Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 4. KOMMENTÁR Balkáni taktika SZILVÁSSY JÓZSEF Szerződések és más írásos egyezségek teljesítésével kapcsolat­ban kétfajta hagyomány él Európában. Az egyik értékrend lé­nyege, hogy az adott aláírás, sőt az adott szó is kötelez. A másik szemléletet balkáninak hívják, amikor az egyik, vagy pedig mindkét aláírónak esze ágában sincs végrehajtani azt, amire aláírásával is elkötelezte magát. Vladimír Mečiar az elmúlt hé­ten újra ezt a balkáni taktikát követte. Mindössze néhány órá­val azután, hogy az Európai Unió és a szlovák parlament közös bizottsága elfogadta a 13 pontos ajánlást, a kormányfő a tévé nyilvánossága előtt kijelentette, hogy az ötödik pont - amely ja­vasolja, hogy alkossanak megfelelő törvényt a kisebbségek nyelvének használatáról a hivatalos kapcsolatokban - hibás. Ezután a kormányfő erélyes hangon arról beszélt, hogy Szlová­kia a kisebbségi nyelvhasználat problémakörében sem lesz Eu­rópa kísérleti nyúlja. Ebben a pillanatban eszébe juthatott, mennyire túllőtt a célon, hiszen az Európai Unió csak olyan el­veket ajánlott Szlovákiának, amelyek számos nyugat-európai országban már a működő demokrácia pillérei. A kormányfő ezért hirtelen minden kisebbség védőangyalaként tetszelgett, s arról beszélt, hogy Szlovákia soknemzetiségű, ezért a magyaro­kon kívül az ukránok, a rutének, a németek, a lengyelek, a bol­gárok, a romák, sőt a zsidók kisebbségi nyelvhasználatáról is rendelkezni kellene. Ez sem hangzott valami meggyőzően, hi­szen mára már több európai országban kialakultak a kisebbségi­ek nyelvhasználatának törvényes keretei és reális határai. A két­vagy többnyelvűség csak ott érvényesíthető a hivatalokban, ahol a kisebbségek vagy többségben vannak, vagy pedig bizonyos százaléknál magasabb az arányuk. Szlovákia egyes régióinak a hivatalaiban ezért csupán a magyar, az ukrán és esetleg a német kisebbségi nyelvhasználat lehet az indokolt. Ennek a kormány­nak nyilvánvalóan az sem. A balkáni taktika részeként a parla­ment kormánypárti képviselői ígérgetnek, aláírásukkal is hitege­tik nyugati partnereiket, a miniszterelnök pedig demagóg érve­ket harsogva lesöpör az asztalról minden jó szándékú ajánlást. Ma még az nem világos számomra, hogy a néhány héttel ezelőtt Svájcban lezajlott szlovák - szlovákiai magyar eszmecserén Dušan Slobodník és több társa szintén ezt a balkáni taktikát kö­vette-e, vagy ők már rádöbbentek arra, ami egyértelmű: nem le­het demokrácia ott, ahol a kisebbségek nyelvét szülőföldjükön a családi és baráti kommunikáció keretei közé szorítják vissza. Angyalbőr TÓTH MIHÁLY Biztosak lehetünk abban, hogy a szlovák hadsereg tiszt­jei és közkatonái a legközeleb­bi 10 év alatt ha terhergépko­csin szintetikus festéket szállí­tanak, majd gondosan ügyel­nek arra, hogy minden előírá­sosan történjék. Például: a szolgálatvezető figyelmeztes­se a kísérő személyzetet a do­hányzási tilalomra. Biztosak lehetünk abban is, hogy noha a késmárki egység öt katoná­jának az életébe került az előzetes útbaigazítás elmu­lasztása, noha a vétkest súlyos büntetésre ítélik, előbb-utóbb ismét előfordul rendkívüli esemény. A hadsereg - veszé­lyes „üzem". Ezért is, de an­nak okán is, hogy a sereg tényleges állománya alig fel­serdült kamaszokból áll, vala­mint hogy a hivatásos kato­nák zöme általában nem ki­mondott géniusz, a fegyveres testületek mindennapi életét olyan részletes előírásokkal szabályozzák, amelyek egy­egy rendelkezése civil embert mosolygásra késztet. A szol­gálati szabályzatok megfogal­mazói között pszichológusok is vannak, akik jól tudják, mi­lyen „emberanyaggal" rendel­kezik egy nem hivatásos had­sereg. Mondhatnánk persze, de nem mondjuk, hogy a jó­zan paraszti ész is elegendő ahhoz, hogy egy 19 éves fia­talember felismerje: kiömlött festék közelében nem taná­csos rágyújtani. Kétségtelen, hogy a Csehszlovák Hadsereg kettéválasztása sokkolóan ha­totott Szlovákia fegyveres erőire, és ez az egységekben uralkodó fegyelemre is hatás­sal volt. A kiskatona magatar­tását az motiválja, hogy mivel a hadkötelezettség általános, akkor ó is kibírja. A fegyelem lazulásához az is hozzájárult, hogy a bevonult újoncok kö­zött egyre inkább fehér holló a jómódú családból származó gyerek, hogy a vezérkari főnöknek el kellett rendelnie a kiszuperáltak ezreinek felül­vizsgálatát, és ennek során bi­zony sokszor kiderült, hogy az alkalmadanná minősített ifjú vállalkozó valóságos atléta, miközben a szegénysorsúak közül olyanokat is besoroztak, akik alig-alig voltak alkalmas­nak minősíthetők. Köztehervi­selés. Egy demokráciában, ahol még van kötelező katonai szolgálat, e fogalmon azt (is) értjük, hogy nem csak a szegé­nyek kötelezhetők a haza vé­delmére. Hogy miként tartják meg ezt az elvet, az a hadsereg szellemiségét is befolyásolja. FHR7EV bMM r-T * •> 5 xM- \ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­> Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Fiúk, ez a Vlado haver úgy jön, mintha menne... (Szűcs Béla karikatúrája) Tárgyalások az IFOR-ról Belohorslcá Párizsban Párizsba utazott Irena Belohors­ká, a parlament külügyi bizottsá­gának alelnöke, hogy részt ve­gyen a Nyugat-európai Unió poli­tikai bizottságának tanácskozá­sán. Az ülésen megvitatják a Bosz­nia-Hercegovinában kialakult helyzetet. A képviselők elsősor­ban azt vizsgálják, mi történhet az IFOR-egységek kivonulása után, illetve müyen időterv alapján von­ják ki a csapatokat. Belohorská szerint a bizottság foglalkozik az. Európai Unió és a NATO közötti viszonnyal is, amely összefügg a kontinens biztonsági rendszeré­vel és az EU-tagországok azon kö­telezettségével, amely a katonai szervezetben való részvételt is előírja. (TA SR) Zsozsóka és gunyorász, avagy hogy kell mostanság rendesen megleckéztetni az újságírót Ügyes magyar jogász kellene Levelet kaptam Mareelháza polgármesterétől. Ebben Soóky László „útszélinek, mocsokságnak" minősíti a komáromi nagygyűlésről írt jegyzetemet. VOJTEK KATALIN A levél ugyanaznap érkezett, amikor a Slovenská republika című, magyarbarátsággal nem­igen vádolható napilap vesézte ki a maga módján egyik írásomat. Ezt az egyébként mellékes körül­ményt csupán azért tartom emlí­tésre méltónak, mivel a Slovens­ká republika szerkesztője körül­belül olyan figyelmesen olvasta el cikkemet, múlt Soóky László: olyan mondatokat tulajdonított nekem, amilyenek a cikkben nem szerepeltek, s ennek megfelelően kommentálta írásomat. A szlovák napilap szerkesztőjének védel­mére elmondható, hogy való­színűleg nem tud magyarul, ebből származhattak félreolvasá­sai. Soóky László védelmére ez nem hozható fel. „Meglep, hogy valakinek még bár­honnan is hiányozni tudok, külö­nösen ha népes családom túlnyo­mó többségével ott vagyok, s ve­lem együtt még jó néhány in­gyombingyomfalvi lakos. Meg­jegyzem, végtelenül unalmas volt a találkozó." Engem a polgármes­ter úr egocentrizmusa lep meg. Személyét egyeden szóval sem említettem, azt még kevésbé, hogy bárki hiányolta volna. „A mezőgazdasági szövetkezet széthullása tragédia, legalábbis számomra az, hiszen közvedenül mintegy 300, azaz háromszáz in­gyombingyomi családot érint a gyerekekkel együtt. Az ilyenről gunyorászni minimum mocsok­ság, arról már nem is beszélve, hogy itt nem jelenségről, hanem szlovákiai magyar folyamatról van szó. Arról, hogy parlamenti képviselőink varázspálcája meny­nyit ér a valóságban, közéleti ba­rátnőim még nem adtak jelentést, ... de távlatilag aligha célrevezető az ilyen magatartás. ebből viszont azt következtethe­tem ki, hogy nem sokat. Minden varázspálca csak akkor lép műkö­désbe, ha vér kerül a pucába." A szövetkezet széthullása valóban tragédia. Nem is ezen „gunyo­rásztam", hanem azon a leegy­szerűsített szemléletmódon, amely igenis létezik, nemcsak Marcelházán, egyebütt is, s amely mindig pontosan meg tudja mon­dani, kinek mit kellett volna ten­nie az őt érintő konkrét ügyben. Amennyiben - akár objektív okokból is - nem történik meg, úgy vesszen minden más, az egész, ahogy van, különösen, ha (látszólag) közvedenül nem érin­ti őt, „csupán" az egész közössé­get. Az a sértett, passzivitásba for­duló, gyerekes dac, amelyet Mar­eelháza polgármestere egyik írá­sában a Magyar Koalíció ve­zetőinek tulajdonít, egyre inkább teljed az átlagpolgárok körében is, és ez legalább annyira káros, mint a polgármester által említett esetben. Emberileg teljesen ért­hető, de távlatilag aligha célreve­zető az ilyen magatartás. Erről ír­tam, s ha Mareelháza polgármes­tere indulatait félretéve olvassa el a jegyzetet, talán megérti, hogy nem sértő szándékkal íródott, s nem Mareelháza lakosai ellen. „A levél kézbevételétől számított 5 napon belül az Új Szó című na­pilapban feltűnő helyen adjon fel egy, Kegyed által fizetett hirde­tést, amelyben elmondja, hogy tévedett, hogy elnézést kér ezektől a szerencséden embe­rektől. Amennyiben ezt méltósá­gán alulinak tartja, javaslom, tár­gyaljon az Új Szó jogászával, hogy mit jelentene zsozsókában az Új Szónak, ha sok ember és jó néhány önkormányzati képviselő egy időben, de külön-külön pert indít az Új Szó ellen..." Mareelhá­za polgármestere, aki faluja szö­vetkezetének megmentéséért kö­rülbelül annyit képes tenni, mint bárki ebben a lerobbant ország­ban - a magyar képviselőket is beleértve -, és ugyanazzal a két­ségbeesett tehetetlenséggel nézi „a szlovákiai magyar vagyon pri­vatizálását" (idézet egy másik írá­sából), mint az ország értelme­sebb fele - nemzetiségre való te­kintet nélkül - az egész ország balkanizálódását, meglepő lele­ményességet és határozottságot mutat egy újságíró megleckézte­tésében. Ha olyan kiváló jogászai vannak, kölcsönözze már őket, legyen olyan szíves, magyar köz­célokra. Például Mareelháza és sok más falu szövetkezetének megmentésére, a perfid csődbe juttatás s egyéb machinációk megelőzésére, vagy utólagos ki­mutatására és perlésére, meg szá­mos más olyan esetre, amikor el­téved a szlovákiai magyar a pa­ragrafusok útvesztőjében, és ala­posan ráfizet. Van ilyen eset bőven, csak legyen jogász, és va­laki, aki a munkáját meg tudja fi­zetni. A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége is épp egy ügyes jogászt keres. Én csak ál­modozni tudok egy szlovákiai magyar jogsegélyszolgálatról, sürgettem is már, de azt a választ kaptam, hogy nincs rá pénz, vagy ahogy a polgármester úr mondja, zsozsóka. Erre lenne? Az idei esztendő első felében több mint egymillióan részesültek különféle szociális támogatásban Átlagos nyugdíjak augusztus végén TA SR-INFORMÁCIÓ Az idei esztendő első felében az ország 5,374 millió lakosa közül 1,168 millióan kaptak különféle nyugdíjat. Ez az ország lakossá­gának 21,7 százaléka. A számuk­ra kifizetett nyugdíj átlagosan 3723 koronát tesz ki, ami a havi OLVASÓI LEVELEK A mai helyzetben... Tóth Mihály Politikusnevelde című írásában elmarasztalja Bu­gár Bélát a Rudolf Chmel volt budapesti nagykövet egyik meg­állapítására vonatkozó reagálá­sáért. Konkrétan arról a megál­lapításról van szó, hogy Chmel „a mai helyzetben" nem találja szerencsésnek a szlovákiai ma­gyar pártok állásfoglalását a raa­gyar-magyar csúcson. Nagyon megragadta a figyelmemet „a mai helyzetben" kifogás, mert szlovák részről a mai helyzetben átlagbér 49,5 százaléka. Megje­gyezzük, hogy a nemzetgazda­ságban kifizetett átlagbér (7320 korona) csupán 62,8 százaléka a jelenlegi szlovákiai nettó átíag­bérnek. A Szociális Biztosító au­gusztus 31-ig 729 494 személy­nek folyósított öregségi nyugdí­jat. Közülük 21 964-en rendkívü­semminemű követelésünk, elvá­rásunk, igényünk nem aktuális, sőt egyenesen szélsőséges sovi­nizmusunk kóros megnyilvánu­lásának tartják mindezeket. Bár­mit teszünk érdekvédelmünk te­rületén, mindig ránk sütik a tár­sadalom békéjét felforgatók, a revizionisták, az irredenták bé­lyegét. Kéréseinket a hatalom visszautasítja, és nem győzi hangsúlyozni, hogy ajelenlegi helyzetben ez részünkről vi­szályszítás. Tóth Mihálynak is te­hát ilyen szempontból kellene minősíteni ezt „a mai helyzet­ben" kezdetű, állandóan vissza­térő univerzális formulát. Együd László Feled li nyugdíjat, 17 162 személy pe­dig más nyugdíjat kapott. Rok­kantnyugdíjban 224 243, rész­leges rokkantsági nyugdíjban 54 561, özvegyi nyugdíjban 291 454 személy részesült. A Szociális Biztosító ezenkívül több mint 25 ezer esetben egyéb, úgynevezett szociális támogatást Tragédia a Dunán Szörnyű, hátborzongató hajó­szerencsétlenség történt az el­múlt napokban a Bécs alatti freudenaui vízerőműnél. Ezelőtt pár évtizeddel létezett olyan munkabeosztás, hogy révkalauz. Ennek az embernek az volt a szerepe, hogy minden állam felségvizén - a baleset­veszélyes szakaszokon - irányí­totta az idegen ország hajóit, mivel ő ismerte az egyes fo­lyamszakaszokon a baleset for­rásainak lehetőségét. Az Új Szót olvasva több fejtegetés, nézet van, hogy ki is követte el is folyósított. A rokkantnyugdí­jak esetében 3450 korona, a rész­leges rokkantsági nyugdíjakéban pedig 1930 korona volt az ádag. Az özvegy nők 2573, az özvegy férfiak 1249 korona nyugdíjat kaptak. Az árvasági támogatás 1143, a szociális nyugdíjak ádag­értéke pedig 2105 korona volt. a tragédiához vezető hibát. Szerintem a dunai hajózás épp olyan forgalmat lebonyolító te­herszállítási lehetőség, mint egy autósztráda vagy egy vasút. Eme teherszállítási folyamat­nak is megvannak a maga szi­gorú törvényei. Tehát minden ország maga felel a saját felség­vizén a biztonságos forgalom lebonyolításáért. A Ďumbier kapitányának nem volt megtilt­va a továbbhajózás lehetősége, mert zöldet kapott. Az osztrák vízügyi szervek nem tiltották meg a továbbhajózást, ezért teljes terjedelemben őket ter­heli a felelősség. Bathó Hubert Mareelháza

Next

/
Thumbnails
Contents