Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 15. SPO

RT

/TÉVÉ ÉS R

ÁDIÓ - SZOM

BA

T F

P 13 Jirí Menzel mások biztatására kezdett el írni. Most már csak folytatnia kell. Könyvbe szedett levelek Eddig róla írtak. Most ő ír magáról és másokról. Nem is tudom címmel első könyvét adta ki pár héttel ezelőtt Jirí Menzel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ötvenkét levél egy kötetben. Történetek, adomák, bölcseletek. Szellemesen, nem kevés iróniával és szkepszissel papírra vetett lakonikus gondolatok, amelyet a Stóry című prágai hetilap főszerkesztője préselt ki Menzelből. Az írások - egyetlenegy, „visszafogott" levél kivételével - az elmúlt egy év során jelentek meg Csehország egyik legolvasottabb sajtótermékében. Itt van „bérelt helye" ma is az Oscar-díjas filmrendezőnek. Hétről hétre ugyanazon az oldalon, ugyanazon a hasábon szól olvasóihoz. Még a képe sem változik. „Úgy nézek ki rajta, mint egy boldog idióta - kommentálja bárgyú mosolyát. - Boldog nem igazán vagyok, de félkegyelmű sem. Csak néha annak látszom." írásaiban a refrén vissza-visszatérő bizonytalanság: Nem is tudom... Dubito, ergo sum. Kételkedem, tehát vagyok. „A Storynak is ezt feleltem, amikor rendszeres együtműködésre kért. Nem is tudom... Gyerekkoromban én is újságíró akartam lenni, mert az édesapám is az volt. Csak nem tetszett, hogy akkor rendszeresen, kötelességből kellett volna írnom. Ez a házi írásaiban a refrén vissza-visszatérő bizonytalanság. feladatot juttatta eszembe, amit ma is gyűlölök. Végül rábeszéltek, hogy írjak, de így is majdnem mindig az utolsó pijlanatban adom le a sorokat... És már abban is kételkedek, amit leírok. Nem merek kategorikusan kijelenteni semmit." Hogy miről szólnak a levelek? Bizakodásról és kételyekről. „Csehországban ez is, az is helyénvaló. Az optimizmus - reft T ö '< 1 t Ji | Í0 ' * w' mm V i m is :; J 9Tj XL^Já , álj ( \ k. - ;lBk ;.:

MÉI ; 1 f li ' f M •HBt jjf JB A ( . ' .jJHf^H Jirí Menzel és Bohumil Hrabal ménykedés abban, hogy a következő évek jobban alakulnak, a szkepszis pedig kioldja a vakságot az optimizmusból, és óvatossághoz vezet." Pár oldallal odébb bizonyos Musil úrról olvashatunk, aki annak idején vezetni tanította Menzelt. „A sebességváltóval ugyanolyan finoman kell bánni, mint a nő térdével" - mondta, és mennyire igaza volt! Ó véste az emlékezetembe azt is, hogy az úton még nálam is nagyobb hülyékkel találkozhatok. Hogy honnan ismert ennyire?" Aztán Néhrura hivatkozik, majd Churchillt idézi, aki a legkomolyabb dolgokat is humorral tálalta. A keleti és a nyugati gondolkodás közti különbségről szólva Fellininél köt ki. ,A megismerés utáni vágyban egy nyugati mindig analizál. A (Fotó: Tomáš Mazal) virágot apró darabokra vágja, hogy leírást adhasson róla. A keleti filozófusnak nincs szüksége leírásra, ő inkább megszagolja a virágot. Fellini Amarcordja egy hatalmas, illatos csokor számomra. A legnagyobb bölcsességeket ugyanis mindig a bohócoktól kapjuk. És Fellini is az volt. A legbölcsebb clownok egyike." Menzel másik kedvence: René Clair. Aki egyeden alkotásával sem akart yüzenni", csak szórakoztatni. „Ö észrevétlenül költözött be a nézők lelkébe, de annál mélyebben lakott benne. Ha új filmemről kérdeznek, őt szoktam idézni: Sajnálom, de nem ígérhetek mást, csak szórakozást. Azokat a filmeket, amelyek túlságosan komolyak, valahogy mindig hamisaknak érzem. Mint azokat az embereket, akik úgy tartják: a méltóság és a mosoly vagy a nevetés összeegyezhetetlen." Hivatkozik a könyvben Čapek naiv idealizmusára is, mesél Joseph von Stembergről, a Kék angyal rendezőjéről, akinél Hollywoodban vendégeskedett, a dubrovniki kórház főorvosáról, akitől életre szóló „leckét" kapott, és Bohumil Hrabalról is természetesen, akinél nemegyszer talált már vigaszt és menedéket. „Mindene fáj és sajog már, ezért olyan zsémbes. És idegesítik az emberek. Az lenne a legnagyobb sikerünk, ha egyszer olyan filmet tudnánk csinálni, mint a Római vakáció, mondta egyszer, és azóta is erre várok. Erre a filmre. Egyszer be akartam bizonyítani neki, hogy méltán vagyok büszke fizikai teljesítőképességemre. Kerskóban voltunk, hétvégi háza kertjében. Felesége a szomszédban kanasztázott, mi pedig egyre jobban vártuk az ebédet. Finom, törékeny, angyali teremtés volt az asszony, gondoltam, átugrom érte, és hazahozom. Lovagias és gáláns akartam lenni: felvettem és a karjaimban vittem őt egészen a házukig. Ott aztán megbotlottam egy fa kiálló gyökerében, és egy méter magasból a földre ejtettem ót. Azon a napon Hrabal főztjét ettük, és több mint egy hétig szamaritánusként ápolta a feleségét." Ezen kívül persze sok minden mást is elárul magáról a holdarcú bohóc. Például azt, hogy nem Ha nem lett volna lógós gyerek, most zongoraművészként élhetne. szereti a nyakkendőt, hogy imád repülni, vagy ha nem lett volna lógós, lusta gyerek, most zongoraművészként élhetne, írásainak egyikében meglehetősen zord jövőképet nyújt. „Nem festem a falra az ördögöt, de nem lesz jó vége ennek a világnak. Talán csak egy hatalmas katasztrófa fog rendet tenni a földön, de lehet, hogy már az is későn lesz." Lipcsey György kiállítása a magyar fővárosban Bőröndnyi reménnyel ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Budapest. Ma délután, öt órakor nyílik Lipcsey György Szobrok című kiállítása Budapesten, a Duna Galériában. A bemutatót, amelyen huszonnyolc alkotás, szobrok és domborművek láthatók, Lóska Lajos művészettörténész nyitja meg. A magyar főváros közönsége elé tárt anyag lényegében válogatás a korábban Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban rendezett kiállításon szerepelt művek közül. De e kisebb méretű bemutató is ugyanazt az üzenet fogalrupzza meg, amit az itthon látott kiállításával mondott el Lipcsey György. Hogy bár mindennapjainkat az állandó szorongás és a félelem kíséri, az agresszivitás, a pusztítás vágya értelemmel legyőzhető, illetve visszaszorítható. És Lipcsey György hisz az értelemben. Bízva benne, hogy soha többé nem kell harminckilónyi útravalóval elhagyni az otthonainkat. A dicstelen múlt felelevenítésével ezt a reményét zárta Lipcsey György egyik borzongató munkájába, a felvételünkön látható harminckilós kőbőröndjébe. A Dunaszerdahelyen élő és alkotó művész szobrait három hétig láthatja Budapest közönsége, (tallósi) Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvkiállítás Négy hazai kiadó mutatta be könyveit (Somogyi Tibor felvétele) MARTOS GÁBOR Marosvásárhely. Három nap, számos nagy sikerű rendezvény után szombaton este bezárta kapuit a második Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvkiállítás, amelyen ezúttal is romániai, magyarországi és szlovákiai kiadók mutatkoztak be az erdélyi olvasóközönségnek. Egy éwel ezelőtt, az első hasonló rendezvény meglehetősen nagy szakmai és közönségsikere után, a vállalkozás megálmodója és főszervezője, a Romániai Magyar Könyves Céh szinte azonnal megkezdte az idei találkozó meghívóinak szétküldését. Ennek eredményeképpen a múlt hét közepén 14 romániai magyar, 10 román, 11 magyarországi és 4 szlovákiai könyvkiadó állította fel standjait a marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában, hogy megismertessék kiadványaikat az erdélyi város közönségével, illetve nem utolsósorban egymással, hiszen a résztvevők nem kis hányada könyvterjesztéssel is foglalkozik. Az erdélyi könyvbarátok természetesen ezúttal is szívesen fogadták az olvasnivalók nagyszabású seregszemléjét: a három nap alatt sokan és sokat forgatták a Magyarországról és főleg a Szlovákiából érkezett könyveket: sőt nemcsak nézegették, de szép számban vásárolták is őket. S ugyancsak jó volt látni, hogy nem egy pedagógus egész román és magyar osztályokat hozott el a vásárba, hogy a gyerekek ,.kihelyezett" tanórán ismerkedhessenek meg a különféle kiadványokkal. Sokan és sokat forgatták a Szlovákiából érkezett könyveket. A vásár ideje alatt több rendezvényre is sor került: a szervezők mindenekelőtt a nagyközönségnek szánták az egymást sűrűn követő író-olvasó találkozókat, dedikálásokat, könyvbemutatókat, míg a könyvkiadók és -terjesztők képviselőinek szakmai vitákat szerveztek. A három nap legnagyobb sikerét azonban minden vitán felül Mircea Dinescu aratta: a román költő a színház zsúfolásig megtelt előcsarnokában olvasta fel szellemesen csipkelődő politikai verseit abból a legújabb kötetéből, amelyből a megjelenése óta eltelt egy hónap alatt eddig több mint 30 ezer példányt adtak el Romániában. Mert a jó könyv, akármilyen nyelven íródjék is, mindenképpen megtalálja a maga olvasóit. A BÖNGÉSZŐ nyertese A Vasárnap játékára a héten 1074 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. A héten az 1500 koronát ifj. Szakái Gábor kassai olvsónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés:25 országban, (ú) Csellóverseny ősbemutatója Budapest. Marcel Landowski világhírű kortárs zeneszerző Csellóversenyt komponált Onczay Csaba számára a budapesti Francia Intézet felkérésére. A 81 esztendős francia szerző a november 21-i, zeneakadémiai ősbemutatóra a magyar fővárosba érkezik. A műsorban Landowski Csellóversenye mellett Debussy és Berlioz szerzemények hangzanak el. A Magyar Rádió és Televízió Zenekarát Ligeti András vezényli. Az est csellóművész szólistája természetesen Onczay Csaba. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Kolja (cseh) 16 Sztriptíz (am.) 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A kisbaba reggelije (magy.) 17.30 Szarajevó kávéház (magy.) 20 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 15, 17, 19 Zöld világ (am.) 16, 18.15 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Homo Faber (ném.) 19 A gyáva (cseh) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 KASSA SLOVAN: Az utolsó tánc (am.) 15.30,17.45, 20 DRUŽBA: Mision: Impossible (am.) 15.30,17.45,20TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: A szerelmes professzor (cseh) 16,18, 20 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 A Kárpát-medence táncai című műsorával szerepel Dél-Szlovákiában a kiváló Budapest Táncegyüttes. Ma Galántán, holnap pedig Ógyallán válthatnak jegyet műsorukra az érdeklődők. (Fotó: Prikler László) Az Európa Tanács pályázatai és Selmecbánya sorsa Ha elégedett a minisztérium... sebbség szakemberei nem vettek részt. A Szlovák Köztársaság kulturális minisztériuma sajtótájékoztatóján Pavol Števček hivatalvezetőtől megtudhattuk, hogy elkészült az államhivatal tevékenységének idei mérlege. Az illetékes erről egyértelműen megállapította: nagyszerű, sokrétű és eredményes munkát végeztek valamennyi szekció munkatársai. Elkészültek az ezredfordulót köszöntő nagyívű kulturális vállalkozások tervezetei. Ezek között lesz a szlovák régészet enciklopédiájának többnyelvű kiadása, Szlovákia krónikája és a szlovák identitás történetének összefoglalója is. Valamennyi az adófizetők pénzéből a kulturális költségvetés terhére készül majd el. Újságírói kérdésre adott válaszból megtudtuk, hogy már működik egy központi nyelvi bizottság, amelyet Kačala nyelvészprofesszor vezet, és 1997. január 1től az új közigazgatási egységek szerint kerületi és járási nyelvfelügyelők kezdik meg munkájukat. Mindannyian az eddig már működött négy nyelvfelügyelő tapasztalataira támaszkodnak majd. (d-n) ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Pozsony. Filmek forgatására, a nemzetiségileg vegyesen lakott területek lakóinak kulturális közeledésének elősegítésére és a régiók közötti együttműködés kiszélesítésére létesített Európa Tanácsi alapokhoz nyújtott be pályázatot a kulturális minisztérium. Ezek közül idén elismerésben részesítették az osztrákszlovák határmenti kulturális fesztivált, és pénzzel támogatták a hagyományos népi mesterségek régiók közötti bemutatását, valamint az ún Brdárka-tervezetet, amelyet nemzetközi méretekben a Visszatérés a tájba nevű alapítvány indított el a rozsnyói járás kihalás előtt álló falujában. Az Eurimages filmalaptól a szlovák-cseh-német koprodukcióban készülő Elesett nők tábora című Laca Halama rendezte filmre kértek támogatást. A nemzetiségileg vegyes területeken élők kulturális közeledését a helyi kultúra szintjén a Nemzeti Népművelési Intézetben kidolgozott tervezettel az Európa Tanácstól kapható pénzekkel szeretnék segíteni. Ennek előkészítésében a magyar nemzeti ki-