Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 30. VENDÉG KOMMENTÁR Az igazi veszély Általában elhatározom, hogy már nem fogom szidalmazni sem Vladimír Mečiar minisz­terelnököt, sem pedig az ál­tala vezetett kormány tagjait. Hiszen úgyis lepereg róluk minden szitok meg jó szán­dékú aggodalom, mint a falra hányt borsó. Meg aztán meg­vallom őszintén, a legkevésbé sem vágyom az olyan babérokat, ame­lyek a szlovákiai magyarok idegei­nek állandó „tú­ráztatásával" sze­rezhetők. Olyan ez a kor­mány kor­mányfőstül, ami­lyen. Kisebbségiként úgysem vár­hatok tőle poztitív gesztuso­kat, civilizált magatartást, semmi közöm hát hozzájuk. A lojalitásomról meg annyit, hogy normális ember normá­lis törvények iránt lojális, nem pedig holmi lila gőzöktől körüllengett nem­zetállami ideákba szerelmes. Amelyek azon túl, hogy a hu­szadik század vége felé jár­ván, enyhén szólva, avíttak, még emberellenesek is. Mert nem az embert, a polgárt szolgálják, hanem egy olyan államapparátust, amely a ki­zárólagosságra, a megkülön­böztetésre, divatosabb kifeje­Barak László zéssel élve, a diszkrimináció­ra építi hatalmát. Szóval ezek nem érdekelnek. Teljesen azonban, sajnos, nem lehet figyelmen kívül hagyni Őket, sőt Öt sem. Még ha számtalanszor agyon is csapja egyik sza­vával a másikat. Most azt ragozza vég nélkül - teg­napelőtt egy (álla­mi) értelmiségi fórumon nyilat­koztatta ki -, hogy a szlovák nemzet­nek meg kell őriz­nie minden áron identitását, ame­lyet leginkább az amerikanizálódó kultúra veszélyez­tet. Ez jogos! Mármint a megőrzendő identitás. Véle­ményem szerint azonban ha egy társadalomnak normális az értékrendje, nem kell attól tartani, hogy elfajzik az ame­rikaiaktól, az Európai Unió­tól, uram bocsá', a NATO-tól. Igen, ebből az következik, hogy Szlovákiában baj van a kultúrával, a kulturáltsággal, magyarán általában az érték­renddel. És csak a vak nem látja, hgy kicsoda, kicsodák miatt. A szerző költő, publicista, a dunaszerdahelyi NAP Ki­adó igazgatója. Belgrádi tanulópénz KARCAGI KATALIN Milosevics, úgy tűnik, csaknem háborítatlanul folytathatja vál­tozatos színjátékát. A látszatra a huszonnegyedik órában min­dig ügyelő szerb vezér ígérete szerint - bár nem úgy, ahogyan a demokráciában megszokott - megtartotta a helyhatósági vá­lasztásokat. Jugoszláviában végre béke honol, az erőviszo­nyok alakítása törvényes eszközökkel történik, kezdődhet az újjáépítés - próbálta szuggerálni a külvilág még a voksolás előtt. A struccpolitika azonban most már nem segít. A kilenc éve ma­gát a hatalomba bebetonozó Milosevics az ellenzék választási győzelmének semmibevételével is igazolta, hogy vérszemet kapott. Teljes mértékben kihasználja, hogy a daytoni béke­szerződést összehozó államok az ő személyébe kapaszkodnak. Pedig az egyezmény végrehajtásához hozzátartozik a tisztes­séges megmérettetés is. Milosevics, amikor a vérzivatarban sokadik szerepét eljátszva farkasból báránnyá vedlett, menteni akarta a menthetőt, min­denekelőtt pozícióját. Béketeremtőként tetszelegve átmeneti­leg azt is elhitethette népével, hogy Jugoszláviát visszavezeti a nemzetek közösségébe. A százezres fővárosi tüntetés, az éhségsztrájkoló képviselők, az eltökélt diákok és professzorok tiltakozása, a sztrájkra szó­lító hangok azt jelezhetik, hogy elbízta magát. De akik Milose­vics kipenderítésére készülnek, még nem elég erősek. Jól jön­ne nekik a nemzetközi biztatás. Az egyenes beszéd első hal­vány nyoma fedezhető fel abban, hogy az Európai Unió egyelőre hallani sem akar a kereskedelmi kedvezmények meg­adásáról. Ám ismervén a szerb vezér magabiztosságát, kérdé­ses, hogy ért-e ebből. A szerző a budapesti Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Biokoszt. - Akkor jött rá a roham, amikor megtudta, hogy a pecsenyesült búzakorpából készült! (Sajdik Ferenc rajza) Cseh-szlovák vámunió: kiviteli és behozatali korlátozások - itt is, ott is Kiben nincs készség? Mint ismeretes, eredmény­telenül végződött a cseh-szlovák vámunió ta­nácsának hét eleji prágai ülése. A szlovák fél ugyan­is azt szerette volna elérni, hogy Csehország je­lentősen korlátozza, illet­ve állítsa le bizonyos ter­mékek szállítását. V. KRASZNICA MELITTA A pozsonyi delegáció a szeszes­és üdítőital-, cigaretta-, sör- és margarinexport csökkenését, il­letve a burgonya- és cukorkivitel leállítását követelte. Ez enyhén szólva nem nyerte el Prága tet­szését, hiszen Csehország az említett termékek nagy részét eddig szinte gond nélkül szállít­hatta, s idén is mintegy félmillió tonna felesleg mutatkozik bur­gonyából és cukorból. Természetesen mindenki védi a maga igazát. Vladimír Dlouhý cseh ipari és kereskedelmi mi­niszter szerint a szlovák kor­mány feleslegesen óvatos, Josef Lux mezőgazdasági miniszter pedig egyértelmű védőintézke­désnek minősítette a Karol Čes­nek szlovák gazdasági miniszter által helyénvalónak ítélt követe­lést. Peter Baco földművelési miniszter közölte: a vámunióról ... Szlovákia sem haj­landó teljesíteni Cseh­ország kérését... szóló szerződés leszögezi: amennyiben valamelyik fél hát­rányos helyzetbe kerül, akkor ­tárgyalások után - hozhat egyol­dalú intézkedéseket. Szerinte a szlovák fél a tanácskozás utáni napon kihirdethette volna a be­hozatali megszorításokat, mégis a további tárgyalás eszközét vá­lasztotta. Mint mondta, ennek ellenére a sajtóban a szlovák fél kompromisszumkészségének hiányáról cikkeztek. Ez az érem egyik oldala, mert Szlovákia sem hajlandó teljesíteni Csehor­szág kérését, hogy kedvezmé­nyes vámtarifával még több bort importálhasson. Ugyancsak nem született megegyezés a bi­zonylatok kölcsönös elismeré­séről. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy problémák vannak a cseh-szlovák vámunióval. Tud­ni kell azonban azt is, hogy az EU-országokban is nagy súlyt helyeznek az agrárpiac védel­mére. A cseh-szlovák vámunió tanácsa legközelebb december 20-án tárgyal. Valószínűleg eldől, hogy a felek hajlandók-e kompromisszumos megoldást találni az ügyben. TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Ján Cuper parlamenti képvi­selő (DSZM) javaslata, mely szerint a nők nem közlekedhet­nének gépkocsival a „gyorsabb" bal sávban, lassan feledésbe merül. A lap értesülései szerint Cuper állítólag most olyan tör­vény kidolgozásán fáradozik, amely a nők számára vezetés közben kötelezővé tenné bukó­sisak viselését, a képviselő azonban részben cáfolta ezt a hírt. - Egyelőre nem készítek ilyen törvényt. -De. ha szüksé­gessé válik, és ez megvédheti a nőket a férfiaktól, örömmel ter­jesztek ilyen javaslatot a parla­ment elé - nyilatkozta iQuper. SME Arpád Matejka, a DSZM parla­menti képviselője szerint a jövő évi költségvetés jóval nagyobb összeget különít el a Beszterce­bányai, Eperjesi és Zsolnai Ke­rületi Hivatal számára, mint például a Nagyszombati vagy Pozsonyi Kerületi Hivatal ré­szére. Matejka a különbségek megindoklását követeli, egyéb­ként azzal fenyegetőzik, hogy nem szavazza meg a költségve­tési törvényt. PRÁCA Múlt héten jelent meg a lapban Ivan Čeredejev írása, amely ar­ról tájékoztatott, hogy a szlovák titkosszolgálat több ügynöke tagja volt az egykori csehszlo­vák állambiztonsági testületnek (ŠtB) is. Čeredejevet csütörtö­kön kihallgatták a rendőrségen is. A vizsgálótisztek az újságíró hírforrására voltak kíváncsiak, Čeredejev azonban megtagadta informátora nevének közlését. A múlt héten megjelent írás sze­rint Jaroslav S., a SZISZ magas rangú tisztje és Jiŕí N., ifj. Mi­chal Kováč elrablásának egyik résztvevője is tagja volt az StB­nek. A tornaijai Csemadok-alapszervezet jogi segítséget kér a millecentenáriumi emlékmű megmentése érdekében Kifizetik a bírságot, de nem bontanak ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Besztercebányai Kerületi Hiva­tal elutasította a Csemadok tor­naijai alapszervezetének felleb­bezését, és megerősítette a Nagyrőcei Járási Hivatal dönté­sét a városban felállított mille­centenáriumi emlékmű lebontá­sáról. - A sajtó munkatársaitól értesül­tem a hírről - kezdte Balajti La­jos, az alapszervezet elnöke, majd az előzményekről szólt: ­Az önkormányzat hagyta jóvá az emlékmű felépítését, s valójában a 225l-es parcella tulajdonlap­ján kívül minden együtt volt az építkezési engedélyhez. Az em­lékmű tervezett helyéről úgy tudtuk, hogy a katolikus egyház tulajdona. Tudtuk, hogy a forma­ságnak számító tulajdonlapi pro­cedúra akár hónapokig is elhú­zódhat, de úgy gondoltuk, hogy más esetekhez hasonlóan a híva­OLVASÓI LEVELEK Búcsú a kiskocsmáktól Megszűnőben vannak azok a kis­kocsmák, söntések, ahová a kis­ember is benézhetett. A fényes mulatókba az átlagpolgár nem igazán mehet. Inkább az élelmi­szerboltban vesz egy üveg sört, az ajtóban kinyitja, kisétál vele a járdára, ahol esedeg már állnak ketten-hárman sörrel a kezük­ben. Utcánk közelében ezt na­ponta látom - kora reggeltől késő estig. Lassan iszogatnak, tal utólagosan is kiadja az építke­zési engedélyt. Nem így történt: a nagykaposi emlékmű kapcsán ­képletesen szólva - robbant a bomba, közbeszólt a nagypoliti­ka. A katolikus lelkipásztor gyor­san két levelet is küldött. Azt írta, hogy a hívek felháborodására va­ló tekintettel bontsuk le az em­lékművet. A környezetvédelmi hivataltól egy hét alatt három le­velet kaptunk. Az utolsóban érte­sítettek bennünket arról, hogy az eltávolítás ügyében már meg­kezdték az eljárást, és ülést hív­nak össze. A megbeszélésen csak Ondrej Gonda plébános és a kul­turális minisztérium embere sza­vazott a lebontás mellett. Közben megérkezett a kérdéses telek tu­lajdonlapja, amely azt bizonyítja, hogy a 2251-es parcella a város tulajdona, nem pedig az egyhá­zé. Szeptember 25-én újabb borí­tékot kaptam, ezúttal a Nagyrőcei Járási Hivatal Tornai­közben beszélgetnek. Bár szerin­tem szívesebben leülnének egy kiskocsma asztalához... Iván Sándor Kassa Micsoda különbség! Magyar nemzetiségű lányként szlovák férjet választottam, és mivel nem politizál, nemzetiségi ellentétek sosem voltak köz­tünk. Két lányunkat közös meg­egyezéssel neveljük, csupán egy rossz, önző döntést hoztunk he­lyettük. A nagyobbikat szlovák jára helyezett környezetvédelmi osztályáról, de a benne küldött határozatokat a járási hivatal e­löljárója írta alá. A 631/1996. számú határozatban felszólította a Csemadok alapszervezetét, hogy a döntés jogerőre emelke­dését követő 15 napon belül bontsa le az emlékművet, a 632/1996. számúban pedig 13 ezer korona bírságot rótt ki az alapszervezetre. Mindkét hatá­rozat ellen fellebbeztünk. No­vember elején kaptuk meg a ke­rületi hivatal első levelét, amely­ben jogosnak ítélte a járási hiva­tal által kiszabott bírságot. A 631-es határozat megfellebbezé­sére csak november 28-án érke­zett válasz: mint ismeretes, elu­tasították fellebbezésünket. A Csemadok alapszervezetének a vezetői úgy döntöttek, hogy ki­fizetik a 13 ezer koronát, mivel valóban hiányzott az építési en­gedély. De mivel a tagsági illeté­iskolába, a kisebbiket magyarba írattuk. Nagyobbik lányom gim­náziumban tanul, s két hét alatt két szülői értekezleten is részt vehettem. Az igazgató beszámo­lója (inkább védőbeszéde) arról szólt, hogy miért nem tudta két év alatt a fűtést megoldani stb. A szülői tanács és az igazgatóhe­lyettes beszámolója hozzá ké­pest szónoki előadásként hatott. S bár a magyar nemzetiségű igazgatóhelyettes próbálta men­teni a menthetőt, illedelmesen bemutatta a tanárokat, elmond­ta az éves tervet, szívembe bá­nat költözött. Kisebbik lányom iskolájában is volt szülői érte­ket még nem szedték be, halasz­tást kértek. Választ még nem kaptak. Ami a lebontásról szóló határozatot illeti, Balajti Lajos elmondta: - A leghatározottab­ban tiltakozunk az ellen, hogy politikai okokból lebontsák az emlékművet. Senkit sem sért, s a városban senkinek sincs kifogá­sa ellene (kivéve a plébánost - a szerző megj.). Noha a kerületi hivatal határozatában az áll, hogy a döntés ellen nincs apellá­ta, mégsem fogunk hozzá a bon­táshoz. Léteznek még bíróságok és nemzetközi fórumok is. A millecentenáriumi emlékmű kö­zadakozásból épült, hozzá­vetőlegesen hatvan polgár adott rá pénzt. Különben sem dönthe­tünk anélkül, hogy megkér­deznénk ezeket az embereket. December 8-án tartjuk közgyűlésünket, ekkor felvetjük a problémát, addig is jogászhoz fordultunk, (farkas) kezlet, így össze tudtam hason­lítani a kettőt. Büszke voltam, mert szép műsorral vártak ben­nünket. Az igazgató említést tett a kitűnő tanulókról, sporto­lókról. Szólt az eredményekről, gondokról, majd a tervekről is. A szülői tanács beszámolója után az osztályokba mentünk, ahol mindenki a gyerekéről is mindent megtudhatott. Ezek után már azon sem csodálko­zom, hogy kisebbik leányom Balassi mellett Sládkovič versét is szívesebben szavalja, mint a nagyobbik. T. B. Fülek

Next

/
Thumbnails
Contents