Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-30 / 254. szám, szerda

10 NAGYSZÜNET ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 30. Aranyköpések a Komáromi Selye János Gimnáziumból Ők mondták... AKTUÁLIS Fiatalok, főiskolasok az AECEE pozsonyi tartózkodása alatt. A srácok és csajok a visszajelzések szerint sok tapasztalatot szereztek és jól szórakoztak a hazai konferencián. Kassai siker Pécsett Szombaton este érkezett haza a Kassai Magyar Tannyelvű Gimnázium 23 diákja és 2 tanára, akik Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban tettek látogatást. A 90. évfordulóját ünneplő testvérgimnázium ünnepi műsorában fellépett a kassai gimi a Padlás című darabbal, illetve a szavalóversenyről elhozták a 2., 3. és a 4. díjat is. A hazai gimnázium kamarakórusa is sikeresen szerepelt. Sportnap és gólyabál A Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium október 30-án (gy.k.: ma) nagybanzájra készül. Egyszerre tartanak a gimnáziumban sportnapot és gólyabált. Az öt tanítási óra után mindenki kedvére sportolhat és megismerkedhet az elsősökkel, az ún. szecsókkal, gólyákkal. Jó szórakozást! Nagy suli-buli, meg diszkó November 14-én suli diszkót, 15-én pedig ismerkedési napot, elsősavatást szervez a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia és Gimnázium. A várva várt eseményekre a helyi művelődési házban kerül majd sor a diákok nagy-nagy örömére. Benkó Sándor és Luciano Pavarotti. Benkó Sándor 1957-ben alapította a Benkó Dixieland Band-et, amely bizony csaknem negyven éve volt és még ma is tündökölnek. Számos kitüntetést mondhatnak magukénak, '87-ben maga Reagan elnök részesítette elismerésben a fiúkat. November 14-én Pozsonyban jár az évente csaknem 240 koncertet adó csapat. Ha szereted a színvonalas, jó zenét, gyere el Te is. (Archiv felvétel) Nem ismétlődik minden évben ugyanaz a műsor, nem másolják le az előző évfolyamok munkáját Ismerkedés a Pozsonyi MTG-ben, azaz a DUG-ban SZABAD LELKŰ DIÁK Hogy a dolgok sűrűjébe vágjak, kezdem mindjárt a nagy közkedveltségnek örvendő matematikával. Egyes tanároknál a matematika órák jelmondata - ,A matematikát nem kell érteni, csak megtanulni!", tanárunk vallja: „Csak a függvényérték érdekel." Egy másik tanárunk óhaja: „Bizonyítsátok be a tetteit", illetve a „pípper kettőt" (gy.k.: Pí/2). S dolgozatírásnál „Vegyetek elő egy darab papírt!" De amit a diákok eközben művelnek, az „kritikán aluli", sőt „kriminális". Es hogy egy tanár sem szomjúhozik tudásvágytól, nyilvánvaló a „Nekem kell a tudás?! Nem kell nekem!" kijelentésből. Az egyik tanárunk örökérvényűjelszava: „Busz és nők után soha ne fuss, mert jön a következő." A földrajz órákon: „elvtársak", bizony sokra megyünk a .józan paraszti ésszel". Szlovák órákon megtudhatjuk, hogy a szlovákot nem szeretni, tudni kell. Szeretni mást kell, de az sokkal jobb. Egy naiv kérdésből következtetve („Miért kiabáltok, gyerekek, mert negyedikesek vagytok?") az KAPRI NAY ZOLTÁN Ez már itt a Nagyszünet ötvenkilencedik száma, amely már kicsit más, mint azelőtt. Gondolom, Te is észrevetted, hogy az 55. számtól teljesen más ez az oldal, más irányt követ. Azt most ne firtassuk, hogy jó irányba haladunk-e, mindent ki kell próbálni. Egy okos ember egyszer azt mondta, meg kell ismerni a rosszat ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jót. Jó! Akkor, abban a bizonyos október másodikai számban megígértem, hogy ezután minden leveledre személyesen válaszolok. Ezt próbáltam is betartani, lehet, hogy csalódni fogsz: sikerült. Szeretném viszont, ha csatlakoznál a többiekhez, azokhoz, akik megírták már a véleményüket az oldalról, ötleteikkel támogattak. Ők írtak a sulijukról is, esetleg Sulilapot is küldtek, amelyekből aztán folyamatosan mazsolázgaelsősök azért kiabálnak, mert elsősök? És „for example", az angol órát is „egyszerűen" komolyan kell venni. Egyes tanárok még nem nőttek ki a gyermekkor másvilágából, s a diákokat „törpök"nek szólítják. Egyik kémiatanárunk állítja: „A hidrogénperoxidtól mindenkinek ki fog szőkülni a haja, még nekem is." Be kell vallani, nincs a kijelentésben túl sok önkritika, keményen bíráló viszont a „Mafla vagy, fiam" megállapítás. Egy másik tanár talán nincs tisztában a nemiség kérdésével: „Az összes leány jöjjön ide! Józsi, te is". S hogy szép anyanyelvünkről is szóljak, tanárunk, jobb híján, verssel tölti az éjszakát". Tanárnőnk gyakran „tömegfeleltetésť' rendez, aminek következménye tömegsír(ás). A diák meglehetősen kellemeden helyzetben van, ha ezt kell hallania: „Van három egyesed és egy ötösöd, buksz még valamiből?", viszont örülhet az 1,34-es ádagnak, mert az „éppen szép kettes". Végezetül fogadj el egy jó tanácsot eme órák átvészelése érdekében: Diák küzdj, és bízva bízzáll! Csak jól nézd meg, hogy kiben... (kaktusz) tok. Ha elküldöd sulilapodat, az abba író diákok mindegyikének lehetőséget nyújtasz, hogy megjelenjenek írásai a Nagyszünetben. Már alig bírlak kivárni (de tényleg). Fotót is küldhetsz, vagy rajzot. Mivel szeretnénk minél több sulit bemutatni, jó lenne, ha megírnád, milyen a sulid és miért nem jó (vagy szélsőségs esetekben: miért jó), miért érdemes hozzátok ellátogatni. Az is érdekelne, hogy működik-e nálatok diáktanács vagy diákparlament, vagy efféle - sajnos, általában csak papíron működő - suliszervezet. Megírhatod a véleményed bármilyen akcióról, sulirendezvényről, vagy egyéb kezdeményezésekről. Bármiről, amit érdekesnek találsz, tájékoztathatod középiskolás társaidat. Mindössze egy papírra, tollra, bélyegre és némi elszántságra van szükséged. Várlak. Gyere! Az elmúlt héten, csütörtökön tartotta meg a DUG (gy.k.: Duna Utcai Ginázium) az ismerkedési estet, ahol megmérettettek az elsősök, főleg humorérzékből. A tornateremnek csaknem a közepén az éppen aktuális előadók, mellettük a zsűri, és mindezek mellett még ott volt a lelkes közönség is. ÚJ SZÓ-ANYAG Akit Gyuri és Gyösze (a díszőrség) beengedett a gimi ajtaján, élvezhette az ünnepi hangulatot és belekóstolhatott a buliba is, amely a tornaterem kellős közepén kezdődött. A vegyes zsűrinek (tanárok és diákok egyaránt) kellett eldönteni, hogy melyik osztály szereplése volt a legfrankóbb. A kiadott feladatok egyike az volt, hogy a kémiakönyvnek kellett reklámot csinálni. Az elsősök a saját műsorukon kívül az estet szervező másodikosoktól pluszfeladatokat is kaptak, amelyeket aztán figyelembe veitek az értékelésnél. A hangulat kiváló volt, és mi tagadás, a műsorok is jóra sikeredtek. Az l.B osztály vitte el a pálmát (gy.k.: nem a virágkereskedésből), bár azt mondják, az l.C jobb volt, viszont ők nem teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket a másodikosok róttak ki rájuk. A kiadott feladatok egyike az volt, hogy a (nagy népszerűségnek örvendő) kémiakönyvnek kellett reklámot csinálni. Érdekes eredmények születtek ezekből a próbálkozásokból. Az ismerkedési est műsoros része (és az értékelés) után Dávid Bélát, a kémiatanárt és zsűritagot kérdeztem a műsorról. Tanár úr, elégedett a diákok munkájával? Harmincegyedik éve ünnepelek együtt az elsősökkel. Minden évben van valami újítás és ennek örülök. Az ifjúság így vagy úgy próbálkozik bemutatkozni, de mindig tudnak újítani. Nem ismétlődik minden évben ugyanaz a műsor, nem másolják le az előző évfolyamok munkáját. Nagyon jól szórakoztunk, és ez a legfontosabb. Az igazi ismerkedés majd a diszkóban lesz, de az más jellegű. Ami pedig a kémiát illeti, örülnék, ha többet emlegetnék délelőtt, mint délután. Ez már hagyomány. Vannak követelményeink. Viszont említésre méltó, hogy amikor bemutattak bennünket, legjobban a negyedikesek tapsoltak. Ók már jobban tudják értékelni a munkánkat. A másodikosok két főkolomposa: Tóth Adri és Füleki Eszti volt. A munkájukról Esztit kérdeztem: Mikor tudták meg szegény elsősök, hogy mit kell előadniuk? A feladatokat egy héttel ezelőtt adtuk ki, tehát hogy mivel kell készülniük még a saját programúkon kívül. Mi volt jobb: amikor tavaly titeket avattak, vagy most, amikor ti voltatok az avatók? Én csak arra emlékszem, hogy egy Ambipúr reklámban a kutyát játszottam (ne bízza a szélre - Zoltán megj.). Aztán játszottam még Juli sulit is. Beindult a ritmusos zene, mindenki rázta a rázni valót,kezdődött a gimi dizsi Talán az akkori másodikosok jobb munkát végeztek mint mi most. De lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, nem sikerült a úgy munkánk, ahogy szerettük volna. Bár azt mondják, hogy jó volt... A másodikosokat elragadta a sok-sok tennivaló, amit idén ők vállaltak magukra, így kénytelen voltam kérdezősködésemet az elsősöknél, az l.Cben folytatni: Milyen érzés elsősnek lenni? Jobb mint nyolcadikosnak, szuper! Már alig vártuk, hogy itt legyünk. Mitől jobb, mint mondjuk nyolcadikosnak lenni? Az a jó benne, hogy már nagyoknak tekintenek bennünket. Meg az is jó, hogy ide járhatunk. A mostani hetedikesek, meg nyolcadikosok már fölnéznek ránk, és az jó érzés. Ti is fölnéztek az idősebb diákokra? Hát ők barátkoznak, befogadnak. Mi nem annyira nézünk föl rájuk. Egyenrangú partnereknek érezzük magunkat, szerencsére így is kezelnek bennünket. Már várjátok, hogy jövőre ti csinálhassátok a műsort? Igen! Megszívatjuk az elsősöket. Már van egy csomó ödetünk, tovább fog tartani, mint a mi avatásunk. Mondták, hogy a mi műsorunk volt a legjobb, csak pecchünk volt, mert nem teljesítettük, amit a másodikosok megszabtak. Aztán elaludtak, illetve kigyúltak a fények, beindult a ritmusos zene, mindenki rázta a rázni valót, mert kezdődött a gimi dizsi, ahol elsősök, másodikosok, harmadikosok és negyedikesek táncolhattak együtt, talán még a tanárok is beszálltak. Aznap este a suli harmadik emeletén jó buli volt. Remélhetőleg másnap délelőtt is folytatódott a jó hangulat és ez most már mindig így lesz a DUG-ban. (kapcy) Az 1.C osztály aktív diákjai, éppen mosakodás közben, hiszen a dizsin jól kell kinézni... (Kaprinay Zoltán felvétele) Tovább, tovább az új Nagyszünettel, előre tovább Ötvennyolc, ötvenkilenc, hatvan