Új Szó, 1996. december (49. évfolyam, 281-303. szám)

1996-12-13 / 291. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1996. DECEMBER 14. SPO RT / TÉ VÉ É S R ÁDIÓ - SZOM Ba T B Konrád György műveinek cseh fordítását, amely a Kalligram Kiadó Visegrád könyvek sorozatában jelent meg, szerdán mutatták be a Prágai Magyar Kulturális Központban. A ČTK felvételén az író társaságában Gabriela Vránová színművésznő és Ludvík Vaculík látható. Mint a kávéházi filozofálás bajnokai Némi önirónia, csipetnyi öngúny „Bilingua" családi foglalkozás a Magyar Intézetben Pozsony. December 14-én, 15 órakor ismét sor kerül a multi­kulturális családnevelési és nyelvoktató program keretében a „Bilingua" családi foglalkozásra. A gyermekeknek Pálfi And­rea kézműves tart karácsonyi műhely-foglalkozást, míg a felnőttek részére dr. Hunčík Péter pszichiáter tart előadást, „Etnikai konfliktus - megoldó program" címmel, (ú) III. Katedra Napok Galántán Galánta. Ma kezdődik a Katedra Alapítvány kétnapos ren­dezvénye, amelynek középpontjában az új pedagógiai mód­szerek és programok állnak. A résztvevők a hazai oktatás helyzetét javítani szándékozó reformtervezetek mellett meg­ismerkedhetnek a magyarországi és ausztriai oktatásügy újí­tásaival is. A találkozón bemutatásra kerül a Katedra Társaság reformtervezeteit tartalmazó, A szlovákiai iskolarendszer című könyv, (vk) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍN­HÁZ: Örvény (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19 - Zseliz) AAOZI POZSONY HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15., 17, 19, 20.45 OBZOR: New York-i pihenő (am.) 16, 18, 20 MLADOSt: Kü­lönös napok (am.) 15, 17.30 Kolja (cseh) 20 CHARLIE CENT­RUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30,16,17, 21 A cso­dabogár (am.) 17,20.30 Jack (am.) 17,19 A gyógyszer (cseh) 17.30 A maconi gyermek (ang.-fŕ.-hol.)) 19 A legszebb kor (cseh) 19.15 ISTROPOLIS: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30 Barb Wire (am.) 18,20.30 KASS A DRUŽBA: New York-i pihenő (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.30, 17.45 Becsületpárbaj (am.) 20 CAPITOL: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15.45 Twister (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Hull a pelyhes (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Ruby Cairo (am.) 16.15,19.15 Ad: Üzenet a terepről, Új Szó, november 22. Helyzetjelentés egy kisiskolából Kétnapos kínálatunk: Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombaton Somogyi Alfréd szer­keszti a 9 órakor kezdődő Hétről hétre című publicisztikai maga­zint. Popély Gyula történész aiTÓl beszél, hogy az ún. alternatív okta­tás koncepciója több, mint 70 éves; Miből él manapság egy képzőművész? A bedehemi láng útja. 13 órakor a Családi fészek című magazin kezdődik. Benne: Összeegyeztethető-e a családanya szerepe a hivatással; Ankét az ajándékozásról; Hogyan hat a há­zasságra a családi vállalkozás. 15 órakor bemutatkozik a dunaszer­dahelyi Vox Camerata kórus. A jövő évtől új hitelformát nyújtanak a kisvállalkozóknak Többek kö­zött erről is szó lesz a vállalkozók műsorában, amely 15.30-kor kezdődik. Vasárnap 9 órakor hírekkel indul a magyar adás. 9.15-kor a Világos­ság című egyházi műsorban Bor­bély Péter naszvadi esperesplébá­nos mond homíliát, és Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát adventi lelkigyakorlatos el­mélkedését hallhatják. 10.25-kor a Kölyökvilág Kassára, Csallóköz­kürtre és Jókára látogat. 10.55-kor Jakab István nyelvművelő írását olvassuk fel. 11 órakor Kulturális körkép. Nyilas Misi és osztálya ke­restetik. A Jókai Színház musical­hez vár gyérekszereplóket - gör­korcsolyázni tudni kell. Mögöt­tünk a fotó hónapja; A déli hírek után Randevú Csenger Ferenccel. Bemutató Komáromban: Gi­misz-Hair; Üdvözlet Hollandiá­ból; Ki kivel énekelne duettet? Sztárvendég: Cserháti Zsuzsa. 15 órakor az Irodalmi mozaik beszá­mol a Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága ünnepi üléséről, ahol kissé megkésve értékelték Zs. Nagy La­jos életművét 60. születésnapja alkalmából. 15.30-kor a Hazai tá­jakon című néprajzi összeállítás­ban bemutatjuk az adventi ostya­hordás szokását Bussáról és Lucs­káról. (the) VÖRÖS PÉTER „Minél jelen idejűbb egy antoló­gia, annál nagyobb, természet­szerűleg, a választó rizikója. Az. idő, a kritikusok legeslegfőbbike, csak a visszafelé tekintőkkel ka­csint össze, elültével, köd tisztul­tával" - írja Kántor Péter a kor­társ brit költők antológiájának utószavában. Kántor Péter vállal­kozása nem kis teljesítmény, hi­szen az utószó megírásán kívül a verseket válogatta, az életrajzi jegyzeteket is ó írta, és fordító­ként is szerepel a kötetben. Ab­ban a versantológiában, amely Új Hű metszetét adja a kor­társ brit költészetnek. kabát, utolsó esély címmel az Eu­rópa Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Ez az antológia tizenhárom nagy-britanniai - an­gol, walesi, skót és északír ­költőt mutat be, akiket hazájuk­ban nemzedékük legjobbjaiként tartanak számon. Tony Harrison, Michael Longley, Derek Mahon, Douglas Dunn, David Harsent, Hugo Williams, Craig Raine, Ca­rol Rumens, James Fenton, Medbh McGuckian, Paul Mukl­doon, Andrew Motion és Oliver Reynolds, kevés kivétellel "(...) hagyományőrző újítók, modern­ségük nem a külsőségekben, a DUSZA ISTVÁN A férfiember bármennyire is sze­retné, egy-egy beszélgetés során nem kerüli meg a focit, a politikát és a nőket. Ha mindez témaként egy kávéházi törzsasztalra kerül, elegendő az egyik a háromból, hogy egész bölcseleti rendszert kanyarítsunk köréje. Főképpen, ha filozófus is van közöttünk, aki a nő és a férfi kapcsolatában a szerelemtől a prostitúcióig bezá­róan előforduló filozófiai állapo­tokat úgy ismeri, mint Mészáros András. Casanova, mint valóságos sze­mély és Don Juan, mint legen­dahős mozgatta meg a fantázián­kat és az agysejtjeinket, amiből mindenáron meghökkentésben rejlik, hanem mélyebben: világlá­tásukban, a versbeszéd közvetett­ségében, a beszélő szerepjátszá­sában, gyakran szimultán-moza­ikszerű versszerkezeteikben, tu­datos nyelvi önszemléletükben." Jelen antológia tucatnyi költőjé­nek közel másfélszáz opusza szinte pontos és hű metszetét ad­ja a kortárs brit költészetnek. An­nak legjellemzőbb vonásairól ad pillanatképet: az elbeszélő for­mák újraéledése, az ipari civilizá­ció kritikája, nyitás a nagyvilág­ra, fokozódó érdeklődés a XX. századi történelem és a család­történet iránt; ez mind arra (vagy arra is) enged következtet­ni, hogy a brit lírában is visszavo­nulni látszanak a klassszikus versformák. A mai angol költé­szet tehát a saját hagyományain belül keresi az előre (is) tekintő megújulást. Az antológia doyen­je, Nagy-Britannia egyik legis­mertebb költője, Tony Harrison az Átöröklés c. kis négysorosá­ban a következőket írja: „Rejtély, költővé hogy bírtál te lenni!/ Ta­lentumot az ilyenbe ki olt?/ Volt két bácsikám: mondom: Joe és Harry -/ egyik dadogott, másik néma volt." Ez pedig nem más, mint irónia, groteszk és genézis. Hugo Williams A mellékszál hősei c. versének néhány sora vi­szont rejtett társadalomrajzot sejtet: „Nézz ránk, nyavalyás mellékalakokra,/ arcunkat pana­aztán ismét csak filozófus-asztal­társunk kifogyhatadan gazdagsá­gú anekdotázása közben is az er­kölcs eredetének a firtatásánál kötöttünk ki. De hol volt akkor már a tavalyi hó, amúgy Villon után szabadon, mert szembe ta­láltuk magunkat (nem először) egy, a szlovákiai magyarokat mostanában sokat foglalkoztató kérdéssel: a szellemi aktivitása­ink és kultúránk gyarapítására vállalkozók elfogadjanak pénze­ket olyan adakozóktól, akik ellen­szolgáltatásként politikai dics­himnuszokat és csadakozást vár­nak el? Jó, nem elvátják, csak re­mélik. A kérdésre két válasz léte­zik: pragmatikus és erkölcsi. Sze­rintem mindenképpen. Aki elfo­szos maszkokba gyűljük/ a szí­nen - rémület, vágy, vigalom." A megújuló és újra teremtődő kortárs brit líra legjobb és leg­szebb darabjait jeles műfordító­ink ültették át magyarra. Végeze­tül hadd jegyezzem meg, hogy a válogató Kántor Péter igen jó ér­zékkel avatta kötetcímmé Hugo gadja a pénzt, az pragmatikus vá­laszt ad, mert máshonnan nem tud pénzt szerezni CD-re, könyv­re, a tánccsoport csizmáira. Az ilyen kultúrhérosz nem figyel oda, hogy a kegydíjat valójában tőle egyszer már elvették, megta­gadták, megvonták, csupán mert magyar. Most meg visszaadják, megadják neki, mert másképpen látják magyarnak. Aki nem fo­gadja el, legfeljebb erkölcsi hős lesz, de kultúrhérosz aligha. Egy­szerűen azért, mert nem képes ál­dozatokra. Még arra sem, hogy a szlovákiai magyar kultúra érde­kében lemondjon az erkölcs fenn­költ princípiumairól. Egyáltalán akarhat az ember ilyen jellem­gyengeséggel valamit is? Williams Új kabát, utolsó esély című versét. Hiszen ez a komor jelképű könyvcím (szerintem) optimista világszemléletet fejez ki, mert ugyan a régi-„új kabát" bármikor lecserélhető, de az „utolsó esély" után még mindig van valami „más" - és ez a verste­remtés. 1977-ben, mint iskolaköteles gyerek szülőfalum, Ipolykeszi kisiskolájában kezdtem tanul­mányaimat. Az első évfolyamot itt jártam végig, ám a körzetesí­tés miatt kisiskolánkat megszün­tették, s így a következő tanévtől kezdve Ipolybalogra kellett isko­lába járnom. Ugyanez történt a nagycsalomjai magyar alapisko­lával is. Felejthetetlen élmények soroza­tát írhatnám le, mert igazán bol­dog időszakot csak szülőfalum iskolájában éltem át. Úgy jár­tunk oda, mintha haza men­nénk. Meghitt, bizalmas kapcso­lat alakult ki gyerek és tanító kö­zött. Az igazi elszakadást gyer­meklelkem akkor élte át, amikor a máodik tanévben minden reg­gel, hidegben, melegben autó­buszra kellett várakoznunk, hogy eljussunk a szomszéd köz­ség, Ipolybalog iskolájába. Mennyit jelentett akkor és mennyit jelent ma egy kisiskola? Az idő ismédi önmagát. Gyer­meklelkem állandóan visszavá­gyódott a falusi iskolába. Négy éwel ezelőtt azonban olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy kisiskolában kezdhettem pedagógusi pályafutásomat. 1993. szeptember 1-én a Nagy­szombati Érseki Hivatal enge­délyével Nagycsalomján tíz ta­nulóval magyar nyelvű egyházi iskola nyílt. Ebben a községben igényelték és igénylik a magyar nyelvű oktatást. Nem mindegy az sem, hogy a kisgyermek a fa­lujában, vagy naponta két falun átutazva jut el az iskolába. A falusi embernél hit és identitás nem választható el egymástól. A szülők választották és akarták ezt a típusú iskolát. Meggyőző­désem, eddig egyikük sem bánta meg, hogy gyermeke az alapis­kola alsó tagozatát saját falujá­ban végezte el. Nem értek egyet azzal, hogy egy nagyobb iskolában nagyobb a le­hetőség a színvonalas oktatásra. Egy pedagógus, aki mestere munkájának, megtalálja a le­hetőségeket a kisiskolában is, sőt a kis létszámnak köszönhetően több időt szentelhet egy-egy ta­nulóra. Ugyanígy a kisiskolák­ban is van lehetőség prog­rambóvítésre, mert programot is csak szakképzett pedagógus tud bővíteni. A kisiskolák szakkép­zett, tapasztalt emberek vezeté­sével működnek, hisz a püspök­ség másképp nem ad engedélyt iskola alapítására. Nincsenek tankönyvellátási problémáink. A leghatékonyabb módszerekkel, a legjobb minőségű tanköny­vekből oktatunk. Egy jó igazgató erre is megtalálja a lehetőséget. Ugyanígy a kisiskolák­ban is van lehetőség programbővítésre. Az egyházi iskola nem mossa el az egyéniségeket, hanem ellen­kezőleg, kibontakoztatja őket, miközben rájuk nyomja a maga sajátos közösségi jegyeit: a szere­tetet, a megértést és a tiszteletet. Kisiskolánk a legelső az újonnan alakult hazai egyházi iskolák kö­zött. Lehet, hogy konkurrensei vagyunk a közeli iskolának, de nem látok semmi rosszat abban, ha egy-egy iskolát fokozott tevé­kenységre késztetünk. Hangsú­lyozom, nem vagyunk ellenisko­lák. Míg egy nemzetnek működ­nek iskolái, addig él és nincs oka félelemre. S hogy ezek az iskolák hogyan fejlődnek tovább, csak rajtunk múlik. Nem elsorvasztói, hanem megmentéi vagyunk az itt élő magyarságnak. Kissimonyi Beatrix igazgatónő Kortárs brit költők antológiája Új kabát, utolsó esély

Next

/
Thumbnails
Contents