Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-21 / 298. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 21. VENDÉGKOMMENTÁR Gondban a kormánykoalíció Csehországban az elmúlt na­pokban összekuszálódtak a korábban jól áttekinthető po­litikai erőviszonyok, de egyelőre nehéz megítélni, hogy mindez végül kinek is lesz jó. A legnagyobb és legé­lesebb vita arról folyt, hogy ki le­gyen a parlament felsőházának, a Szenátusnak az el­nöke. Végül is Petr Pithart, a 68-as re­formkommunista, a Charta 77 aláíró­ja, a rendszervál­tás utáni első cseh kormányfő - és hadd tegyem hoz­zá, mert a mi szemszögünkből • ez nem mellékes -, a magyar­ság ügyével rokonszenvező politikus került ebbe a fontos pozícióba. A cseh belpolitikai helyzetre jellemző, hogy meg­választását a koalíciós keresz­ténydemokraták és az ellenzé­ki szociáldemokraták össze­játszása, illetve Havel államfő támogatása tette lehetővé, és­pedig a cseh miniszterelnök határozott ellenkezése ellené­re is. Nem véleden tehát, hogy Klausék ezt nehezen nyel­ték le, és megelégelve kisebb koalíciós partnereik rakoncát­lankodásait, nyíltan megfenye­gették őket: ha továbbra is összejátszanak az ellenzékkel, akkor ők kilépnek a kormány­koalícióból. Persze a keresz­ténydemokraták sem hagyták magukat, s visszautasították a Kokes János kritikát. Lux pártelnök megje­gyezte: Klauséknak tudatosíta­niuk kellene, hogy már nem egyeduralkodók a cseh politi­kai színtéren, és jó volna, ha ehhez igazítanák viselkedésü­ket is. Mindkét álláspontban van valami igaz­ság, de a lényeg az, hogy ezek a vi­ták valóban na­gyon megrázták a cseh kormánykoa­líciót, amely még a héten kirobbant Kalvoda-botrányt sem heverte ki. Az egyik legnép­szerűbb cseh poli­tikus azzal, hogy évekig jogtalanul és tudatosan hasz­nálta a jogtudomány doktora címet, kétségtelenül lejáratta magát. Az is vitathatatlan, hogy a kormányban, ahol mi­niszterelnök-helyettesként és igazságügy-miniszterként, illet­ve az egyik koalíciós párt elnö­keként ténykedett, valóban ko­moly űrt hagy maga után. Kla­usnak ebben a helyzetben ne­héz dolga lesz, ha ismét szoro­sabbra kívánja fogni a gyeplőt. Megfigyelők szerint könyebb lenne a dolga, ha vezetői stílu­sán is változtatna. Akkor talán könyebben el lehetne kerülni azt a kelepcét, melyet Csehor­szágban is előrehozott válasz­tásoknak hívnak. (A szerző a ČTK hírügynök­ség munkatársa) JEGYZET Melyik Magyarország? ANDREAS OPLATKA A helyzet meg-megismétlődik: szlovák politikusokkal ülök szemben, s ilyenkor rendszeresen szóba kerül a szlovák-ma­gyar viszony. A vendéglátók itt válnak igazán bőbeszédűek­ké. Hallgatom őket, és szinte minden alkalommal újra megle­petésként értem meg: tartanak, sőt félnek Magyarországtól. A megfogalmazások persze különbözőek, de tapasztalatok sze­rint még a mai szlovák ellenzéki pártok felvilágosult és euró­pai szellemiségű személyiségeiben is gyakran bujkálnak ilyen érzelmek. Ismert a mondás: tábornokok általában az utolsó, elmúlt háború kategóriáiban gondolkodnak, annak (akkor el­vesztett) csatáira készülnek újra, hogy ezúttal megnyerjék őket. Lehet, hogy mindez a politikusokra is áll. A beszélgeté­sek során nekem mindenesetre úgy tűnt, mintha szlovák ol­dalon azt hinnék: ma is Andrássy Gyula, esetleg Apponyi Al­bert, de legalábbis Horthy Miklós Magyarországával állnak szemben.Mármost aki valamelyest ismeri a mai magyar társa­dalom zömének szociológiai összetételét és gondolkodását, az tudja, hogy a szlovák ítélet téves. Nem a múlt század arisz­tokrata vagy dzsentri érdekvédelme és nem a két háború kö­zötti irredentizmus jellemzi immár a magyar valóságot, ha­nem a Kádár-korszakon keresztülment, felemásan polgároso­dott, de mégis némi tulajdonra szert tett széles rétegek akara­ta. Azoké a tömegeké, amelyek irtóznak minden csörtetéstől, s csak nyugalmat szeretnének, biztonságot és némi lehetősé­get a további felemelkedésre. Úgy vélem, sok félreértés eltűnne, ha a szomszédok valóban ismernék egymást, és nem történelemkönyvekből nyert képek alapján politizálnának. (Ajegyzetíró a Neue Zürcher Zeitung munkatársa) Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A kormány karácsonyi ajándéka a lakosságnak. (Szűcs Béla karikatúrája) Az ellenzéki pártok alaposan mérlegelték a jelenlegi feszült politikai helyzetet A köztársasági elnök közvetlen választása A parlament óévi utolsó ülése is tartogatott megle­petést, nemcsak a kor­mánypárti képviselők, ha­nem a közvélemény szá­mára is. Ezt mi, az ellenzék képviselői szolgáltattuk. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Közös megegyezés alapján ké­szült el a köztársasági elnök közvetlen választására és ezáltal az alkotmány módosítására tett alkotmánytörvény-tervezet. Az ellenzéki pártok vezetői kedden adták át a tervezetet a ház elnö­kének, és egyúttal mellékelték a 32 képviselő által aláírt kezde­ményezést egy rendkívüli parla­menti ülés összehívására (a ház elnöke 7 napon belül köteles eleget tenni a kérésnek). Termé­szetesen - mint már oly gyakran ­a DBP képviselői most sem tá­mogatták az indítványt. Ők most is „bölcsebbek" és számí­tók voltak. Joggal feltehető a kérdés, hogy mi volt a célja, és miért éppen most kellet előállni ezzel az el­képzeléssel. Az ellenzéki pártok alaposan mérlegelték a jelenlegi feszült politikai helyzet minden Gondolni kellett a to­vábbi lehetséges alkot­mányos lépésekre is. körülményét, és ehhez hozzájá­rult még a kormánykoalíció in­gatag állapota is. Számítva az­zal, hogy egy ilyen alkotmány­törvényjóváhagyásához szüksé­ges 90 szavazat biztosítása bi­OLVASÓI LEVELEK Csak összefogással... A DSZM (volt?) parlamenti képviselője, František Gaulie­der körüli események világosan mutatják, hogy miként is értel­mezi a jelenlegi hatalom az al­kotmányt, illetve az abból eredő jogokat. Pillanatnyilag valahogy úgy, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. E jel­szó jegyében, különböző eszkö­zökkel megfélemlítik politikai ellenfeleiket, nem riadva vissza a fizikai megsemmisítés eszkö­zétől sem. A parlamentáris de­mokrácia legelemibb szabályai­ra is fittyet hányva hozzák meg zonytalan, gondolni kellett a to­vábbi lehetséges alkotmányos lépésekre is, amelyeket arány­lag hosszú időtávlatra kell meg­tervezni. Gondolok itt az e kér­déssel kapcsolatos népszavazás előkészítésére, kihirdetésére és megvalósítására. Jelenleg, az alkotmány szerint, a köztársasági elnök megválasztá­sa közvetett úton - a parlament által - történik. Mint ismeretes, Szlovákia ily módon megválasz­tott elnöke politikailag nagyon el­lentmondásos helyzetbe került. A köztársasági elnök és a kormány, valamint a Nemzeti Tanács közti ellentétnek pillanatnyilag nincs alkotmányos megoldása. Ez a helyzet jelentős károkat okoz az állam alkotmányos rendjének működésében. Sőt ha távlatilag gondolkodunk, a posztkommu­nista államokat jellemző politikai erők erős polarizálódása mellett 1998-ban szinte kizárt az új köz­társasági elnök megválasztása. Három alapelvre épült az előter­jesztett elgondolás. Az elnök közvetien, nép általi vá­lasztásával elmélyülne az állam­hatalom alkotmányos kettévá­lasztása, ami kedvezően hathat­na a jelenlegi politikai konfliktu­sok eredőinek fokozatos felszá­molására. Továbbá ilyen módon nagyobb hangsúlyt kapna az ál­lampolgároknak az államhata­lom végrehajtásában való részvé­tele. Egyúttal ezáltal megnöve­kedne az állam alkotmányos rendjének ellenőrzési lehetősége is, mivel két olyan tényező működne az országban, amelyet a nép választott: az elnök és a parlament. Végül az előterjesz­tett módosítással megelőzhető lenne a várható, perspektíva nél­döntéseiket, melyek általában ellentétben vannak az alkot­mánnyal vagy annak szellemé­vel. Az alkotmánybíróságra fu­tószalagon érkeznek a beadvá­nyok annak megállapítására, hogy az elfogadott törvények összhangban vannak-e Szlová­kia alaptörvényével. Az alkot­mánybíróság döntései a jelenle­gi koalíció számára általában elmarasztalóak. Sajnos, az el­lenzék erejéből a Gaulieder-ügy kapcsán is csak egy alkotmány­bírósági beadványra futotta, e bíróság elnöke az utóbbi időben több fenyegető levelet kapott, főleg azután, hogy kihirdette azt alkotmánybíróság döntését arról, hogy a jelenleg folyó pri­vatizáció nincs összhangban az alkotmánnyal, vagyis hogy ami küli végtelen alkotmányos vál­ság, amely csakis Mečiar kor­mányhatalma diktatórikus meg­szilárdításának kedvezne. A beterjesztett alkotmánytör­vény-tervezet sorsa ismeretes. A kormánykoalíció többsége elu­tasította. De ezt is agyafúrtan tette. Az elutasítás nem egyér­telmű, mert egy olyan határozat született, amelynek értelmében Az ellenzék számára már csak egy járható út maradt. a parlament 1997. február 15-ig csupán felfüggesztette az érin­tett tervezettel kapcsolatos tárgyalást. Ezalatt létre kell hoz­ni a parlamenti pártok képvi­selőiből egy szakbizottságot, amely felülbírálja a tervezetet, amit egyúttal megítélés és nem­zetközi szakvéleményezés céljá­ból át kell adni a kormánynak, il­letve _az ET megfelelő szervei­nek. Őszintén szólva meglepő és elgondolkodtató a kormánykoa­líció reagálása és salamoni meg­oldása. Feltételezhető, hogy sa­ját hasznukra szeretnék megta­lálni a kiutat ebből a helyzetből. Az ellenzék számára már csak egy járható út maradt. Meg kell kezdeni minél hamarabb az alá­írásgyűjtést a népszavazásért, amelynek egyedüli célja, hogy az állampolgárok többsége kikény­szerítse az elnök közvetlen, nép általi megválasztását, az alkot­mány megfelelő módosítását és az ezzel kapcsolatos alkotmány­törvény-tervezet szentesítését. Ehhez pedig csupán 350 ezer aláírás szükséges. eddig történt, az enyhén szólva is fosztogatás. Úgy látszik tehát, hogy a gőzhenger most az al­kotmánybíróságot akaija átállí­tani saját céljai szolgálatába. Igen, nem kell megsemmisíteni, maradjon csak a helyén, úgy, mint Jugoszláviában, ahol ez az intézmény Milosevics és társai hű kiszolgálójává vált. így lát­szólag ott is minden alkotmá­nyos, még a legutóbbi helyható­sági választások eredményének meghamisítása is. Ne adj' Isten, hogy ez nálunk is így legyen. Reméljük, hogy az alkotmány­bíróság kibírja a hatalom ré­széről rá nehezedő nyomást, és továbbra is a törvényesség őre marad. Jó lenne, ha az ellenzék nemcsak erre az intézményre bízná a különböző dolgok tör­RÖVIDEN PRÁCA František Kurej szakszervezeti vezető szerint a parlament által a ízociális alapról jóváhagyott törvény komoly lehetőségeket biztosít a kollektív egyezkedés számára ott, ahol működik szak­szervezet. Ezek ugyanis az új törvény értel­mében magasabb pluszdotáció átutalását is elérhetik a szociális alapba. Ezt a munkaadó költség­ként számolhatja el, és nem minősül bérnek. Kollektív szerződés hiányában viszont ez a többletjuttatás csak utazási költségek címén ítélhető meg, amire pedig már vonatkoz­nak a tavaly bevezetett korláto­zások. NÁRODNÁ OBRODA Az év első kilenc hónapjában lassult az inflációs tempó. A fo­gyasztói árak évközi növekedé­se a januári 6,4 százalékról szeptemberre 5,2 százalékra csökkent, az átlag pedig 5,9 szá­zalékot ért el. A jegybank jelen­tése szerint a fogyasztói árak nö­vekedése öt százalékkal marar el az előző évitől. Az infláció mértéke alacsonyai volt a vártnál. A jegybank szt rint ez az élelmiszerárak alaku­lásának, valamint a vártnál ki­sebb alapinflációnak köszön­hető. SME Az osztrák vámszervek közlése szerint P. S. a szlovák vámszer­vek előtt megpróbálta eltitkolni, hogy Bécsben 400 ezer schilling értékben két Rolex órát vásá­rolt. Arra viszont nem számított, hogy miután a hozzáadottérték­adó visszatérítése érdekében le­pecsételtette a számlát, az oszt­rákok felhívták rá szlovák kollé­gáik figyelmét. így azután az említett úr a szlovák oldalon, többszöri figyelmeztetés után, bevallotta a két szuperluxus óra megvásárlását. A szintén nyilvánosságra került számla szerint Peter Sokolról, a Szlovák Nemzeti Párt központi titkáráról van szó, aki korábban a Szlovák Biztosító alelnöke is volt, de a nyári koalíciós krízis után az elnök-vezérigazgatóval együtt - a DSZM nyomására ­menesztették őt. NOVÝ ČAS Miután titulusuk jogtalan hasz­nálata miatt Csehországban töb­ben lemondtak képviselői man­dátumukról, kiderült, hogy ebbe a bűnbe Vladimír Mečiar mi­niszterelnök is beleesett. Ő 1975-ben végezte el a jogot, és amikor 1990. január 11-én kine­vezték belügyminiszternek, már a JUDr. címet is használta. Az erre jogosító vizsgákat viszont csak 1990. július 30-án tette le, már miniszterelnökként. Diplo­máját pedig minden feltűnés nélkül vette át Miroslav Kusýtól, a Komenský Egyetem akkori rektorától. vényességének megvizsgálását, hanem maga is tenne valamit. Először is össze kellene fogni a közös fellépés érdekében. Nem elég csak a következő vá­lasztásokra várni, mert a hatal­mon lévő garnitúra úgy meg­szerette a hatalmat, annyi vesztenivalója van, hogy nem is érdeke a hatalomból való tá­vozás. Világosan ki kell monda­ni, hogy ami ebben az ország­ban történik, annak semmi köze a demokráciához. Mert ami itt folyik, olyan már egyszer volt itt, mégpedig 1948-ban. Csak a jelszó válto­zott, akkor a nép nevében tör­tént mindez, most pedig Szlo­vákia nevében. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents