Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 11. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete mától csütörtökig kínál ínyencségeket a mozi kedvelőinek Magyar Filmnapok Pozsonyban SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) KELETSZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Patkányvadászat (19) MOZI ' POZSON

Y HVIEZDA: Kolja (cseh) 16 Sztriptíz (am.) 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Boldog lovak (magy.) 17.30 Hagyjállógva Vászka (magy.) 20 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 15, 17, 19 Zöld világ (am.) 16, 18.15' Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Vasárnapi gyerekek (svéd) 19, Szövetség az ördöggel (szlov.) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 2 KASS

A SLOVAN: Láncreakció (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: Twister (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A szerelmes professzor (cseh) 16, 18, 20 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 Cannes-i filmfesztivál Isabelle Adjani lesz a zsűrielnök MTI-HÍR A világhírű francia színésznő, Isabella Adjani lesz a következő cannes-i filmfesztivál zsűrielnöke - jelentették be a múlt héten Párizsban. A filmes seregszemlét ezúttal május 7. és 18. között rendezik majd, s az eseménysorozatot még a szokásosnál is nagyobb várakozás előzi meg: ez lesz ugyanis az ötvenedik cannes-i filmfesztivál. Isabelle Adjani a híres amerikai filmrendezőt, Francis Ford Coppolát váltja fel a zsűrielnöki székben: az idén májusi, sorrendben 49. filmfesztiválon ugyanis az amerikai alkotó állt e testület élén. Adjani egyébként - színészként - már többször szerepelt a cannes-i seregszemléken, s bár legutóbb nem volt szerencséje (1994-ben, a Margót királyné című film alapján mindenki őt mondta a nagy esélyesnek a legjobb női alakítás Isabelle Adjani Sharon Stonenal, az Ördögi asszonyok című film főszerepében díjára, de végül mégsem győzött), korábban már többször szerepelt a díjazottak között. Szabó István kedves filmbeharangozói által ihletve adódik a kérdés: Van pár szabad napjuk? Mert ha a magyar film rajongói, pártolói közé tartoznak, akkor most igazán érdemes szabadidejüket a mozira áldozni. MISLAY EDIT A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete jóvoltából ugyanis mától indul a pozsonyi Mladosť moziban (naponta 17.30-kor és 20.00-kor) és az intézet székházában (délelőttönként) a négynapos magyar „filmözön", amely a 27. Magyar Filmszemle anyagából kínál válogatást. S nem is akármilyent. Szőke András Boldog lovak című filmjével nyit ma este fél hatkor a Magyar Filmnapok rendezvénysorozata. A Roncsfilm rendezője ezúttal „gyakorlati taA Roncsfilm rendezője ezúttal „gyakorlati tanácsokat" kínál a nézőknek. nácsokat" kínál a nézőknek a mindennapi élet területein: házasság, buszozás, kiskertépítés, és még sorolhatnánk. Akik ismerik és szeretik Szőke András humorát, bizonyára nem csalódnak majd. Ezután Gothár Péter modern „szovjet meséje", a Hagyjállógva Vászka lesz látható. Á történetet a fehér-tengeri csatornaépítésen mesélték egymásnak az odahurcolt foglyok. A különleges képi világú alkotás, amely a Filmszemle Fődíját és Rendezői Díját kapta, Karlovy Varyban is sikert aratott. Holnap 9.30-kor a Magyar Intézetben vetítik Iványi Marcell fiatal rendező Szél című videófilmjét. A Lucienne Hervé Három asszonyság című fekete-fehér fotójára írt hatperces rövidfilmet idén Cannes-ban Arany Pálma díjjal jutalmazták. Ezt követi 9.45-kor a Kamondi Zoltán rendezte Arany nyugágy, melynek főszerepében Garas Dezsőt láthatják a nézők. A történet egy ötgyerekes „lakótelepi család" otthonába visz el bennünket, ahol a szülők állandóan egymást marják. Mígnem a gyerekek, megunva a patáliát, Ámor isten segítségét kérik... Este ismét a Mladosť moziba indulhatunk. Fél hattól három magyar filmlegenda, Jancsó Miklós, Makk Károly és Sándor Pál közös trilógiáját láthatjuk Szeressük egymást, gyerekek címmel. A film sajátos krimi-mese az ezredvégi Budapestről, az egyes epizódok főszerepét három magyar „színészász", Eszenyi Enikő, Eperjes Károly és Cserhalmi György alakítja. Ezután sem érdemes azonban hazaindulni, hiszen nyolctól Kern András keserédes Sztracsatellája igazi, pesti humorral „fűszerezett" desszert. Rendezője és egyben főszereplője is Kern András a Filmszemle Közönségdíját nyert filmnek, melyben válságba jutott karmesterként szerez felejthetetlen perceket. Tóth Tamás neve ismerősen cseng Pozsonyban. Pár éve az Kern András keserédes Sztracsatellája igazi, pesti humorral „fűszerezett" desszert. elsőfilmesek fesztiválján itt mutatkozott be a Vasisten fiai című játékfilmjével. A KBG alkonya című munkájával ezúttal dokumentumfilmesként is megállta a helyét. E kategóriában a Filmszemle Rendezői Díját nyerte. A háromrészes dokumentumfilm november 13-án 9.30-tól látható a Magyar Intézetben. Ugyanaznap délután izgalmas élményt kínál Szirtes Tamás fekete-fehér filmje, A kisbaba reggelije, amely egy alig két hónapos csecsemő első gesztusait, az őt körülvevő világ felfedezését mutatja be, nem titkolt párhuzammal utalva az „újszülött" film és a világ kapcsolatára. Kerekes Éva a főszereplője a Balogh Zsolt rendezte Szarajevó kávéház című filmnek, amely keserű utópia arról, hová fajulhat a világ. November 14-én 9.30-kor ismét a Magyar Intézet várja az érdeklődőket. Egy titokzatos férfi a címe Egyed László rövid játékfilmjének, amely a hatvanas években Magyarországon élt műszaki zseni történetét dolgozta fel. Ma sem tudunk semmi biztosat arról, ki rabolta el annak idején Fésűs Györgyöt. Csütörtökön este a Mladosť moziban Koltai Róbert Szambája záija a pozsonyi Magyar Filmnapokat. Viga Gyula: Hármas határon című kötete kapcsán Pozsonyban még láthatók a Fotóhónap kiállításai Kopjafa helyett tanLilmánygyiíjtés Test új perspektívában LISZKA JÓZSEF A millecentenáriumi esztendőt lassan magunk mögött tudhatjuk, így az alább elmondandók miatt senki nem vetheti a szememre, hogy bárkinek, bármüyen ÜGYnek is „keresztbe akartam volna tenni". Isten látja lelkemet, akármikor is mondtam volna el mindezt, mindenkor a legkisebb ártó szándék nélkül tettem volna, de hát tájainkon nem ritka vendég a félreértés. Ezért szólok csak most, egy közelmúltban megjelent tanulmánygyűjtemény ürügyén. Mi, mai - s főleg: szlovákiai - magyarokszeretjük a jelképeket, emlékműveket, s az idei, millecentenáriumi esztendő jó alkalmat nyújtott ebbéli hajlamaink kiélésére. Ezerszáz esztendős itt-létünk örömére (?) - most nyilván túlzok! - alig akadt magyar többségű település Szlovákiában, ahol ne állítottak volna egy emlékművet: turulmadat, kopjafát, alig megfaragott kőtömböt vagy valamit. Aztán - ismét némi túlzással! — alig akadt hely, ahol az államhatalom „illetékesei" (jobb esetben) ne tiltakoztak volna ellene, illetve (rosszabb esetben) hatályos törvényekre, jogszabályokra hivatkozva ne kötelezték volna az álh'ttatókat a - lebontásra. Erre föl természetesen (!) az állíttatok tiltakoznak minden fórumon, gyűjtöttek aláírásokat, s pörösködnek az ÁLLAM-mal - ki tudja, meddig... Szóval idő, energia, idegek(!) pénz pazarlódik ércnél koráhKem maradandóbb dolgokra. Mert ha van mi miatt büszkének lennünk ezerszáz esztendős kárpát-medencei itt-létünkre (sanda gyanúm, hogy éppen ma: nemigen), akkor ezt ne egy-egy (sokszor csalafinta módon eldugott!) jól-rosszul megmunkált fa- vagy kődarab hirdesse a világnak, hanem mi magunk. Él Miskolcon egy néprajzkutató, Viga Gyula, aki már a „rendszerváltás" előtt is élénk baráti-kollegiális kapcsolatokat ápolt szlovákiai pályatársaival, s aki a „rendszerváltást" követően mégsem tetszelgett, nemzetiszínű zászlót lengetve holmi nemzetmentő szerepkörben. Továbbra is csöndes kitartással dolgozott: bámulatra méltó munkabírással és hangyaszorgalommal végezve kutatásait a Felső-Bodrogköz falvaiban. 1991-től A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete által elindított kutatási program keretében, egyetlen magyarországi résztvevőként, majd - miután az befulladt? - 1993-tól egyedül maradva, magányos farkasként folytatva a munkát. Első, tanulmányokban is testet öltött eredményei a közelmúltban, Hármas határon (Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról) címen egy testes kötetben láttak napvilágot (Miskolc 1996, 335. old.) A munka megjelenését többek között támogatta ,A honfoglalás 1100. évfordulója Emlékbizottság", viszont a „felvidéki magyar kultúra" megsegítését magára vállaló budapeti alapítvány nem. Aztán „szerveztek" számára egy könyvbemutatót is Bodrogköz fővárosában, ahol a szerzővel és a „szervezőkkel" együtt 8 (azaz: nyolc!) érdeklődő jött össze... A könyvet, tudomásom szerint, a királyhelmeci könyvesboltban ma sem árusítják... Nos, szilárd meggyőződésem, hogy akkor, amikor a nagy és megható ünnepségek közepette felavatott kopjafák már réges-rég elkorhadtak, Viga Gyula könyve még akkor is hirdetni fogja, hogy a Felső-Bodrogköz magyar (szlovák és ruszin) népe milyen tradicionális kultúra emlékeit őrizte meg a 20. század végére, s ez az önmagában sem zárt, korántsem egységes hagyományos műveltség miként kapcsolódik mégis szervesen a nagy európai kultúrkörökhöz! Nincsenek arról adataim, hogy hány bodrogközi helységben emeltek az elmúlt hónapokban emlékművet. A fentiek szellemében azonban szerencsésebbnek véltem, ha az érintett önkormányzatok inkább e könyv kiadási költségeihez járulnak hozzá. Azért, hogy nagyobb példányszámban jelenhessen meg, s eljusson azokhoz is, akikről szól. S ha valóban megszervezték volna, meggyőződésem, a szerző szíves-örömest elment volna akár minden egyes érintett településre, hogy ott a könyv és kutatási eredményei bemutatása kapcsán, egy méltó módon megszervezett ünnepség keretében a helybéliekkel együtt emlékezzen a magyar honfoglalás ezerszázadik évfordulójára. De talán még most sem késő. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Immár hagyománnyá vált, hogy az őszi hónapokban fotóművészeknek ad otthont bemutatkozásra a szlovák főváros. Profik és amatőrök, diákok és a nagy öregek, hagyományőrzők és az új hullámhoz tartozók állítanak ki csoportos és egyéni kiállításokon gyermek- és felnőtt közönségnek egyaránt. Könyvtárak, szállodák, kulturális intézmények, művelődési házak kiállítótermei, állami és magángalériák telnek meg ilyenkor a fotóművészet legváltozatosabb technikai újdonságait felmutató alkotásokkal. A Fotóhónap kiállításai az első évtől eltérően nemcsak Pozsonyban, hanem Szlovákia más városaiban is láthatók. Van mit nézni, és van mit csodálni nemcsak a hazaiaktól, hanem a nagyvilágból is. A Fotóhónapot ugyanis az idén az eddiginél sokkal nagyobb nemzetközi részvétellel rendezték meg. A mexikói, horvát, orosz, cseh, görög, albán, angol, finn, román, ukrán, spanyol, osztrák, francia valóságból hoztak el valamit a művészek alkotásaikkal Szlovákiába. A téma: az ember. Lehet az a valóságot megörökítő, lehet berendezett fotográfia, lehet szociofotó, portré vagy autoportré - a cseh Veronika Bromová kiállításának alcíméből kölcsönözve a kifejezést -, az emberi test új perspektíváit keresi, kutatja, láttatja. A Fotóhónap rendkívül gazdag A nyolcvanas évek brit fotóművészete című kiállítás a Szlovák Nemzeti Galériában látható programjában a magyar fotóművészet minden eddiginél nagyobb terjedelemben mutatkozik be. Pozsonyban a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete épületében látható a Gromek Fotógaléria tárlata Klasszikus témák címmel. A Cyprián Majerník Galériában Bozsó András experimentális kompozícióit láthatta a fővárosi közönség. A Dosztojevszkij utcai Művészetek Házában harmincöt magyarországi fotóművész mutatkozik be a Kortárs magyar fotográfia című kiállításon, (tallósi) Gothár Péter Hagyjállógva Vászka című alkotása ma este látható a Mladosť moziban (Fotó: archív)