kisebbségi nyelvhasználatról a kormányfő és mások ígérgetése ellenére máig nem született európai léptékű jogi norma. Ma olyan sivár a világunk, mint Krisztus születésekor volt, mondta nemrég egy neves szemé­lyiség. Ezért új evangelizációra van szükség. A szeretet és a remény karácsonyára. E nemes eszme szellemében újra őrzők állnak a strázsán Krasznahorkaváralján, a Szlovákiai Értelmi­ségi Fórum rendezvényein s megannyi más közösségben. Őrzik az ember szépbe szőtt hitét, igyekeznek cselekedni is azért, hogy Szlovákiában ne burjánozzanak el véres és ostoba feneségek. S talán nem is olyan sokára, sok ország boldogabb polgáraihoz hasonlóan majd belőlünk is felszabadultan sza­kad ki a karácsonyi ének: Békesség földön az embernek... JEGYZET Hitünk lángjai DUSZA ISTVÁN Mily nehéz utat találni a hall­gatás sötét barlangjában, bár a tudat az acél és a lélek a kova, s belőlük a szellem szikrái oly szaporán hullanak alá a semmibe. Mert világító lángot lobban­tani a szavak mécseseibe igen nehéz. Gyengécske pilácsok lesznek szavaink, mert fogytán a hit olaja, mitől felloboghatnának a lángok. Kimondott szavaink alig vilá­gítják be a hallgatás sötét barlangjának falát, s a kifelé vezető járatot oly sokszor csak lábujjainkkal tapogatjuk vakon. Hogy mennyire elbizonytala­nodtunk, azt az adventi vára­kozás és a karácsonyi öröm napjaiban érezhetjük legin­kább. Hétköznapjainkat leg­többször nem a magunk csi­holta szikrák szavainak lán­gocskái világítják be, hanem hivatásos szómágusok röpte­tte hideg fényű sziporkák. Már észre sem vesszük, mi­kor cserélődnek ki a szellem szikráival a hit apadó olajá­ból előcsalt fényes szavaink a kormozó, füstölő hazugságok hideg fényű szavaira, így lett advent ideje az ajánd­ékozás pillanatait jó előre be­kormozó szavaké. Karácsony pedig a Megváltó eljövetelé­nek hittel teli ünnepe helyett a percek alatt ellobbanó sza­vak éjszakája. Már nem énekelünk, már nem imádkozunk, már nem nyúlunk egy verseskötet után, s mennyből az angyal is máshová tévedt. Csak tapogatódzunk a hallgatás sötét barlangjában, mert kiüresedett szavaink csak kormoznak - nem vilá­gítanak. Mert már nemcsak a hit olaja apad mécseseink­ben, hanem kopik a tudat acélja, s porlad a lélek köve is. PlBIMiBPllRilii Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Igyunk egy pohárral arra, hogy a kormánynak azért a karácsonyt nem sikerült saját céljaira privatizálnia! (Szalay Zoltán karikatúrája) mm^^^MW A kisded igaza egy jobb világ megszületésének lehetőségét hordozza magában Karácsonyésti csönd Ilyenkor, karácsony táján elcsendesedik a világ. Né­hány napra megszűnik a rohanás, csillapodnak a feszültségek. CSÁKY PÁL Az emberek mintha újra felfe­deznék egymást: örömet akar­nak szerezni a másiknak, s ilyenkor fokozottabban hajlan­dók segíteni a rászorulókon is. Ebben a hangulatban tisztább­nak, jobbnak érzi magát az em­ber. Hány helyen szakad fel ilyenkor a sóhaj: miért is nincs mindennap karácsony? Elgondolkodtunk-e azon, mit is ünnepelünk ezen a napon? Mi­lyen elemi szembeszegülést a hétköznapok világi értékeivel? Kétezer éwel ezelőtt egy gyer­mek jött a világra. Születését rendkívüli jelenségek kísérték. A világot akkor is a hatalom iz­gatta. József és Mária eleget tett a hatalom utasításának: megszámláltatásra Dávid váro­sába ment. Az isteni szellem tudta, hogy a római fegyverek ereje és a helytartók gőgös sza­va nem versenyezhetnek vele. A gyermek szavai itt zengenek Ebben a hangulatban tisztábbnak, jobbnak érzi magát az ember. a szívünkben most is: de hol vannak az akkori hatalmassá­gok? Az akkori világot is jelentős mértékben a pénz izgatta. S az a csillag ott, Betlehem felett mégsem egy palotát világított meg. Érthetetlen módon egy nyomorúságos barlangra paza­OLVASÓI LEVELEK Gyanús levelet kaptam Ilyenkor, karácsony táján, ami­kor rengeteg a küldemény, még arra is akad idő, hogy a „gya­nús" helyről érkező leveleket cenzúrázzák. Debrecenből érke­zett küldeményem, a Magyarok Világszövetsége Hajdú-Bihar megyei szervezetének egyik cso­portvezetőjétől. Nem tudom, miért bontották fel a levelet, de talán a feladás helye, Debrecen volt az oka, mivel itt hangzottak el a nem tetsző gondolatok, rolta fényét. Azért, mert abban a barlangban a világ legna­gyobb értéke született meg: az erkölcsi mérce hirdetője. Az új életek világra jöttének örök csodája: a világ megújulásai­nak lehetősége. Az akkori élet egyik mozgató­rugója is a szenzációhajhászás, a népszerűség, az elismertség hajszolása volt. S mi történt ott, a jelentéktelen római provinci­ában? Az akkori ismert, civili­zált világ három képviselője, három bölcs indult el nehéz, hosszú, viszontagságos útra. Úticéljukról sejtelmük sem volt: azt tudták csupán, valahol Azért, hogy a Péterek szemébe nézhessen, s megszólíthassa őket... egy gyermeknek kell megszü­letnie, és számukra az méretett ki, hogy minden idők legnagy­szerűbb gesztusát hajtsák végre előtte. Nem a császár és nem a gőgös helytartója előtt: egy, még gügyögni is alig tudó, kis­gyermek előtt. A mulandó em­beri nagyság hajtott ott fejet az ártatlanság előtt. Az emberek akkor is erőszakos világban éltek. Ezer okuk volt rá, hogy aggódjanak önmagu­kért, szeretteikért. Néha kiszá­míthatatlan gyorsasággal ara­tott közöttük a halál is. Ott is, akkor is Heródes kegyetlenül gyilkoltatott. És mégis: a gyer­meknek meg kellett menekül­nie. Nem azért, hogy hús-vér életét mentse; azt kikerülhetet­lenül várta a keresztfa. Azért, hogy a hegyi beszédet elmond­hassa. Azért, hogy a Péterek szemébe nézhessen, s megszó­esetleg az átvilágítás után észre­vették, hogy a Hobby csoport 1. és 2. ldadványában a honfogla­lási téma mellett térkép is talál­ható a Kárpát-medencéről, még­hozzá tiszta magyar szöveggel. Ha a levelet, a küldeményt fel­bontók beleolvastak a kiadvá­nyokba, akkor rájöhettek, hogy a csoport a világ minden részé­ben élő gyű jtőkhöz szól, akik le­velezés által barátságot kötöt­tek, és egymás gyűjtőszenve­délyét a távolból is segítik. Sőt ebben a kiadványban egy ked­ves nagyszombati gyűjtő levél­részlete is olvasható - szlovákul. Végül a felbontott küldeményt megkaptam - talán nem vettek líthassa őket: „Kövessetek en­gem!" Azért, hogy visszatérve a halálból azt mondhassa: „Ne féljetek!" Akkor is sok volt a hazugság, igazságtalanság, erkölcstelen­ség a világban. Heródes is mé­zes szavakkal ígérte: „Ha meg­találjátok őt, gyertek vissza hozzám, hogy én is elmehessek és imádjam őt." Hazugság volt, undorító félrevezetés: katonái kardján kisdedek százainak le­csorgó vére vádolja őt. „Mi az igazság?" - merengett el Pilá­tus is, jó három évtized múlva. S a vádlott, aki ott állt előtte, a világ legegyszerűbb és legért­hetőbb mondatába sűrítette az igazságot: „Szeresd felebaráto­dat, mint önmagadat." Sokan akkor is szegénységben éltek, bár a jobbak tudták, az anyagi és a lelki gazdagság gyakran nem jár együtt. S a bol­dogságot is az embernek önma­gában kell keresnie. A jászol­ban didergő kisdedet sem bár­sony, hanem állatok párája me­lengette. Az emberiség dider­gése a kietlen világmindenség­ben mégis a kisded későbbi sza­vaitól szűnt meg. „Egy paran­csot adok nektek - mondta -, szeressétek egymást." Mit ünnepelünk tehát kará­csonykor? Tagadjuk a minden­napi, kényszerpályákon mozgó világ torzult beidegződéseit? Hajlandóak vagyunk-e elhinni, hogy az élet értékei másutt is keresendők? Ameddig karácsonykor képes elcsendesülni a világ, van re­mény. Ameddig legalább ilyen­kor képes magába szállni az ember, van esély. A kisded igaza egy jobb világ megszületésének lehetőségét hordozza magában. ki belőle semmit, mert szépen átkötve érkezett. Hajtman Kornélia Nána Gyógyászok találkozója Komáromban érdekes találko­zóra került sor a városi művelődési központ klubhelyi­ségében. A környéken tevékeny­kedő természetgyógyászok kö­zös évzáró összejövetelét ren­dezték meg. Az est fénypontja­ként Bartalos Mária közismert grafológus ez alkalommal mint Tekintsünk a csillagra! Nem kell félnünk PÁSZTORI ATTILA Ha figyelmesen végigolvassuk Is­ten Igéjéből a megjelölt szaka­szokat, rádöbbenhetünk, hogy az első karácsonyban, éppenséggel a legkiemelkedőbbek életében milyen óriási félelem volt tapasz­talható. Félt József, a dicső Dávid leszármazottja, hogy mi lesz egy induló családi élet sorsa. Félt Má­ria, hogy egy boldognak terve­zett családi élet hajnalán kegye­lemvesztettség - sőt életvesztés ­veszélyének tényét kell tudomá­sul vennie. Féltek a pásztorok, mert soha nem látott, páradan vízióval kellett szembesülniük. Maga Heródes pedig a belső, ki­csinyes félelmet a megháborodás formájában élte meg. Közös vo­nás volt: mindegyikük félt. Kará­csony ma sem mentesít ezen ér­zelmektől. Fél a mindenkor ag­gályoskodó József keresztyén férfi testvérem, fél a szépségéért, kenyérgondokért aggódó Mária asszony testvérem, félnek a hiva­tásukat komolyan vevő pászto­rok: még mi lesz-lehet itt ebben az egyházban-országban. És fél felettébb Heródes - a hatalom... József és Mária félelme a vállalás félelme, a pásztoroké az új indít­tatásé. Félünk-e ma? Emberileg bizony van miért... Kérdés vi­szont, hogy keresztyénként, re­formátusként, egyházunk 400 éves népének tagjaként lehet-e, szabad-e félnünk?! Lehet, szabad - a kicsinyhitűeknek! Abban a vi­lágban, amelyben állandóan szá­molnak, számon tartanak, szá­mon kérnek, Krisztus szeretetére hivatkozva kérjük testvéreinket, hogy tekintsenek a ragyogó bet­lehemi csillagra, amely a holna­pot hirdeti nekünk. „Csillapodjál le az Úrban és várjad Őt..." (Zsolt. 37,7) Ha nem ezt tesszük, felülkerekedhet rajtunk a család­és népromboló, üdvösséget meg­semmisítő sátáni erő, s ez elve­szésünket jelenti. Krisztus szere­tetével kérünk benneteket: imádkozzatok a pásztorokért, hogy új, Urunkban fogant indít­tatással végezzék munkájukat megtartatásunkért, hitünk, tartá­sunk megőrzéséért. Istené le­gyen a dicsőség! Ő áldja meg 1996-ot. Karácsonyunkat! A szerző református esperes. Aranyvasárnap Alf volt a sztár Kassa. Aranyvasárnap is renge­teg vásárló kereste fel a Tesco áruházat. A sztár az ajándékok között az amerikai tévésorozat főszereplője, Alf életnagyságú plüssfigurája volt, amelyet 999 és 1390 korona közötti áron vásá­rolhattak meg a közkedvelt tévé­sorozat hívei. Az áruház igazga­tójának véleménye szerint a la­kosság vásárlóereje a tavalyihoz képest némileg javult. (TASR) természetgyógyász és író mutat­kozott be. Verseit és életútját a magyarországi Komáromból ér­kező Borbély Ella tanárnő is­mertette. Megnézhettük és átla­pozhattuk a Küldetés című mi­niatűr könyvecskéjét, melyben rajzok is találhatók. Nálunk ed­dig még kevesen tudták, hogy Bartalos Mária milyen sokoldalú személyiség. Elnöke és indítvá­nyozója az Intuíció Alapítvány­nak, és átadója a szeretet ener­giájának. Az előadás után kötet­len eszmecserére került sor, majd közös meditációval fe­jeződött be a találkozó. Hostina Irén Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents