Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-03 / 282. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 3 KULTÚRA - TANÁCSADÓ 9 Moliére komédiája a Kassai Thália Színházban Don Juan és a világunk Mozgás és tér szerves egységében játszhattak a színészek: Tóth Tibor (Don Juan) és Fabó Tibor (Sganarelle) látogatóban a Kőszobornál (Petrik Szilárd) (Fotó: Svätopluk Písecký) Karácsonyi műtárgy aukció Debrecen. Háromszázhuszonnégy műtárgyra - festményekre, grafikákra, szobrokra, ékszerekre, bútorokra - licitálhatnak december 6-án Debrecenben a karácsonyi műtárgy aukción az érdeklődők. Lukovics András, a karácsonyi aukciót szervező Kölcsey Ferenc Művelődési Központ igazgatója az MTI tudósítójának érdeklődésére elmondta: az idén kalapács alá kerülő 324 műtárgy kikiáltási ára meghaladja a 14 millió forintot. Összesen 220 festményre és grafikára licitálhatnak a vásárlók. Először árverezik hagyatékból Gáborjáni Szabó Kál mán több alkotását, de ott lesznek az aukción neves debreceni művészek - Holló László, Medgyessy Ferenc, Menyhárt József, Félegyházi László - alkotásai is. A legdrágább festmény Koszta József alkotása - kikiáltási ára 750 ezer forint. Az ékszerek között elárvereznek egy, a század elejéről szárnazó, 80 briliánssal díszített karórát is. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Cseresznyéskert (19) KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonra! (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Don Juan (15, 19 - Rozsnyó) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Jack (am.) 15.30, 18, A bölcsek köve (cseh) 20.30 OBZOR: Sárkányszív (am.) 16,18,20 MLADOSŤ: A szakács, a felesége és a szerető (ang.) 20 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 19 Menekülés L.A.-ből (am.) 16.30, 18.30 A megszállott (am.) 20.30 Las Vegas, végállomás (am.-ang.) 20.30 Caravaggio (ang.) 19 A pénztárnál állt (cseh) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Jack (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: A Függetlenség Napja (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Dr. Moreau szigete (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Menekülés L. A.-ből (am.) 16, 18,20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 A Mentsük meg a kultúrát nyílt fórum a gondokról A törvény alól is vannak kivételek... Kassa. Már Don Juan és Sganareílé első beszélgetéséből meg tudjuk, hogy mily pompás parasztlányokkal ismerkedett meg az űr, s feltámad a gyanúnk, hogy ez a szolga igazából egy másik Don Juan. Csak éppen gyávaságból jól álcázza magát, akárcsak az a világ, amelyben gazdájával éppen menekül bűnének következményei és az elcsábított Elvira két bátyja elől. DUSZA ISTVÁN Tóth Tibor Don Jüanja és Fabó Tibor Sganarelle-je tulajdonképpen a donjuanizmus jelene és jövője két jellemben felvülantva. Tóth játékában mindvégig felismerhető a mester fölényes gőgje, s Fabó hűséges és rajongó tanítványa. Csak éppenséggel kissé gyáva arra a lázadásra, amiről sokat beszél másoknak mestere távollétében. Kettősük végig sziporkázó. Tóth pontosan eljátssza a filozófus lázadót, míg Fabó a gyávaságban munkáló ostobaságot mutatja meg árnyalt játékában. Vidnyánszky Attila m.v. rendezésében szinte egyeden pillanatnyi kétséget sem hagy bennünk, hogy nem Don Juan a rossz, a romlött.' Legrosszabb esetben ő is csak ugyanolyan, mint a többiek - mint mi mindannyian -, csak nem képmutató és nem behódoló az álságos erkölcsöknek. Amivel ugyan nem érdemli meg a felmentést; de a megkövezést sem egy alakoskodó, erkölcstelen világ által. Vidnyánszky éppen ezért határozta meg pontosan a helyét a moliéri komédia minden figurájának, akik nélkül Don Juan nem is születhetett volna üyennek, mert létezésének ezek az alakok a determinálói. Miféle szerelemről kotkodákol Kiss Szilvia (Sári, a parasztleány) és kukorékol Czajlik József (Peti, a parasztlegény) az előadás egyik pontosan megszerkesztett, igencsak hangsúlyos és magával ragadóan sodró jelenetében? Az önzésről, a követelődzésről, a féltékenységről, a bosszú és a női hiúság szította testiségről. Kettősük a humor fergetegességén túl a kommunikációra képtelen egyéneket is megmutatja. Aprólékos gondossággal felépített figurákat állítottak elénk, mintegy jelezve, hogy a főhőst és a szolgáját játszó Tóth Tibor és Fabó Tibor mindvégig eredeti, színészi tehetséggel megformált alakokkal lesz körülvéve. Ami érthető is, hiszen Vidnyánszky rendezéseiben a színésztől nem a figurával való azonosulást, hanem éppen a bizonyos távolságból való láttatást kívánja meg. Ettől az igencsak összetett technikai tudást és felkészültséget kívánó játékmódtól jellennek meg sorra a játékban olyan személyek, akik a rendező Don Jüanról megfogalmazott gondolatait tükröztetik. Az Elvira elcsábításáért és elhagyásáért bosszút lihegő testvérek Tóth Tibor pontosan eljátssza a filozófus lázadót. szerepeiben Bocsárszky Attila (Don Carlos) és Dudás Péter (Don Alonso) az előadás másik kulcsjelenetét játsszák el. Színlelt bátorság és takargatott gyávaság jelenik meg sziporkázó játékukban. Kiváló jellemrajzokat állítanak elénk pillanatok alatt, s teszik ezt olyan gazdagon árnyalt gesztusokkal és dikciókkal, amelyek ezt a játékot kellemesen feldúsítják. Olyannyira így van ez, hogy Bandor Éva (Elvira) minden színpadra lépése egy a közelmúltban lejátszódott asszonyi dráma lelki kivetüléseit is elénk hozta. Aki színésznőként ilyen keménységgel tudja a törékeny testű, érzelmeinek kiszolgáltatott, ugyanakkor nem megtört Elvirát játszani, végtelen lehetőségek előtt áll a pályán. Ha jól belegondolok, akkor látom, hogy ez az egyetlen tragikus szerep ebben a komédiában. Don Jüané és a többieké valahol a lelkiségük mélyén mégiscsak mulatságosak maradnak egészen az előadást záró Vidnyánszky-féle nagyjelenetig. Bandor azonban a Don Juan „áldozatok" finom nőiségének az eltitkolt sérüléseit is fel-felvillantja. Tóth Tiborral olyan pengeélesen eljátszott kapcsolatot tudtak elénk állítani, amely a borotválkozás közbeni párbeszédben drámai erővel jelent meg. Olyan rendezői megtámogatottsággal játszhatnak a színészek, amely a borotválkozás közben Don Juan előtt álló Elvira alakjára hulló pengeéles fényben, a mosdás fény- és anyaghatásaiban, a tárgyak használatában, valamint a jelmezek és a díszlet funkcionalitásában is konkretizálódott. A Petrik Szilárd játszotta Kőszobor dramaturgiai helyét is pontosan megtalálta a rendező a nézőt a székébe szögező zárójelenetben, amikor Petrik mozgása már a táncművészet határát érinti. Ami azt is jelzi, hogy a kisebb szerepeket játszó Pólós Árpád (Don Luis), László Géza (Vasárnap úr), Lucskay Róbert (Guzman), Balázsy László (Francisco), Molnár Xénia (Mari) és Sallai István (Kurta) játéka is stílustisztán illeszkedett a többiekéhez. Más jellegű gondokat vet fel a Vidnyánszky Attila rendezéseiben hallható színpadi zene, amelyeknek csupán egyeden asszociációs - a hangulati - síkjára figyel oda. Ebből ered az a zenei eklekticizmus, amelyet a zenében kicsit is jártas néző legjobb esetben közhelyesnek tart, több esetben pedig fülsértő stílustalanságként hallgat. Nem kevésbé látja ilyeneknek a bizonyíthatóan a rendező szándéka ellenére betüremkedő pátosszal szemben túlhangsúlyozott bohózati elemeket. Ilyen volt Don Juan Vasárnap úr ellen vulgáris és primitív hatáseszközöket bevető lelki terrotja, ami ráadásul kilógott az előadás behatárolt stílusából. Balla Ildikó jelmeztervező a föld színeiből teremtett korhűen stilizált formavilágú, de nem hivalkodó ruhákat. Kár, hogy az egyetlen lépcsőből álló díszlet az egyes terek sokoldalú megformálásán túl, eléggé nehézkesen működtethető. Ez persze lehet a Bandor Éva egy asszonyi dráma lelki kivetüléseit is elénk hozta. hanyag műszaki ivitelezés következménye is. Ami mégiscsak nagy kár, hiszen az előadás zárójelenetében funkcionálisan is dinamikusabb mozgatást kíván a Vidnyánszky Attila megálmodta vízió Don Jüanról és világunkról. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Mentsük meg a kultúrát! elnevezésű nyílt fórum tegnapi sajtóértekezletén a szlovákiai kultúra aktuális gondjairól számolt többek között Milan Kňažko, a Demokrata Unió és Bauer Edit, az Együttélés képviseletében. Ismételten felhívták a figyelmet arra az arroganciára, amellyel a kulturális minisztérium intézi a közügyeket, nem engedve betekintést a tárca pénzügyeibe, amelyet a képviselők és a nyilvánosság számára egyértelműen hozzáférhetővé kellene tenhi. Milan Kňažko szavai szerint Hudec miniszter úgy döntött, hogy nem respektálja a képviselőkről szóló törvényt, melynek értelmében bizonyos kötelességei is vannak magas állami funkciókat viselőknek. A minisztérium ugyanakkor semmibe veszi az érvényes törvényeket azáltal is, hogy különféle, meglehetősen furcsát vállakozói tevékenységekbe bonyolódik, például a Patria nevű részvénytársaság megalakításával. Pedig köztudott az is, hogy a minisztérium alkalmazottai fizetésük 25 százalékát éppen azon célból kapják, hogy ne fejtsenek ki vállalkozói tevékenységet. Bauer Edit többek között a kisebbségi kultúrára szánt pénzekkel való különös sáfárkodásról is szólt, valamint arról, hogy a jövő évi költségvetés még az idei meglehetősen alacsony összeget is nyugodt szívvel megnyirbálta. A képviselők elmondták, hogy a jövő évi költségvetést tanulmányozva megpróbálják feltérképezni a kultúrára szánt pénzösszegeket, ám ez meglehetősen nehéz vállalkozás, hiszen a költségvetés nem túl áttekinthető, és aránytalanul rövid idő, mindössze 2-4 hét áll rendelkezésükre annak tanulmányozására, ellentétben más országokkal, ahol a megvitatásra 2-6 hónapot is kapnak a parlament tagjai, (aye) Alföldy Jenő Irodalmi fogalomtára Kislexikon iskolai használatra VÖRÖS PÉTER Alföldy Jenő Irodalmi fogalomtára - melynek első kiadása 1992-ben, a második 1993-ban jelent meg - igazi sikerkönyv lett az olvasók körében. Ezt bizonyítja a harmadik, bővített kiadás is, amely a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó (1994) gondozásában látott napvilágot. Szerzőnk, Alföldy Jenő sokrétű irodalmi tevékenysége közismert tájainkon is: irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, tankönyvszerző és néhány irodalmi antológia összeállítója. Legújabb könyve, az Irodalmi fogalomtár - mely 282 oldalon, pontosan 816 szócikket tartalmaz A-től Z-ig - elsősorban irodalmi és művelődéstörténeti szakkifejezéseket magyaráz meg az irodalomelmélet, a poétika, stilisztika, műfajelmélet tárgyköréből. De a szerző figyelme „Kiterjed az esztétika és a tömegkommunikáció és valamelyest a filozófia olyan alapfogalmaira, melyek gyakran felbukkannak akár az irodalomtudományi közlemények, akár a kulturális újságírás és nem utolsósorban az iskolai tankönyvek szövegében." A könyv iniciáléit (egy stilizált emberarcú kisördög képében) Fuchs Tamás grafikus készítette. A kislexikon legrövidebb szócikke a Poézis - mindössze két szó, a leghosszabb pedig a Népköltészet - kerek 41(!) sorban magyarázza tárgyát. Alföldy Jenő eme igen hasznos és okos kézikönyvének talán legmegbecsülendőbb hozadéka, hogy „(...) nemcsak definíciókat meghatározásokat - ad a szakkifejezésekről, hanem példákkal is bemutatja használatukat; írói szövegrészletekkel, versidézetekkel szemlélteti a szóban forgó fogalmat." Igaz, hogy egy kislexikon terjedelme is véges, ennek ellenére meg kell jegyeznünk: azért még szép számmal akad olyan fogalom, meghatározás és idegen szó (pl. „alterego", „kolofon", „performance", „puritanista", „textus", „toposz", stb.), amelyek besorolása majd egy újabb bővített kiadás feladata kell hogy legyen. Alföldy Jenő nagy műgonddal és filológiai pontossággal, ugyanakkor szellemesen és olvasmányosan (is) megírt - jól szerkesztett Irodalmi fogalomtára elsősorban iskolai használatra ajánlható. De haszonnal forgathatják oktatók és irodalombarátok egyaránt. Mert szerzőnk - ha nem is a teljesség igényével, de - egy olyan ismerettárt ad a kezünkbe, amely betűrendben közli azokat az adatokat, melyek olykor-olykor kisegítenek a szellemi rövidzárlatból, vagy gyarapítják műveltségünket és bővítik szókincsüket. Különös napok a címe Kathryn Bigelow amerikai rendezőnő legújabb filmjének, mely Los Angelesben játszódik, az ezredforduló előtti utolsó pillanatokban. A főbb szerepekben az angol Ralph Fiennest és az amerikai Juliette Lewist láthatják a nézők.