Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-11 / 263. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ŰJ SZÓ 1996. NOVEMBER 11. KOMMENTÁR Júdáslcrajcár SZILVÁSSY JÓZSEF Vladimír Mečiar talán jó politikus, de államférfinak gyönge ­olvashattuk a minap a szlovák parlament hivatalos kiadvá­nyában Zbigniew Brzezinski, a világhírű amerikai politológus véleményét. Két ügyben azonban a miniszterelnök még politi­kusként is csődöt mondott: nem sikerült eltávolítania a köz­társasági elnököt és nem tudta megbontani a szlovákiai ma­gyar politizálás egységét. Bölcs államférfiként nyilván egyik­be sem keveredett volna. A múlt csütörtöki szokásos ökölrázó találkozón e két kudarc miatt rágalmazta ismét dühödten Mi­chal Kováčot és a Magyar Koalíciót. A cél egyértelmű: ha már semmiképpen sem sikerült kiütni őket a politikai porondon, akkor a következő választásokra készülve a legkülönbözőbb övön aluli politikai ütésekkel legalább gyengíteni kellene po­zícióikat. Még ez a taktika sem válik be, hiszen a köztársasági elnök népszerűsége nem csökken. Miként a Magyar Koalícióé sem, amely tíz-dzenegy százalékos preferenciájával szilárdan tartja megszerzett pozícióját. Hiába a kormányfő dicsérete, mindhi­ába Gyimesi György kérkedése tagsági bázisuk növekedé­sével, a Magyar Népi Mozgalom még a legkülönbözőbb felmé­rések legalján sem jelent meg. Azért nem, mert a szlovákiai magyarok jól tudják, hogy a kor­mányfő. hírhedt taktikájának megfelelően mindössze ideigle­nes eszköznek tekinti őket Dél-Szlovákia politikai bekebelezé­se érdekében. Azért sincs támogatottsága Gyimesiéknek, mert minden talpnyalás és közhelyes kinyilatkoztatások ellenére egyetlen új dél-szlovákiai járást sem tudtak kiharcolni, egyet­len magyar szakembert sem tudtak megmenteni, talán nem is akartak, a legutóbbi tömeges elbocsájtások során sem. Ez a kormány még gesztusként sem tett kivételt Dél-Szlovákia gaz­dasági diszkriminálásában. Gyimesiék a vállonveregető sza­vakon kívül máig csupán semmitmondó ígéreteket kaptak, ezeken kívül nem is harminc ezüstpénzt, hanem mindössze fél karjcárt - azt is törvénytelenül - a Megbékélés Alapítvány­nak odavetve. Mégis ragyognak, s gagyognak. Júdás bibliai története jól ismert, ám a vége nem annyira. Az áruló megbánta a tettét, visszavitte a pénzt a főpapoknak, majd felakasztotta magát. Nálunk egyesek erkölcsi és politi­kai értelemben már akkor felakasztották magukat, amikor fél krajcárért, hatalomvágyból egy antidemokratikus politika csicskásaivá szegődtek. JEGYZET Káderdűlő­anno 1996 TÓTH MIHÁLY Az újságírók nem egészen két hét alatt látszólag az utolsó mócsingot is lerágták airól a csontról, amelyet a nyilvá­nosság számára a Nemzeti Vagyonalap által építtetett 40 lakás párt- és állami káde­rek általi privatizálása teste­sít meg. Látszólag... A leglényegesebbről azonban kevés szó esett. Arról, hogy a kormánykoalíció centruma miért elnéző az ilyen prakti­kák láttán. Ugyanis ha a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom központja akarja, csírájában is elfojthatta volna ezt a nyilvánvaló privatizáci­ós akciót. Lehetősége lett vol­na annak bizonyítására, hogy e kormányból még nem pusz­tult ki teljesen a szociális ér­zékenység. Hogy úgy történt a dolog, ahogy történt, azt bi­zonyítja, hogy Mečiar és kör­nyezete már nem kényszerül arra, hogy a közvélemény re­agálásával törődjék. Bebeto­nozottnak érzi magát a hata­lomban, és - mint ilyenkor minden totalitarizmusra haj­lamos rezsim - elsősorban a káderek elkötelezettségére épít. Próbáljuk magunkat be­leélni egy védelmi miniszter, egy rendőrfőnök vagy egy igazságügyminiszter helyze­tébe. Mindhárman, sőt a lu­xuslakás-privatizátorok közül mind a negyvenen olyan kö­zegből kerültek az elmúlt 7 év alatt vezető beosztásba, amelynek tagjai a bérstatisz­tikánakjobb esetben is csak a középső tartományából emeltettek ki oda, ahol ma vannak. Ez nem szégyen, ez egyszerűen csak tény. Na most képzeljük el, hogy egy ilyen kaliberű embernek tör­zsi, vagy párthovatartozási alapon a nyakába szakad egy, igaz, kamatmentes, de mégiscsak többmilliós hitel. Egy ilyen kaliberű ember elsősorban kiszámítja, hogy a törlesztés még kamat nélkül és féláron számítva is havi 7 ezret jelent 15 éves futam­idővel. Az olyan kaliberű em­berek, amilyennek a 40 lu­xuslakás-privatizátor többsé­gét ismerjük, egy életre lekö­telezettjeivé válnak Mečiar­nak. Próbálnának meg ne az­zá válni, visszamehetnének oda, ahol mondjuk 8 éve la­pultak a szocializmusban. A miniszterelnök egyre inkább tudatosítja a klasszikus tétel fontosságát: minden a káde­reken múlik. SF- I ! ; Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán-gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijesztj a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­' Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg ésnem küldünk vissza. A választópolgárok dilemmája: - A két magyar parlamenti frakcióval ezek most erősítik, vagy bontják a Magyar Koalíciót? (Szűcs Béla karikatúrája) Magyarország legutóbb hat éve kapott jó szelet, jó esélyt a sorstól Fa és Magyarország Még szerencse, hogy Fa Nándor hajóját Budapest­nek keresztelte, nem Ma­gyarországnak. Mert így is nehéz megállni, hogy az ember ne lássa jelképnek a világkörüli útra induló, szomorú sorsú hajót. SZÁLÉ LÁSZLÓ De hiszen eredetileg is jelképnek készült, sőt reklámhordozónak. Hogy ott röpül a hullámok fölött minden veszéllyel dacolva, dia­dalmasan a Budapest - mondjuk reklámízléssel: Magyarország szíve. Tele sikereivel a sok világ­lap: Budapest az élre tör, Buda­pest őrzi vezető helyét, a Buda­pest elsőnek ért célba. Arról akart szólni ez a jelképes erőpró­ba, hogy van itten egy kicsi szá­razföldi nép, melyet a népván­dorlás utolsó hullámai sodortak - jó kapitányok navigálásával ­ezerszáz éve a Kárpát-medencé­be, s azóta is itt vannak a törté­nelem viharait átvészelve. Meg­fogyva bár, megtörve is, de még­is képesen arra, hogy újrakezd­jék, sőt egy hajósuk maga tervez­te és építette hajójával a Föld megkerülésében le akarja győzni a legnagyobb hajós nemzetek fi­ait is. Legyőzve egyúttal az óceá­nokat, az időt, a távolságot, az elemeket. És a vállalkozásban minden Made in Hungary: a ha­jós tudása, akaratereje, a hajó vi­torlája és tőkesúlya. Hogy miért éppen a Föld megkerülésében akarunk legjobbak lenni a vilá­gon? Kérdezhetjük úgy is: miért ne? Fa Nándor az évforduló tisz­teletére és a maga szenvedélye szerint egy nagy tettet akart vég­rehajtani, s a nagy tettet nem­csak az eredménye minősítheti, hanem a belefektetett munka, tudás, lehetőség mennyisége és minősége is. Fa Nándor győzel­me nagy tett lett volna. Most úgy fest, Fa Nándor nem fog győzni. Az országhajók törté­nelmi versenyében a magyar már évszázadokkal ezelőtt lesza­kadt az európai élbolytól, úgy, hogy nemcsak a tőkesúlyát vesz­tette el, hanem szinte mindenét: fúggedenségét, hitét, iránytűjét. Mégis számos alkalommal meg­kísérelte a fölzárkózást, minded­dig sikertelenül. Legutóbb hat éve kaptunk jó szelet, jó esélyt a sorstól, igaz, a tőkesúlyunk ka­tasztrofális állapotban volt és van (egyre kisebb a nemzeti tőkesúly-jövedelem), sőt min­den évben le kell fűrészelnünk belőle egy-egy hatalmas dara­bot. Az irányt se tudjuk ponto­san. Látjuk a távolban az előttünk járó hajókat, az ő nyo­mukat próbáljuk követni - min­den úttévesztésükkel, fölösleges kacskaringójukkal együtt. Cso­da, ha nem fogy a távolság? Reménytelennek látszik a fölzár­kózás, a legénység fáradt, kedv­telen és elégedetlen, idegesíti, Az országhajók történel­mi versenyében a ma­gyar már évszázadokkal ezelőtt leszakadt. hogy a tisztikar és környéke mi­lyen könnyedén dézsmálhatja a rumoshordót meg az éléskamra készleteit, nem beszélve a közös rakományról, de nem teheti meg - mint Fa Nándor hogy föladja a versenyt. Nekünk hajózni mu­száj. Fa Nándornak nem muszáj. Ó megteheti, hogy úgy dönt, nem fog majd egy évig szenved­ni, küszködni, birkózni az előre látható és nem látható nehézsé­gekkel, hogy - mondjuk - husza­dikként, a futottak még között fejezze be a versenyt. Méghozzá ugyanolyan vagy esedeg még jobb teljesítménnyel, mint a töb­biek. Lehet, hogy ő tenné meg leggyorsabban az utat, ő lenne a legügyesebb, legbátrabb, legle­leményesebb hajós, s mégis se­reghajtóként érkezne célba. Csak mert hatalmas késéssel in­dult, mert a tőkesúlyt egy francia darus összetörté. Fa Nándor be akarta bizonyítani, hogy ha vala­ki tökéletesen fölkészül, ha te­hetséges, szorgalmas, bátor és elszánt, akkor győzni tud. Most bebizonyosodott, hogy jó prog­ram, sok szakértő, szorgos, har­monikus együttműködés mellett sem biztos a siker. Például lees­het a tőkesúly. És istenem, hol van ezektől az előfeltételektől a Magyarország nevű hajó! A Budapest megteheti, hogy ezt az eleve reménytelen versenyt nem vállalja. Magyarország nem teheti meg. Talán sosem fog ki­derülni, mire lettünk volna ké­pesek, ha egyszerre indulha­tunk, ha tatár, török, német, orosz darusok nem törik szét minduntalan a hajónkat, s nem kell annyi külön fuvart csinálni nekik. Vannak, akik azt mondják, hagy­juk a versenyt, ne menjünk az e­löl vitorlázó nemzetek után a nyílt tengerre, keressünk saját utat magunknak. Csakhogy van­e másik út a tengeren? S ha van, hova vezet? Tudja, tudhatja-e va­laki ebben a kis szegény, száraz­földi országban? Melynek nincs tengere, akkor sincs, ha három tenger mossa néhány önjelölt ka­pitány képzeletének határait. Ha szimbolikus tettet akar vég­rehajtani Fa Nándor, akkor így is a többiek után ered. Nem az ha­sonlítana ránk, hogy a világ egyik legjobb hajósa a világ egyik legkorszerűbb hajójával megnyeri a Vendée Globe ver­senyt, hanem, ha ezzel a tudás­sal, ezzel a hajóval több hetes ké­séssel indul, hősiesen és ügyesen végigküszködi a távot, s az utol­sók között, de célba ér. Akkor lesz ő igazán a mi hősünk. A szerző publicista, a Magyar Hírlap munkatársa Közgyűlés előtt Készülnek a demokraták Liptószentmiklós. A Demokra­ta Párt országos tanácsa szom­bati liptószentmiklósi ülésén be­fejezte a november 16-ra Eper­jesre tervezett pártkongresszus dokumentumainak kidolgozá­sát. A tanács nem ajánlja a párt jelenlegi vezetésének megvál­toztatását. Ján Lángoš elnök szerint továbbra is ellenzékben maradnak, és kizárta a jelenlegi kormánykoalícióval való együttműködést. A Demokrata Párt tevékenységét elsősorban az emberek valós problémáira szeretné összpontosítani, ehhez kapcsolódva a jövő év elején nyilvánosságra hozza Szlovákia 2000 elnevezésű választási programját. Ilyen szempontból kulcsfontosságúnak ítéli válasz­tási koalíció aláírását a KDM­mel és a DU-val. A párt mintegy 1300 önkormányzati képvi­selője létrehozta saját klubját, amely hamarosan továbbképző tanfolyamokat indít. (TA SR) Ferko kontra Csallóköz Milan Ferko levele A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától az elmúlt hétfőn a dunaszerdahelyi Csalló­köz hetilap levelet kapott, amely­ben az országos terjesztési regio­nális hetilap főszerkesztőjét szó­lítják meg az alábbi szöveggel. A Csallóköz kötelességének tartot­ta, elsősorban az olvasók tájékoz­tatása végett, hogy egyelőre nem hivatalosan is reagáljanak Milan Ferko keresetien soraira. Ferko levelére a Drága Milán! c. válasz­levéllel reagáltak. „Engedjék meg, hogy figyelmez­tessük Ónt az SZK NT 1995/270 Tt. sz. a Szlovák Köztársaság ál­lamnyelvéről szóló törvény sú­lyos megsértésére. A lap fejlécé­ben nincsenek feltüntetve szlová­kul az alapvető adatok, mint év­folyam, lapszám, hónap, ár. Ezen adatokat elsőként kell feltüntet­ni, akárcsak a hetilap címét. A lap impresszumát (az újságban az utolsó oldalon a lap kiadására vo­natkozó adatok - a szerk. megj.) is elsőként szlovákul kell elhe­lyezni. Az újságban nem minden magyar cikk van lefordítva szlo­vákra is. A polgároknak jogukban áll mindenről tájékozódni, amiről a lapban szó van. Az 1996. április 24-én megjelent lapszámban többször is használják a Pozsony megnevezést. A Szlovák Köztár­saság fővárosát Bratislavának hívják. Más megnevezés nem meg­engedett. Továbbá figyelmeztet­jük, hogy tartsák be a szlovák nyelv szabályait és elsőként a ne­vet, majd a vezetéknevet közöl jék; a női vezetékneveknél pedig használják a női nemet kifejezi -ová toldalékot. Üdvözlettel Milan Ferko, az államnyelv és a nemzeti írásbeliség szekciójának ve­zérigazgatója A Csallóköz felelős kiadójának előzetes válasza Milan Ferkónak a szerkesztőségnek címzett levelére Drága Milán! Először is két dolog miatt kérek elnézést Tőled. 1/ Ne haragudj, hogy tegezlek, de mentségemre szóljon, irodalmárok egymás közt nyugodtan megengedhetik maguknak, hogy familiárisak le­gyenek. 2/ Főszerkesztő kollé­gámnak írott leveledre én vála­szolok mint felelős kiadó - ezért neheztelhetsz, gondolom. Ide figyelj! A lapzárta forgatagában elkövet­tük azt a hibát, hogy leveled egy illetéktelen, épp a szerkesztősé­günkbe látogató olvasó kezébe került. Képzeld, ahogy elolvasta, eléggé el nem ítélhető módon, rögtön a Te jó édesanyádat kezdte emlegetni, és nyomdafes­téket nem tűrő kifejezéseket használva elküldött Téged mele­gebb vidékekre... Mondanom sem kell, gondolom, hogy azon­nal rendre utasítottam az illetőt. Azt mondtam neki: „Maga itt ne sértegesse a vezérigazgató urat, hiszen ő csak a munkáját végzi szegény, ezért kapja a vezérigaz­gatói fizetését..." Szóval a helyzet a következő: Észrevételeidet megtárgyaltuk a munkaértekezletünkön, és nyu­godj meg, kvalifikált váíaszt kül­dünk majd Neked. Addig is annyit közölnék, hogy újságunk hivatalosan bejegyzett megne­vezése Csallóköz - Žitný ostrov. „Más megnevezés nem megen­gedett." Továbbá, valószínűleg vicceltél, amikor felróttad ne­künk, hogy Bratislavát magyarul Pozsonynak nevezzük. Kérlek szépen, ha Neked valami híg­agyú német azt mondaná, hogy Münchent nem nevezheted szlo­vák szövegben Mníchovnak, ak­kor biztosan védelmedre kelnék és két lábbal billenteném fené­ken őt... A Csallóköz - Žitný ostrov két­nyelvű újság. A magyar olvasók­nak magyarul írunk, a szlová­koknak szlovákul - önálló szer­kesztői elvek alapján, vagyis nem fordíthatunk jobbra-balra minden szöveget. Akinek ez nem tetszik, megteheti, hogy nem vá­sárolja meg lapunkat. Ez a mi problémánk, nem pedig az álla­mé, amelytől egyébként nem ka­punk pénzbeli támogatást, de még jó szót sem, amin nem cso­dálkozunk. Egyelőre ennyit, amint említet­tem, majd írunk Neked levelet is. Megértő öleléssel üdvözöl Barak László (Csallóköz, 45. szám)

Next

/
Thumbnails
Contents