Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-07 / 260. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 7. KOMMENTÁR Elegáns győzelem GÖRFÖL ZSUZSA Bili Clinton látszólag minden erőfeszítés nélkül, elegánsan nyerte meg az újabb csatát a Fehér Házért. Ezzel szemben republikánus ellenfele, Bob Dole a kampány utolsó szakaszában eléggé kifulladt - nem annyira fizikai, mint inkább szellemi vonatkozásban. Szinte összeomlott, hibát hibára halmozott. A két legsúlyosabb: ellenfele helyett már a választópolgárokat ostorozta, amiért képtelenek felismerni, hogy éppen őrá van szükségük, ráadásul megpróbált kiegyezni az esélytelen Ross Perot-val, akit éppen ő pocskondiázott a legvehemensébben, ő eszközölte ki, hogy ne vehessen részt az elnökjelöltek televíziós vitájában. Természetesen megalázó elutasításban volt része. Dole fő problémája azonban másutt keresendő: ez az elnökválasztás ezúttal inkább a két párt összecsapása volt. A republikánusok ott követték el a hibát, hogy nem voltak hajlandóak felébredni a két éve tartó eufóriából. Akkor a törvényhozás mindkét házában megszerezték a többséget, és úgy vélték, a konzervatív forradalom még mindig tart, az elnöki poszt az ölükbe hull. A párton belül megindult a versengés az elnökjelöltségért, a fárasztó előválasztások kimerítették nemcsak a jelölteket, hanem a választási pénzeket is. Ezzel szemben a demokraták - Clintonnal az élen - lerázták magukról a letargiát, egyhangúlag újrajelölték a hivatalban lévő elnököt - amire még nem volt példa -, majd tele pártkasszával még tavasszal beindították a kampányt: okosan, alulról építkezve, szélsőségektől mentesen. Clinton stábja profi módon reagált az ellenfél minden lépésére, és saját fegyverével győzte le: felhasználta a republikánusok hagyományos ütőkártyáit, csak éppen „demokratává" szelídítette őket. Fontos adu volt a szolid gazdasági növekedés, a csökkenő munkanélküliség és főleg az, hogy -hosszú évek óta először növekedtek a családok bevételei. Ám Clinton magabiztos, start-cél győzelme mögött nemcsak az okos pártpolitizálás eredményét kell látni, hanem azét a mesteri váltásét is, amelyet az.elnök hajtott végre, amikor liberális értelmiségiből a középrétegek támogatójává, mintegy ,pártok feletti mérsékelt politikussá vált. Nem volt ez gyors, látványos váltás, viszont nagyon hatékonynak bizonyult. A republikánusok pedig csak azzal vigasztalódhatnak, hogy a törvényhozás mindkét házában megőrizték többségüket. Mert a polgároknak az a jó, ha a hatalom megosztott, nem csak egy kézben összpontosul, és működnek az alkotmányos kötőfékek. JEGYZET Hiány a sajtónkban DUSZA ISTVÁN Mindig foglalkoztatott, hogy az újságírás módszereivel és eszközeivel hogyan lehet a mindennapjainkat érintő tudományos eredményeket az olyan olvasók felé közvetíteni, akik legtöbbször alanyai a kutatásoknak, de azok tényeiről, következtetéseiről ritkán értesülhetnek. Évekig a viszonylag jól strukturált, de pártállami felügyelet alatt álló lapjainkban ezt csak felemásan lehetett végezni. A demokrácia sajtószabadságában igencsak megcsappant szlovákiai magyar lapokban a létfenntartásért folytatott küzdelmek következtében már a nyelvművelésnek is alig jut hely, nemhogy nyelvtudományi ismertetéseket közöljenek. Az alatt a néhány óra alatt, míg a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a pozsonyi Komenský Egyetem Hungarológiai Tanszékének szervezésében megrendezett színvonalas tudományos konferencia hallgatója voltam, ezzel a dologgal szembesültem. Ennek a kétnyelvűségről rendezett tanácskozásnak olyan előadásait hallhattam, amelyeknek legalább a kivonatos ismertetésére szükség lenne. Csak hát a még vegetáló magazinok, a két párthetilap és az egyetlen napilap nem láthatják el azokat a feladatokat, amelyeket egy kulturális, tudományos-ismeretterjesztő és közéleti hetilapnak kellene teljesítenie. Kellene, ha volna. De nem jut rá, holott pártlapokra futja az alapítványok pénzeiből, a számolatlanul magánvagyonokba forgatott külföldi adományokból. Az igazat megvallva, nincs is számottevő kényszerítő nyomás, hogy egy ilyen hetilap a magazinok színvonala fölé emelve megszülessen. Már most is láthatóak a károk, amelyek a szellemi fórum hiánya miatt a szlovákiai magyarok kulturális és identitástudatában keletkeztek. Nélkülözhetetlen az olyan művelődési hetilap vagy kétheti lap, mint amilyen a bukaresti A Hét vagy a budapesti Élet és Irodalom, s említhetném a megszűnt pozsonyi Kultúrny životot is. i ULHUuiawu ..,1... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 'Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Azt kérded, hogyan kerültem ebbe a magas funkcióba? Hát úgy, hogy én odaadtam a gerincem, ők meg odaadták ezt a jól fizetett állást... (Gossányi Péter karikatúrája) Milyen a szlovákság a huszadik század végén, hogyan gondolkodik... Meg nem értettek? Napjainkban gyakran hallott panasz szlovák politikusok és értelmiségiek részéről: a világ nem akarja megérteni a szlovák specifikumokat, diszkriminálja a szlovákságot. CSÁKY PÁL Aki ilyet mond, annak elsősorban tükörbe kellene néznie, s elemeznie, milyen is az a szlovák valóság, amelyet a világ úgymond - elutasít, mennyire összeegyeztethető azokkal az elvekkel, amelyeket az emberi civilizáció a huszadik század végén vall. Nekünk, Szlovákiában élő magyaroknak is - tetszik vagy nem - szembesülnünk kell ezzel a kérdéssel. Milyen a szlovákság a huszadik század végén, merre tart gondolkodásában, s melyek azok a következtetések, amelyeket ebből az elemzésből le kell vonnunk? Mi ugyanis nem vagyunk a csehek helyzetében, akik ugyanerre a kérdésre fölényes mosollyal azt mondták: „Afjdou!" A Kalligram Kiadó a közelmúltban két könyvet is megjelentetett, amelyek tartalma ilyen tükörként is felfogható. Mindkettő Rudolf Chmel nevéhez fűződik, aki az elsőnél szerkesztő-válogatóként, a másodiknál szerzőként jegyzi magát. A szlovák kérdés a LIDOVÉ NOVINY Pöstyénben hiányzott az integrációra való felkészüléshez szükséges megfelelő ideológia. Ehhez ugyanis nem elegendő a szomszédok számára kijáró osztrák segítőkészség. Már csak azért sem, mert Budapestnek ennél sokkal befolyásosabb támogatója van - Németország és Helmut Kohl személyesen. PösOLVASÓI LEVELEK Tudományok és áltudományok A tudományok, az ún. áltudományok és a vallások kapcsolatáról teszek említést. Az egyik legősibb tudományág, a csillagászat mindig az ember felfogóképességének a határáig tolta ki kérdéseit, és próbált ezekre választ adni. Hol nagyobb, hol kisebb sikerrel. Néha elég volt egy-két megfigyelést, számítást elvégezni, más esetekben csak hosszú, fáradságos munka árán adta meg magát a természet. Azonban a kérdések XX. században tehát egy magyar nyelvű válogatás az elmúlt kétszáz év szlovák publicisztikai terméséből. Mintaszerűen bemutatja, mennyire képtelen kitörni a szlovák politikai és közgondolkodás három neuralgikus témájából: a magyarokhoz és a esetiekhez való viszony feldolgozásából, illetve a saját belső megosztottságuk feloldásának reménytelen helyzetéből. Ez utóbbi kérdés esetében állandóan rezonáló probléma az önállóság akarása vagy tagadása, s az autonómiához (félreértés ne essék: a Magyar Királyságban és később a Csehszlovákiában létrehozandó szlovák autonómiához) való viszonyulás. E kérdések tisztázatlansága is hozzájárul a szlovák politikai gondolkodás szintjének a provincialitás színvonalán való megrekedéséhez, amely - sajnos - napjainkig kitapintható. A másik érdekes könyv Az én magyar kérdésem című Chmelgyűjtemény, amely egyelőre csupán szlovák nyelven látott napvilágot. A könyv két részből áll: az utolsó budapesti csehszlovák nagykövet naplószerű feljegyzéseiből és néhány önálló írásból. Az Új Szó foglalkozott már a könyv létrejöttének körülményeivel és a szerző egyéb véleményeinek taglalásával; nem megvetendő azonban a könyv tartalma sem. A szerző a 169. oldalon például elmondja, hogy a sokszor felhánytorgatott černovái tragédiában szereplő „magyar csendőrök" mind szlovákok voltak; ez ügyben doc. PhDr. Roman Holec Csc. kutatásaira utal, aki szerint mind a 13 identifikált csendőr szlovákul beszélt. (Ebből a tényből persze nem szabad messzfemenő következtetéseket levonni; a pontosítás csupán aláhúzza azt az ismert tételt, hogy a kisebbségi kérdés mindig a hatalomgyakorlás módjának kérdése is. Szlovákiában is vannak magyarok, akik bármikor kaphatóak magyarellenes lépésekre.) Akár a szlovák miniszterelnök figyelmébe is ajánlhatnánk a 190. oldal tartalmát. Amikor 1948 júniusában Gottwald némi moszkvai segédlettel rájött, merre megy a világ, ezt mondta: „Muszáj lesz adnunk nekik (a magyaroknak) valamilyen jogokat, de semmilyen politikai pártjuk, szakszervezetük, semmilyen különleges jogállásuk nem lehet. Valamit azonban muszáj lesz adnunk nekik, hogy nyugtunk legyen tőlük." Nos, kedves szlovák kormánypolitikusok: ha már úgyis 1948 februárja felé kacsingatnak, nem volna érdemes megszívlelni Gottwald elvtárs második mondatát? TALLÓZÓ. tyénben azért sem tudtak felmutatni látványos eredményeket, mert a háromszög országai között elsősorban kétoldalú viták léteznek, s ezeket nem lehet ilyen közös találkozón megoldani. Észre kell venni a komoly aszimmetriát is: míg Ausztria és Magyarország között nincs ellentét, addig Pozsony és Budapest, illetve Bécs között egyre gyakrabban lángol fel a vita. száma még mindig felülmúlja a válaszokét. Az embert kíváncsi természete nem hagyja nyugodni. Ennek köszönhető az egyes tudományágak kialakulása. A vallások keletkezése még előbbre is tehető. „Egymás életét megkeserítve" harcoltak a maguk igazáért. Amíg az egyik fél a hatalmat használta fel érvnek, a másik fél a józan gondolkodást. Vajon elgondolkozott-e azon a kedves olvasó, hogy miért nem a tudósok égették meg az egyházi főurakat? Persze nemcsak a keresztény vallás létezik. Ami pedig korunk szörnyűségét illeti, az atomháború vízióját, az atomfegyverek bevetésének kérdését nem a tudóNARODNA OBRODA Jiíi Hübner, az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) csehországi és szlovákiai képviselője szerint Sergej Kozlík pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a Nemzeti Vagyonalap írásban vállalja a bank kezében lévő Slovnaft-részvények visszavásárlását. Az EBRD 113 millió dollárért vásásokra bízzák. A horoszkópok pedig valóban a szórakozást szolgálják egyesek számára - sajnos. Szlanicska Ervin Nagylég A zsigárdi temetőben Halottak napján idős édesanyámmal az idén is ellátogattunk a zsigárdi temetőbe, ahol anyukám 1944-ben elhunyt apja alussza örök álmát. A sírhelyhez érve édesanyám gyengülő szemével szomorúan tekingetett jobbra-balra: az új temetőkerítés készítése közben, valószínűleg akaratlanul, de elMajd meglátjuk Pöstyéni ígéret ÚJVÁRI LÁSZLÓ Sajnos, ott tartunk, hogy áttörésnek kell értékelni, ha a szlovák miniszterelnök megígér valamit, amit egyszer egy nemzetközi szerződésben már vállalt, de kormánya nem teljesített. Arról a vegyes bizottságról van szó, amely a szlovák-magyar alapszerződés betartását "volna hivatott ellenőrizni, de megalakítását a szlovák fél eddig halogatta. Horn és Mečiar Pöstyénben másfél évvel az alapszerződés megkötése utáň ismét megállapodott: lesz vegyes bizottság, a részleteket majd kidolgozzák a külügyminiszterek. A szlovák kormány eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy az alapszerződésnek akár egyetlen pontját is komolyan venné. A nemzetközi bírálat lepereg Mečiarról. Szlovákia lemaradása az eurointegrációs folyamatban számára elhanyagolható hatalmának megtartásához képest. Az említett vegyes bizottság tagjai tehát leülnek majd valamely gondosan kiválasztott helyszínen, a magyar tagok pedig felsorolják, hogy Pozsony eddig mely pontokban szegte meg a dokumentumban vállalt kötelezettségeit. A pozsonyiak ezt vitatják, rámutatnak egyúttal a magyarországi szlovákok helyzetére, majd a délutánba nyúló viták után a felek közös közlemény nélkül állnak fel az asztaltól. Ettől a vegyes bizottságtól csodát várni felesleges. A magyar kormánynak azonban szüksége van erre a fórumra, mert folyamatosan bizonyítania kell ellenzéke előtt, hogy az alapszerződés megkötése helyes volt, és mindent megtesz az abban foglaltak betartásáért. A magyar diplomácia ugyanakkor tisztán látja, hogy a mostani szlovák kormánnyal ebben a kérdésben nagyon nehezen tud előbbre jutni. Á szerződés megkötését valójában nemzetközi megfontolások is indokolták. A többi között az a remény, hogy a megbékélés felmutatásával segíti az euro-atlanti integrációt. A vegyes bizottság most magyar szempontból főként belpolitikai ügy. De a két állam viszonyát terhelő bajokra Mečiar legújabb pöstyéni ígérete kevés gyógyírt jelent, még ha a híres fürdőhelyen hangzott is el. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. rolta meg a Slovnaft 10,5 százalékát, de nem sokkal ezután a vagyonalap a cég 39 százalékát ennél sokkal olcsóbban eladta a Slovnaft menedzserei által uralt Slovintegrának. Slavomír Hatina, a Slovnaft vezérigazgatója szerint az EBRD nyilvánvalóan nem örök időkre vásárolta meg a Slovnaft-részvényeket. Kiemelte, hogy az akkori tőkeemelésben való részvétele nagy segítségetjelentett a Slovnaftnak. távolították a kerítés közelében lévő régi fakeresztet. Édesanyám tanácstalanul nézegette a kezében tartott virágcsokrot, én pedig az élet értelmét kereső, Tamási Áron-regényben szereplő Ábelen tűnődtem, aki Amerikában egy ördögtől megtisztult néger szájából kapja meg a választ nehéz kérdésére: az élet értelme, hogy valahol otthonra leljünk a földön. Lassan kiballagtunk a buszmegállóhoz, miközben fejemben a poéta szavai visszhangzottak: tudom, itt ringatja őt az álom, tudom, elmúlt helyét már nem találom. Szabó Sándor Királyrév