Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-16 / 293. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 16. KOMMENTÁR A nevető harmadik TÓTH MIHÁLY Szlovákiában most tulajdonképpen örülniük kellene a más­ként gondolkodóknak. Az Európa Parlament olyan határoza­tot fogadott el a múlt héten, amelynek minden megállapítása egyértelműen bizonyítja, azoknak volt igazuk, akik az elmúlt több mint egy év alatt azt állították, hogy a Nyugatról postá­zott összes demarsot tiltakozó figyelmeztetésként, nem pedig baráti „ejnye-bejnye"-ként kell értelmezni. Az EP-dokumen­tum 5. pontjában ez áll: „...a demokratikus alapelvek tiszte­letben tartása, a képviselői mandátumok szabad gyakorlását is beleértve, feltétele az EU-ba való belépésnek..." Mégsem örülnek a másként gondolkodók. Ugyanis a másként gondol­kodás Szlovákiában nemcsak a mečiarizmus iránti ellendruk­kerséget jelenti, hanem kimondottan pozitív igényt is kifeje­zésre juttat. Az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozás igényét, Mečiar kormányprogramja ilyen irányú ígéreteinek teljesíté­sét. így paradox módon nem az ellenzékiek örülnek az EP egyértelműen fogalmazott határozatának, hanem a Szlovák Nemzeti Párt politikusai, illetve Mečiar mozgalmának szélsőségesei, akiknek már réges-rég Slota, Móric és a többi népnemzeti vezér táborában volna a helye. Persze Mečiarnak sincs nevetni való kedve. Beérett a koalíciós együttműködés gyümölcse, amelynek során Mečiar mozgal­ma egyfolytában hátrált a Szlovák Nemzeti Párt nyomására, méghozzá a „valamit valamiért" elv alapján. Egyre több jelből arra lehet következtetni, hogy legkésőbb 1997 első negyedé­ben el kell döntenie Mečiarnak a „kivel tovább?" kérdését. Más szóval: el kell döntenie, hogy a továbbiakban Slotáékkal szövetkezve politizál-e, vagy radikalizmusukat semmibe véve másokkal együttműködve próbálja megtartani a hatalmat. Hogy ötletei vannak, abban senki sem kételkedik. Neki min­dig voltak ötletei. Az már kevésbé biztos, hogy a szlovákiai pártstruktúrában még akadnak számára partnerek. JEGYZET Folyamatok Európában SZILVÁSSY JÓZSEF A messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a szó­lásmondás, s évek óta egyre nyilvánvalóbb, hogy több szlo­vák politikus alkalmazza ezt a manipulációt, amikor a nyu­gat-európai és a szlovákiai magyar kisebbség jogait veti össze. Manapság szerencsére már a hazai magyar politiku­sok és polgármesterek is egyre többször a helyszínen tanul­mányozhatják, mennyi az igazság és a csúsztatás egyes szlovák politikusok nyilatko­zataiban. Napjainkban Európában két döntő fontosságú folyamat mutatható ki. Az egyik a minél szélesebb körű integráció, amelynek eredményeiről, gondjairól bő információink vannak. A másik jelenség pe­dig az, hogy ebben a folyamat­ban Nyugat-Európa vala­mennyi nemzetiségi kisebbsé­ge szembesül a változásokkal és identitásuk megőrzésének újabb és újabb gondjaival. Ezeket nem valamiféle euró­pai asszimilációs olvasztóté­gelyben tüntetik el, hanem el­lenkezőleg: saját arculatuk megőrzésével jogaik és érté­keik gyarapításával kívánják megoldani. Ilyen igény alap­ján adtak magukról életjelt so­kak meglepetésére a walesiek, a Dél-Tirolban élő ladinok, a hollandiai frízek, és sokan má­sok, akikről azt hittük, végleg eltűntek a többség tengeré­ben. A dél-tiroliak például ter­mészetesnek tartják, hogy né­met nyelvű iskolahálózatuk van, s aki akar, szabadon, sőt esetenként állami támogatás­sal tanulhat az innsbrucki, a bécsi vagy a müncheni egyete­men, s nincs gondja diplomá­jának olaszországi honosításá­val. A walesiek viszont jelen­leg azt értékelik nagy vív­mányként, hogy immár há­rom kétnyelvű gimnáziumuk van. A frízek is most még a kétnyelvű oktatást tartják cél­ravezetőnek, hiszen e kisebb­ségnek több mint nyolcvan százaléka mára már elfelejtett írni az anyanyelvén. Ha innen szemlélem a helyzetet, akkor bizony a mi helyzetünk jobb, ha viszont azt veszem figye­lembe, hogy állami és tarto­mányi költségvetésből hatvan tudományos munkatársat fog­lalkoztató Fríz Akadémia működik, s a tartományban a fríz nyelv már második hivata­los nyelv, akkor már másfelé billen a mérleg. Ezért hát szólamok és mani­pulációk helyett a lényegre kellene figyelni. Ez pedig az, hogy nem nemzetek fölötti, hanem multikulturális Európa formálódik. Ebből adódóan csak egy közös európai mérce lehet tárgyilagos. Éspedig az, hogy egy-egy ország kormá­nyában, parlamentjében van-e kellő politikai akarat a kisebb­ségek európai léptékű igényei­nek a kielégítéséhez, vagyis az eddig szerzett jogaik fokoza­tos gyarapításához. Ilyen mér­cével mérve Szlovákia egyre lejjebb süllyed az európai or­szágok ranglétráján. PIÄP 1 •||1 .I PLUH Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 _ Nyomja a DANUB1APRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási írodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Nekem a karácsonyfa beszerzése sosem okoz gondot. Ünnepek előtt eljövünk a hegyekbe, Jenő egyszer lesiklik, és kidönt legalább egy fát! (Cossányi Péter karikatúrája) Keltošová optimista Stagnáló életszínvonal Pozsony. „Idén megállítottuk az életszínvonal 1990 óta tartó fo­lyamatos romlását" - jelentette ki Oľga Keltošová szociális ügyi mi­niszter, amikor megvonta tárcája kétéves tevékenységének mérle­gét. Szerinte ez idő alatt meg­kezdték a szociális szféra transz­formációját, amely majd egy álta­lános és modern szociális háló ki­alakításához vezet. Az emberek eddig leginkább a létminimum valorizációját, a szociális segély, a családi pótlék, a nyugdíjak és a minimálbér emelését érzékelték. Ehhez járul jövőre a temetkezési hozzájárulás és az újonnan meg­állapított nyugdíjak összegének emelése. Kiemelte, hogy a mun­kanélküliség 15,2 százalékról 12,1 százalékra csökkent, és hoz­zá nem értőnek nevezte minda­zokat, akik szerint ez csak a beve­zetett adminisztratív intézkedé­sek hatására alakult így. Jövőre külön figyelmet szentelnek azok­nak a gyermekotthonoknak, amelyek irányítása 1997-től a tár­ca feladata lesz. (TA SR) A jelenlegi ellenzék csak akkor győzhet a választásokon, ha a Kék Koalíció a magyar pártokkal is számol Az együttműködés jelei Naponta, sőt napjában többször mondjuk: ebben az országban már szinte ta­pintható a hatalmi önkény szmogja. Rátelepszik a munkahelyekre, hivatalok­ra, iskolákra, sajtóra, par­lamentre, otthonainkra, nem enged szólni, belénk fojtja a nevetést, elveszi kedvünk a tervezgetéstől. DOLNÍK ERZSÉBET Úgy tűnik, az a bizonyos alagút, melyben 1995. november 4-e óta menetelünk, mind sötétebb, és nem bírunk a végére érni. Van ugyan ellenzék, mely a parla­mentben bármikor leszavazha­tó, vagy Magyar és Kék Koalíció, de sajnos, vannak felrobbanó autók, titokzatos éjszakai löve­dékek és pokolgépek is. Sokan kérdik, meddig tarthat még ez az erőltetett menet, mi szabhat ha­tárt a hatalom arroganciájának, mi változtathatja meg Szlovákia jövőjét. Hála istennek, már a szlovák saj­tóban is leírták, az elkövetkező választások csak akkor lehetnek sikeresek a jelenlegi ellenzék számára, ha a Kék Koalíció tuda­tosítja, a magyar pártokkal szá­molni kell. S míg a legfelsőbb szinten csak tisztes távolságból méregeti egy­mást a két koalíciós tömörülés, egy emelettel lejjebb már meg­mozdult valami. Anélkül, hogy túlbecsülném az esemény je­lentőségét, személy szerint fon­tosnak tartom, hogy a legna­gyobb magyar kisebbséggel ren­delkező Nyitrai kerületben már másodízben ültek egy asztalhoz a demokratikus jobboldali pár­tok képviselői. A találkozó kez­deményezői a Polgári Demokra­tikus IQúság vezetői, s a részt­Egy asztalhoz ültek a de­mokratikus jobboldali pártok képviselői. vevők a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokratikus Unió, a Demokrata Párt, az Együttélés, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom, a Magyar Polgári Párt, valamint a Vállalkozók és Földművesek Uniója megbízott vagy választott tisztségviselői. Ha a találkozónak semmi más eredménye sem volna, csak az, hogy megmutassa, a Kék Koalíció pártjai, a Magyar Koalíció pártjai és a Vállalkozók és Földművesek Uniója készek együtt gondolkod­ni, szót tudnak egymással érteni, megkísérlik közösen megoldani a régió problémáit, már ez is so­katjelent ebben a zimankós poli­tikai télben. Ezt az üzenetet talán meghallják más kerületekben já­rásokban, községekben is. Talán arra is rádöbbennek, hogy az el­vakult többségi nacionalisták rémhírei a „magyar veszede­lemről" csupán arra jók, hogy el­tereljék figyelmünket a valódi problémákról. Már az első megbeszélésünk al­kalmával tényekkel bizonyítot­tuk, nem igaz, hogy a kormány a kerületeket azonos módon támo­gatja, hiszen a Nyitrai kerületben minimális az állami beruházás mértéke, magas a munkanélküli­ek aránya, s az egyébként vi­szonylag nagyszámú kisvállalko­zó ezt nem tudja ellensúlyozni. Az is biztos, a régió problémáit csak együtt tudjuk felmérni. Valószínű, hogy a választások al­kalmával is tanulságul szolgál majd az az eddigi tapasztalat, hogy csak ott nem voltak sikere­... ez a próbálkozás lehet, hogy segít megtalálni az alagút végét. sek a jelenlegi kormánykoalíció pártjai, ahol a demokratikus pár­tok, mozgalmak együtt vagy leg­alábbis nem egymás ellenére küzdöttek a polgármesteri, kép­viselői tisztekért. Az sem elha­nyagolható, hogy a nyitrai ellen­zéki találkozó résztvevői nem­csak politikai, hanem szakmai sí­kon is készek együttműködni. Talán valaminek a kezdetét je­lenti ez a próbálkozás, lehet, hogy segít megtalálni az alagút végét. Talán... Hogyan szavaztunk volna, ha november végén lettek volna a parlamenti választások? Visszaesett a DSZM ÚJ SZÓ-HlR A Focus Ügynökség november végi reprezentatív közvéle­mény-kutatása szerint az év ko­rábbi időszakához képest a De­mokratikus Szlovákiáért Moz­galom választási preferenciái visszaestek. Júniusban még a megkérdezettek 28 százaléka választotta volna a hatalmon lévő mozgalmat, november vé­OLVASÓI LEVELEK Mikulás Ausztriából December 6-án a mi falunkban is járt a Mikulás. Meglátogatta a gyerekeket az óvodákban, aki­ket megnyerő előadásaikért 2-2 csomaggal jutalmazott meg. Az egyik csomagot a falu önkor­mányzatának köszönhetően kapták, a másikat pedig Walter Thoma úrnak köszönhetően, aki Ausztriából érkezett, s aki az Ahlm-Technik cég tulajdonosa. Czibula József doktor, polgár­gére ez 24,4 százalékra csök­kent. Ezzel párhuzamosan vala­melyest nőtt a Keresztényde­mokrata Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt választótábora. A magyar pártok közül továbbra is toronymagasan a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom vezet, a másik két párt pedig az Együttélés visszaesése követ­keztében azonos mutatókkal rendelkezik. mester és Kőrös Emese igazga­tónő szívélyes meghívásának eleget téve a mi gyerekeink is részt vehettek e kellemes Miku­lás-délutánon. Jancsó Ilona Farkasd Mikulás és krampusz Miklós napján este 5 óra tájban érkezett Szete községbe a Miku­lás és az elmaradhatatlan Kram­pusz. A mindenki kedvencei csi­lingelő hintón, amelyet díszesen öltözött kocsis vezetett, lassan poroszkálva vonultak végig a fa­A megkérdezett 814 szavazópolgár 18,8 százaléka egyáltalán nem ment volna el szavazni, 15,4 százaléka pedig nem válaszolt a kér­désre, így a novemberi eredmények a többiek (65,8 százalék) vála­szaibői jött ki. Párt '96 nov. '96 szept. •96 jún. DSZM 24,4 28,3 28,0 KDM 13,2 10,8 12,8 DU 11,4 10,9 9,4 DBP 8,8 9,9 9,1 MKDM 7,5 6,2 7,5 SZNP 7,1 5,6 6,4 Munkásszöv. 3,7 3,8 5,1 Együttélés 1,5 3,4 2,7 MPP 1,5 2,4 1,1 lu utcáján. A házakból kitódul­tak a mosolygós arcú gyerekek, és a kíváncsiskodó felnőttek is. A kisebb gyerekek megszeppentek a Krampusz láttán, akinek kezé­ben virgácsok is díszelegtek. A díszmenet több helyütt megállt, s az „öreg" Mikulás „bácsi" osz­togatta a hatalmas puttonyából és kosarából az ajándékokat, a gyerekhad nagy örömére. Az ut­cán nézelődő felnőttek is kaptak kis, szerény ajándékot. Én is kint voltam a nézelődők között, mel­lettem egy 80 év körüli bácsi, könnyes szemmel jegyezte meg, ez a nap neki is örömünnep. Ugyanis ezen a napon kapta meg az orosz hadifogságban az elbo­csájtásáról szóló iratokat. Együtt figyeltük, amint a sok gyerek az ajándék átvétele után szívdo­bogva bontotta ki a kapott cso­magokat. A Mikulás eképpen bú­csúzott a rövid megállók után: Jövőre találkozunk ugyanitt, csak jól viselkedjetek, és szorgal­masan tanuljatok! Dolguk vé­geztével a parádés kocsis bojtos ostorával megsuhintotta a pari­pákat, s elrobogtak. A gyerekek integetve búcsúztak, s egybe­hangzóan kiáltották: Visszavá­runk! Vajda András Szete

Next

/
Thumbnails
Contents