Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-25 / 275. szám, hétfő

6 Tévé és Rádió - VASÁRNAP ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 23. Nyitrai magyar akadémiai esték Nyitra. November 27-én, azaz e héten szerdán 19 órakor kerül sor az előadás-sorozat újabb rendezvényére a megszokott helyszínen, a Pedagógiai Főiskola Pl-es előadótermében. Koncsol László író, irodalomkritikus, helytörténész előadásának címe: „A komáromi református egyházmegye iskolái 1815 és 1848 között." (ú) Már kapható a Géniusz 8. száma Az Ifi mellékleteként jegyzett Géniusz rejtvénymagazin legújabb száma már kapható a standokon. A sok és sokféle rejtvény és egyéb fejtörők mellett található a lapban totóinterjú Gyulay Istvánnal, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség főtitkárával, olvashatnak a pucérkodó Bruce Willisről, az X-akták Mulder ügynökéről, szórakozhatnak Zs. Nagy Lajos humoreszkjén és jó néhány viccen. Ha kikapcsolódásra vágyik, keresse a Géniuszt! (ú) Újra az eredeti időpont Pozsony. Holnap délután ismét 17,00 órakor kezdődik a pozsonyi Lýceum kávéházban a törzsasztal melletti beszélgetés, ahová szeretettel várja az érdeklődőket, a hallgatókat és a beszélgetőket: Dusza István SZÍ N H AZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Találkozunk Hawaii-ban (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: A testőr (10) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Don Juan (15) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Jack (am.) 15.30,18,20.30 OBZOR: Foglyok (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A bölcsek köve (am.) 15, 17, 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 19 Sztriptíz (am.) 17, 21 Menekülés L.A.-ből (am.) 16.30, 18.30 Három szín: Fehér (lengy.-svájci-fr.) 19 Más szerelem (szlov.) 19.15 KASS

A SLOVAN: Foglyok (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: Láncreakció (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A szikla (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Doktor Moreau szigete (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Sztriptíz (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Csók-és aludj jól (am.) 16.15,19.15 A Család Évkönyve 1997 az AB-ART kiadónál Téli este a kalendáriummal A magamfajta fizetett fanyalgó is elégedetten dőlhet hátra a székében - s talán még pipára is gyújtana, ha dohányozna -, miközben az AB-ART Kiadó A Család Évkönyve című kalendáriumát lapozgatja. Láthatja, hogy a kalendárium az nemcsak naptár, meg évforduló, ami az év elmúlásával aktualitását és érdekességét is elveszíti, hanem olyan univerzális tudású jóbarát, aki csak akkor beszél ha kérdezik. Mondjuk a Gazdakalendárium fejezeteken keresztül, amely a hozzám hasonló városban elfajzott falusiakat még emlékezteti is gyerek- és ifjúkoruk számos szülői intelmére, amit akkor tanulhatott meg az ember, ha dologidőben rábízták a baromfiudvart meg a hízót. Persze, találtam én a jótanácsok között olyat is, amelyek segítségével akár gazdálkodni is nekiláthat az ember, feltéve: van konyhakertje meg baromfiudvarrá változtatható része a családi háza telkének. De nemcsak ezek a részek bizonyítják, hogy az AB-ART munkatársai pontosan tudták, kiknek szerkesztik évkönyvüket. Kis túlzással azt is állíthatnám, hogy a falun élő emberek mindennapjainak gondjain próbálnak meg segíteni, minden tekintetben hasznosítható tanácsok tömkelegével. Ha valaki mindeddig csak leporellókból ismerte volna a háziállatokat, s mostanában úgy hozta a sorsa, hogy városszéli kertes házban lakhat, csupán énnek az egy könyvnek az útmutatásai alapján is megteremtheti kicsi, de sokszínű gazdaságát. 5 Jómagam egy az átépítéshez éppen szinte ingként kifordított panellakás sarkában álmodozom a kalendárium írásai fölött, amelyek a manapság kinyomtatott szövegekben már oly ritka közvetleséggel szólítanak meg. Talán éppen ezért tartom vékonypénzűnek azt a fejezetet, amelyben a klasszikus riportot és tárcát idéző írások találhatók. Van egy-egy mindegyikből mutatóba, s ezzel a szerkesztők talán jelezni szerették volna, hogy a szlovákiai magyarság mindennapjaiban (de nem a politikában) megfogalmazódó sorskérdésekre is igyekeznének a következő évfolyamokban odafigyelni, ha íródnának ilyen témájú publicisztikai művek. A Család Évkönyve messzemenően optimista beállítottságú. Ettől oly gazdag a Firka című, a gyerekek számára kisebb kötetnyi olvasnivalót közreadó fejezete, (d-n) Ezrek, százezrek még jutnak, de milliók már alig a helyi kultúrára Falvak esti képernyőfényben A Tornaijáról Zsórra vezető út mentén néhányszor megállok, hogy megnézzem, autóbuszmegállókban, kerítéseken, villanyoszlopokon milyen kulturális csemegékkel csalogatják az egyre inkább elbizonytalanodó gömöri embert. DUSZA ISTVÁN Rockkoncert, diszkó, nótaest, kabaré elkoszlott plakátmaradványokon. A kép ugyanaz, mint a Csallóközt átszelő PozsonyKomárom nemzetközi főútvonalon. Nincs földrajzi hely szerinti különbség a dél-szlovákiai falvakba, kisvárosokba menedzselt „magaskultúra" között. Zsór egyike annak a számban húszhoz közeli falunak, amelyet Szlovákia új közigazgatási térképén, rajzolatában egy testes májashurkához hasonlító Rőcei járáshoz csatoltak a Rimaszombatitól. A kisközség 180 lakóját mostanában ez foglalkoztatja leginkább, hiszen a hét-nyolc kilométerre lévő tornaijai körzeti hivatal megszűntével a harminc kilométerre fekvő Rőcére kell úttalan utakon utazniuk ügyesbajos dolgaik intézésére. Kožiak Márta polgármester szerint az ottlakókat egy-egy alkalommal még mindig összehozza a művelődési házba egy-egy rendezvény: - Igaz, nem sok van évente, de amit saját erőnkből győzünk, azt értékelik az emberek. Olyankor erősítjük egymásban a hitet, a reményt, hogy nem leszünk mindig ennyire elfeledettek, s a templomunk felújítása után a lelkünk is megújul. Annak ellenére, hogy nincs iskolánk, óvodánk, a gyereknapra valaki mindig betanítja az ünnepi műsort. A húsz éven aluli fiatalok száma eléri az ötvenet, s ha nem költöznek el, a falu fennmaradását ők biztosítják. Ehhez persze feltétlenül kellene a társadalmi biztonság. Az nem gond, hogy a gyerekek egyike Otrokocsba, a másika Harkácsra vagy Tornaijára jár iskolába, mert középiskolásai vannak és egy főiskolása is van a falunak. Nem hiszem, hogy a szlovákiai arányokat )) Feltétlenül kellene a társadalmi biztonság. « nézve, a lélekszámra tekintve szégyenkeznünk kellene. A többet és jobbat akarás bennünk van. Ifjúsági klubunk csak a sport felé orientálódik, ugyanakkor már most készülünk a decemberi ünnepélyre. Arra szinte mindenki eljön. Érre még futja. Ha az évi kétszászötvenezres költségvetést nézem, akkor abból tizenötezer koronát tudunk a kultúrára fordítani. Másra nincs is lehetőség, mert a művelődési házunk csak a nagyteremből és a községháza irodájából áll. Vendégszereplésre senkit nem lehet hívni, mert nincsenek szociális helységei. Elkészültek a tervek, de pénzünk sokáig nem lesz rá. így a helyi kezdeményezéseink az emberek összetartásának ápolására korlátozódnak. Marad a tévé, az is kinek-kinek anyagi lehetőségei szerint, műholdról vagy hagyományos antennával fogható adásokból. Néhány esztendőre elbizonytalanodtak a gömörhorkaiak. Áz addigi széthúzás tovább erősödött, mert a Mölnlycke svéd konszern által privatizált gyárrészleg menedzsmentje erőteljes fejlesztésekbe kezdett, s a korszerű gépsorok mellé igencsak megválogatta az embereket. Az állami vállalatként felszámolásra került celulózgyártó részleg egy ideig még támogatta a negyedszázadig szakszervezeti klubjaként működtetett művelődési házat, s bizonyos kedvezményeket a Mölnlycke is nyújtott, amit a falu rendszerváltás utáni önkormányzata is megtett. Aztán a lassú leépülési folyamatban, egyszercsak felszínre került az intézmény magánosításának szándéka. Á dolgot bonyolította, hogy helyrajzilag is odatartozott egy strandmedence és egy turistaszálló. Ha valaki bármilyen vállalkozási formában fantáziát látott a működtetéséhez a múltban mindig jelentős pénzbeli támogatásokat kapott szakszervezeti klubban, lelke rajta. Az viszont Bodnár Sándor alpolgármester véleménye szerint jobb a dolgokat visszamenőleg nem bolygatni: - Sokkal fontosabb szempont, hogy a falu tulajdonába került a művelődési ház, s az önkormányzat gondoskodni fog működtetéséről. Ez minden horkainak az érdeke, mint ahogy az // Ha a kultúrára gondolok, nekem eszembe jutnak más dolgok is. « lett volna eddig is. Feltehetőleg ezután már nem csupán a támogatás rubrikába kerül bizonyos pénzösszeg, hanem önálló tételA legtöbb helyen a gyerekek játéka, szórakozása és tanulása képezi a kulturális élet alapját, amely a szülők érdeklődését is felkelti. bizonyítható tény, hogy a magánosítás után a legkevesebb figyelmet éppen a szó szoros értelmében vett helyi kultúrára fordította az újdondült tulajdonos, aki máskülönben azelőtt évekig vezette az intézményt. A látványos rendezvényekre futotta az erőből, a Kassai Thália Színház évente négyszer-ötször is játszik a faluban, diszkó, bálok, iskolai rendezvények és természetesen a kommersz hasznot hozó hakniműsorok is helyet kaptak. Nem szólva a vállakózásnak tekinthető próbálkozásokról, elvégre valamiből ki kellett gazdálkodni a rezsit. Csak a szakörök szűntek meg, fokozatosan egymás után. Az új tulajdonos mindegyre elhárította a sajtó folyamatos érdekélődését. A kivárás taktikájából végül arra lehetett következtetként szerepel majd a jövő évi költségvetésben. Nem emlékszem olyan esetre, hogy a falu szükség szerint és lehetőségeinek függvényében ne támogatott volna kulturális rendezvényt. Nyugdíjasainknak színházi bérleteket vásároltunk, s az iskolák tanulóinak műsorait is támogattuk. Ha a kultúrára gondolok, nekem eszembe jutnak más dolgok is. A lelki kultúra, amihez a vallásgyakorlás hozzátartozik, s az önkormányzat segíti a református egyházat, pénzzel, közhasznú munkásokkal. Ha egy falu környezete szemetes, a legtökéletesebb kulturális munka sem pótolja a komfortérzetet, ezért erre is gondot fordítunk. Kétségtelen, hogy a tulajdonunkba került egykori szakszervezeti klubot szeretnénk élettel megtölteni, de elitemre jár, s nem mindenki talál helyben munkahelyet. Új szemlélettel kell a kulturális élet szervezéséhez kezdeni, amihez nem is mindig csak a pénz hiányzik. De nem csupán a kedv, a lelkesedés hiányáról kell szólni. Egyelőre nem tudni, hogy a profitot az ott élők munkájával termelő vállalat, mikor ismeri fel, hogy a kulturális környezet ápolása az embereken keresztül az ő profitját is gyarapítja majd. Egy szám: 1 millió 300 ezer ko-* rona. Magánembernek szép pénz, de mennyit ér ez egy 11 ezer lakosú kisváros kulturális életében? Mázik István, a Füleki Városi Kulturális Központ igazgatója szerint: - Nem sokat. Három intézményünk - a városi könyvtár, a városi múzeum és a kulturális központ - fenntartására alig elég. Általában alapítványi támogatásokra vagyunk rászorulva, amit aztán terembérekból, rendezvények szervezéséből még gyarapítunk. Bár ez az utóbbi igencsak gyéren hoz a konyhára. Fülek a munkanélküliek városa lett, s a szociális helyzet sokakat, érthető egzisztenciális okokból, otthon marasztal. Ennek ellenére a műkedvelő együttesek előadásait sokan látogatják. Szakköreinkben, tanfolyamainkon is szép számmal vesznek részt. Nemcsak a városunknak hírnevet szerzett színjátszókat támogatjuk, mert van férfi és női kórusunk, gyermekfolklórcsoportunk. Ehhez jönnek még az előadássorozatok, klubestek és más jellegű összejövetelek. Ősszel helyet adtunk az alakuló Pódium Színházi Társaság közgyűlésének. Az idei Palóc Napokat összekapcsoltuk a város első írásos említése ünnepségeivel, bár erre elkülönített pénzösszeggel rendelkeztünk. Mindenesetre csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér, s a három intézmény tizenhárom alkalmazottjának a bérét rendszeresen fizetnünk kell, az ezzel járó kötelező befizetésekkel együtt. Az idei év költségvetési előkészítésekor mi 2 millió 500 ezer koronát kértünk, de ezt az első körben lefaragták. Amennyi van, annyit tudunk a kulturális életre fordítaMindenütt egyforma a táj civilizáció megkarcolta arculata. , elvetélt ödetek, megszűnt amatőr együttesek; vagy éppen törekvések kicsiben - Zsór -, jövőképet keresve - Gömörhorkán meg a pénztelenség béklyójában vergődve - Füleken, de mindenütt az úkeresés lázában Megtartó erő az iskola és egy jó pedagógus is lehet. ni, hogy nincs másról szó, mint egy későbbre tervezett üzleti tranzakcióról, ami be is következett. A rossz nyelvek ma is erről suttognak a faluban. hez a falu polgárainak az igyekezete, érdeklődése is kellene. Attól tartok, ezt nehéz lesz újra feléleszteni. A valamirevaló fiatalok többsége főiskolára, egye(Prikler László felvételei) égve. A kevésből is lehet lelkeket egymáshoz közel terelő dolkokat cselekedni, meg a nagyobb térben is elfogyhat a levegő a kultúra körül.