Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-28 / 252. szám, hétfő

12 Tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 28. Megjelent a Tücsök " A legkisebbek lapjának szerksztősége sok mesét, verset, ötletes játékot, és rengeteg színes rajzot kínál kis olvasóinak. Dénes György meséje, Szép Ernő és Tóth Elemér versei az őszről szólnak. Krúdy Gyula elbeszélése az 1848-as szabadságharc véres megtorlásához fűződik. A kufsteini rab története kisgyerekek számára is érthető módon szól szabadságról, hazaszeretetről. Az új rovat, a Határon innen, hatráron túl ezúttal a magyarbéli iskolából és a szlovéniai gyerekekről, Lendváról, Dobronakról hoz hírt. (ú) Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az asztalomhoz. Mert az biztos: október 29-én (kedden) délután öt és este hét óra között újra a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fórum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hallgatás is lehet sokatmondó. Szerettei: Dusza István ASTORKA SZÍNHÁZ: A pad (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Elveszve New Yorkban (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19, Szene) MOZI POZSONY HVIEZDA: A Függetlenség Napja (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A fenomén (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Telefonszex (am.) 15,.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Függetlenség Napja (am.) 17, 19.30 Eddie (am.) 15.30, 17 Suzanne (szlov.-cseh) 20 Fehér vihar (am.) 17.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 19 A Monti csárdás (szlov.) 19.15 TATRA: Zöld világ (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Trainspotting (am.) 15.30,18,20.30 KASSA SLOVAN: Trainspotting (ang.) 15.30, 17.45, 20 DRUŽBA: A Függetlenség Napja (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: A fenomén (am.) 16, 19 CAPITOL: Örökre együtt (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A Függetlenség Napja (am.) 16. 18.15, 20.30 IMPULZ: Mrs. Parker és az elvarázsolt kör (am.) 16.15, 19.15 Már fenyeget a kávéházi magány Levél, virágáruslány és 1956 DUSZA IS1VÁN Minek tagadjam, ha nem is látszott rajtam, igencsak elérzékenyültem, amikor elolvastam Csehy Zoltán költő nekem címzett, de a kerekasztalunkhoz írott levelét. Néztem az arcokat a Lýceum műmárványasztala (nekünk, a kávéházi lovagok tétova utódainak ebből is csak ez jutott) mellett: hogyan reagálnak. A derűnek és a meghatottságnak a jelei látszottak az arcokon. íme a levél: „Kedves István! Sajnos, szemlyesen nem lehetek jelen a keddi szeánszokon, de Budapesten, a Széchényi Könyvtár 308. asztalánál, ahol szótárakkal és kedves görög epigrammákkal körülbástyázottan ülök, most kedden, 17.00 órakor valami megdobbant bennem. Jó lenne egy asztalnál ülni legalább 4-5 percig, vagy legalább látni, miként vált be a kísérleted. (Mert "abban biztos vagyok, hogy bevált.) Magam helyett néhány epigrammafordításomat küldöm, ha konyul a hangulat, hátha felingerii picit ez a néhány disztichon. Údvözöl: Csehy Zoltán" Akkor hát, íme a görög epigrammák: NIKARKHOSZ: Szörnyű vég jele, hogyha a holló éjszaka károg, / Dalt kezd Démophilosz és a madár belehal. * Melyik a szád? hol a hátsód? Éppúgy bűzlik a két rés. / Ebben a kérdésben döntsön a bölcs tudomány! / Csöpp címkére felírhatnád, hol száj, hol a segg, mert / Nem tudom én, szólsz vagy fingasz-e épp, Theodor. LUKILUOSZ: Itt Ápisznak, a Markó Iván szeptember óta újonnan alapított balettegyüttese első bemutatójára készül Budapesten Este szótár, nappal tánc Magyar Fesztivál Balett néven új együttest alapított Markó Iván. A huszonegy tagú társulat november 8-án a Budapest Kongresszusi Központban tartja első bemutatóját. Tíz lány és tizenegy fiú három Markó-koreográfiában (A Nap szerettei, Bolero, Tánc az életért) lép színpadra. Martin Kilvády Pozsonyból került be a csapatba. SZABÓ C. LÁSZLÓ Besztercebányán kezdett, egy modern táncegyüttesben. Tizennyolc évesen már pozsonyi főiskolás. Táncpedagógiát tanul, miközben esténként fellépései vannak. Jozef Bednárik rendezésében, a Libor Vaculík koreografálta Don Quijote-ban (kar)táncol a Nemzetiben. Pár évvel később ugyanott már ő a Sámán a Tavaszünnepben. Közben három évig a Ján Ďurovčík vezette Torzo tagja. . . „Nem hittem, SS hogy bekerülök az együttesbe." (( Markó. Iván koreográfiáit videofelvételekről ismerem. Amíg ő Győrben dolgozott, én Besztercebányán éltem. A Bolerót szerettem talán a legjobban. Arra emlékszem a legpontosabban. És Ladányi Andreára, akit zseniális táncosnőnek tartok. Elmondhatatlanul boldognak érzem magam, hogy most vele, mellette táncolhatok. A legelső nap, amikor még Hárman vagyunk külföldiek az együttesben. Rajtam kívül van még egy pozsonyi és egy újvidéki lány is. Az átlagéletkor húsz év. Iván nem akart idősebb, tapasztaltabb táncosokat. Győri évei alatt meglehetősen szigorú és igényes volt. Munkatempója nem ismert határokat. Ma milyen? Igényes most is, de már nyugodtabbnak tűnik. Őszintén szólva, én sokkal keményebbnek hittem. Első bemutatójuk három jól ismert darab. Én új koreográfiákra számítottam. Én is. Legalább egyre. Tanulni természetesen ebből a háromból is rengeteget lehet. Iván talán úgy gondolta, előbb a stílusát vy,Ma már Pestre is boldogan vonatozom." « Martin Kilvády huszonkét éves csak próbát táncolt Markó Ivánnál, hogyan zajlott? Nem hittem, hogy bekerülök az együttesbe. Beteg is voltam, meg fáradt is, hiszen előző este a Tavaszünnepben táncoltam. De beálltam a sorba, mert úgy éreztem, Pozsonyban meglehetősen behatároltak a lehetőségeim, modern táncosként nem tudnék előbbre lépni a pályán. Ivántól pedig rengeteget tanulhatok, ezért jelentkeztem nála. A tréninget azonban nem ő vezette azon a bizonyos napon. Ö csak Somogyi Tibor felvétele ült és figyelt bennünket. Aztán a végén elmondta, kivel szeretne dolgozni, és én köztük voltam. Ami viszont meglepett: nem kérdezett semmit. Nem puhatolózott, hogy ki vagyok, hol táncoltam eddig, milyen együttesekben, és hogy miért szeretnék most vele dolgozni. Vázolta az elképzeléseit, és szerződést kötöttünk. Lassan két hónapja próbálnak. Milyen hangulatban? Úgy tűnik, jó csapat állt össze. kell elsajátítanunk. Meg az idő is szorítja őt. Két hónap alatt, rögtön a megalakulás elsó heteiben idegfeszítő lett volna számára új koreográfián dolgozni. Majd a következő bemutatónk, a márciusi fog erről szólni. A Bolero amúgy is „magasiskola" mindanyiunk számára. Magyarul mennyit tud már? Csak amennyi két hónap alatt rám ragadt. Többet egy szóval sem. Az elsó hetekben csak hallgattam a nyelvet, ma már beszélni is merem. Minden reggel és minden este a szótárat lapozgatom. Szeptemberben kimondottan örültem, amikor először utaztam haza, Pozsonyba. Ma már Pestre is boldogan vonatozom. Novemberben a pozsonyi Istropolis vendége lesz a világhírű Benkó Dixieland Band A fekete zene fehér mágusai bokszbajnoknak emeltek a társak / szobrot, mert őket még nem ütte agyon. * Euthikosz festőnek húsz fia van, s noha híven / fest; húsz műve közül rá bizony egy sem ütött. ALEXANDRIAI LENIDÁSZ: Megfestette Menódosz arcképét Diodórosz. / Jaj be hasonlít! Csak másra... de arra nagyon! (Csehy Zoltán fordításai) És derültünk nagyokat ógörög szeles szellemességeken, mígnem megjelent a kávéházban egy virágáruslány. Szegény, az istenadta szép volt, bár bájait nem szoknya fedte, hanem farmernadrág, virágját drágán kínálta. Múlt az este, ki-ki múlatta, mígnem eszünkbe nem jutott falukutató asztaltársunk, aki valahol Nagyfödémesen búsulhat, hogy éppen most nem jött el, amikor Csehy Zoli levele hátsó oldalára ezeket írta: ,A falukutatónak üzenem: Polgár Anikó, Vlčany 1521, Baláta, 92584, alapos szemrevételezés után (talán) elvállalja a szövegek fordítását." Növekszik ez az asztaltársaság. Már Prágáig ér, ahonnan Szigeti Laci pilseni sört hozott tisztelete jeléül, meg a Nová Pŕítomnost folyóirat két számát. Mindkettő fontos gesztus. Aztán történik valami... Kelemen Gertrúd a pozsonyi magyar intézet igazgatója népes csapatával telepszik le a törzsasztalhoz. Feszélyez, hogy az ötvenhatos forradalomról tartott előadás helyett, én inkább kávéházaztam. Egyetlen mentségem, hogy nem voltam egyedül még a lelkiismeret-furdalásommal sem. A forradalmat lelkismeret-furdalással ünnepeltem, ami manapság mégsem kevés. MISLAY EDIT Szinte hihetetlen, hogy még ma is, közel negyven évvel az alapítás után együtt zenélnek. Pályafutásuk amerikai álomkarriernek is beillene. Pedig amikor a műegyetemista Benkó Sándor 1957-ben (!) azzal a meghökkentő ötlettel állt elő, hogy dixielandet akar alapítani, a dzsessz nem volt éppen ünnepelt műfaj Magyarországon. Ám a New Orleansból világhódító útjára indult zene ót és társait is annyira magával ragadta, hogy egyszerűen nem volt más választásuk. Az évtizedek változó zenei divathullámai ellenére a Benkó Dixieland Band hű maradt a műfajhoz. S az idő őket igazolta. Hallgatóságuk száma évről évre, megállíthatatlanul emelkedett. Számos magyarországi fesztivált nyertek, első lemezük a legvadabb popkorszakban lett aranylemez. Serkentő hatású hazai konkurencia nélkül „zenélték be" magukat a világ élvonalába. Első jelentős nemzetközi sikerüket éppen a volt Csehszlovákiában, a pŕerovi VI. Nemzetközi Amatőr Jazz Fesztiválon aratták, ahol Európai Klasszis minősítést nyertek, s még ugyanebben az évben ők a Montreux Jazz Fesztivál győztesei. A BDB felett mintha Fortuna őrködne, sikert sikerre halmoznak. San Sebastianban 1972ben a Közönség Nagydíját kapják, a londoni Music Week 1976-ban az Év zenekara kitüntetést adományozza nekik. A dzsessz bölcsője, Amerika is a lábuk előtt hever. A Sacramento Jazz Jubileum USA fesztiválon 1982-ben nagydíjasok, kitünteti őket a Kaliforniai Parlament, s 1987-ben maga az Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan is kitüntető elismerésben részesíti a Benkó Dixieland Bandet. A dzsessz olyan világsztárjaival dolgoztak már együtt, mint Miit Jackson, Freddy Hubbard, Buddy Tate, Harry Sweet Edison, Wild Bill Davidson, Chris Barber, Kenny Ball, Acker Bilk és még hosszasan sorolhatnánk. Hogy miben rejlik a titkuk? Az életörömtől szikrázó, időnként pedig szelíden borongós dixie zene mellett a nagy titok természetesen magukban a zenészekben keresendő. Hét kitűnő muzsikus találkozott, akik ideálisan egészítik ki egymást, s ugyanakkor egyénenként is nagyszerű teljesítményt nyújtanak. A Benkó Dixieland Band nagy aduja az a lelkesedés, az a Amerre csak megfordulnak, egyszerűen elvarázsolják a hallgatóságot. tűz, amely minden egyes fellépésükön felizzik. Amerre csak megfordulnak, egyszerűen elvarázsolják a hallgatóságot, amely szinte egy emberként zátja őket a szívébe. Negyven év után is igazi örömzene az övék. S ha belegondolunk, hogy már 32 nagylemez, majd 40 óra tévéshow van már mögöttük, és évente közel 240 koncertet adnak otthon és külföldön, az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig, akkor el kell ismernünk, hogy ez tényleg nem mindennapi teljesítmény. Erre valóban csak „a New Orleans-i dzsessz világhírű utazó nagykövetei" képesek. Tájainkon az elmúlt évben Kassa közönsége élvezhette játékukat. November 14-én Pozsony vátja őket. S egyben biztosak lehetünk: a hagyományos dzsessz rajongóinak - Benkó Sándor, Járay János, Nagy Iván, Nagy Jenő, Sárkány Sándor, Halmos Vilmos és Zoltán Béla varázslatos játékának köszönhetően - felejthetetlen élményben lesz részük. A uenko Dixieland Band - „a New Orleans-i Dzsessz utazó nagykövetei" (Fotó: archív)