Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-14 / 266. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 15. SPO

RT

/TÉVÉ ÉS R

ÁDI

Ó - SZOMB

A T F

P Zenés francia vígjáték bemutatója lesz holnap este a Komáromi Jókai Színházban További munkatársai közül kiket említene még meg? Zsákovics Lászlóra nem kisebb feladat hárult, mint a zenei feljátszás és hangszerelés. Ez a darab kisegyüttessel ment Magyarországon, s mint említettem, a hatvanas évek elején keletkezett a mű. A táncdalok a hatvanas évek táncdalai. Zsákovicsnak kettős feladata volt: egyrészt a feljátszást kellett megoldani, hiszen a zene play back-ben megy, és a hangzásvilágot közelíteni kellett korunk ízléséhez. Véleményem szerint ezt sikeresen megoldotta. Ajelmeztervező Dobis Mária, akivel az Óz...-ban ismerkedtem meg. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni, nagyon precíz, pontos. Azokat a gondolatokat próbálja megvalósítani a jelmezekben, amiről az előadás szól. Mindent pontosan tisztázunk, nagyon megbízható ember: egyszóval profi. Ha ennyi szakembert igényel, talán nem is annyira könnyű a „könnyű műfaj"? A könnyű műfaj nagyon nehéz. Mesterszínészek játszották és játsszák szerte a világban. Ezeknek a műveknek formai erényük van, tartalmi erényük nagyon kevés. Nem az élet mélyrétegét bonB. B. szerepében: Madonna? A volt férj elmarasztaló bírósági ítéletet követel és rágalmazással vádolja hajdani nejét és közös gyermekük anyját. A perbefogott egykori sztár viszont immár arrajs számíthat, hogy az inkriminált műből filmsiker lesz. Brigitte Bárdot viharos fogadtatású visszaemlékezéséről van szól, amely a közelmúltbanjelent meg Párizsban. Madonna is elolvasta és 3 millió dollárért megvette a filmesítés jogát. Bár a popsztár szóvivője nem erősítette meg a tervet, a kommentár figyelemreméltó: az Evita után B. B.-ként arathatna sikert az újabb filmszerepre áhítozó Madonna. (MTI) SZÍNHÁZ r SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A mostoha (19.30) KELETSZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Lengyel vér (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Kolja (cseh) 16 Sztriptíz (am.) 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Szamba (magy.) 17.30 Veronika két élete (fr.-lengy.) 20 CHARLIE CENTRUM: Kolja (cseh) 17, 19 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Homo Faber (ném.) 19 A gyáva (cseh) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18,20.30 KASS

A SLOVAN: Ágy, tele rózsával (am.) 15.30,17.45, 20 DRUŽBA: Mision: Impossible (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A Függetlenség Napjat (am.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Sztriptíz (am.) 16, 18.15,20.30 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 vv Amitől jó csinálni, az az, hogy egy kicsit „örömszínház". \\ colgatja, hanem óraszerkezetszerű pontossággal működik a vigjáték. Fantasztikusan kell tudnia a szakmát mindenkinek, mert csak akkor tudja igazán teljesíteni azt, amiért íródott: hogy szórakoztasson. A Komáromi Jókai Színházban - úgy érzem - ez sikerülni fog. Erich Lessing osztrák fotóművész kiállítása A fotográfia ötven éve címmel november 15-én, azaz holnap 17.00 órakor nyílik Pozsonyban, a dúbravkai művelődési házban. (Fotó: archív) Szlovákiában lép fel a magyarock örökmozgója, a P. Mobil Érdemes lenne jobban odafigyelni a problémákra Rockosított Honfoglalás Történelemtanítás válaszúton VIZI ANDREA Pozsony. Az utóbbi időben nem panaszkodhat a szlovákiai magyar rock- és egyéb zenerajongó. A november igazán különleges csemegéket tartogat számunkra: 20-án Komáromban, 21-én Érsekújvárban, 22-én Dunaszerdahelyen egy régi ismerős, a P. Mobil koncertezik. A 70-80-as évek legendás „fekete bárányai" rég nem hallattak magukról, míg 1995-ben előrukkoltak a csaknem húsz éve íródott Honfoglav v A „hősidőkben" ** Dunaszerdahelyről napi 50-60 levelet kaptunk. lás szimfonikus változatával, amelyet az Állami Hangversenyzenekarral adtak elő tavaly decemberben. A szlovákiai koncertsorozat Honfoglalás '96 címmel az Elókoncert rendezésében valósul meg. A zenekar frontemberével, Schuster Lóránttal beszélgettünk: A Honfoglalás rockzenekari változatát 20 éve többezer koncerten játszottuk már. '96-ban megszületett egy újabb változata, hogy a mai technikai feltételekhez igazodjon a mű. Ami még változott, hogy a mű ma már tartalmazza a Transsylvania című számot is. Ezt annak idején politikai okokból nem játszhattuk. Milyen közönsége van ma a P. Mobilnak? A zenekar nagyjából '73-tól létezik, divatos kifejezéssel többgenerációs rockzenekar. A magunkfajta öreg rockereknek nem akármilyen érzés, hogy a koncerteken a tizenéves gyerekeket a negyvenes papák-mamák kísérik, akik tizenöt-húsz éve maguk is ott tomboltak a koncertjeinken. Egyre erősebben érezhető a tinik körében az a tendencia, hogy már kezdik unni azt a szemetet, amit a rádióadók világszerte sugároznak. Egyre többen fordulnak vissza a „rhytm and blues"-hoz, a régi bandákhoz. Ez lesz az első fellépésetek nálunk? Úgy tíz-tízenkét éve már játszottunk a nagyobb városokban, akkor egyszer s mindenkorra kitiltottak bennünket... Egyébként annak idején, a „hősidőkben" Dunaszerdahelyról átlagban napi 50-60 levelet kaptunk. Úgy hallottam, hogy készül a híres-hírhedt Kopaszkutya című film folytatása is... Valóban, úgy tervezzük, hogy január elején vonulunk stúdióba, hogy felvegyük a P. Mobil új lemezét, ami egyben a film zenéje is. Terveink szerint a filmet jövő ősszel kezdjük forgatni. Honnan szereztetek erre pénzt? Nem sorakoznak a támogatók. Azt szoktam mondani, hogy annyira hozzászoktunk már a pénzhiányhoz, hogy az lenne a furcsa, ha valaki támogatni akarna bennünket. Magyarországon nem sokat változott a helyzet. Ugyanazok az emberek nem adnak pénzt, akik régen kiátkozták, betiltották a rockbandákat. Most annyi a különbség, hogy a népbutítás nem keletről, hanem nyugatról érkezik. Ez a fogyasztói társadalom sajátossága: nézd a tévét, a reklámokat, vedd meg, ami tetszik, fogyassz! Nem könnyű, nem is lesz. De ez van, ebben élünk. Az a tény, hogy a P. Mobil újra zenél, már önmagában kisebb csoda. Ez az életünk, ezért csinálunk mindent. SIMON ATTILA Iskoláink körül az utóbbi időben viszonylag csend honol. A látszat azonban csal. Az ún. alternatív oktatás szorgalmazói talán rájöttek, hogy kis lépésekkel többet érhetnek el. Ennek eredményei már mutatkoznak. Iskoláink nagy részében ez év szeptemberétől kizárólag a szlovák a dokumentáció nyelve, ami azt jelenti, hogy a magyar diákok neve szlovákosított változatban, a magyarul oktatott tananyag pedig szlovákul kerül a pedagógiai dokumentációba. Hála Istennek, vannak olyan iskolák, ahol a pedagógusok ragaszkodnak alkotmányos jogaikhoz, és kétnyelvűen vezetik az osztálykönyveket. Egy újabb rendelet értelmében a magyar oktatási nyelvű középiskolára jelentkezők számára kötelező a felvételi szlovák nyelvből. Úgy néz ki, hogy ezt a békát is szó nélkül lenyeljük. Szeptembertől pedig lesz néhány olyan iskolánk, ahol az eddigi magyar nyelv helyett a szlovák lesz a felvételi tantárgy. Mindenesetre az ún. alternatív oktatással szemben kialakult tanár-diák-szülő egységfront megbomlani látszik, és elsősorban nem a szülők és a diákok miatt. A minisztérium következő célpontja a történelem lehet, hisz már napvilágot láttak olyan tervek, amelyek kizárólag államnyelven engedélyeznék oktatni ezt a nemzeti identitástudat szempontjából oly fontos tantárgyat. Attól függetlenül, hogy ezt remélhetőleg nem sikerül megvalósítani (bár Romániában már működik a dolog), érdemes lenne jobban odafigyelni a történelemtanítás problémáira. Ezek röviden úgy fogalmazhatók meg, hogy gyakran nincs, aki tanítsa, ha van, akkor nincs, amiből tanítson, ha van, akkor nem azt tanítja, amit kellene. Óriási gond a történelemszakosok hiánya. Ez főleg az alapiskolákra érvényes, ahol gyakran más szakosok, képesítés nélküliek tanítanak. Persze, ha úgy vesszük, a diplomával rendelkezők nagy többségének sincs Óriási gond a történelemszakosok és a megfelelő tankönyvek hiánya. megfelelő képzettsége, mert a szlovákiai főiskolák, egyetemek a jövendőbeli pedagógusokat nem készítik fel a magyar nemzet történelmének oktatására. Súlyos ideológiai teherként nehezedik a pedagógusok vállára az elmúlt negyven év, hiszen a történelmet tanítók egy része az átlagosnál is jobban kötődött az elmúlt rendszerhez. További súlyos probléma a megfelelő tankönyvek hiánya. A tankönyvkiadásban még mindig az egy igazság - egy tankönyv elve uralkodik. Az alapiskolákban valamivel jobb a helyzet, új tankönyvsorozat jelent meg, amely módszertani szempontból európai színvonalúnak mondható. Tartalmilag viszont ez sem felel meg, hiszen szlovák tanulók számára íródott, s ennélfogva nemcsak hogy nem nyújt megfelelő mennyiségű és minőségű ismeretet a magyar nemzet történelméről, hanem egyenesen deformálhatja a magyar tanulók nemzettudatát. Mondom mindezt annak ellenére, hogy sok pozitív elem fedezhető fel ezekben a tankönyvekben. A középiskolákban még mindig a tartalmi-módszertani-ideológiai szempontból egyaránt alkalmatlan, szocializmusban kiadott könyvek használatosak. Ebben a helyzetben szükséges lenne, hogy a tanárok bátran használják a magyarországi tankönyveket, hiszen ezt semmilyen jogszabály nem tiltja. Persze, ez csak rövid távon jelenthet megoldást. Saját tankönyvekre van szükség, amelyek specifikusan a szlovákiai magyar iskolák számára készülnének. Ehhez azonban olyan szakmai fórumra van szükség, amely segítene megfogalmazni történelemoktatásunk feladatait, céljait. Nyilvánvaló, hogy sokat lehetne tanulni a magyarországi kollégáktól, akik már 1989 óta sikeresen működtetik a Történelemtanárok Egyesületét. Feladat lenne bőven. Többek között ki kellene építeni a történelmi versenyek, vetélkedők rendszerét, amelyek motivációs szerepe vitathatatlan. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a gondokat ugyan nem oldja meg, de kiindulási alapul szolgálhat: a tanár ne tanítson mást, mint ami lelkiismeretével és meggyőződésével összeegyeztethető. A szerző a dunaszerdahelyi gimnázium történelemtanára. Mona Marie mosolya Bor József vendégrendezőt úgy gondolom, nem kell már bemutatnunk a hazai színházkedvelő közönségnek. A Hegedűs a háztetőn, a La Mancha lovagja című musicaleket az ő rendezésében láthatták, ahogyan az Óz, a nagy varázslót és Az aranyembert is. w B. SIPOSS ILDIKÓ A Mona Marie mosolya szintén zenés mű, de alapvetően különbözik a felsoroltaktól. Bemutatója november 15-én lesz, 19 órakor, Bor József vendégrendezőt kérdeztem: Mivel ajánlja a közönség figyelmébe ezt a munkáját? Ez egy kedves, szórakoztató francia bulvárdarab, tehát kommersz vígjáték. Két és fél óra tömény szórakozás, nevetés. Kedves táncdalok szólnak benne. Valamiért különösen kedves Önnek? Hiszen nem először rendezi. Nekem különösen azért kedves, mert a zeneszerző, Nádas Gábor nagyon jó barátom volt. A darab a hatvanas években keletkezett Budapesten. A József Attila Színházv v A zeneszerző, ** Nádas Gábor nagyon jó barátom volt. << nak volt egy „szériája", francia bulvárdarabokat zenésítettek meg, zenés vígjátékokat készítettek belőlük. A zeneszerzőjük minden esetben Nádas Gábor volt. Hogy csak a legnevezetesebbeket soroljam: A kaktusz virága, az Imádok férjhezmenni, A potyautas és a Mona Maria mosolya Stubendek Katalint holnap este főszerepben láthatja a közönség (Fotó: Dusza István) ugyanannak az időszaknak a termése. Annak idején nagyon jó kapcsolatba kerültem Nádas Gáborral, és mindegyik zenés darabját rendeztem valahol. A Mona Marie mosolyát is többször rendeztem és azért ajánlottam a Komáromi Jókai Színháznak, mert úgy éreztem, hogy jól ki lehetett itt osztani a szerepeket, és sikeres előadás születhet belőle. Amitől jó csinálni, az az, hogy egy kicsit „örömszínház". Tehát összejön a dolog, élvezik a színészek is, mert egy nagyon kedves komédia, és reméljük, hogy a nézők is élvezni fogják. Már megszokhattuk, hogy rendezéseinél Varga Ernő koreográfussal dolgozik együtt, nincs ez másként most sem. Ezúttal azonban Székely László személyében díszlettervezőt is hozott, akit közönségünk az Az ember tragédiája legutóbbi komáromi bemutatójának díszlettervezőjeként ismert meg. Molnár Emő már hosszú ideje állandó munkatársam. Székely Lászlóval pedig huszonöt évet dolgoztunk együtt. Állandó partnerem volt, mint díszlettervező. Az utóbbi tíz évben azonban nem tudtunk összejönni egyetlen darabban sem. Most ót kértem meg arra, hogy tervezze meg a díszletet. Ö az egyik legrangosabb tervező Magyarországon.