Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-21 / 272. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 21. KOMMENTÁR Mintha-diplomácia MALINÁK ISTVÁN Olyan aktív külpolitikai tevékenységet fejt ki az államfő, annyit utazik, mintha ő volna a külügyminiszter. Brüsszel, Hága, Róma. Egymás után kereste fel e három fővárost, s mindháromban a legnagyobb elismeréssel méltatták őt mint tárgyalópartnert és azt a munkát, amelyet Szlovákia euro-at­lanti csatlakozása érdekében végzett. Csak Pozsonyban nem. Ahányszor csak külföldön kinyitja a száját az államfő, itthon megkapja érte a magáét a kormánytól. Egyre inkább meggyőződésem, nem csak a jól ismert okok miatt. Itt már ar­ról van szó, hogy a két tábor alapvetően másként ítéli meg a külpolitikai prioritásokat. E kormánynak nem érdeke, hogy bárki is egyengesse Szlovákia előtt az utat. Egyszerű a képlet: a bejutásnak feltételei vannak, amelyeket ez a kormány nem akar és nem is tud teljesíteni, mert azzal önmagát számolná fel, tehát inkább lemond az európai integrációról. Ne a szóla­mokra figyeljünk, hanem a konkrét lépésekre, amelyek mind ezt bizonyítják. Arról az aranyigazságról nem is beszélve, hogy a legjobb külföldi propaganda a jó belpolitika, mert most nem ezt elemezzük. Ellentétes a nemzetközi szokásjoggal, hogy a külügyből az ál­lamfőt senki sem kísérte el Hágába, pedig a hollandok kifeje­zetten kérték: Hamžík vagy első helyettese legyen ott. Nem tudom, megsértődtek-e a hollandok, de hogy megvan a véle­ményük a szlovák kormányról, az biztos. Mellesleg: januártól Hollandia lesz az EU soros elnöke. Helmut Kohl mindmáig nem volt hajlandó Pozsonyba jönni, és Bonnban sem fogadta Mečiart, hiába kezdett ennek érdekében sajtókampányt is a kormány. Szlovákiának már két hónapja nincs Bonnban nagy­követe, bár tudjuk: az EU- és a NATO-csatlakozás ügyében a németek véleménye meghatározó. Szlovákia ENSZ-nagyköve­tet sem volt képes kinevezni már egy éve. A világot nem ér­dekli, hogy a kormány nevetséges módon megsértődött, ami­ért az államfőnek Keltošová nem felelt meg. Es haragszunk a Szentszékre is, a vatikáni nagykövetet már hét hónapja nem engedik vissza állomáshelyére. Tévedett, aki azt hitte, a karrierdiplomata Hamžík személyé­ben profi vette át a külügy irányítását, hiszen már első meg­nyilatkozásaival is érzékeltette: hajlandó még alázatosabban pitizni Mečiarnak, mint elődje, Schenk tette. Ez nem diplomá­cia, csak úgy tesznek, mintha az volna. Felő, hogy ezt a párt­érdekek, még pontosabban egy ember érdekeinek szolgálatá­ba állított mintha-diplomáciát az államfő igyekezete nem tud­ja ellensúlyozni. Mé mű má minden...? KERTÉSZ GÁBOR Mem ettem meszet, mem it­tam maszlagot, mem szárma­zom Mükénéből, fejemre sem esett kőbalta - legalábbis nem tesz rólam említést a „Kinek esett a fejére kőbalta az el­múlt negyven év alatt?" című lexikon -, nem is dadogok, il­letve műmögök, ne is tessék engem logopédushoz küldeni, mert nincs otthon. Nincs ott­hon, láttam, mikor elment ­műanyag szatyrot lóbálva ke­zében - műcsontot venni törzskönyvezett kutyaparódi­ájának. Műbőr cipője érzékien nyöszörgött a műkövön. Mem kezeltek agydaganatra Svájcban - hoppá! most vesz­élyes agyvizekre eveztem - leg­alábbis nem tesz rólam emlí­tést a „Kit kezeltek agydaga­natra Svájcban az elmúlt negyven év alatt?" című lexi­kon, így aztán kevés kivé­teltől eltekintve normálisnak is mondhatom magam, s fe­lelősségem teljes tudatában tehetem fel a kérdést: Mé mű má minden? Hová lettek a természetes anyagok, med­dig művül még az élet? Mivé leszünk, ha művé leszünk? Aktuális példa: Közeleg a ka­rácsony. Az év legszebb ünne­pe, a szeretet, a békesség, a harmónia ünnepe. Az üzletek­ben, a piacokon karácsonyfa­dömping. Műkarácsonyfa. Il­letve ez így nem is pontos, mert ha mű, akkor nem fa. Vagyis csak műkarácsony. A jászol mellett egy kőolajipari melléktermék. Műhóval való­dibbá téve. Fenyőműillattal átitatva. S a valódi gyertyák helyett programozott hupi­szín elektromos villogókkal felékesítve, amitől az egész olyan, mint egy pedikűrrek­lám. Persze így kényelmes, csak elő kell venni a szekrény mélyéből, leporolni, és már le­het is csodálni: Műlyen szép! Igaz is. Nyavalygok itt műndenféléken, s közben el­felejtem, hogy nekünk még a forradalmunk is mű volt. Mint ahogy mű a demokráci­ánk is. Hús-vér-gaz emberek működésének következtében művészi szintre emelkedik a valódi diktatúra. nr Ä Főszerkesztő: Szilvássy József (S238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport-(5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­'tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december ] 0-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Naptárreform Fmodis László karikatúrája Nem a helyes irányba halad a szekér, a kocsist le kellene váltani Ejnye-bejnye, Duna Tv! Túlzás lenne azt állítani, hogy a múlt hét csütörtö­kén megtelt tüntetőkkel a pozsonyi Szlovák nemzeti felkelés tér. De a hideg és a szél ellenére lehettünk vagy tízezren. GRENDEL LAJOS Annak ellenére, hogy a „műsor" hosszúra nyúlt, még két órával a kezdete után is több ezren kitar­tottak. Tüzes szónoklatokban sem volt hiány. Az az érzésem, ha lassan is, mind többen ébrednek rá Szlovákiában, hogy nem a he­lyes irányba halad a szekér, a ko­csist le kellene váltani. Mint most Romániában. Mivel a fél nyolcas híradókat le­késtem, este kilenckor átkapcsol­tam a készüléket a Duna Tv-re. Nagy megelégedésemre a Duna Tv híradója elég részletesen be­számolt a pozsonyi eseményről. Megnevezte a tüntetés szervezőit, közöttük a Magyar Koalíciót is, beszámolt róla, hogy nemcsak po­litikusok szólaltak föl a tö­meggyűlésen, hanem színészek, papok, diákok, a nép „egyszerű" fiai-lányai is. A tudósításban a po­litikusokat név szerint felsorolták. Majdnem mindegyiket. Csak a Magyar Koalíció politikusairól hallgatott a tudósító. Nem hittem a fülemnek és a szememnek. Egy szó sem hangzott el arról, hogy Dolník Erzsébet, Bugár Béla és A. Nagy László is beszélt. Hogy Nem hiszem, hogy ne tudták volna: a magyar politikusok is beszélni fognak. mindnyájuk felszólalását nagy taps fogadta. Hogy mind a hár­man magyarul is szóltak a tömeg­hez. Hogy amikor Bugár Béla Petőfi Nemzeti dalából idézett (Itt az idő, most vagy soha) a tömeg „Tője ono"-t skandálva felelt rá. Isméüem: nem értettem, és máig sem értem. A magyarok nem a Megalapozatlan felte­vésekbe sem szeret­nék bocsátkozni. nagygyűlés végén, hanem a köze­pén kaptak szót. A stáb korábban elvonult volna? Ezt nem hiszem. Nem hiszem, hogy ne tudták vol­na: a magyar politikusok is be­szélni fognak. Vagy valakinek (valakiknek?) érdekében állt el­hallgatni ezt a hírt? Miért? Én er­re a kérdésre Pozsonyból nem tu­dok felelni, és megalapozatlan feltevésekbe sem szeretnék bo­csátkozni. Az is lehet, nem tu­dom, minek van hírértéke és mi­nek nincs. Ám a Duna Tv tudósí­tásait ezentúl kritikusabb szem­mel fogom nézni. SME Rudolf Baláž, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke a múlt hé­ten a Vatikánban tájékoztatta a Szentatyát Vladimír Mečiar kije­lentéséről a szlovák püspökök­höz intézett pápai levéllel kap­csolatban. Erre akkor került sor, amikor négyezer szlovák hívő zarándokút keretében köszönte meg az egy éwel ezelőtti pápai látogatást és emlékezett meg az egyházfő pappá szentelésének ötvenedik évfordulójáról. A pá­pa ebből az alkalomból arra-szó­lította fel a szlovák katolikuso­kat, hogy ne húzódjanak félre és a politikai, illetve közéletben igyekezzenek átültetni a keresz­ténység tanait. Rudolf Baláž szerint olyan még nem történt soha, hogy egy ország ne enged­je el saját nagykövetét a Vati­kánba. Szerinte megesik, hogy kis emberek hatalmaskodással próbálnak nagynak látszani. Az is megtörténik, hogy kis orszá­gok nagyhatalomként igyekez­nek viselkedni és befolyásolni az egyházat, de ez nem illik. PRÁCA Míg 1995 elején az Általános Egészségbiztosítónak 5,19 mil­lió biztosítottja volt, addig ez a szám 1996 őszére 3 millióra csökkent. Ezzel egyidőben a 11 nem állami egészségbiztosító 2,38 millió biztosítottra tett szert. Ez azt jelenti, hogy ÁE ré­szesedése 55,75 százalékra csökkent. Az elemzések szerint 1996 első felében az ÁE 3,8 mil­lió ügyfele közül 2,6 millió után az állam fizette az egészségbiz­tosítást, a hatvan év felettiek száma ebből 648 151 volt. A többi társaság 1,6 millió ügyfele közül 725 ezer után fizetett az állam. Ebben az időszakban az ÁE 8,9 milliárd koronát szedett be, míg a többi egészségbiztosí­tó 6,3 milliárdot. Ezek közül a legtöbbet az Apollo (1,5 milli­árd) és a Kölcsönös Egészségbiz­tosító (1,4 milliárd). A becslések 1997-re 2,1 millió aktív ke­resővel számolnak, miközben a foglalkoztatási alap 70 ezer, az állam pedig 3,2 millió ember után fizet majd dijat. Milan Čič érdekes kérdést tett fel a két tábor nevében fellépő képviselőknek Az alkotmánybíróság a privatizációs törvényről tárgyal GAZDAG JÓZSEF Kassa. Kevés alkotmánybírósá­gi ügy iránt volt olyan nagy az érdeklődés, mint most, a 369/94-es „privatizációs" tör­vény felülvizsgálata iránt. Ugyanis a parlament 56 ellenzé­ki képviselője úgy látja, a 92/1991-es törvényt módosító új jogszabály nincs összhangban a Szlovák Köztársaság Alkotmá­nya 119-es cikkének d) pontjá­val, melynek értelmében az álla­mi vagyon közvetlen eladással történő privatizálásának élőké­OLVASÓI LEVELEK Hőmérő, te drága! Eltörött az egyik szobahő­mérőm. Csodálkozva tapasztal­tam, hogy városkánk egyetlen üzletében sem kapható. Hetek múlva ismét körútra indultam. Az egyik üzletben sikerült vásá­rolnom - 45 koronáért. Elször­nyedtem az árán, és megbotrán­koztam a minőségén. Évekkel ezelőtt még 20 koronába sem került. Szerencse, hogy egy helyiségbe csupán egy hőmérőt szokás tenni. Ha összehasonlíta­szítése és jogi lebonyolítása a kormányról a Nemzeti Vagyon­alap Elnökségére ruházódik át. A múlt heti nyilvános tárgyalá­son Milan Čič, az alkotmánybí­róság elnöke nem véletlenül kér­dezte meg a fellebbezőket képvi­selő Ivan Šimkótól és a törvényt megszavazó kormánykoalíciós képviselők nevében jelen lévő Dušan Macuškától, hogy szerin­tük a Nemzeti Vagyonalap El­nöksége közjogi vagy magánjogi intézmény-e. Sokan ugyanis azt hangoztatják, az állami vagyon­részek közvetlen eladásáért a nánk a két cikket, a drágább ma­inak szégyenkeznie kellene. Szobahőmérő nélkül meg lehet élni. A lakótelepi lakásokban úgysem szabályozható a hőmér­séklet. Ha verőfényes novembe­ri napokon a lakások ablakai tár­va-nyitva vannak, az azt jelenti, hogy a hőszolgáltatóknak nin­csen hőmérőjük. Viszont a lakók anélkül is tudják, hogy nagy a hőség, szellőztetni kell. Majd ha eljön a tél, hőmérő nélkül is megérzik, hogy hideg van a la­kásban. Az lesz a szerencsés, akinek telefonja van. És akinek egyik sincs? Győri Sarolta Szepsi Nemzeti Vagyonalap felel, nem pedig a kormány, s ha a Nemzeti Vagyonalappal szemben jogos kifogás merül fel, a parlament a vagyonalap elnökségét levált­hatja. Egyébként a kérdésre Šim­ko azt felelte, a Nemzeti Vagyon­alap közjogi intézmény, hiszen az állam vagyonával gazdálko­dik, az állam vagyonát adja ma­gántulajdonba. Dušan Macuška szerint a Nemzeti Vagyonalap nem egyértelműen közjogi és nem is magánjogi intézmény, hanem részben ilyen is, meg olyan is, mert a kormány által A takarítónő és a párttagság A Honti Lapok novemberi kiadá­sában Még a takarítónőt is el­lenőrizték cím alatt egy meg­döbbentő és felháborító cikket olvastam. Nagyon röviden ismertetem a lényegét. Nemrégiben az Ipoly­sági Körzeti Hivatal negyven al­kalmazottjából huszonötén kap­ták meg a felmondásukat. Áz ok: nem voltak tagjai vagy szim­patizánsai az SZNP-nek, DSZM­nek vagy a Lupták-féle Munkás­pártnak. Az említett cikk írója arról is meghatározott állami cégek pri­vatizálását bonyolítja le. Az érvek szerint úgy tűnik, a kor­mány mondja meg, hogy mely ál­lami cégeket kell privatizálni, de hogy mennyiért, az már a Nem­zeti Vagyonalap dolga, s azért a kormány nem vállal felelősséget. Az Alkotmány 119. cikkének d) pontja kimondja, hogy „a kor­mány testületileg határoz a Szlo­vák Köztársaság gazdasági és szociális politikájának biztosítá­sára irányuló intézkedésekről. Az Alkotmánybíróság várhatóan ma délelőtt hirdeti ki döntését. beszámolt, hogy még a takarí­tónőnek is felmondtak. Viszont ha belépett volna legalább Ľup­ták pártjába, maradhatott vol­na. így munkanélküli lett ő is. Apropó, ez a történet nem ha­sonlít véletlenül a múlt rend­szerre? Kérdem én, ez most mi­csoda? Ez a jelenlegi áldemok­rácia a volt pártállam tükörké­pe, csak más néven. Akkor is kényszerítettek az akkori eszme megtartására. Ne kívánják, hogy magyar nem­zetiségűek lépjenek be abba a pártba amely a mi nemzetisé­günk ellen van. Vajda Adrás Szete

Next

/
Thumbnails
Contents