Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-25 / 250. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1996. NOVEMBER 25. SporT/Tévé és Rádió - szombAt frp Molnár Ferenc A testőr című vígjátéka a Komáromi Jókai Színházban A színész sem mindenható, ha szabad teret kap SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hoffmann meséi (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Médea (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Ösvény (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: A testőr (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: A Függetlenség Napja (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A fenomén (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Telefonszex (am.) 15,.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Függetlenség Napja (am.) 17, 19.30 Eddie (am.) 15.30, 17 Suzanne (szlov.-cseh) 20 Fehér vihar (am.) 17.30 Jáno s Péter visszatérése (szlov.) 19.15 TATRA: Zöld világ (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Trainspotting (am.) 15.30,18, 20.30 KASSA SLOVAN: Margót királynő (fr.) 15.30,17.45,20 DRUŽBA: A Függetlenség Napja (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: A fenomén (am.) 16,19 ÚSMEV: A Függetlenség Napja (am.) 16.18.15,20.30 IMPULZ: Mrs. Parker és az elvarázsolt kör (am.) 16.15,19.15 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban Könnyű annak, aki tudja, hogyan kell Molnár Ferencetjátszani. Az olyan ember elmegy színigazgatónak, színésznek és persze rendezőnek. Aki meg nem tudja, az nézi azokat, akik tudatják, illetve tudatni akarják vele: ők bezzeg tudják! És talán gondol valamit az egészről. DUSZA ISTVÁN Hát, nem is tudom... Van az. egyetlen világsikerrel megvert magyar drámaíró, aki, ha nem lett volna magyar, amerikai lehetett volna, s akkor soha senki nem vonta volna kétségbe magyar kritikusok közül az értékeit. A konzervatív értékeit. Ettől ő annyira néző- és színészcentrikus. Egy színháznak meg, amely Molnárdarabot játszik, ez a konzervatív értéke. A rendezők? Otthoniak és „mini vendégek" mindig haladók és avantgárdok. Ebből az egzisztenciális konfliktusokat felszínre hozó érdekellentétből születtek már katartikus bukások, de jó színházi előadások soha. Olyan rendezővel, aki mindenáron le akatja győzni a színészt, direktor ne rendeztessen Molnárt! Illés István m.v. nem tartozik a naponta színészvért ivó rendezők közé. Teret - színpadi teret - enged a színésznek, ami becsületére válik. Mindaddig, míg a színész be nem fészkeli magát egy székbe, vagy ki nem tapos a színpadi kellékszőnyegben egy alig észrevehető mélyedést. Talán nem is fizikait, hanem amolyan képzeletbelit, ami azonban káposztáshordónyivá is növekedhet. Implicite imagináriusan. A Komáromi Jókai Színházban Monár Ferenc A testőr című vígjátékának előadását látva az első pillanattól a vastapsos tablóig a rendező hol elnagyolta, hol meg magával ragadó aprólékossággal kidolgoztatta a szituációkat, a jeleneteket. Az elnagyoltság akkor érzékelhető mint jellemző stílusjegye a játéknak, amikor a molnári szöveg a könnyed csevegésből vagy ironikus évődésből szinte észrevétlenül többször is átfordul a nő és a férfi viszonyát elemző bölcselkedésbe. Feltűnő volt ez a második felvonás páholy jelenetében, ahol a kelleténél jobban felnagyított „színházi térben" Éppen ez az állandó odavissza játék teljesedik ki a harmadik felvonásban. működik a vígjátéki mozgások helyzetkomikuma, de nem születik meg a szinte drámai izzású történések titokzatossága. Helyette szövegek hangzanak el. Látunk egy kiváló epizódalakítást Szentpétery Arankától, aki A páholyosnő szerepében csillantja meg karakterszínészi művészetét. A két főszereplő pedig nagyobbrészt egy karosszék mellett szinte egy helyben állja végig a jeleneteket. A színész - Boráros Imre testőrtisztnek öltözve udvarol A színésznőnek, feleségének - Petrécs Anna -, akiről nagyon szeretné tudni a néző, felismerte-e az élete nagy szerepében a kissé már öregedő színészt. De ne tudja meg! Rendezői hiba a színészvezetésben, hogy ebben a felvonásban nem sikerült elérnie a bizonytalanságot. Petrécs pontosan játszotta a gyanútlan nőt, az álruhás férjét nem felismerő színésznőt. Ha csak egy kicsivel több a gyanakvás a hangsúlyaiban, a mozdulataiban, az udvarlás elfogadásában, felerősödött volna a Molnár kitalálta játék kettősségének izgalmassága. Végül is, ebben a darabban semmi sem ugyanaz, mint aminek látszik. Éppen ez az állandó oda-vissza játék teljesedik ki a harmadik felvonásban, amikor a néző azt hiszi, most már szinte mindent tud. Boráros Imre és Petrécs Anna ezekben a jelenetekben tudták igazán megbolondítani és csapdába csalni a nézőt. Váltásaik kidolgozottak voltak, akcióik lélektani szempontból is pontosan elemezhetők. És újra a rendezői elnagyolás miatt nem születik meg a molnári szövegben meglévő, éppen ezért ki is fejthető titok: szeretője-e a színésznő Mezeynek, a kritikusnak? Ropog József ezt a figurát „a barátjuk" színlapi meghatározás kalodájában játszotta végig. Mi másért írta volna ennyire erőteljesre Molnár ezt a figurát, ha nem a kimondatlanul maradandó, de a nézőben állandóan gyanút keltő szerelmi háromszög megrajzolásáért? A komáromi bemutató epizodistáinak teljesítményei (A mama: Németh Ica, A hitelező: Mokos Attila, A szobalány: Benes Ildikó) is arra predesztinálták ezt a produkciót, hogy rendezői ötletekkel feldúsított, kidolgozottabb és összefogottabb játék szülessen. Ez annál is inkább érvényes, mivel Platzner Tibor díszletei pontos keretet adtak a színpadi játéknak. Mint ahogyan Dobis Márta korhű, a szecesszió formavilágát idéző jelmezei is funkcionális díszei az előadásnak. Szombaton 9 órakor a Hétről hétre c. publicisztikai magazinnal induí a magyar adás. Haják Béla szerkesztő ajánlata: Az időszerű belpolitikai események összefoglalója mellett szó esik arról, mi ösztönzi a sportolókat a versenyeken a minél jobb eredmények elérésére; munkatársunk Krakkóból jelentkezik A civil társadalom és a média szabadsága című konferenciáról. A déli hírek után slágerlista. 13 órakor Szép szó. A műsor felidézi a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny legemlékezetesebb pillanatait. 14.10-től operett muzsika szól. 14.30-kor elhangzott műsorainkban tallózunk. A Zenei arcképcsarnok c. műsor 15 órától Liszt Ferenc portréját rajzolja meg, és ritkán hallható Liszt-kompozíciók is elhangzanak. A Vidék magazinja 15.30kor kezdődő adásának központi témája a szőlőtermesztés, és megismerkedhetnek a parlament által nemrég elfogadott új vetőmagtörvénnyel. 16.05-kor kezdődik a Köszöntő. Vasárnap adáskezdés 9 órakor hírekkel. 9.15-kor a Világosság egyházi műsor baptista félórával jelentkezik. Dóczé Bálint naszvadi lelkipásztor Jónás könyve alapján szól a hallgatókhoz, és beszélgetés hangzik el Juraj Kohúttal, a Szlovákiai Baptista Egyház elnökével a nemrég megtartott konferenciájukról. 9.45-kor romantikus kamarazenét közvetítünk. Elhangzik Chopin Op. 8-as g-moll triója. 10.25-kor a Kamaszrádióban a honfoglalásról és az anyanyelv szeretetéről beszélnek a kürti iskolások. 10.55-kor nyelvművelő írásában az elferdített szólásokkal foglalkozik Mayer Judit. 11 órakor Pedagógusnapló. Konferencia az „Egészséges iskoládról; Ülésezett a Katedra Társaság; Tanácskoztak a pedagógusszövetség területi választmányai; Meghívó a Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozóra. Á déli hírek után Randevú Csenger Ferenccel. Benne; Ismerkedési est a Duna utcai gimnáziumban; Erika C. új DC-je; szavalóverseny az 56-os forradalom alkalmából. 15 órakor az Irodalmi mozaikban Szilágyi Domokosra és Kosztolányi Dezsőre emlékezünk. 15.30-kor a Hazai tájakon c. néprajzi műsor szüreti népszokásokat mutat be Nagycétényből. 16.05-kor Köszöntő. (the) Állami támogatással, a Pro Slovakia Alap finanszírozásával A Párkányi Galériában a tizenöt éves képzőművészkör Nyílt nemzetiségi uszítás Krónikások jubileuma Bugyács Sándor: Korpus (Tóth Lehel felvétele) VOJTEK KATALIN Pozsony utcáin, s bizonyára másutt is, a napokban színes, nagy méretű, kétnyelvű, tehát szlovák és magyar szöveggel ellátott falragasz jelent meg, a következő szöveggel: „Az 1921-es népszámlálás adatai szerint 1921-ben Szlovákia 634 827 polgára vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az 194647-es években, az erőszakos magyarosítás következményeit eltávolítani igyekvő reszlovakizálás keretében 362 679 polgárnak ismerték el szlovák nemzetiségét. Az 1946-48-as években Szlovákiából elment vagy kitelepült Magyarországra több mint 100 000 magyar nemzetiségű személy. Az 1991-es hivatalos népszámlálás adatai szerint a Szlovák Köztársaságban 567 296 magyar nemzetiségű polgár élt. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint Magyarországon 141 918polgárvaIlotta magát szlovák nemzetiségűnek. A korabeli nem hivatalos források azonban több mint 400 000 szlovák nemzetiségű személyt említenek. A csehszlovák áttelepítési bizottság 1946ban megállapította, hogy Magyarrországon 473 556 szlovák él. Az 1946-48-as években Magyarországról 73 000 szlovák nemzetiségű személy telepedett át Szlovákiába. Az 1990-es népszámlálás hivatalos eredményei szerint a Magyar Köztárssaságban 10 459 szlovák nemzetiségű polgár élt. A szlovák kisebbség képviselőinek véleménye szerint azonban Magyarországon több mint 100 000 szlovák él. Vajon miért vannak ilyen különbségek a kisebbségi személyek létszámában? Mi az oka ennek? Gondolkodjanak el rajta." Nem kívánok vitatkozni a számokon, az eufemisztikusan lakosságcserének nevezett embertelen etnikai tisztogatás magyarországi szlovákokra vonatkozó, célirányos adatain. Itt nem ez a lényeges. A lényeges az, hogy a Csehszlovákia magyartalanítását célzó törvények még szóhasználatukban sem különböztek a fasiszta éra jogfosztó zsidótörvényeitől. Ezeket szentesíti jóváhagyólag a most készült falragasz, amikor magyar családok ezreinek karhatalmi segédlettel végrehajtott, erőszakos elhurcolását szülőföldjükről úgy állítja be, mintha önként, békésen „elmentek, vagy kitelepültek" volna. „Az erőszakos magyarosítás következményeit eltávolítani igyekvő reszlovakizálás" védtelen, a hatalomnak teljesen kiszolgáltatott, magukat meggyőződéssel magyarnak valló emberek nyakára tett kés volt, jelszava pedig szlováknak vallod magad, vagy téged is hontalan földönfutóvá teszünk, mint annyi sorstársadat .Ki és min gondolkodjon el? Kinek mit akar sugalmazni ez a förmedvény? A magyaroknak - megfélemlítésként azt, hogy teljesen rendben lévő volt, amikor barmokként bevagonírozták őket, csak az a baj, hogy nem sikerült eltranszportálni valamennyiüket mind egy szálig? És a szlovákoknak vajon mit? Ami a legfólháborítóbb, a falragaszt a kisebbségi kultúrák fejlesztésére elkülönített pénzből az SZK Kulturális Minisztériuma Pro Slovakia Alapja finanszírozta, neve ott díszeleg jól láthatóan a bal sarokban. A szöveg szerzője Mojmír Benža, a Szlovák Tudományos Akadémia (!) Etnológiai Intézetének munkatársa. Mint a plakátot kinyomtató Kubko-Goraí kiadó igazgatójától, dr. Kubántói sikerült megtudni, ezer példányban készült, 33 ezer koronás költséggel. (A jelenlegi árrelációkat tekintve ez az alacsony összeg valószínűtlen - a szerk. megj,) Állítása szerint most készül spanyol, angol, német és francia nyelvű változata, ezek röplapok formájában hivatottak külföldre - többek között Strasbourgba eljutni. Jó lenne, ha a magyar képviselők még idejében magyarázó szöveget is szerkesztenének hozzájuk, hadd tudják pontosan a címzettek, miről is van szó. ZALABA ZSUZSA A Párkányi Városi Művelődési Központ a Városi Képzőművészkör megalakulása 15. évfordulójára kiállítást rendezett a városi Galériában. A huszonegy kiállító munkái között szép számban akadtak táj festmények, tájrajzok (alkotóik: Barta Gyula, Frank Miklós, Gróf Lajos, Győrik István, Janiga József, Kocsis Ernő, Lábik János, Pšenák Erzsébet, Simonyi Lajos, Škuta Ferenc, Tóth Magdolna, Várszegi László), s meglepően gyarapodott a fotók száma is (alkotóik: Barta Gyula, Gonda László, Könözsi István, Németh László). Szimbolista jellegű, sajátosan egyéni és egyedi látásmódot tükröző képalkotásoknak is örvendhetett a nézelődő (gazdái: Bugyács Sándor, Pálmai László, Peter Skala), mi több, a csapat egyetlen szobrásza (Magyar György) is képviseltette magát apró figurális palasztikáival. A tárlaton csipkeveréssel készült munkák is helyet kaptak, Ľudovít Bázlik különös szenvedélyének, kézügyességének köszönhetően. A város Képzőművészkörét tizenöt évvel ezelőtt Gerstner István, Lábik János, Brigan Dezső, Pšenák Erzsébet, Bugyács Sándor és Nagy László hozták létre. A kör létrejötte és működése hosszú évek óta a város jelen tős kulturális értékét képezi. Eredményeik, tehetségek, erőt sugárzó igyekezetük több mint hobbi, több mint szórakozás. Alkotásaik szerény, egyben éles tükrei a városnak, környékének, az ott és körülötte zajló világnak, mindannyiunknak. A harmadik felvonás testőrpapucsos jelenetében Petrécs Anna (A színésznő) és Boráros Imre (A színész) (Szabó László felvétele)