Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)
1996-10-23 / 248. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 23. KOMMENTÁR Szivarcsikk TÓTH MIHÁLY A levert forradalmak szívszorító következménye, hogy közkatonái az utolsó barikád feladása után még évtizedekig találgatják a „mi lett volna, ha győzünk"-re a feleletet. Tájainkon különösen ritka madár a győztes revolúció, és ennek következménye, hogy akik komolyan gondolták, fel-feltesznek társadalomtudósok által történelmiedennek minősíthető kérdéseket. Krúdy Gyula arról ír egyik, kevésbé ismert művében, hogy úgy 1890 táján hogyan múlatták napjaikat az 1848-as magyar szabadságharc oroszlánjai, Damjanich, Klapka, Bem apó meg a többi hadvezér egykorfközvitézei. A tudósítás már csak azért is fölöttébb hiteles, mert Gyula úrnak még csak a fantáziáját sem kellett igénybe vennie. Ugyanis nagybátyja, Krúdy Ádám negyvennyolcas honvéd százados volt az egykori hősök befogadására létesített szegényház parancsnoka. Azt írja Szindbád megálmodója, hogy a kiegyezés után oly magasra csapott a honfiúi és honleányi érzelmek lángja és a szabadságharc névtelen hősei iránti tisztelet, hogy a főváros úri közönsége elhatározta, a szivarcsikkeket szervezetten összegyűjti a honvédmenhely agg veteránjai számára. így történhetett meg - ez már az én Idtalációm -, hogy a piski, a nagysallói vagy a branyiszkói hősök a „mi lett volna, ha győzünk"-ről morfondírozva nemcsak azt latolgatták, Kossuth vajon adott volna-e a parasztnak földet, a munkásnak pedig megbecsülést, hanem azt is, vajon a kormányzó szivart utalt volna-e az elaggott hősöknek büdös szivarcsikk helyett. Megválaszolhatatlan kérdés. Mint ahogy arra sincs hitelt érdemlő felelet, hogy mi történt volna, ha nem úgy végződnek az 1918-1919-es forradalmak, ahogy végződtek. Mert ki tudja megmondani, mi történt volna, ha Horthy Miklós hóhérlegényei és böllérkéssel több száz embert kiherélő fogdmegjei helyett polgári szemléletű politikusok kezébe kerül a hatalom? Talán nem bukkan fel Gömbös Gyula, és talán nem követi őt logikusan Szálasi. Talán... Csupa megválaszolatlan kérdés, amely minden magyart foglalkoztat, ha Magyarországon él, ha máshol. 1956 névtelen hősei 40 esztendeje naponta felteszik a kérdést. Emberarcúvá sikerült volna tenni a szocialistának csúfolt kísérletet? Netán nyugati típusú kapitalizmus jött volna létre Rákosi rendszerének romjain? Vagy visszatértek volna a kakastollasok? A kérdés most már örökre megválaszolatlan marad. Egyetlen dolog van, amit biztosan tudnak: mostohán bánik velük a hatalom. Az is mostohán bánt velük, amelyik 1956 örökösének nyilvánította magát 1989-ben, és a jelenlegi sem tudja megoldani, hogy akiknek 1956 és 1989 között kussolniuk kellett, például szoba-konyhába költözhessenek a mosókonyhából. A legtöbb forradalmárnak tehát marad a „szivarcsikk"... JEGYZET A méltóság forradalma KÖVESDI KÁROLY Bármily hihetetlenül hangzik is, tény és való: az íróasztalom sarkán egy üveg vízben darvadozó, a nyár elején száráról levágott kínairózsa-hajtás egyszerre csak kihúzta magát, és virággal lepett meg bennünket. Két napja járunk csodájára, hogy a gyökerétől megfosztott, vízen kívül mással nem táplált növénydarabka dacosan kibuggyant virágának a képét átfotografáljuk a tudatunkba. Hiszen ez szinte hihetetlen: hónapok óta föld és gyökér nélkül, lemetszve - és épp most! S miközben nézzük, jönnek az áthallások, szétszűrődések, keresztülkaffogások a tévé hangjai által: megint tülekednek a politikusok '56 igazáért. Vagyishogy frászkarikát azért. Tudjuk jól, miért. S miközben dacosan vagy lehajtott fejjel távoznak az escéhás kezdőbetűs „sikeremberek", s mialatt a régi garnitúra szinte mindenüvé szétszivárgott gazdasági oligarchái nagy vehemenciával szívják el a tápanyagot a társadalom jobb sorsra érdemes növényeitől és virágaitól, az ember önkéntelenül arra gondol: ezúttal, urak és elvtársak, úgy istenigazából egyikük lelkiismeretére sem bíznám ezt az egy szál növényt. Sok nyárnak, ősznek kell még eltelnie, hogy a történelmi igazság tiszta és sallangmentes, mindennapi és közhasznú igazsággá váljék, s az igazságosztás kizárólagosjogának viszkető fekélye leforduljon a magyar társadalom beteg testéről. Bocsánat: lábadozóról. Mert a remény azért megmarad. De azt, félő, hiába keressük magunk között. Talán a fiaink, a fiaink fiai megértik, ha a mi korunk szótárának szavai megkopnak: mit jelentett a magyar ötvenhat Európa közepén. Aztán persze fölfedezzük, hisz nincsenek csodák, hogyan bokrosodik ki alul, az üveg alján, a levágott, táptalajától megfosztott növényke fehér, szinte áttetsző hajszálgyökérerezete, amit nem vettünk észre. Pedig ott volt. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kutatások, viták Magyarországon 1956 tárgyilagos hazai és külföldi értékeléséről Szabadságharc, forradalom vagy más? Alábbiakban annak a rövidített tanulmánynak a 2. részét közöljük, amelynek szerzője a magyar forradalom aktív résztvevője, az '56-os Intézet munkatársa. Az 1. rész tegnap jelent meg. LITVÁN GYÖRGY Az „ötvenhatos" közvélemény rendkívül megosztott, és zömmel idős, többszörösen meghurcolt és mára erősen megkeseredett emberekből áll. 1989-ben, 33 évi rettegés és megaláztatás után, rájuk köszöntött a nem várt csoda, 1956 feltámadása, majd jött a keserű csalódás, mert eszményeik és személyes reményeik nem váltak valóra. 1956 ugyanis - a szabadságjogok követelését leszámítva - sem baloldali, sem jobboldali áramlataiban nem volt li berális forradalom, az új magyar demokrácia viszont többszínűségében is a liberális jogállamiság jegyében indult, s nem tudott mit kezdeni a feltámadt munkástanácsokkal vagy nemzeti egységszervezetekkel. Az egykori szabadságharcosok pedig többnyire inkább megismételni vagy ünnepelni szerették volna a múltat, nem pedig igazán megismerni. A történeti vagy szociológiai elemzést sokan egyenesen sértőnek, szentségtörőnek érezték (és érzik) az 56-os harcok ábrázolásánál. A történetírás és a politikatudomány nem egységes, hanem legalább három irányzatra tagolódik. A legendás-romantikus felfogás, amely főként a rendszerváltás utáni első évekre jellemző, 1944-45 óta szentek és ördögök küzdelmeként fogja fel a magyar történelmet. Eszerint a szovjet megszállókkal szembeni egy évtizedes aktív és passzív össznépi ellenállás vezetett el a fegyveres felkeléshez, amelyet e jellegzetesen konzervatív nézőpont képviselői hangsúlyozottan nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak neveznek. Mindszenty bíboros hangsúlyozta nevezetes november 3-i rádióbeszédében: nem forradalomról, hanem szabadságharcról van szó. Az ő felfogása szerint ugyanis egy függetlenné vált Magyarországnak egyszerűen vissza kellett volna térnie az 1945-ös szovjet megszállás előtti legitimitáshoz és társadalmi rendhez. Vele ellentétben az 1956-os szocialista és népi baloldal a forradalomtól egy minőségileg új társadalmi-gazdasági modell kiküzdését remélte. Akik 1989 után is ragaszkodtak a „forradalom" megjelöléshez, kevés kivétellel már nem az egykori forradalmi utópizmust, hanem a plebejus - mondjuk így: Kossuthcímeres - hagyományt akarták folytatni a konzervatív és jobboldali értelmezéssel szemben. Aligha szükséges bizonygatni: 1956 esetében a két megjelölés igazában nem ellentétes, s a kettő együtt fejezi ki teljesen az egykori törekvések és történések tartalmát. A másik, mondhatjuk, ellenkező végleten a politikai ellentétek és értékek relativitása, a forradalom erkölcsi és nemzeti lényegének csöndes lefaragása, elmaszatolása folyik, különösen az utóbbi időkben. Az 1956-ot egykor ellenforradalomnak bemutató társadalomtudósok azóta módosított felfogása szerint továbbra sem forradalomról van szó, hanem a szovjet és magyar pártállami hatalomgyakorlásban bekövetkezett „üzemi" vagy inkább „közlekedési balesetről", ráadásul éppen akkor, amikor a jármű már a helyes úton haladt. Ma már számos elkészült mű bizonyítja, hogy a tabukat nem ismerő, kíméleden elemzés és a világos, morális állásfoglalás ezen a kutatási területen sem záija ki egymást. Jó néhány hazai és külföldi elfogulatlan fiatal kutató is ezzel az egyszerre tárgyilagos, empatiOLVASÓ! LEVELEK Polgármestereink és a kultúra Nagyon sok polgármesterünk felismerte, hogy akkor hagyhat igazi értéket maga után, ha az általuk irányított község szellemi értékeit gyarapítja. Ezt elsősorban a hagyományok feltárásával, a történelmi események felidézésével lehet megvalósítani, ráadásul az ilyen jellegű rendezvényeknek egyben nemzetmentő értékük is van. Mert a jelenlegi, Mentsük meg a kultúrát! kezdeményezés ránk kétszeresen érvényes, hiszen mára már ellehetetlenítették a Csemadok működését, és színházaink önállóságát is elvették. Dániel Erzsébet Nána Meglepetések meglepetése Feleségemmel együtt meghívót kaptam a Paneuropa Huber Reisen Kft. kassai kirendeltségétől: előnyös, vásárlással és ízletes ebéddel egybekötött bártfai utazásra invitáltak bennünket. Regkus szemlélettel, módszerrel közelítette meg s ábrázolta igen sikeresen a lengyel és a magyar október eseményeit, dinamikáját. Sok vita folyt a forradalom közvetlen előzményeiről: vajon a pártellenzék és revizionista értelmiség szellemi-erkölcsi szabadságküzdelme vagy a végsőkig elkeseredett nép nyomása készítette elő a robbanást? Egyértelmű, hogy a kettő együtt, pontosabban az értelmiségi lázadás éppen a társadalom mély rétegeiben zajló folyamat artikulációja, az onnan jövő számonkérésre adott válasz volt. Ma már minden közvetlen érdektől vagy elfogultságtól mentesen megállapítható: az október 23-i, békésnek tervezett demonstráció után az események teljesen spontánul fordultak át forradalomba. Sokan úgy vélték, vagy vélik ma is, egyfajta szocialista vagy korrekciós forradalom volt, amely az 1947 (vagy csak 1948) után bekövetkezett diktatórikus, sztálinista torzulást akarta kiigazítani. Az angol Bili Lomax és sok nyugati baloldali társa egyenesen az első igazi szocialista munkásforradalomként ünnepelte. A '90-es években konzervatív oldalról erős érvelés indult meg amellett, hogy már az október 23-i „nincs elvtárs" kiáltás a Kossuth téren világossá tette, hogy a forradalmi közhangulat a szocializmusnak nemcsak kommunista, hanem minden formáját elutasítja, tehát polgári jellegű volt az alapvető célkitűzés. Úgy gondolom, középütt az igazság. Egyrészt az események előrehaladtával változtak a célok, illetve a polgári pártok és irányzatok csupán az utolsó napokban jelentkeztek. Másrészt nyilvánvalóan egymás mellett, párhuzamosan léteztek a közös ellenséggel szemben álló, de egymással is ütköző irányzatok. Ezt nyilván felszínre hozta volna a további szabad kibontakozás. gel elegáns autóbuszokkal percnyi pontossággal útra keltünk Kassáról, nyolc óra után Bártfán voltunk, és vagy százan beültünk a Zaba étterembe, ahol előadás kezdődött. Bejött az előadónő, köszöntött bennünket, elmondta az egész családfáját, az egyik csomagról levette a leplet, és mutogatta a különböző legkorszerűbb főző- és sütőedényeket, amelyek elkelnének minden háztartásban. Aztán a másik lepel alatt mixer volt minden hozzávalóval, ezt a csillagos égig magasztalta, kipróbálta, hogyan vágja fel a káposztát, hagymát, sárgarépát, uborkát... AmiTALLÖZÖ NOVÝ ČAS Apna Nagyová, a miniszterelnöki titkárság vezetője szabadsága letöltése után nem tért vissza munkahelyére, ehelyett három hónapos londoni tanulmányútra utazott, az értesülések szerint még vasárnap. Nagyová nem kapott felmondást, tehát Angliába a kormányfői titkárság vezetőjeként utazott. Még kérdéses, hogy visszatérése után mi lesz a sorsa: továbbra is Mečiar mellett marad-e, vagy új munkahelyet keres. Következő állásával kapcsolatban több hír is szárnyra kapott, egyik szerint Nagyová lesz a Markíza magántelevízió vezérigazgatója. Pavol Rusko, a Markíza jelenlegi vezérigazgatója a sajtóból értesült a hírről, és természetesen cáfolta. PRAVDA Jozef Prokeš, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke szerint a PER alapítvány által szervezett svájci szlovák - szlovákiai magyar konferencia közös zárónyilatkozatának aláírásával kompromisszum született, de a két fél véleménye több pontban különbözött, mint ahányban egyezett. Prokeš a területi autonómia és az etnikai szeparatizmus, valamint a budapesti magyar-magyar csúcs zárónyilatkozatánakegyértelmű elutasítását hiányolja a zárónyilatkozat szövegéből. Véleménye szerint ezt nem ellensúlyozza a szlovák állam iránti lojalitás kinyilvánítása, és a kormány bírálása is antilojális magatartásnak minősül. Az SZNP tiszteletbeli elnöke szerint az ellenzék természetesen bírálhatja a kormányt, de csak idehaza. Ha külföldön kritizál, az már nem egyeztethető össze az állam iránti lojalitással. SME Anna Zborovjanová, a 73 éves uzovcei (Kisszebeni járás) nyugdíjas alapos főfájást okoz orvosainak: egyszerűen nem találnak magyarázatot arra, miért van az idős hölgy valamennyi szerve a „másik" oldalon. A furcsa rendellenességre Anna néni 20 éves korában jöttek rá az orvosok, amikor először esett teherbe. Mint kiderült, szíve testének jobb, mája és epéje pedig bal oldalán van, és így tovább. Egyetlen szerve sincs a „rendes" helyén. Zborovjanová asszony ennek ellenére problémák nélkül éli életét - már hetvenhárom éve. A közelmúltban epeműtéten esett át. - Egy ideig eltartott, míg a sebész megtalálta az epémet, de aztán már minden rendben ment - mondta az idős néni. NÁRODNÁ OBRODA Július Binder, a Vízügyi Beruházó Vállalat igazgatója szerint a bősi vízerőmű négyéves zavartalan működése rácáfolt az ökológusok előrejelzéseire. Semmiféle katasztrófa nem történt a négy év alatt, sőt az erőmű kedvező ökológiai hatással van a természetre - nyilatkozta Binder. kor befejezte, hosszú várakozás után csigalassúsággal hozták a várva várt „ízletes" ebédet. Tésztaleves volt, s az volt benne a jó hogy meleg volt. A második fogáshoz többször is hozzáfogtunk, de csaknem hideg volt, a tészta pedig kőkemény. Mindenki hagyott belőle a tányéron. Hát azért ennyire becsapni a koros és sokat tapasztalt, megélt embereket, nem illő dolog. Viszont már előre bejelentették, hogy a jutányos bevásárlásból semmi se lesz, mert az üzletek zárva vannak vagy elköltöztek. Iván Sándor Kassa