Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-09 / 236. szám, szerda

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 9. KOMMENTÁR Csak kapislcáljuk TÓTH MIHÁLY Egyik esemény: a közvélemény-kutatók közzétették felméré­seik eredményét, amelyek során azt vizsgálták, célszerű vol­na-e, ha a Nemzeti Vagyonalap s a tévé- és a rádiótanács irá­nyításában, valamint a titkosszolgálatot ellenőrző szervben (ÖKO) az ellenzék is helyet kapna, illetve ha a parlamenti al­elnöki tisztségekbe az ellenzék jelöltjei is bekerülhetnének. Másik esemény: Pavol Hamžík külügyminiszter hazatért az Egyesült Államokból, ahová azért utazott, hogy kipuhatolja, az amerikaiak milyen kifogásoktól vezérelve jelezték több­ször is: nem bj^tos, hogy Szlovákia bekerülhet a NATO-bőví­tés első hullámába. Az egyik esemény teljességgel belpolitikai jellegű, a másik látszólag csak a diplomáciához tartozik. így indokolt volna, hogy külön-külön hírmagyarázat foglalkozzék velük. Hogy most mégis „egy kalap alá" veszem a kettőt, annak az az oka, hogy Washingtonban tulajdonképpen ugyanaz iránt ér­deklődtek az amerikai diplomaták, ami iránt Szlovákiában a Focus: tisztában vannak-e Szlovákiában a demokrácia mi­benlétével. A különbség annyi, hogy a tengerentúlon külügy­miniszternek tettek fel kérdéseket, nálunk pedig nagyjából az egész társadalmat tükröző 1007 személynek. Ha összevet­jük Hamžík reagálását a közvélemény-kutatók által megszó­' lítottak reagálásával, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az utóbbiak tisztábban látják, mit vár el tőlünk az a nemzetközi szervezet, amelyben a tagságot megpályáztuk, mint a diplomácia irányítója. Ugyanis amíg a külügyminisz­ter úgy tesz, mintha nem tudná, hogy konkrétan mire gon­doltak a világ első számú nagyhatalmának a diplomatái, ami­kor kifogásaikat felsorolták (Bums külügyi szóvivő szerint pl. a kisebbségekhez fűződő viszony romlása, a demokrácia gyengülése és csak verbális hangsúlyozása), addig a Focus által megszólítottak háromnegyed része egyértelművé tette, tisztában van vele, hogy a feltett kérdéseket illetően mi volna a teendő, ha azt akarjuk, hogy a Nyugat alkalmasnak ítélje Szlovákiát. A megkérdezettek 77,9 százaléka felelt „igen"­nel, illetve „inkább igen"-nel a vagyonalapot illető kérdésre. A „nenT mel válaszolók részaránya 8,8 százalék. Az OKO­ban való ellenzéki részvételt 74,6 százalék helyesli, és 10,2 százalék ellenzi, és a további két kérdésre adott válaszok is nagyjából így oszlanak meg. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a nyugati struktúrákhoz való közeledés gátjainak felismerésében a la­kosság bölcsebb a kormánynál, messzebb lát a miniszterek­nél. Csak azt kellene még kideríteni, hogy akkor miért szavaz a lakosság egyharmada olyan személyiségre, aki rövidlátó minisztereket nevez ki maga mellé. Tehát még csak kapiskál­juk a demokráciát. ••ü JEGYZET Bank a lelke mindennek KERTÉSZ GÁBOR Nem feltétlenül szükséges Kishazánk egészen kicsiny polgárának a fővárosba utaz­nia - csak helyszűke miatt nem írom ide: Kishazánk fővárosa egyelőre Pozsony -, hogy láthassa: úgy szaporod­nak az új banképületek e kies honban, mint eső után a gombamérgezés, vagy mint ­hogy egy cseppet líraian csengjek - hontalan kutyán a bolhacsemeték. Persze ha azt mondom, „banképületek", ne tessen má' mingyán a Tisztelt Olva­sónak valami eccerű, az utca embere számára szemmel, ésszel csak úgy befogható há­zikóra gondolni. Nem, ké­rem, paloták ezek, vagy egy az egyben felújított néhai főúri rezidenciák, vagy iszo­nyatosan sok pénzért, direkt az adott bank számára felta­lált anyagokból - szupermár­vány, hipernikkel, újflitter, newbon-bon - emelt futurisz­tikus objektumok. A berendezés is pazar. Ki­csinypolgár leülni nem mer a bőrfotelbe, állni meg nem tud, mert a szőnyegben el­süllyed. S a tisztviselők? Ha meg tetszett az Olvasónak fi­gyelni, ők átveszik a „hely szellemét". Márványelegán­sak, nikkelfényesek, flitter­mosolygósak, bon-bonkedve sek. (Akadnak persze kivéte­lek is - csak a reklámszabály miatt nem írom le a dunaszer­dahelyi takarékpénztár nevét ­kezitcsókolom, Renáta.) S hogy hányféle bank van? Még egy jól fejlett százlábú­nak sincs annyi keze, hogy megolvassa őket az ujjain. Egyszóval kifizetődő dolog mostanság Kishazánkban banknak lenni. Már csak azt nem értem, miért nem akar, mondjuk, hitelt adni kisvál­lalkozóknak. Mert nem soha meg nem térítendő milliár­dokról van szó? Csak néhány százezerről? Hiába, rend, illetve bank a lelke mindennek... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338), Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hfrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT 02-es üzeme. Terjeszti a PNS, valamint a Media­print Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december lOén. Engedély száma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem önünk meg és nem küldünk vissza. MlltWl iliWIIHMWM tHll tl IlflI HII II M Közép-európai tájkép benzináremelés után és - előtt.. (Dunai Imre rajza) Évforduló: ami nélkül nincs kultúra, nincs nemzet, de európai integráció sem Gyásznap ünneplése Már beszámoltunk arról, hogy vasárnap megkoszo­rúzták Dessewffy Arisztid margonyai sírját. A Hatá­ron Túli Magyarok Hivata­la elnökhelyettesének alábbi beszéde ezen a ko­szorúzáson hangzott el. TÖRZSÖK ERIKA Feketébe öltözött emberek sora vonul az aradi vár tövébe, a liba­legelőre, hiszen ott vannak elte­metve többségben azok, akiket az önkény, a minden bölcsesség nélküli megtorlás ezen a helyen végzett ki. Aztán néhány eszten­deje valamilyen oknál fogva el­kezdtek az emberek járni a vaj­dasági Elemérre; az ott elteme­tett tábornok síijához, majd ­amint hallottuk - nyolc éve már ezen a helyen is megtalálták an­nak a módját, hogy a szlovákiai magyarok, a környék népe ezt a napot megünnepelje és emlé­kezzen. Vajon miért ragaszko­dik az ember ilyen csökönyösen egy gyásznap megünneplésé­hez? Úgy gondolom azért, mert enélkül nincs nemzet, nincs kul­túra, de ha úgy tetszik, nincs eu­rópai integráció sem! Ha egy népnek van kultúrája, az tud to­leráns lenni, tud együttműköd­ni. Éppen ezért kell nekünk em­lékeznünk azokra, akik képesek voltak eszményeikhez hűek ma­radni. Bár választhatták volna az életet, ők az igaz eszmékért inkább meghaltak. így a XX. szá­zad végén, a XXI. század küszö­bén talán megmosolyogni való, hogy ezt választották. De én úgy gondolom, hogy ha végiggon­doljuk a történéseket, akár az 1989 utáni eseményeket is, rá kell jönnünk, hogy azok döntöt­tek helyesen, akiknek vannak eszményeik, és azokat el tudják vállalni, képesek bármi áron kö­vetni. Ilyen ember volt Dessew­ffy Arisztid, aki az egyik legjele­sebb magyar arisztokrata csa­ládnak a saljaként talán a leghősiesebb vitézségéről is­mert tábornoka volt a szabad­ságharcnak. Ő is választhatta volna az életet, mégis a halál mellett döntött. Azt hiszem, hogy ez a nemes példa min­dannyiunk számára erőt ad. Ugyanúgy erőt ad, ahogy 1956 forradalma, amelynek hősiessé­géből merítünk ma is. Tagadha­tatlan tény, hogy életünk egyik nagy parancsa a politikai reali­tás, de a másik nagy parancs az erkölcsi parancs. A negyven­nyolcas szabadságharc kivég­zett mártírjainak, köztük Des­sewffy Arisztidnak a halála ilyen értelemben mindannyiunk szá­mára erőt adó. Tulajdonképpen ahogy 1956. október 23-át győzelmes vereségnek nevezik ma már Európa-szerte és világ­szerte, úgy gondolom, hogy 1848-49 hőseinek halála olyan morális parancsot hagyott vala­mennyiünknek, bárhol éljünk a vüágon, amely mindannyiunkat kötelez. Ez a morális parancs ve­zesse cselekedeteinket és éle­tünket. Ahogy Deák Ferenc mondta: igaz ügyért küzdeni ak­kor is kötelesség, ha nincs már remény. Én azonban bízom ab­ban, hogy most remény is van! PRAVDA Augusztus 22-én két szlovák ál­lampolgárt tartóztattak le a tö­rök-görög határon a görög vám­hatóságok, miután 26 kilo­gramm heroint találtak gépko­csijukban. Boris G. és Alexander V. tagadja, hogy tudomása lett volna a Mazdájukban elhelye­zett drogról, szerintük akkor ke­rülhetett a kocsijukba, amikor azt néhány napra kölcsönözték egy bizonyos Rominak, aki szin­tén szlovák, és Isztambulban is­merkedtek meg vele. A görög hatóságok szentül hiszik, hogy egy nemzetközi csempészbanda két tagját fogták el. NÁRODNÁ OBRODA Az Agrotrade részvénytársaság pert indít a lap ellen, mivel októ­ber 2-i számában azt állította, hogy a kiviteli tilalom ellenére a vállalat is exportált gabonát. Mint kiderült, az Agrotrade nem gabonát, hanem lisztet expor­tált, Marián Lipka, a földműve­lési minisztérium államtitkára pedig korábban az Agrotrade vezérigazgatója volt. Ľudmila Lipková, az államtitkár felesége jelenleg az Agrotrade Rt. igazgatótanácsának alelnöke. SME Vladimír Mečiar kormányfő az­zal vádolta meg a szlovákiai püspököket, hogy eltitkolták a hívők elől II. János Pál pápa le­veleinek tartalmát. Rudolf Ba­láž, a püspöki konferencia el­nöke kijelentette: szigorúan mágánlevelekről van szó. - Ha a hívők számára érkezik levél a Szentszéktől, azt azonnal nyil­vánosságra hozzuk - nyilatkoz­ta. NOVÝ ČAS A pénzügyminisztérium dönté­se alapján a Niké-féle kaparós sorsjegyek eladásából származó nettó bevételt nem a remény számlájára utalják át. A bevé­telből 35 millió koronát a bel­ügyminisztérium, 10,3 milliót pedig az egészségügyi miniszté­rium használhat fel előre meg­határozott célokra. A remény számláját a Szlovák Televízió alapította, amely most indok­lást kér a pénzügyi tárcától. Focus-felmérés: április óta nőtt azoknak az aránya, akik nem hisznek a parlamentnek és a kormánynak Bizalmi lista A Focus ügynökség felmérést végzett arról, hogy a polgárok ki­ben, illetve mely intézmények­ben bíznak. A felmérésből kide­rül, hogy a lakosság bizalmát leg­inkább az alkotmánybíróság él­vezi: a megkérdezettek 58,8 %-a hisz ennek az intézménynek. Mi­chal Kováč államfő a lakosság 55,5 %-ának bizalmát mondhat­ja magáénak, a parlament 43,7, a kormány pedig 36,2 %-os bizal­mat élvez. Az áprilisi felméréssel összevetve növekedett azok szá­ma, akik nem bíznak a parla­mentben és a kormányban, (ú) igen inkább igen inkább nem nem nem tudja Alkotmánybíróság lilt m iiiiii 1996 szeptembere 17,7 41,1 23,9 5,8 11,5 1996 áprilisa 17,3 44,4 17,6 5,8 14,9 y- ,. * - | " img ^^MMMM 1996 szeptembere 17,7 37,8 25,7 15,5 3,3 1996 áprilisa 19,5 32,1 26,4 16,7 5,3 Szlovák parlament BilPiílif Slslillili* mmm - ' 1996 szeptembere 7,6 36,0 39,9 12,0 4,4 1996 áprilisa 9,4 41,9 31,6 9,5 7,6 Szlovák kormány BBHBM| i 1996 szeptembere 11,1 25,1 36,6 24,7 2,4 1996 áprilisa 13,2 28,8 32,1 19,5 6,4 immw»»»nnwrimittm«iiii»iiiiii i iiii ii t ™» »ii "» ""™ Örülnünk kellene? Nemrég olvastam lapjukban egy asszony döbbenetes vallomását, aki annak idején szlovák iskolá­ba íratta lányait. Most, hogy felnőttek, már nem is hajlandók magyarul beszélni, még édes­anyjuk jelenlétében sem, pedig tudják, hogy az nem ért jól szlo­vákul. Ha ezt szóvá teszi, még le is torkolják. Hallom, hogy a he­lyi szlovák iskolába járó magyar gyerekek az ebédlőben magya­rul beszélnek egymás között, de csak addig, amíg nincs a közel­ben a tanító néni. Amint mellé­jük ér, nyomban szlovákra vál­tanak. Ez a kétszínűség iskola­példája. Egyik szlovák is­merősömmel beszélgettem, aki ezt mondta: „Nektek azért még jó dolgotok van itt, nálunk. A szlovákok még egyetlen ma­gyarnak sem gyújtották fel a há­zát úgy, ahogy ezt a Németor­szágban élő törökökkel tették a németek." A megdöbbenéstől szólni sem tudtam. „Miért, nem így van?" - kérdezte. „De igen" ­nyögtem ki nagy nehezen. Lát­szott rajta, szinte elvárja, hogy hálás legyek, amiért ilyesmiben eddig nem volt részünk. Jalsovszky Vilmos Marcelháza Balkáni kapcsolatok A Matica slovenská ahogy a ha­talom közelébe került, mindjárt kezdte kiépíteni kapcsolatait Ukrajnával, Romániával és Szerbiával, úgymond, felmérni az ottani szlovák kisebbség helyzetét és segítséget nyújtani identitástudatuk megőrzésé­hez. Ha Magyarország csinálja ugyanezt, az beavatkozás más államok belügyeibe, ha a Mati­ca, akkor ez a világ legtermé­szetesebb dolga. Nemrég közöl­te Marta Podhradská szóvivő, hogy „megtartották azt a ta­nácskozást, amelyen az ukrán, román, horvát és jugoszláv kul­turális tárca szakértői a nemze­tiségi kultúrák gondjainak a megoldását keresték." Ha ke­resték, meg is fogják találni, hi­szen a románoknak és a szer­beknek nagy tapasztalataik vannak ezen a téren. Vagy téve­dek? Februárban Stanislav Ba­janík a Matica delegációjával a Vajdaságban járt. A nemzeti ki­sebbségek jogairól kijelentette: „Európa előtt a szlovákok és a szerbek büszkék lehetnek arra, hogy ezt a kérdést rendezték." Mire büszke, Bajaník úr, talán csak nem Szarajevóra vagy Srebrenicára? Hlédik János Komárom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents