Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 4. MOZI POZSONY HVIEZDA: A fenomén (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Missi­on: Impossible (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh) 15, 17, 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 15, 17, 19.30 Zöld világ (am.) 16, 18.15 Suzanne (szlov.-cseh) 20.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 19, Üzlet a korzón (szlov.) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 IST­ROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30, 18, 20.30 KASSA SLOVAN: A szív hidjai (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Közös több­szörös (am.) 16, 19 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Kofja (cseh) 16, 18, 20 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 Megváltozott a Prágai Tükör kulturális és közéleti lap Nagyobb érdeklődésre számítanak Nemrég jelent meg a Prágai Tü­kör idei 3. száma, mely nemcsak külsejében, hanem tartalmában is megújult. Kiolvasható belőle a szerkesztők szándéka, amellyel a csehországi magyarok széle­sebb rétegeit igyekeznek meg­célozni. A Cseh- és Morvaorszá­gi Magyarok Szövetsége, a lap kiadója nevében Csémy Tamás megbízott elnök köszönti az ol­vasót. Előszavában írja a lapról, hogy az továbbra is tartózkodik a napi politikától, igényes és színvonalas írásokat közöl, olya­nokat, amelyek mindenki szá­mára érdekesek. Kétségtelen, hogy az idei 3. szám gazdag tartalmából bármit ki lehetne emelni, de elsősorban a Prágai Magyar Kulturális Köz­pont igazgatónőjével készített interjút, a bŕenovi és a pannon­halmi bencés apátságok törté­nelmi kapcsolatáról szóló ripor­tot és a Milan Kunderát bemuta­tó Zádor András tollából szár­mazó kisportrét, és a Zádor An­na fordította Hamis autóstop PRÁGAI - I 1996/3 TÜKÖR H I­ÜSSSSL m pipi i j? i"ST tíomi IVDVdd Hetvenöt éve létrejött egyházkerületek Egy egyház „születése" CSOMA LÁSZLÓ Csendes évfordulót tartunk. Évfordulót, hisz emlékeznünk kell arra, hogy 75 éwel ezelőtt, az első nagy világégés után, hosszú folyamat eredménye­ként 1921. június 22-én, egy­házkerületi közgyűlés kereté­ben Pálóczi Czinke István iktat­ta be Balogh Elemér pozsonyi lelkészt a Szlovenszkói Dunán­inneni Református Egyházkerü­let püspöki, valamint Szilassy Béla losonci földbirtokost a főgondnoki tisztébe. Hasonlóan Balogh Elemér iktatta be a Szlo­venszkói Tiszáninneni Reformá­tus Egyházkerület püspökét, Pá­lóczi Czinke István rimaszom­bati lelkészt és főgondnokát, Lu­kács Gézát 1921. október 30-án. Csendes évfordulót, hisz még nem mondhatták ki az egyház megalakulását, mivel a kár­pátaljai kerület csak két éwel később alakult meg. Márpedig az állam, a „toleráns első csehszlovák" „csak" ott avatko­zott be az egyházunk belügyei­be, ahol erre a legcsekélyebb módon lehetősége nyílt. Külön­ben sem fogadta az egyházszer­vezést nagy elismerés, mivel ez az egyház magyar többségű volt. Akadályokban és akadály­gördítőkben nem volt tehát hi­ány. Ha kellett, az egyházunk számára kiutalt államsegélyt „testvériesen" elosztotta lelké­szei és gyülekezetei között egyik „testvéregyházunk". Aztán hi­vatkoztak bőséggel arra, hogy még nincs egyházunknak hiva­talosan megalakult szervezete, vezetősége, csupán egy valami hivatalos, az a nyelve, de az az új örs'zágban nem volt éppen Donyeckban mindig van jég elég: Kováts Tibort „mélyhűtötték" egyik fellépése előtt Variációkkal a világ körül című Kundera-novellát említe­ném. A lap egyik legfontosabb rovata a sajtószemle, amelyben az egyetemes magyarságot érintő cikkekből válogatnak a szerkesztők, igyekezve a té­nyekre felhívni a csehországi magyarok figyelmét. A Prágai Tükör Szlovákiában is megrendelhető a 63938­012/0200, VÚB Bratislava számlára átutalt 160 Sk összeg ellenében. (D.I.) Sajátos variációkat táncol. Budapest-Pozsony. Buda­pest-Jeruzsálem. Buda­pest-Montreal. Budapest­Donyeck. Át a szomszéd­ba, haza egy kicsit. Ki a nagyvilágba, vissza pár hónapra. SZABÓ G. LÁSZLÓ Balettgálák, forgatások, ven­dégszereplések. Keresik, hívják, visszavárják. Nem egy pontján a világnak már „hazajáró lélek". Kováts Tibor Liszt-díjas ba­lettművész „kiolvadva" beszél elmúlt heteiről. Donyeckban ugyanis „mélyhűtötték" a mi­nap. Persze nem tetőtől talpig. Csupán a térdét. - Az lett volna jó, ha mondjuk 2023-ig jégben maradok - él­celődik -, akkor aztán megnéz­hettem volna, mi lesz a világgal. Most is láthat belőle eleget, hiszen az utóbbi időben leg­alább annyit táncol külföldön, mint otthon, a Magyar Állami Operaház színpadán. - Amióta vendégként táncolok az együttesben, sokkal szaba­dabbnak érzem magam, és utaz­ni is több lehetőségem van. Erre ww Nincs bennem ** sértettség egy fi­karcnyi sem... az évadra tizenöt előadásra kö­töttem szerződést az Operaház­zal, persze lehet, hogy ezt majd hipp-hopp túlszárnyalom. Sok szép szerepet kaptam eddig is, tehát nincs bennem sértettség egy fikarcnyi sem, csak mon­dom, arra vágytam, hogy végre lazábban kezelhessem magam. Donyeckban milyen szelek fújnak? - Sötétek. Donyeck iparváros, ennél fogva borzasztóan ronda. Balettszínpadán viszont évről közkedvelt. És sorolhatnám még! Csendes évfordulót, hisz ez az egyház nem egy sokéves misszi­ós munka eredményeként for­málódott, hanem a gyűlölködés lelkületének eredményeként ke­rültek gyülekezetei egy addig sehol sem volt államba. Igaz, az az állam azóta többször is „ki­fordult" önmagából és ve­zetőinek gyávasága már meg­szűntét is eredményezte nem is egyszer, mi mégsem kaptunk le­hetőséget soha arra, hogy el­mondjuk, mit is akarunk. Pedig szép számmal voltunk már ak­kor is, úgy 212 000-en. És volt iskolánk, több mint kétszáz, és Isten segítségével lett négy ár­vaházunk. Majd amikor az Úr úgy rendelte, lett teológiánk, az áldott emlékű losonci szeminá­rium, no meg pozsonyi diák­menzánk és komáromi tanító­képzőnk. És voltak színvonalas sajtótermékeink, 14 folyóira­tunk, több mint nyolcvan kiad­ványunk. És volt hitünk a nyo­morúsághoz, reményünk az ele­settség idején és erős bizodal­munk a Teremtőben, hogy bár­mi ér is minket, egy hajszál sem eshet le fejünkről az ő akarata nélkül. De jaj, voltak leszaka­dók, kiszakadok a kitaszítottak közül, és voltak nyelvet fordí­tók. És ma is vagyunk úgy 120 000­en, hála a Mindenhatónak. Sok mindenben hiányt szenvedünk, de van az Úr kegyelméből hi­tünk, mellyel a romokon is újra kezdhetünk. Úgy Legyen! A szerző a Szlovákiai Reformá­tus Egyház püspökhelyettese „A New York-i vonatot már lekéstem..." (Kanyó Béla felvétele) évre többnapos balettgálát ren­deznek. Ez is ugyanolyan feszti­vál, mint a montreali. Azzal az apró különbséggel, hogy ott egy előadást tartunk, Donyeckban pedig többet. Szentpétervárról, Amszterdamból, Németország­ból, Japánból, Spanyolország­ból jöttek a mostani vendégek, és őszintén mondom: kivétel nélkül mindegyik világsztár volt. Vagyim Piszarjewel, a do­nyecki Operaház balettegyütte­sének harminckét éves igazga­tójával, aki tavaly kapta meg az UNESCO-tól az év legjobb tán­cosa kitüntetést, Montrealban ismerkedtem meg, az ottani sztárgálán. Azóta ő is számol ve­lem. Két variációnál többet ejti ámulatba az embert. A művészeket viszont hatalmas nagy rajongással szeretik min­denütt. Meg is jegyezték néhá­nyan a kollégáim közül, hogy legközelebb már önálló esttel kellene vendégszerepelnem. Montrealban is ugyanilyen nagy szeretettel fogadják? - A kanadai közönség visszafo­gottabb egy kicsit, de a ragasz­kodásukat így is érzem. Örülnek VV Másfél hónapra most le ** fogok állni. " azonban nem vállalhattam az idén, mivel van egy komoly térdsérülésem. Másfél hónapra le is fogok állni most, tovább nem terhelhetem. Szerencsére Donyeckban van jég elég, nem okozott nekik gondot, hogy mélyhűtsenek. Donyeck után Kijev már csak ráadás lehetett. - Gigantikus méretű színpadon táncoltunk, több mint hárome­zer néző előtt. Szerintem el is vesztem a színen, a közönség észre sem vette, hogy ott vol­tam. Ukrajna még ma is a végle­tek országa. Az egyik oldalon szinte gyertyával világítanak, a másikon pedig a szupertechnika az ismerős arcoknak, szeretik a vissza-visszatérő vendégeket. Montrealtól csak egy ugrás a New York-i balett. - A New York-i vonatom szerin­tem már elment. Érhet még nagy meglepetés, de ha nem, akkor sem leszek csalódott. Ne­kem annyi jutott, hogy én azzal is elégedett lehetek. De Montre­alból hazafelé azért megálltam egy hétre New Yorkban. Most aztán jól „belehasítottam". Pénz, pénz és pénz. Erról szól az ottani világ, ezzel együtt izgal­mas kavalkád. Sok rossz és kom­mersz között ott a zsenialitás, a profizmus, amelyet rengeteg pénz mozgat. Jan Ďurovčík táncfilmje, a be­mutatásra váró Szláv hangok, amelyben jelentős szerepet kapott, meglehetősen szerény keretek között készült. Sok esetben azonban épp ez a minőség hajtóereje. - Kíváncsian várom már a fil­met. Ján Ďurovčík ugyanis te­hetséges koreográfus. De ha most hívna, alighanem csak négykézláb, vagy jegelve tud­nék táncolni nála, annyira fáj a térdem. Másfél hónapot kap tőlem, hogy gyógyuljon. Addig kímélni és pátyolgatni fogom. Oscarra jelölték Jan Svérák új filmjét, a Kolját Pozsgai Zsolt Mindszenty Józsefről írt darabot Harmónia és emberség A főpap és a színész Napjaink legnépszerűbb fiatal cseh rendezője Jan Svérák. Az a filmes, akit a szakma, a kritika és a közönség egyformán elis­mer. Magas művészi színvona­lon igazi, fogyasztható mozit csinál. Olyat, amely egyszerű történeteivel a legigényesebb, intellektuális nézőnek is tud magvasat mondani, és az egy­szerű, a moziban szórakozást, könnyedséget kereső nézőt is megérinti. Mert az emberség, az emberi közelség mozgóképes krónikása és hirdetője Jan Své­rák. „Szeretem a harmóniát, és úgy csinálom a filmet is, hogy harmóniát árasszon" - mondta a minap Pozsonyban, legújabb filmje, a Kolja díszbemutatója után tartott sajtótájékoztatón. A harmónia, az emberség, a közel­múltunkból vett megható és igaz története olyannyira vonz­za a nézőket, hogy Csehország­ban minden hetedik-nyolcadik ember látta már a Kolját. A történet a nyolcvanas évek vé­gén játszódik. A film forgató­könyvét a rendező _ édesapja, Zdenék Svérák írta. Ő játssza a főszerepet is, a pártállamnak út­ban lévő, félreállított muzsikust, a megrögzött agglegényt, aki pár ezerért névházasságot köt egy orosz nővel. A feleség azon­ban továbbáll az akkori Nyugat­Németországba, de a kisfiát, Kolját, itthagyja pénzen vett fér­jére. A muzsikus és a kisfiú egy­másra találásának szívszoron­gató története a film.(tallósi) lan Svérák, cseh rendező, színész és producer Pozsonyban részt vett a Kolja bemutatóján. (Miloš Fikejz felvétele) pokoljárása Pozsgai Zsoltnak, a budapesti Madách Színház dramaturgjá­nak eddig tizennégy darabját mutatták be különféle színhá­zakban. A tatabányai Jászai Mari Szín­pad most mutatta be Szeretlek, Faust címmel új darabját, amelynek egyik főszereplője Mindszenty József hercegprí­más. - Nem hoztam a családból sem rajongó, sem elítélő véleményt, előítéletek nélkül nekiültem, és mindent végigolvastam, amit a főpapról találtam - nyilatkozta Pozsgai Zsolt a Magyar Nemzet­nek. - Olyan ember képe rajzo­lódott ki előttem, aki tizenkét évesen, kissé koravénen megfo­galmazza erkölcsi hitvallását, és ehhez élete végéig tartja magát. Mindig izgattak a megszállott emberek. Mindszenty 1944-ben együtt ült Sopronkőhidán Jávor Pállal. Adott tehát egy pap és egy színész. A pap, aki azért ré­szese az életemnek, mert tartá­sával arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megalkudni. És ott van az életemben a színész is, aki a siker érdekében kompro­misszumokat köt, becsapja, fel­menti önmagát. E két ember párharca a Szeretlek, Faust. Az ős-Faustból ismert pokoljárás tíz állomása elevenedik meg szín­padon. Arra a kérdésre, milyen szerepet játszik a darabban a történelem, Pozsgai Zsolt drámájának fősze­replője Mindszenty József her­cegprímás(Vajda József felvétele) a drámaíró elmondta: - A történelmet nem lehet kike­rülni, 1919-től '92-ig soijánza­nak az események. Sok történel­mi személy is megjelenik. Tíz döntési helyzetet idéz fel a da­rab. Ki lehet-e egyezni a prole­tárdiktatúrával, Szálasival, Rá­kosival, a börtön őreivel, Kádár­ral, az egyházi feljebbvalóival... A színész folytonosan azt bi­zonygatja, hogy kompromisszu­mokat kell kötni. A darab annak a két órának a története, amikor Sopronkőhi­dán az orvosok elkábítják a szí­nészt és a papot, s ők ebben az állapotban mitegy vízióként át­élik a történelmet. (MN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents