Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 4. KOMMENTÁR Balkáni taktika SZILVÁSSY JÓZSEF Szerződések és más írásos egyezségek teljesítésével kapcsolatban kétfajta hagyomány él Európában. Az egyik értékrend lényege, hogy az adott aláírás, sőt az adott szó is kötelez. A másik szemléletet balkáninak hívják, amikor az egyik, vagy pedig mindkét aláírónak esze ágában sincs végrehajtani azt, amire aláírásával is elkötelezte magát. Vladimír Mečiar az elmúlt héten újra ezt a balkáni taktikát követte. Mindössze néhány órával azután, hogy az Európai Unió és a szlovák parlament közös bizottsága elfogadta a 13 pontos ajánlást, a kormányfő a tévé nyilvánossága előtt kijelentette, hogy az ötödik pont - amely javasolja, hogy alkossanak megfelelő törvényt a kisebbségek nyelvének használatáról a hivatalos kapcsolatokban - hibás. Ezután a kormányfő erélyes hangon arról beszélt, hogy Szlovákia a kisebbségi nyelvhasználat problémakörében sem lesz Európa kísérleti nyúlja. Ebben a pillanatban eszébe juthatott, mennyire túllőtt a célon, hiszen az Európai Unió csak olyan elveket ajánlott Szlovákiának, amelyek számos nyugat-európai országban már a működő demokrácia pillérei. A kormányfő ezért hirtelen minden kisebbség védőangyalaként tetszelgett, s arról beszélt, hogy Szlovákia soknemzetiségű, ezért a magyarokon kívül az ukránok, a rutének, a németek, a lengyelek, a bolgárok, a romák, sőt a zsidók kisebbségi nyelvhasználatáról is rendelkezni kellene. Ez sem hangzott valami meggyőzően, hiszen mára már több európai országban kialakultak a kisebbségiek nyelvhasználatának törvényes keretei és reális határai. A kétvagy többnyelvűség csak ott érvényesíthető a hivatalokban, ahol a kisebbségek vagy többségben vannak, vagy pedig bizonyos százaléknál magasabb az arányuk. Szlovákia egyes régióinak a hivatalaiban ezért csupán a magyar, az ukrán és esetleg a német kisebbségi nyelvhasználat lehet az indokolt. Ennek a kormánynak nyilvánvalóan az sem. A balkáni taktika részeként a parlament kormánypárti képviselői ígérgetnek, aláírásukkal is hitegetik nyugati partnereiket, a miniszterelnök pedig demagóg érveket harsogva lesöpör az asztalról minden jó szándékú ajánlást. Ma még az nem világos számomra, hogy a néhány héttel ezelőtt Svájcban lezajlott szlovák - szlovákiai magyar eszmecserén Dušan Slobodník és több társa szintén ezt a balkáni taktikát követte-e, vagy ők már rádöbbentek arra, ami egyértelmű: nem lehet demokrácia ott, ahol a kisebbségek nyelvét szülőföldjükön a családi és baráti kommunikáció keretei közé szorítják vissza. Angyalbőr TÓTH MIHÁLY Biztosak lehetünk abban, hogy a szlovák hadsereg tisztjei és közkatonái a legközelebbi 10 év alatt ha terhergépkocsin szintetikus festéket szállítanak, majd gondosan ügyelnek arra, hogy minden előírásosan történjék. Például: a szolgálatvezető figyelmeztesse a kísérő személyzetet a dohányzási tilalomra. Biztosak lehetünk abban is, hogy noha a késmárki egység öt katonájának az életébe került az előzetes útbaigazítás elmulasztása, noha a vétkest súlyos büntetésre ítélik, előbb-utóbb ismét előfordul rendkívüli esemény. A hadsereg - veszélyes „üzem". Ezért is, de annak okán is, hogy a sereg tényleges állománya alig felserdült kamaszokból áll, valamint hogy a hivatásos katonák zöme általában nem kimondott géniusz, a fegyveres testületek mindennapi életét olyan részletes előírásokkal szabályozzák, amelyek egyegy rendelkezése civil embert mosolygásra késztet. A szolgálati szabályzatok megfogalmazói között pszichológusok is vannak, akik jól tudják, milyen „emberanyaggal" rendelkezik egy nem hivatásos hadsereg. Mondhatnánk persze, de nem mondjuk, hogy a józan paraszti ész is elegendő ahhoz, hogy egy 19 éves fiatalember felismerje: kiömlött festék közelében nem tanácsos rágyújtani. Kétségtelen, hogy a Csehszlovák Hadsereg kettéválasztása sokkolóan hatotott Szlovákia fegyveres erőire, és ez az egységekben uralkodó fegyelemre is hatással volt. A kiskatona magatartását az motiválja, hogy mivel a hadkötelezettség általános, akkor ó is kibírja. A fegyelem lazulásához az is hozzájárult, hogy a bevonult újoncok között egyre inkább fehér holló a jómódú családból származó gyerek, hogy a vezérkari főnöknek el kellett rendelnie a kiszuperáltak ezreinek felülvizsgálatát, és ennek során bizony sokszor kiderült, hogy az alkalmadanná minősített ifjú vállalkozó valóságos atléta, miközben a szegénysorsúak közül olyanokat is besoroztak, akik alig-alig voltak alkalmasnak minősíthetők. Közteherviselés. Egy demokráciában, ahol még van kötelező katonai szolgálat, e fogalmon azt (is) értjük, hogy nem csak a szegények kötelezhetők a haza védelmére. Hogy miként tartják meg ezt az elvet, az a hadsereg szellemiségét is befolyásolja. FHR7EV bMM r-T * •>

5 xM- \ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava > Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Fiúk, ez a Vlado haver úgy jön, mintha menne... (Szűcs Béla karikatúrája) Tárgyalások az IFOR-ról Belohorslcá Párizsban Párizsba utazott Irena Belohorská, a parlament külügyi bizottságának alelnöke, hogy részt vegyen a Nyugat-európai Unió politikai bizottságának tanácskozásán. Az ülésen megvitatják a Bosznia-Hercegovinában kialakult helyzetet. A képviselők elsősorban azt vizsgálják, mi történhet az IFOR-egységek kivonulása után, illetve müyen időterv alapján vonják ki a csapatokat. Belohorská szerint a bizottság foglalkozik az. Európai Unió és a NATO közötti viszonnyal is, amely összefügg a kontinens biztonsági rendszerével és az EU-tagországok azon kötelezettségével, amely a katonai szervezetben való részvételt is előírja. (TA SR) Zsozsóka és gunyorász, avagy hogy kell mostanság rendesen megleckéztetni az újságírót Ügyes magyar jogász kellene Levelet kaptam Mareelháza polgármesterétől. Ebben Soóky László „útszélinek, mocsokságnak" minősíti a komáromi nagygyűlésről írt jegyzetemet. VOJTEK KATALIN A levél ugyanaznap érkezett, amikor a Slovenská republika című, magyarbarátsággal nemigen vádolható napilap vesézte ki a maga módján egyik írásomat. Ezt az egyébként mellékes körülményt csupán azért tartom említésre méltónak, mivel a Slovenská republika szerkesztője körülbelül olyan figyelmesen olvasta el cikkemet, múlt Soóky László: olyan mondatokat tulajdonított nekem, amilyenek a cikkben nem szerepeltek, s ennek megfelelően kommentálta írásomat. A szlovák napilap szerkesztőjének védelmére elmondható, hogy valószínűleg nem tud magyarul, ebből származhattak félreolvasásai. Soóky László védelmére ez nem hozható fel. „Meglep, hogy valakinek még bárhonnan is hiányozni tudok, különösen ha népes családom túlnyomó többségével ott vagyok, s velem együtt még jó néhány ingyombingyomfalvi lakos. Megjegyzem, végtelenül unalmas volt a találkozó." Engem a polgármester úr egocentrizmusa lep meg. Személyét egyeden szóval sem említettem, azt még kevésbé, hogy bárki hiányolta volna. „A mezőgazdasági szövetkezet széthullása tragédia, legalábbis számomra az, hiszen közvedenül mintegy 300, azaz háromszáz ingyombingyomi családot érint a gyerekekkel együtt. Az ilyenről gunyorászni minimum mocsokság, arról már nem is beszélve, hogy itt nem jelenségről, hanem szlovákiai magyar folyamatról van szó. Arról, hogy parlamenti képviselőink varázspálcája menynyit ér a valóságban, közéleti barátnőim még nem adtak jelentést, ... de távlatilag aligha célrevezető az ilyen magatartás. ebből viszont azt következtethetem ki, hogy nem sokat. Minden varázspálca csak akkor lép működésbe, ha vér kerül a pucába." A szövetkezet széthullása valóban tragédia. Nem is ezen „gunyorásztam", hanem azon a leegyszerűsített szemléletmódon, amely igenis létezik, nemcsak Marcelházán, egyebütt is, s amely mindig pontosan meg tudja mondani, kinek mit kellett volna tennie az őt érintő konkrét ügyben. Amennyiben - akár objektív okokból is - nem történik meg, úgy vesszen minden más, az egész, ahogy van, különösen, ha (látszólag) közvedenül nem érinti őt, „csupán" az egész közösséget. Az a sértett, passzivitásba forduló, gyerekes dac, amelyet Mareelháza polgármestere egyik írásában a Magyar Koalíció vezetőinek tulajdonít, egyre inkább teljed az átlagpolgárok körében is, és ez legalább annyira káros, mint a polgármester által említett esetben. Emberileg teljesen érthető, de távlatilag aligha célrevezető az ilyen magatartás. Erről írtam, s ha Mareelháza polgármestere indulatait félretéve olvassa el a jegyzetet, talán megérti, hogy nem sértő szándékkal íródott, s nem Mareelháza lakosai ellen. „A levél kézbevételétől számított 5 napon belül az Új Szó című napilapban feltűnő helyen adjon fel egy, Kegyed által fizetett hirdetést, amelyben elmondja, hogy tévedett, hogy elnézést kér ezektől a szerencséden emberektől. Amennyiben ezt méltóságán alulinak tartja, javaslom, tárgyaljon az Új Szó jogászával, hogy mit jelentene zsozsókában az Új Szónak, ha sok ember és jó néhány önkormányzati képviselő egy időben, de külön-külön pert indít az Új Szó ellen..." Mareelháza polgármestere, aki faluja szövetkezetének megmentéséért körülbelül annyit képes tenni, mint bárki ebben a lerobbant országban - a magyar képviselőket is beleértve -, és ugyanazzal a kétségbeesett tehetetlenséggel nézi „a szlovákiai magyar vagyon privatizálását" (idézet egy másik írásából), mint az ország értelmesebb fele - nemzetiségre való tekintet nélkül - az egész ország balkanizálódását, meglepő leleményességet és határozottságot mutat egy újságíró megleckéztetésében. Ha olyan kiváló jogászai vannak, kölcsönözze már őket, legyen olyan szíves, magyar közcélokra. Például Mareelháza és sok más falu szövetkezetének megmentésére, a perfid csődbe juttatás s egyéb machinációk megelőzésére, vagy utólagos kimutatására és perlésére, meg számos más olyan esetre, amikor eltéved a szlovákiai magyar a paragrafusok útvesztőjében, és alaposan ráfizet. Van ilyen eset bőven, csak legyen jogász, és valaki, aki a munkáját meg tudja fizetni. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is épp egy ügyes jogászt keres. Én csak álmodozni tudok egy szlovákiai magyar jogsegélyszolgálatról, sürgettem is már, de azt a választ kaptam, hogy nincs rá pénz, vagy ahogy a polgármester úr mondja, zsozsóka. Erre lenne? Az idei esztendő első felében több mint egymillióan részesültek különféle szociális támogatásban Átlagos nyugdíjak augusztus végén TA SR-INFORMÁCIÓ Az idei esztendő első felében az ország 5,374 millió lakosa közül 1,168 millióan kaptak különféle nyugdíjat. Ez az ország lakosságának 21,7 százaléka. A számukra kifizetett nyugdíj átlagosan 3723 koronát tesz ki, ami a havi OLVASÓI LEVELEK A mai helyzetben... Tóth Mihály Politikusnevelde című írásában elmarasztalja Bugár Bélát a Rudolf Chmel volt budapesti nagykövet egyik megállapítására vonatkozó reagálásáért. Konkrétan arról a megállapításról van szó, hogy Chmel „a mai helyzetben" nem találja szerencsésnek a szlovákiai magyar pártok állásfoglalását a raagyar-magyar csúcson. Nagyon megragadta a figyelmemet „a mai helyzetben" kifogás, mert szlovák részről a mai helyzetben átlagbér 49,5 százaléka. Megjegyezzük, hogy a nemzetgazdaságban kifizetett átlagbér (7320 korona) csupán 62,8 százaléka a jelenlegi szlovákiai nettó átíagbérnek. A Szociális Biztosító augusztus 31-ig 729 494 személynek folyósított öregségi nyugdíjat. Közülük 21 964-en rendkívüsemminemű követelésünk, elvárásunk, igényünk nem aktuális, sőt egyenesen szélsőséges sovinizmusunk kóros megnyilvánulásának tartják mindezeket. Bármit teszünk érdekvédelmünk területén, mindig ránk sütik a társadalom békéjét felforgatók, a revizionisták, az irredenták bélyegét. Kéréseinket a hatalom visszautasítja, és nem győzi hangsúlyozni, hogy ajelenlegi helyzetben ez részünkről viszályszítás. Tóth Mihálynak is tehát ilyen szempontból kellene minősíteni ezt „a mai helyzetben" kezdetű, állandóan visszatérő univerzális formulát. Együd László Feled li nyugdíjat, 17 162 személy pedig más nyugdíjat kapott. Rokkantnyugdíjban 224 243, részleges rokkantsági nyugdíjban 54 561, özvegyi nyugdíjban 291 454 személy részesült. A Szociális Biztosító ezenkívül több mint 25 ezer esetben egyéb, úgynevezett szociális támogatást Tragédia a Dunán Szörnyű, hátborzongató hajószerencsétlenség történt az elmúlt napokban a Bécs alatti freudenaui vízerőműnél. Ezelőtt pár évtizeddel létezett olyan munkabeosztás, hogy révkalauz. Ennek az embernek az volt a szerepe, hogy minden állam felségvizén - a balesetveszélyes szakaszokon - irányította az idegen ország hajóit, mivel ő ismerte az egyes folyamszakaszokon a baleset forrásainak lehetőségét. Az Új Szót olvasva több fejtegetés, nézet van, hogy ki is követte el is folyósított. A rokkantnyugdíjak esetében 3450 korona, a részleges rokkantsági nyugdíjakéban pedig 1930 korona volt az ádag. Az özvegy nők 2573, az özvegy férfiak 1249 korona nyugdíjat kaptak. Az árvasági támogatás 1143, a szociális nyugdíjak ádagértéke pedig 2105 korona volt. a tragédiához vezető hibát. Szerintem a dunai hajózás épp olyan forgalmat lebonyolító teherszállítási lehetőség, mint egy autósztráda vagy egy vasút. Eme teherszállítási folyamatnak is megvannak a maga szigorú törvényei. Tehát minden ország maga felel a saját felségvizén a biztonságos forgalom lebonyolításáért. A Ďumbier kapitányának nem volt megtiltva a továbbhajózás lehetősége, mert zöldet kapott. Az osztrák vízügyi szervek nem tiltották meg a továbbhajózást, ezért teljes terjedelemben őket terheli a felelősség. Bathó Hubert Mareelháza