Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)
1996-12-20 / 297. szám, péntek
gj VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 20. KOMMENTÁR A richárdlcodás ellen TÓTH MIHÁLY Két intézmény van még Szlovákiában, amelynek hivatalból módjában áll megfékezni a pártosodás elvadulása miatt fenyegető társadalmi káoszt. Az egyik a köztársasági elnöki tisztség, a másik az alkotmánybíróság. Bizonyára sokan vannak az országban, akik az utóbbi néhány év politikai iszapbirkózása láttán feltették a kérdést: vajon mivel magyarázható, hogy a szintén a győztes mozgalomból származó Michal Kováč és az 1970-1989-es időszak pártállama által produkált Milan Čič végül is nem mondott csődöt, amikor körülöttük oly sokan - emberként, politikusként - kudarcot vallottak? Ha a lélektan felől közelítjük meg a kérdést, feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy elenyésző azoknak a történelmi személyiségeknek a száma, akik azzal láttak hozzá a hatalomgyakorláshoz, hogy Shakespeare hőséhez hasonlóan elhatározták: gazemberek lesznek. Persze a körülmények! Mind a köztársaság, mind az alkotmánybíróság elnökét abban a különös kegyben részesítette a sors, hogy olyan tisztségbe került, amelynek gyakorlása az ország alaptörvénye értelmében pártoktól független. Kissé alpári ötlet, de el lehet vele játszadozni: vajon hogyan alakul kettejük politikai pályafutása, ha történetesen valamelyik (jelenlegi) kormánypártban juttatják őket végrehajtó hatalmi bársonyszékhez? Lehet, disszidenssé mertek volna válni, de lehet, hogy együtt üvöltenének a farkasokkal. Nem a relativizálás szándékával töprengek, hanem egy egészen gyakorlati kérdésre keresem a választ: vajon hasznára válna-e Szlovákiának, ha megvalósulna az az ellenzéki elképzelés, amelynek értelmében már a következő köztársasági elnököt is közvetlenül választaná meg az ország lakossága? .Egyértelmű, hogy ha ez megvalósulna, a jövőben egyetlen politikai pártnak sem lenne módja azon a címen nyomást gyakorolni az államfőre, hogy jóindulatának köszönhetően vált államfővé. Az állampolgárok közvetlenül hitelesítenék a köztársasági elnököt, akinek így mind az alkotmány, mind a lakosság akaratának megnyilvánulása olyan támaszt jelentene, ' amilyennel a richárdkodásra hajlamos végrehajtó hatalmi pártvezéreknek is számolniuk kellene. JEGYZET Kézfogások DUSZA ISTVÁN Ami használat közben elkopik, azt pótolni kell, legyen az bármely eszköze a háztartásnak. Nem lehet tekintettel az ember a vevőktől zsúfolt üzletekre, legkevésbé a halasztgatást tápláló takarékosságra. Mivel a tárgy kell, irány az üzlet. Ami éppen zárva van. De ott a raktáráruház. Egy lábasokat válogató férfit kérek meg, hogy „legyen szíves, engedjen át a túloldalra". Udvariasabb mondatot talán lehetett volna fogalmazni, de ilyen obligát helyzetben nem szoktak. A férfi felegyenesedve rám néz, úgy mondja: „Meglepő, hogy udvarias szavai közben milyen kemény arcot mutatott felém. Mosolyogjon, fiatalember, mosolyogjon!" Már kinn matatok az autóm körül, amikor a mellettem parkoló kocsihoz lép a mosolypárti férfi. Mosolyogva elindulok feléje, s a kezemet nyújtom: „Köszönöm, uram." Az ismereüen viszonozza a gesztust, ami nem lep meg, pedig a meglepetéstől most ő felejt el mosolyogni. Néhány napja csak, hogy beszélgettünk nemzeti sorskérdésekről, amelyek őt évek óta eléggé egyoldalúan foglalkoztatják. Lobogtatott furcsa szemléletű újságokat, melyekben anyanyelvünk szavaival gyaláztak embereket. Ezzel emlékeztetve újra, micsoda tévedések áldozata vagyok, amikor liberális, baloldali és nemzeti liberális beállítottságú lapokat, meg egyáltalán amiért más folyóiratokat olvasok, mint amelyeket ő olvas. Van ez így, csupán mert könnyebb úgy közelíteni a sokszor megoldhatatlannak tűnő kérdésekhez, hogy bűnbakokat keresünk, s ha már képtelenek vagyunk valamicskét is tenni a megoldásért, tehetetlenségünket azok szidalmazásával leplezzük. Most szembejön velem, s lelkemet valami öntudatlan szeretet gerjesztette öröm tölti ki. Kezet nyújtok neki. Bárcsak ne tettem volna, az üres köszönési és udvariaskodó formulák talán nem gerjesztették volna ekkora haragra ellenem: „Veled nem fogok kezet! Nem érdemled meg." Nem mindenki szemléli az életet azzal a toleranciával, amivel mások felé még az olykor fellobbanó haragot is feledni lehet. Nézeteink, álláspontjaink különböznek, leginkább hitek és világnézetek, erkölcsök és életfilozófiák, ám mégsem kellene ezek mentén járva félrelökni a köszöntésre felénk nyújtott kezet. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szalay Zoltán karikatúrája A jövő év is számos megrázkódtatást hozhat Szlovákia polgárai számára Újabb kihívások előtt Lassan véget ér az 1996-os év, amely nem sok jót hozott nekünk. Nemcsak bennünk, hanem az egész demokratikus világban is nagy a kiábrándulás a szlovákiai valóságot illetően. CSÁKY PÁL Láthatjuk, hogy egyre veszélyesebbre nyílik az olló a realitások és a propaganda által sulykolt hazugságok között. A jövő év is számos megrázkódtatást hozhat Szlovákia polgárai számára, s mint az a történelemben lenni szokott, nem az alkalmatlan politikusok szenvedik meg elsősorban, hanem a társadalom. Az 1994-ben rosszul szavazók mellett azok is, akik már akkor is látták az ilyen torzulások lehetőségét. Sokan kérdezik: mit lehet tenni ilyen helyzetben? Először is leülni és felelősen számba venni a lehetőségeket. Vannak történelmi helyzetek, amikor a cselekvési módok beszűkülnek: ezeket ... azok is, akik már akkor is látták az ilyen torzulások lehetőségét. az időszakokat túl kell élni. Ám a jövőre gondoló ember ilyen helyzetben is megpróbálja megfogalmazni a kitörés lehetőségeit. Január 4-5-én újból találkozunk néhányan, értelmiségiek - ezúttal a Somorja melletti Csölösztőn. Ne siratófal, panaszáradat legyen ez a találkozás: elsősorban a jövőről kellene beszélnünk. S azt látni, akárhogy fordul is Szlovákiában a politikai széljárás, a szlovákiai magyarságnak elengedhetetlenül szüksége van tárgyalóképes elitre. Szlovákia addig nem lesz demokratikus állam, amíg meg nem oldja az itt élő magyarok problémáit is. Azt azonban, hogy milyen jövőt szeretnénk itt önmagunk számára, rajtunk kívül más nem fogalmazhatja meg. A jelen problémáinak feltárása és a rövid távú cselekvési lehetőségek számbavétele mel... háttértámogatást kell nyújtania a szlovákiai magyar politika számára. lett tehát a jövőnkről is gondolkodnunk kell. Egy részletes jövőkép kimunkálásának most van itt az ideje, hogy ha bárki megszólít majd bennünket, mit akarunk, részletes, szakmailag helytálló elképzeléseket tehessünk az asztalra. Tudom, hogy sok okunk van a pesszimizmusra, mégis látnunk kell, két sziklán széttörik a hatalom velünk szembeni ármánykodása: saját belső tartásunkon, önmagunkhoz való ragaszkodásunkon, értékeink tudatos felvállalásán, illetve a maximálisan lehetséges szervezettségen, az egymás melletti kiálláson. S ne feledkezzünk el Juraj Špitzer nagyszerű mondatáról sem: „Hajnalodni csak a legnagyobb sötétség után fog." A szlovákiai magyar értelmiségnek a jelenleginél sokkal akcióés tárgyalóképesebbnek kell lennie - bel- és külföld felé egyaránt. Hatékony háttértámogatást kell nyújtania a szlovákiai magyar politika számára. Nyílt társadalomban az önszerveződés alapérték; a szlovákiai magyar értelmiség létrehozandó fóruma partnere lehet a hasonló szlovák és nemzetközi szervezeteknek - párt- és világnézeti hovatartozástól függetlenül foglalhat állást a szlovákiai magyarságot érintő alapvető kérdésekben. Nem úgy, hogy valamiféle csúcsszervként jelenik meg, s úgy sem, hogy átveszi a politikai, társadalmi, kulturális vagy önkormányzati szervek feladatait. Úgy, hogy kiegészíti őket, hogy fórumot teremt a nézetek legteljesebb körű egyeztetésére - s ha kell, ütköztetésére. Gondolkodási és cselekvési fórumot teremt. Az első lévai találkozó lehetővé tette a Magyar Koalíció megalakulását, a második azt, hogy kidolgoztunk egy egységes alkotmánytörvény-tervezetetjövőbeli jogállásunkról. A jelenlegi összejövetel jövőképünk kialakításában játszhat fontos szerepet. Persze csak akkor, ha akarjuk. TALLÓZÓ PRAVDA Ján Sitek védelmi miniszter saját megítélése szerint biztosan ül miniszteri székében, és mindenképpen a helyén marad megbízatási idejének leteltéig. A Szlovák Nemzeti Párt tagja magabiztos, annak ellenére is, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom azon képviselői közül, akik befolyással vannak a védelmi tárcára, többen kifogásokat emeltek Személye ellen. - " _ - A parlamentnek és a kormánynak tartozom felelősséggel. Az anyagi nehézségek ellenére a hadsereg működik, a lakosság leginkább a hadseregben bízik. Ezért a személyemet érintő kifogások egyáltalán nem kell, hogy érdekeljenek nyilatkozta Ján Sitek. SME A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti ratifikálásakor Vladimír Mečiar kormányfő fűt-fát ígért Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének. A két politikus kapcsolatát átmenetileg a Szlovák Biztosító körüli júniusi hercehurca árnyékolta be, de hamarosan ismét példássá vált köztük az egyetértés. Most a Büntető Törvénykönyv módosításának elfogadására tett ígéretét váltotta be Vladimír Mečiar. A miniszterelnök néhány éwel ezelőtt öt alternatívát vázolt fel Szlovákia számára, valójában azonban a Szlovák Nemzeti Párt programját valósította meg. A jelenlegi kormány programjában az euro-atlanti integráció szerepel, de Vladimír Mečiar ismét arra lépked, amerre Ján Slota vezeti. PRÁCA A Második Kereskedelmi Részvénytársaság által jóval áron alul privatizált gbelyi Nafta cég szakszervezeti tagjai Medlen néven kft.-t alapítottak. A vállalat részvényeinek tíz százalékát szeretnék megvásárolni. A Második Kereskedelmi Rt. ígéretet tett a részvények eladására, a szakszervezeti szerv november 21-én kelt hivatalos levelére azonban a mai napig nem érkezett válasz. A Nafta cég alkalmazottait a tömeges elbocsátásról szóló mendemondák is nyugtalanítják, és a kollektív szerződés megkötése is késik. A Donaukraft című vállalati lap közölte a Ďumbier tolóhajó freudenaui balesetének krónikáját Nem válaszolt senki a búvár hívására TA SR-JELENTES Bécs, Pozsony. A Donaukraft című vállalati lap legutóbbi száma bő terjedelemben foglalkozik a freudenaui vízerőműnél október 22-én elsüllyedt Ďumbier esetével. A lapban megtalálható a nap legfontosabb eseményeinek krónikája. Ezt az osztOLVASÓI LEVELEK Záróünnepséget tartottak A Csemadok dunamocsi alapszervezete december 13-án a millecentenáriumi ünnepek záróeseményeként Lajos András elnök vezetésével nagyszabású nótaestet rendezett. A művelődési házban a kürti Pepes Sándor és zenekara jóvoltából szépen szólt a magyar nóta, a sok meghívott vendég és a helybéli közönség pompásan szórakozott. A nagyszerű nótaest szüneteiben a közönség rák APA hírügynökség hírei alapján állították össze. A hírügynökség október 22-én 20.24-kor közölte az első hírt a balesetről. Az osztrák rendőrség 20.55-kor jelentette, hogy a legénység egy tagját, a súlyosan sérült Emil Šimeket sikerült kimenteni. A 70 tűzoltóból és 40 rendőrből álló mentőosztag vezetője 23.02-kor táncra perdülhetett, dalolhatott, s a kívánságműsor sem maradt el. A helyi Csemadok-szervezet vezetősége reggelig tartó vidám szórakozásról gondoskodott. Juhász Irén Dunamocs Pedagógiai táj élcozatlanság? Lélekidomárok címmel közölte az Új Szó december 5-én Vojtek Katalin cikkét. Elolvastam, s nem tudok megnyugodni. Az én fiam is 9 éves, és abba az iskolábajár, amelyikről a cikk első része szól. így nem lehet közömbös számomra, hogy mit írnak közölte, hogy a legénység további nyolc tagja valószínűleg nem élte túl a balesetet. Október 23án éjszaka, 1.20-kor hozták nyilvánosságra, hogy a süllyedő Ďumbierra felkapaszkodott egy búvár, betörte az egyik kajútablakot, de hívására senki sem válaszolt. Az APA aznap délelőtt 11.57-kor kiadott híre szerint a az iskoláról. Egyébként már sok cikk jelent meg róla az utóbbi években. Mind negatív kicsengésű volt, csupa kritikát, vádaskodást, elégedetlenséget tartalmazott. Pedig pozitívumokról is lehetne írni bőven. De csak a negatívumokat pécézik ki, aztán kinagyítva, kiszínezve tálalják az olvasó elé, mit sem gondolva arra, hogy ez miképp befolyásolja a köztudatot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a problémákat szőnyeg alá kell söpörni, és ismét csak szép cikkeket kell ími az iskoláról. Szó sincs róla. Én az objektív tájékoztatást hiányolom, és a problémák kezelése szempontjából minimálisra csökkent annak az esélye, hogy a kimenekített Emil Šimeken kívül a legénység valamelyik tagja túlélte a balesetet. A Donaukraft beszélgetést közöl Rainer Haselbacherrel. A burgenlandi ácsmester október 22én életének kockáztatásával mentette meg Emil Šimeket a biztos haláltól. nem tartom helyesnek a bírálatot, az ítélkezést. Nem, mert az a tapasztalatom, hogy az ilyen cikkek nem segítenek a problémák megoldásában. De vajon miért is bírálják az iskolát? Az újságírók gyermekei is ebbe az iskolába járnak. Sok közülük konfliktusba kerül a pedagógussal. Thomas Gordon neves amerikai szakértő a következőket írja: „Az emberi kapcsolatokban elkerülhetetlenek a konfliktusok. Hasonlóan az esőhöz és az adóhoz, a tanárok és diákok igényei közötti konfliktusok is elkerülhetetlenek." Orbán János Pozsony