Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-16 / 293. szám, hétfő

10 Tévé és Rádió - VAsárnaP ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 3148. Göncz Árpád válogatott művei Budapest. Göncz Árpádválogatott művei Kő a kövön címmel jelentek meg a Pesti Szalon Könyvkiadó gondozásában, A Márványi Judit szerkesztette'könyvben négy novella (a Hazaérkezés, a Gyerekek,' Öregek és a Találkozás), két színdarab (a Pesszimista komédia, a Kő a kövön) és aSarusok című kisregény kapott helyet. A kiadó már korábban megvette az életmű kiadási jogot, és Gyaluforgács címmel megjelentette Göncz Árpád esszéit, kritikáit, valamint Wisinger István beszélgetések az elnökkel című interjúkötetét. (MTI) Szűcs László kiállítása Zselíz. Szűcs László festmény- és rajzkiállításának megnyitójára 1996. december 17-én 13.00 órakor kerül sor a Zselízi Városi Művelődési Központban, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Otelló (19) KELETSZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Diótörő (10) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Ágacska (9.30, 14) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mágnás Miska (19 - Királyhelmec) POZSON

Y HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 13, 15., 17, 19, 20.45 OBZOR: New York-i pihenő (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Különös napok (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30,16,17,21

A csodabogár (am.) 17, 20.30 Jack (am.) 17, 19 A gyógyszer (cseh) 17.30 Nixon (am.) 17.15 19 Veronika két élete (fr.lengy.) 19 A legszebb kor (cseh) 19.15 ISTROPOLIS: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30 Barb Wire (am.) 18, 20.30 KASS

A DRUŽBA: New York-i pihenő (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17.45 Eraser (am.) 20 CAPITOL: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.45 18, A gyilkosság ideje (am.) 20.15 ÚSMEV: Hull a pelyhes (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 A jubiláló Lenka Boťanská-Andrášiová Harmónia és valóság Óvatos kitárulkozás és betekintés Szeretetnaptár 1997 DUSZA ISTVÁN Volt a gyengéd forradalom után két-három esztendő, amikor az elkódorgott nyájaikat kereső egyházak papjai a sajtó útján rendszeresen szóltak olyan dolgokról is, amelyek a mindennapok kérdéseire keresett válaszokon keresztül a hit, a szeretet és az erkölcs alapvető kérdéseit érintették. Nem hiszem, hogy csupán szerkesztői felületesség lenne az oka, hogy ezek az akkor rendszeresen publikáló lelkészek mára már elhallgattak. Sokszorozottan jellemző ez a Szlovákiai Református Egyházra, amely belső megújulásának gondjaival foglalatoskodva, szinte bezárkózott és elzárkózott a nyilvánosság elől. Aligha tévedek, ha ezt a bezárkózást egyoldalúnak látom, mert a sajtó - ha beavatottnak tekintették - minden történést figyelemmel kísért és krónikásként követett. Újságíróként többször is megoldhatatlan feladatként találom magamat szembe a dilemmával: nyíltan írni a sokakat érintő gondokról vagy a nyilvánosság előtt hallgatni mindenről, ahogyan azt az egymással vitázó lelkészcsoportok teszik? Sokszor hallgattam, s ha mégsem, akkor úgy jártam, mint a gömörhorkai „harangügy" után: a református és az ág. Az .evangélikus egyházak jogait, szolgálatait követve besétáltam egy nem őszinte szavakból font csapdába. Szembekerülve a harangszóra vágyakozó hitetlenekkel, de még az őket védelmébe vevő újságíró kollégámmal is. Előzetesen úgy véltem, nemcsak két-három lelkész és hittestvér akad, aki véleményt mond a profán és a vallási dolgok közös érintőiről, illetve összebékíthetetlenségéről. Nem ígytörtént... A minap istentisztelet után láttam néhány hittestvérem kezében a Szeretetnaptár 1997 harmadik évfolyamát, amelyet meg is vásároltam volna, ha két nap Lenka Boťanská-Andrášiová kortárs szlovák festő neve a szűkebb és szélesebb közvélemény előtt nem ismeretlen. VÖRÖS PÉTER Az 1941-ben, Békéscsabán született képzőművészt érzékeny rokoni szálak fűzik Kassák Lajos szülővárosához. Bot'anská-Andrášiová tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, Jan Mudroch professzor tanítványaként végezte. Pályakezdő szakaszában a kritika némi fenntartással fogadta alkotásait. De első önálló kiállításai (Somorja és Turócszentmárton 1977, Dunaszerdahely és Nyitra 7 1983, Aranyosmarót - 1985, Érsekújvár - 1986) azonban meghozták számára a megérdemelt elismerést. Tehetségére a szakma is felfigyelt, és több alkalommal bemutatták műveit Pozsonyban is. Termékeny alkotó, aki nem „csak" nő-festő... Boťanská-Andrášiová a kortárs szlovák képzőművészeti életben portréival, csendéleteivel és tájképeivel van jelen. Termékeny alkotó, aki nem „csak" nő-festő, hanem a szó legjobb értelmében vett festőnő. Mégpedig eredeti tehetséggel megáldott lírai festő, aki az örök emberi érzéseket - szeretet, szerelem, összetartozás, anyaság - és az idő múlását fogalmazza meg képein. Portréin, figurális kompozícióin, aktjain a nő és a női test szépségét, tisztaságát és báját ... ecsetvonásaiban a „meghitt szomorúság boldogsága" tárulkozik fel... örökíti meg: gyereklánytól a hajadonig, érett nőtől az öregasszonyig. Képeiből árad a poézis; színes ecsetvonásaiban a „meghitt szomorúság boldogsága" tárulkozik fel. Jelentőssé érett életművéből legalább említsük meg a hat képből álló (Hold, Éjszaka, Üstökös, Villám, Tűz, Mars 1985), vegyes technikával készült, remek kis ciklusát. Ezeken a lapjain - értelmes jelrendszerként - a művészt az emberi lét és a világmindenség kérdései foglalkoztatják. A jubiláló Lenka Boťanská-Andrášiová életművéből egy olyan kortárs festő arcéle rajzolódik elénk, „aki megpróbál harmóniát teremteni a hangulat és a jelen valósága között". Lenka Boťanská-Andrášiová Akt című alkotása 1983-ban készült. (Fotó: archív) Akik kaptak, röstelkednek, pedig nincs rá semmi okuk Morzsákkal viszályt szító Megbékélés VOJTEK KATALIN Felháborodott levélben közölte egy pedagógus a Katedra kiadójával, hogy miután az pénzt fogadott el a Megbékélés Alapítványtól, nem tart többé igényt a lapra. A dolog pikantériája csak az, hogy a felháborodott pedagógus iskolája is kapott pénzt ugyanattól az alapítványtól. A Megbékélés elégedetten dörzsölheti a kezét. Teljesítette küldetése egyik íradan pontját, anyagi alapon sikerült összeugrasztania a magyarokat. Ezért is kürtölte világgá fizetett hirdetés útján a sajtóban, kiket szerencséltetett támogatásával. Most a támogatottak szemlesütve járnak, röstelkednek, hogy kiderült: ki az, aki nyomorúságukból erkölcsi tőkét kíván kovácsolni. Pedig nincs mit szégyenkezniük. A Megbékélés nem a saját, vagy nem létező választói pénzét osztogatja, hanem mindnyájunkét. Azt a mi adóinkból származó közpénzt, amely az állami költségvetésből a szlovákiai magyar kultúra céljaira lett elkülönítve, s amelyet Hudec kultuszminiszter úr egy bűvész ügyes mozdulatával a Pro Slovakia Alapba tett át. Ugyanaz a Presinszky úr, aki ott ül a Pro Slovakia bizottságában, s így pontosan tudja, kik fordultak hozzá támogatásért eredménytelenül, megszólítja az elutasítottakat: „Nem kaptatok a csúnya Pro Slovakiától? Sebaj, itt a jó Megbékélés, ő majd gondoskodik rólatok, csak mondjátok, menyi kell?" S a kormányzat, amelyet ma már egy törvény is segít abban, hogy alaposan a körmére nézhessen minden alapítványnak, s mindent megtesz azért, hogy padlóra fektesse a magyar kultúrát, a Megbékélés esetében vaknak és süketnek teszi magát. Még a verebeket sem hessenti el, amelyek már az utcán is a hosszú nevű magyar párt és a Megbékélés Alapítvány összefonódásáról csiripelnek. Ha a Mečiar által annyit magasztalt párt így kívánja legalizálni magát, csak rajta. Forduljon hozzá mindenki, aid a szlovákiai magyar kultúráért valamit tenni akar. Kérjük tőle vissza azt, ami nekünk jár. S a következő év végén leközöljük mindazok nevét, akik hiába kértek pénzt a Megbékéléstől projektjeik megvalósítására. Arra már nem lesz elég egy fizetett hirdetés, mert nagyon hosszú lesz a lista. Akkor majd kiderül, hogy a Pro Slovakia elhullajtott morzsáinak maradékát nem szakmai hanem politikai megfontolások alapján szórogató Megbékélés egész „önzetlen kultúratámogatása" nem egyéb puszta porhintésnél. múlva nem hoz egyet címemre a posta. Örülök neki most is, amikor többszöri átlapozás után szembesültem néhány hiányosságával, ami csak részben a szerkesztők hibája. Sokkal inkább a Szlovákiai Református Egyházbeli állapotokkal magyarázható a hiányosan maradt Bibliaolvasó kalauz, amelyből hónapok maradtak ki, mert a felkért lelkészek nem adták le időben a kéziratokat; csak áttételesen esik szó a naptárban a zsinati történésekről, a püspökválasztásról. Az előző két évfolyamhoz képest nem történt előrelépés a kiadvány tipográfiai megformáltságában, szerkesztői körülhatároltsága sem követhető minden tekintetben. Meggyőződésem, hogy hetente elhangzanak a szószékekről olyan igehirdetések, amelyeknek legalább részletekben helye lenne a Szeretetnaptárban. Néhány, szabályos riportformában írt, míves írásnak akár kiemelt helyet is lehetne adni, s az is a használatát segítené, ha témák szerint csoportosítanák a megjelentetett munkákat. Az se nagyon érthető, hogy a híreket közlő terjengős beszámolók szűkítésével nyerhető oldalakon miért nem kap megnyilvánulási lehetőséget a református értelmiség. Ha egyáltalán van még ilyen társadalmi rétege a szlovákiai magyarságnak. A Katedra Napok mint szakmai és kevésbé szakmai információbörze Mikor lesznek már más felhívásaink? „Mikor fogunk már végre másfajta határozatokat, felhívásokat fogalmazni!?" - sóhajtott fel mellettem egy pedagógus a Katedra Alapítvány december 13-án és 14-én Galántán tartott rendezvényén, a III. Katedra Napokon. Igaza volt, a szlovákiai magyar pedagógusok találkozóin megfogalmazott dokumentumok nem sok változatosságot mutatnak az utóbbi időben. Ennek azonban korántsem szerzőik fantáziahiánya az oka, hanem az anyanyelvű oktatást nyomasztó külső körülmények változatlansága. Amíg ilyen lesz a helyzet, még sokszor fel kell hívni a szülők figyelmét arra, amiről a könnyebb érvényesülést a szlovák iskolában látó és hirdető próféták rendre megfeledkeznek: az anyanyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem személyiségformáló szerepe is van, ezért egészséges, kiegyensúlyozott személyiségeket csak az anyanyelven oktató iskola képes nevelni. A körülmények mostohasága azonban nem csüggedésre, hanem fokozott munkára kell hogy ösztönözzön. S hogy ezt egyre többen tudatosítják,bizonyítja a Katedra léte és célkitűzése: állandó fórumot biztosítani a pedagógiai műhelymunkának, felkarolni minden újítást, amely a minőség javítását szolgálja. Minőség pedig van. Ezt bizonyítja az az elemzés is, amelyet Bernáth Erzsébet, az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) munkatársa ismertetett. A magyar oktatási nyelvű alapiskolák felső tagozatán végzett felmérések azt mutatják, hogy a szlovák hivatalos szervek által annyit kárhoztatott és mindig a legrosszabb minősítést kapó szlovák nyelvoktatás rengeteget javult az utóbbi időszakban. A mintának kiszemelt 19 iskola közül 8 a legjobb minősítést érdemelte ki, 6 pedig megbízható közepes minősítést. Az utolsó kategóriába sorolt 5 iskola sem mutat egyöntetű eredményt, bizonyítva, hogy helytelen az összemosó általánosítás. A kommunikációs alapon történő szlovák nyelvoktatás azt a jól ismert tényt erősíti meg, hogy a legjobb módszer sem ér sokat, ha a pedagógus nem áll szakmája magaslatán, ami persze fordítva is érvényes. Az alapiskolák alsó tagozatán hatékonynak bizonyult a Szkabela-Bóna program, amelyet már több mint 200 iskolában alkalmaznak. A program eredményességi fokát azonban nem az OPI, hanem egy független bizottság vizsgálta. Az OP1 ugyanis - bármilyen kedvező értékelést is adott annak idején a programról -, azt már nem tudta elérni, hogy az oktatási minisztérium jóváhagyja. S itt már felmerül a kérdés, hogy az OPI magyar nemzetiségi osztályának kikiáltott három szál ember heroikus erőfeszítése, rengeteg munkája valóban hatékony-e? Partnernek tekinti-e őket a minisztérium, hajlandó-e egyáltalán figyelembe venni szakmai észrevételeiket, minősítéseiket, tanácsaikat? Mert ha nem, akkor csak kirakat az OPI nemzetiségi osztálya, amely ártani nem árt, de nem is használ, külföld felé viszont remekül mutat. A galántaihoz hasonló összejövetelek a szakmai információcsere mellett kevéssé hivatalos jellegű információk csereberéjére is kiváló alkalmat szolgáltatnak, s ezen utóbbiak vannak néha olyan tanulságosak, mint az előbbiek. Az összecsipegetett sztorikból nekem az alternatív iskola tanító nénijének esete tetszett a legjobban, ezért melegében közzé is tadom. A lévai járásbeli Csoma alternatív iskoláját egy ügybuzgó magyar iskolaigazgató hozta létre, aki már hosszú évek óta zülleszti hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de mindenkor a tanügyi hatóságok pártfogását élvezve, a magyar iskolát. A szlovák tanító néni hatalmas ambíciókkal érkezett, és szívét-lelkét beleadta a tanításba. Hogy milyen eredménnyel folyt a kétnyelvű okítás, jelzi, hogy az év végén kijelentette: mivel a gyerekek sem egyik, sem másik nyelven nem tudnak semmit, ő pedig tisztességes pedagógus lévén nem hajlandó a nevét adni a kilátástalan akcióhoz, felhagy csornai alternatív pályafutásával. Még az sem tartotta vissza, hogy pedagógusi viszonylatban gyönyörű prémiumokat kapott, és kívülről-bévülről helyrehozták az iskolát. Happy end helyett megjelent szeptemberben az új tanítónő, s folyik a nebulók kevés sikerrel kecsegtető kétnyelvű oktatása tovább, -vk-