Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 15. SPO RT /TÉVÉ ÉS R ÁDIÓ - SZOM BA T F P 13 Jirí Menzel mások biztatására kezdett el írni. Most már csak folytatnia kell. Könyvbe szedett levelek Eddig róla írtak. Most ő ír magáról és másokról. Nem is tudom címmel első könyvét adta ki pár héttel ezelőtt Jirí Menzel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ötvenkét levél egy kötetben. Történetek, adomák, bölcsele­tek. Szellemesen, nem kevés iróniával és szkepszissel papírra vetett lakonikus gondolatok, amelyet a Stóry című prágai he­tilap főszerkesztője préselt ki Menzelből. Az írások - egyetle­negy, „visszafogott" levél kivé­telével - az elmúlt egy év során jelentek meg Csehország egyik legolvasottabb sajtóterméké­ben. Itt van „bérelt helye" ma is az Oscar-díjas filmrendezőnek. Hétről hétre ugyanazon az olda­lon, ugyanazon a hasábon szól olvasóihoz. Még a képe sem vál­tozik. „Úgy nézek ki rajta, mint egy boldog idióta - kommentál­ja bárgyú mosolyát. - Boldog nem igazán vagyok, de félke­gyelmű sem. Csak néha annak látszom." írásaiban a refrén vissza-vissza­térő bizonytalanság: Nem is tu­dom... Dubito, ergo sum. Kétel­kedem, tehát vagyok. „A Story­nak is ezt feleltem, amikor rend­szeres együtműködésre kért. Nem is tudom... Gyerekkorom­ban én is újságíró akartam len­ni, mert az édesapám is az volt. Csak nem tetszett, hogy akkor rendszeresen, kötelességből kellett volna írnom. Ez a házi írásaiban a refrén vissza-visszatérő bizonytalanság. feladatot juttatta eszembe, amit ma is gyűlölök. Végül rábeszél­tek, hogy írjak, de így is majd­nem mindig az utolsó pijlanat­ban adom le a sorokat... És már abban is kételkedek, amit leírok. Nem merek kategorikusan kije­lenteni semmit." Hogy miről szólnak a levelek? Bizakodásról és kételyekről. „Csehországban ez is, az is he­lyénvaló. Az optimizmus - re­ft T ö '< 1 t Ji | Í0 ' * w' mm V i m is ­:; J 9Tj XL^Já , álj ( \ k. - ;lBk ;.: MÉI ; 1 f li ' f M •HBt jjf JB A ( . ' .jJHf^H Jirí Menzel és Bohumil Hrabal ménykedés abban, hogy a kö­vetkező évek jobban alakulnak, a szkepszis pedig kioldja a vak­ságot az optimizmusból, és óva­tossághoz vezet." Pár oldallal odébb bizonyos Mu­sil úrról olvashatunk, aki annak idején vezetni tanította Men­zelt. „A sebességváltóval ugyan­olyan finoman kell bánni, mint a nő térdével" - mondta, és mennyire igaza volt! Ó véste az emlékezetembe azt is, hogy az úton még nálam is nagyobb hü­lyékkel találkozhatok. Hogy honnan ismert ennyire?" Aztán Néhrura hivatkozik, majd Churchillt idézi, aki a leg­komolyabb dolgokat is humor­ral tálalta. A keleti és a nyugati gondolkodás közti különb­ségről szólva Fellininél köt ki. ,A megismerés utáni vágyban egy nyugati mindig analizál. A (Fotó: Tomáš Mazal) virágot apró darabokra vágja, hogy leírást adhasson róla. A keleti filozófusnak nincs szük­sége leírásra, ő inkább megsza­golja a virágot. Fellini Amar­cordja egy hatalmas, illatos csokor számomra. A legna­gyobb bölcsességeket ugyanis mindig a bohócoktól kapjuk. És Fellini is az volt. A legbölcsebb clownok egyike." Menzel másik kedvence: René Clair. Aki egyeden alkotásával sem akart yüzenni", csak szóra­koztatni. „Ö észrevétlenül költö­zött be a nézők lelkébe, de annál mélyebben lakott benne. Ha új filmemről kérdeznek, őt szok­tam idézni: Sajnálom, de nem ígérhetek mást, csak szórako­zást. Azokat a filmeket, amelyek túlságosan komolyak, valahogy mindig hamisaknak érzem. Mint azokat az embereket, akik úgy tartják: a méltóság és a mo­soly vagy a nevetés összeegyez­hetetlen." Hivatkozik a könyvben Čapek naiv idealizmusára is, mesél Jo­seph von Stembergről, a Kék an­gyal rendezőjéről, akinél Holly­woodban vendégeskedett, a dubrovniki kórház főorvosáról, akitől életre szóló „leckét" ka­pott, és Bohumil Hrabalról is természetesen, akinél nemegy­szer talált már vigaszt és mene­déket. „Mindene fáj és sajog már, ezért olyan zsémbes. És idegesítik az emberek. Az lenne a legnagyobb sikerünk, ha egy­szer olyan filmet tudnánk csi­nálni, mint a Római vakáció, mondta egyszer, és azóta is erre várok. Erre a filmre. Egyszer be akartam bizonyítani neki, hogy méltán vagyok büszke fizikai teljesítőképességemre. Kerskó­ban voltunk, hétvégi háza kert­jében. Felesége a szomszédban kanasztázott, mi pedig egyre jobban vártuk az ebédet. Finom, törékeny, angyali teremtés volt az asszony, gondoltam, átug­rom érte, és hazahozom. Lova­gias és gáláns akartam lenni: fel­vettem és a karjaimban vittem őt egészen a házukig. Ott aztán megbotlottam egy fa kiálló gyö­kerében, és egy méter magasból a földre ejtettem ót. Azon a na­pon Hrabal főztjét ettük, és több mint egy hétig szamaritánus­ként ápolta a feleségét." Ezen kívül persze sok minden mást is elárul magáról a holdar­cú bohóc. Például azt, hogy nem Ha nem lett volna lógós gyerek, most zongo­raművészként élhetne. szereti a nyakkendőt, hogy imád repülni, vagy ha nem lett volna lógós, lusta gyerek, most zongo­raművészként élhetne, írásainak egyikében megle­hetősen zord jövőképet nyújt. „Nem festem a falra az ördögöt, de nem lesz jó vége ennek a vi­lágnak. Talán csak egy hatalmas katasztrófa fog rendet tenni a földön, de lehet, hogy már az is későn lesz." Lipcsey György kiállítása a magyar fővárosban Bőröndnyi reménnyel ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Budapest. Ma délután, öt óra­kor nyílik Lipcsey György Szob­rok című kiállítása Budapesten, a Duna Galériában. A bemuta­tót, amelyen huszonnyolc alko­tás, szobrok és domborművek láthatók, Lóska Lajos művészet­történész nyitja meg. A magyar főváros közönsége elé tárt anyag lényegében válogatás a korábban Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban rende­zett kiállításon szerepelt művek közül. De e kisebb méretű be­mutató is ugyanazt az üzenet fo­galrupzza meg, amit az itthon látott kiállításával mondott el Lipcsey György. Hogy bár min­dennapjainkat az állandó szo­rongás és a félelem kíséri, az ag­resszivitás, a pusztítás vágya ér­telemmel legyőzhető, illetve visszaszorítható. És Lipcsey György hisz az értelemben. Bíz­va benne, hogy soha többé nem kell harminckilónyi útravalóval elhagyni az otthonainkat. A dicstelen múlt felelevenítésével ezt a reményét zárta Lipcsey György egyik borzongató mun­kájába, a felvételünkön látható harminckilós kőbőröndjébe. A Dunaszerdahelyen élő és alko­tó művész szobrait három hétig láthatja Budapest közönsége, (tallósi) Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvkiállítás Négy hazai kiadó mutatta be könyveit (Somogyi Tibor felvétele) MARTOS GÁBOR Marosvásárhely. Három nap, számos nagy sikerű rendezvény után szombaton este bezárta ka­puit a második Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvkiállítás, ame­lyen ezúttal is romániai, magyar­országi és szlovákiai kiadók mu­tatkoztak be az erdélyi olvasókö­zönségnek. Egy éwel ezelőtt, az első hasonló rendezvény meglehetősen nagy szakmai és közönségsikere után, a vállalkozás megálmodója és főszervezője, a Romániai Ma­gyar Könyves Céh szinte azonnal megkezdte az idei találkozó meghívóinak szétküldését. En­nek eredményeképpen a múlt hét közepén 14 romániai ma­gyar, 10 román, 11 magyarorszá­gi és 4 szlovákiai könyvkiadó állí­totta fel standjait a marosvásár­helyi Nemzeti Színház előcsar­nokában, hogy megismertessék kiadványaikat az erdélyi város közönségével, illetve nem utol­sósorban egymással, hiszen a résztvevők nem kis hányada könyvterjesztéssel is foglalkozik. Az erdélyi könyvbarátok termé­szetesen ezúttal is szívesen fo­gadták az olvasnivalók nagysza­bású seregszemléjét: a három nap alatt sokan és sokat forgat­ták a Magyarországról és főleg a Szlovákiából érkezett könyve­ket: sőt nemcsak nézegették, de szép számban vásárolták is őket. S ugyancsak jó volt látni, hogy nem egy pedagógus egész ro­mán és magyar osztályokat ho­zott el a vásárba, hogy a gyere­kek ,.kihelyezett" tanórán ismer­kedhessenek meg a különféle ki­adványokkal. Sokan és sokat forgat­ták a Szlovákiából ér­kezett könyveket. A vásár ideje alatt több rendez­vényre is sor került: a szervezők mindenekelőtt a nagyközönség­nek szánták az egymást sűrűn követő író-olvasó találkozókat, dedikálásokat, könyvbemutató­kat, míg a könyvkiadók és -ter­jesztők képviselőinek szakmai vi­tákat szerveztek. A három nap legnagyobb sikerét azonban minden vitán felül Mir­cea Dinescu aratta: a román költő a színház zsúfolásig megtelt előcsarnokában olvasta fel szelle­mesen csipkelődő politikai verseit abból a legújabb kötetéből, amelyből a megjelenése óta eltelt egy hónap alatt eddig több mint 30 ezer példányt adtak el Románi­ában. Mert a jó könyv, akármilyen nyelven íródjék is, mindenképpen megtalálja a maga olvasóit. A BÖNGÉSZŐ nyertese A Vasárnap játékára a héten 1074 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László a Vasárnap szer­kesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyer­tes nevét. A héten az 1500 koronát ifj. Szakái Gábor kassai olvsónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés:25 országban, (ú) Csellóverseny ősbemutatója Budapest. Marcel Landowski világhírű kortárs zeneszerző Csellóversenyt komponált Onczay Csaba számára a budapesti Francia Intézet felkérésére. A 81 esztendős francia szerző a november 21-i, zeneakadémiai ősbemutatóra a magyar fővá­rosba érkezik. A műsorban Landowski Csellóversenye mellett Debussy és Berlioz szerzemények hangzanak el. A Magyar Rá­dió és Televízió Zenekarát Ligeti András vezényli. Az est csel­lóművész szólistája természetesen Onczay Csaba. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Kolja (cseh) 16 Sztriptíz (am.) 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: A kisbaba reggelije (magy.) 17.30 Szarajevó kávéház (magy.) 20 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 15, 17, 19 Zöld világ (am.) 16, 18.15 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Homo Faber (ném.) 19 A gyáva (cseh) 19.15 TATRA: A gyil­kosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A megszál­lott (am.) 15.30,18, 20.30 KASSA SLOVAN: Az utolsó tánc (am.) 15.30,17.45, 20 DRUŽBA: Mi­sion: Impossible (am.) 15.30,17.45,20TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: A szerelmes professzor (cseh) 16,18, 20 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 A Kárpát-medence táncai című műsorával szerepel Dél-Szlovákiában a kiváló Budapest Táncegyüttes. Ma Galántán, holnap pedig Ógyallán válthatnak jegyet műsorukra az érdeklődők. (Fotó: Prikler László) Az Európa Tanács pályázatai és Selmecbánya sorsa Ha elégedett a minisztérium... sebbség szakemberei nem vettek részt. A Szlovák Köztársaság kulturális minisztériuma sajtótájékoztató­ján Pavol Števček hivatalve­zetőtől megtudhattuk, hogy el­készült az államhivatal tevé­kenységének idei mérlege. Az il­letékes erről egyértelműen meg­állapította: nagyszerű, sokrétű és eredményes munkát végeztek valamennyi szekció munkatár­sai. Elkészültek az ezredfordulót köszöntő nagyívű kulturális vál­lalkozások tervezetei. Ezek kö­zött lesz a szlovák régészet encik­lopédiájának többnyelvű kiadá­sa, Szlovákia krónikája és a szlo­vák identitás történetének össze­foglalója is. Valamennyi az adófi­zetők pénzéből a kulturális költ­ségvetés terhére készül majd el. Újságírói kérdésre adott válasz­ból megtudtuk, hogy már műkö­dik egy központi nyelvi bizott­ság, amelyet Kačala nyelvészpro­fesszor vezet, és 1997. január 1­től az új közigazgatási egységek szerint kerületi és járási nyelvfel­ügyelők kezdik meg munkáju­kat. Mindannyian az eddig már működött négy nyelvfelügyelő tapasztalataira támaszkodnak majd. (d-n) ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Pozsony. Filmek forgatására, a nemzetiségileg vegyesen lakott területek lakóinak kulturális kö­zeledésének elősegítésére és a régiók közötti együttműködés kiszélesítésére létesített Európa Tanácsi alapokhoz nyújtott be pályázatot a kulturális miniszté­rium. Ezek közül idén elismerés­ben részesítették az osztrák­szlovák határmenti kulturális fesztivált, és pénzzel támogatták a hagyományos népi mestersé­gek régiók közötti bemutatását, valamint az ún Brdárka-terveze­tet, amelyet nemzetközi mére­tekben a Visszatérés a tájba nevű alapítvány indított el a rozsnyói járás kihalás előtt álló falujában. Az Eurimages filmalaptól a szlo­vák-cseh-német koprodukció­ban készülő Elesett nők tábora című Laca Halama rendezte filmre kértek támogatást. A nemzetiségileg vegyes területe­ken élők kulturális közeledését a helyi kultúra szintjén a Nemzeti Népművelési Intézetben kidol­gozott tervezettel az Európa Ta­nácstól kapható pénzekkel sze­retnék segíteni. Ennek előkészí­tésében a magyar nemzeti ki-

Next

/
Thumbnails
Contents