Új Szó, 1996. november (49. évfolyam, 256-280. szám)

1996-11-12 / 264. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 15. SPO RT /TÉVÉ ÉS R ÁDIÓ - SZOM BA T F P Holnapután Pozsonyban ad koncertet a világhírű Benkó Dixieland Band A lelkesítő dixie mesterei Dr. Benkó Sándor: „Ezt a zenét halálunkig fogjuk játszani." Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az aszta­lomhoz. Mert az biztos: november 12-én (azaz ma) délután öt és este hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Kon­vent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fórum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hallgatás is lehet sokatmondó. Szeretettel: Dusza István SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe (19) KIS SZÍNPAD: YO vá­ros polgárai (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A velencei kalmár (19.30) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) AA O ZI " POZSON Y HVIEZDA: Kolja (cseh) 16 Sztriptíz (am.) 18, 20.30 OBZOR: Láncreakció (am.) 16, 18, 20 MLADOSŤ: Szeressük egymást, gyerekek (magy.) 17.30 Sztracsatella (magy.) 20 CHARLIE CENTRUM: Twister (am.) 15, 17, 19 Zöld világ (am.) 16, 18.15 Sztriptíz (am.) 17, 21 Telefonszex (am.) 17.15, 20.30 Homo Faber (ném.) 19 Péntek tizenharmadika (szlov.) 19.15 TATRA: A gyilkosság ideje (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPO­LIS: A megszállott (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A SLOVAN: Az utolsó tánc (am.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: Twister (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Drágám, add az életed (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A megszállott (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A szerelmes professzor (cseh) 16, 18, 20 IMPULZ: Csók és aludj jól (am.) 16.15,19.15 Grafológus szemmel a hírhedt csejtei várúrnőröl Báthory Erzsébet kezevonása November 14. minden bi­zonnyal a dixielandrajon­gók ünnepe lesz a szlovák fővárosban. Á pozsonyi Istropolis nagytermében este héttől a New Orleans­i dzsessz kiválósága, a Benkó Dixieland Band gondoskodik majd a ferge­teges hangulatról. Fellépé­sük előtt pár nappal dr. Benkó Sándorral, azre­gyüttes vezetőjével be­szélgettünk. MISLAY EDIT Milyen élmények, kapcsolatok fűzik Önöket Szlovákiához, il­letve a volt Csehszlovákiához? Annak idején éppen Csehor­szágban, Prerovban nyertünk Európa klasszis díjat. Egyébként pályafutásunk alatt végig na­gyon becsültük a cseh és szlovák fúvósok munkáját. Ahogy általá­ban a népzenéjükben is domi­náns a fúvósok szerepe, a dixie­land muzsikában is meghatáro­zó elem. Nagyon sok jó akkori csehszlovák banda játszott na­v w Nálunk az alap az, hogy nagyon­nagyon szeretünk zenélni, ^ gyon jó dixielandet, például a prágai Tradicional Jazz Band. Meg kell még jegyeznem, hogy a hatvanas-hetvenes évek egyik legjobb swinges muzsikáját a pozsonyi Nový Tradíciónál ját­szotta. Egészért irigylésreméltó, csodálatos szép muzsikát csinál­tak. Tulajdonképpen nekünk a korábbi Csehszlovákiával nem­csak turisztikai, hanem zenei kapcsolatunk is volt. Ók jártak hozzánk, sokszor voltak Ma­gyarországon a Benkó Dixieland vendégei, és mi magunk is jár­tunk ki a prágai dzsesszfeszti­válra. Örörmmel vettem, ami­kor az utóbbi években újra elin­dult egyfajta mozgalom. Vol­tunk Komáromban, azt hiszem, négy éve, tavaly és idén pedig Kassán jártunk. Most ennek a folytatása lesz ez a pozsonyi koncert. El kell mondanom, hogy a kassai fesztiválon kima­DUSZA ISTVÁN Volt tizennyolc éve egy csapat kürti iskolásgyerek, akik Juhász Mária tanítónő rendezésében Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk gyermekszínpadi átdolgozását mutatták be, s nyerték meg a Duna Menti Tavaszt... Novem­ber 10-én felnőtt férfiként néz­ték«a Juhász Mária által idén a pozbai alapiskolában színpadra vitt játékot, s benne közel negy­ven iskolásgyereket. Siker volt az a délután a pozbai gyerekeknek, öröm a kürti ven­déglátó közönségnek. Mégis másfajta érzések és gondolatok töltötték el azokat a felnőtt férfi­akat, akik - elmondásuk szerint - a színpadon játszói pozbai gyerekekkel együtt mondták a szerepek szövegét. Magam is láttam, mennyire küzdöttek a meghatottsággal, amikor az előadás végén a színpadon gra­tuláltak a mai Pál utcaiaknak, és természetesen a Vörösingesek­nek. Persze, másról is szó esett azon az estébe hajló délutánon. Meg­tisztelő a pozsonyi Lýceum ká­gaslóan szép sikert értünk el. Nagyon örültünk, hogy mind a szlovák, mind a magyar ajkű kö­zönség csodálatosan fogadott bennünket, és már most két, a jövő évre szóló meghívásunk van Kassára. Mi a négy évtizednyi közös muzsikálásuk titka? Az első és leglényegesebb dolog, hogy egy olyan társaságot sike­rült összekovácsolni, amely em­berileg nagyon használható, muzsikus közösség. A második: a Benkó Dixielandnek szeren­cséje volt, mert a negyven év alatt monoton növekvő sikere­ket értünk el. Először Európá­ban, majd elindultunk a nagyvi­lágba, megnyertük az amerikai fesztiválokat, a San Diegó-it, a sacramentóit és még sorolhat­nám. Eljutottunk Indonéziába, Malaysiába, Szingapúrba, Thai­földre, Mexikóba, tehát nagyon sokfelé jártunk. Sokat nyomott a latban az a tény, hogy a munka mögött mindig volt sikerél­véház törzsasztalának, hogy mintául szolgálhatott a kürti Pál utcaiaknak. Jómagam szerény vendége voltam annak a beszél­getésnek, amely végén megszü­letett egy szándék. A tizennyolc éwel ezelőtti komoly játék szül­te lelki és gondolkodásbeli igé­nyesség nyomán azok a fiúk, mint mai férfiak és családapák komolyan gondolják: felelősek mindennapjaik lelki minőségé­ért. Többségüknek családjuk van, amelyekben a gyerekek nyiladozó értelmét látva szeret­nének legalább annyit nyújtani gyerekeiknek, mint amennyit ők kaptak annak idején taní­tónőjüktől. Most látszik csak igazán, miyen földbe hullott a Juhász Marika tanító néni által elvetett mag. Tápláló talaja az a változtatás szándékának, az önmaguk és gyerekeik boldogulásáért szö­vetkezni is tudó fiatal férfiak szellemi gyökereinek. Kürtnek gazdag történelmi és néprajzi hagyományai vannak, de az utóbbi húsz év alatt gyökeresen megváltozott az emberek men­talitása ott is. Ha megalakul A mény. Én azt hiszem, az embe­reket legjobban az lelkesíti, ha komoly munkát fektettek vala­mibe, és amögött tapintható si­kerélményük van. Mi mind a nagyvilágban, mind idehaza szép sikereket értünk el. A pá­lyánk csúcsa az volt, amikor ma­ga Ronald Reagan az amerikai nép nevében tüntette ki a Benkó Dixielandet mint egyedüli euró­pai zenekart. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szinte minden babért learat­tak e műfajban. Manapság mi motiválja Önöket? Az, hogy az ember a sikereket hogyan éri el, azt hiszem, ez mindig attól függ, hogy szereti-e azt, amit csinál. Nálunk az alap az, hogy nagyon-nagyon szere­tünk zenélni, szeretjük a dixie­land muzsikát. A siker tulajdon­képpen melléktermék. Akár ki­tüntetnek bennünket, akár nem, ezt a zenét halálunkig fogjuk ját­szani. Az az élmény, hogy az ember játszik, közönsége van, Pál utcai fiúk baráti társasága, s megalkotva a maga kis zászlóját a képzeletbeli grundon az újvári és a párkányi földrajzi régió kö­zött félúton, biztos vagyok ben­ne, hogy egy ominózus gittegy­let nem lesz a pártoskodás ta­nyája a Társaságon belül. Roppantul érdekfeszítő és ta­nulságos volt számomra ez a ko­moly férfiak igazi kávéházi tör­zsasztalává lett esti beszélgetés. Ritka pillanatai az életemnek, amikor mások tenniakarását lá­tom a cselekvés szándékában megfogalmazódni. Juhász Má­ria pontosan érzékelte, mikor kell egykori tanyítványaihoz ­immár komoly férfiakkal szem­ben támasztható igényekkel ­fordulni. Ha az ilyen, kétséget kizáróan szinte kitapintható baráti szel­lemű közösségek nem látnak hozzá a magyar kultúra új ala­pokon való ápolásához, a régi tömegrendezvények hagyomá­nyait lehetetlen lesz folytatni. Pozitív értelemben vett szülői nagyravágyás nélkül, amelynek lényege a gyerekek számára nyújtható lelki gazdagodás helyi (Fotó: archív) sikere van, állandóan újrater­melődik, és emellett ha egy ze­nekar komolyan dolgozik, jön az elismerés is. Milyen jövőt jósol a dixieland­nek? Kimehet valamikor a di­vatból? Én úgy érzem, hogy a dixieland muzsikának olyan alapismérvei vannak, olyan típusú emberi igényre épül, ami nem fog kihal­ni. Tehát azt a tényt, hogy ez egy optimista hangulatú örömzené­lés, az ember soha nem fogja ki­heverni. Bármennyire lesz tech­nikával körbevéve, bármennyire automatizálódik a világon min­den, bármennyire romlanak vagy mechanizálódnak esetleg az emberi kapcsolatok, az az igénye az embernek, hogy örömtelien, optimistán szóra­kozzon, egészen biztosan örök­ké megmarad. Minden olyan ze­ne, amely ezt a fajta hagulatot gerjeszti, adja, s ide sorolom a dixielandet is, szerintem örök­életű. előteremtése lenne, minden igyekezet belefulladhat a bezár­kózó és elzárkózó önzés posvá­nyába. Önmagunkért kell cselekedni úgy, hogy megkeressük az utat egymáshoz. A kürti Pál utcaiak és természetesen a játékban sze­replő Vörösingesek is, a tizen­nyolc éwel ezelőtt tarisznyájuk­ba rejtett pedagógusi csoda őrzői maradtak a mai napig. Most, amikor ezt a szeretetet, erkölcsi tartást és jóravágyást folyamatosan termő csodát gye­rekeik tarisznyájában is szeret­nék tudni, újra lelkesítőjük, se­gítőjük a még mindig fiatalnak számító Juhász Mária. Ha megalakul a kürti Pál utcai­ak baráti társasága, biztos va­gyok benne, hogy a Lýceum ká­véházbeli törzsasztalnak né­hány illusztris vendége is a tá­mogató tagok közé áll majd. Ab­ban sem kételkedem, hogy helyi baráti társaságok, egyletek, törzsasztalok sora hivatalosan bejegyzett jogi személyekként gyarapítják majd a civil társa­dalmat a vak politikai hatalom ellenében. GUGENBERGER TAMÁS Aki egy kissé jártas a történe­lemben, az előtt nem ismeretlen Báthory Erzsébet neve, akit 1611-ben Thurzó György nádor életfogytiglani börtönbüntetés­re ítélt a csejtei (Čachtice) és sárvári birtokain elkövetett le­ánygyilkosságokért. Állítólag több mint hatszáz fiatal szüzet ölt meg kínzások közepette, s vérükben fürdött abban a hi­szemben, hogy ettől megfiatalo­dik. Élete sok történészt, pszicholó­gust, grafológust, írót és laikust foglalkoztatott. Egyesek szerint szerencsétlen őrült volt, aki nem volt tudatában saját tetteinek, mások szerint nagyon is tudatá­ban volt. Olyan elmélet is napvi­lágot látott, mely szerint gyógyí­tással kísérletezett, és a lányok inkább sikertelen kezeléseinek estek áldozatul. A bytčai várkastélyban, mely egykoron Thurzó György nádor családi rezidenciája volt, ma le­véltár van, melyben egyebek kö­zött Báthory Erzsébet két levelét is őrzik. A levéltár igazgatósága jóvoltából a közelmúltban ta­nulmányozhattam őket. Az egyiket 1606-ban keltezte Bát­hory Erzsébet, és Thurzó György feleségének, Czobor Erzsébet­nek írta, míg a másikat 1610­ben Thurzó Györgynek. Mit árul el Báthory Erzsébet ke­zevonása a grafológusnak? írá­sából kitűnik, hogy előkelőségre törekedett, önimádatban élt, jó koncentráló képességgel rendel­kezett, Türelmetlen, zárkózott természetű volt, emberkerülő. Az 1606-ban keltezett levele op­timizmusról és egyúttal lusta­ságról tanúskodik, míg az 1610­ben írt levele ingatag, változé­kony hangulatról. A grafológiai jelek közül nem hi­ányzik a szexuális mohóság jele sem, illetőleg a túlzott szexuális vágy jele. így aztán könnyen fel­tételezhető, hogy a korán öz­vegységre jutott főúrnőben idővel kifejlődhetett valamiféle szexuális perverz vonás, amelyből tettei eredeztethetők. Megtalálhatjuk az írásában a perverzitás és az élvezethajhá­szás jeleit is, akárcsak a kiszá­míthatatlanságát, a kegyetlen­ségét és a bűnözési hajlamot. Ugyanakkor kissé félénk termé­szetű is lehetett. Az 1610-ben keltezett levelén már látni az íráskép szétesését, ami ugyan még nem előrehaladott, de már elkezdődött lelkibetegségről ta­núskodik. Grafológus szemmel nézve Bát­hory Erzsébet kezdetben nor­mális nő volt, egy adag hisztéri­ás és bűnözési, kegyetlenkedési hajlammal „megáldva". Leleple­zése előestéjén azonban már nem volt teljesen épelméjű. Ám nem volt annyira beteg, hogy ne lehetett volna tetteiért fe­lelősségre vonni. O •' a •Ä Ä'jí/- "fi" V, C .Lj 't** j'-** l í-W yr" 17*1 y Yr \ŕ~ fyrrx- ^r * rr Báthory Erzsébet 1606-ban keltezett levele Czobor Erzsébetnek, Thurzó György nádor feleségének Kürti beszélgetés a szándékokról, a szülői vágyak jegyében Egykori és mai Pál utcaiak a képzeletbeli grundhoz is hűek

Next

/
Thumbnails
Contents