Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-16 / 242. szám, szerda

10 NAGYSZÜNET ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 16. Milyen jó lenne, ha lehetne barátokat vásárolni Őszinte vallomás AKTUÁLIS Nyitott kapuk hete A Komáromi Ipari Középiskola október 2l-e és 25-e között tartja meg a Nyitott kapuk hetét, amikor is minden - az iskola felé kacsintgató alapiskolás - diák meglátogathatja az iskolát, és eldöntheti, ott kívánja-e eltölteni •életének további 4 évét, vagy inkább tovább keres. Az iskola igyekszik ügyesen becsalogatni a diákokat. Minden olyan alapsuliból, ahol van érdeklődés, az ipari suli autóbuszban importál gyerekeket. Menj el Te is! Sportnap és gólyabál A Somorjai Magyar Tannyelvű Gimnázium október 30-án nagy banzájra készül. Egyszerre tartanak a gimnáziumban sportnapot és gólyabált. Az öt tanítási óra után mindenki kedvére sportolhat és megismerkedhet az elsősökkel, az ún. szecsókkal, gólyákkal. Jó szórakozást! Focimeccs Szikszón A Kassai MTG focicsapata október 19-én, szombaton a magyarországi Szikszón méri össze erejét a helybéli baráti gimnázium focicsapatával. A gimnázium diáksága már alig várja a nagy összecsapást. Vajon idén milyen eredménnyel végez a kassai csapat? A KFT együttes a szlovákiai sikerek után a hétvégén tartotta nagy visszatérő koncertjét a BS-ben. A Nagyszünetben végigkísértük az együttes koncertjeit. Most már csak drukkolnunk kell, hogy együtt maradjon a csapat. (Somogyi Tibor felvétele) 1996. október 18-tól képzőművészeti kiállítás a komáromi Jókai Színház előcsarnokában Esztergás Tibor, végzős képzőművész a gimiből TÓTH ERZSÉBET Gyakran olvasok arról, hogy milyen sokan élnek magányosan, barátok nélkül. Igazság szerint nékem sincs igazi barátom vagy barátnőm. Ha az életemet szakaszokra bontanám, minden szakaszban találnék valakit, aki közel állt hozzám: az óvodában, az általánosban vagy a középiskolában. Legtöbbjükkel még ma is tartom a kapcsolatot, de ezek a kapcsolatok már nem a régiek: felszínessé semmitmondóvá váltak. Gyakran elképzelem, milyen jó lenne, ha lehetne barátokat vásárolni. Egyszerűen bemennék egy boltba, és leadnám a rendelést az elképzelt barátról: hasonló legyen az érdeklődési körünk, hallgassa végig figyelmesen a problémáimat, esetleg tanácsokat is adhat, meséljen vicceket, jöjjön el velem moziba, kirándulni... Majd együtt nevetnénk a velünk megesett humoros történeteken: „Emlékszel IM-ANYAG Elvből nem teszek fel pénzt semmilyen szerencsejátékra. Lehet, hogy már palotát vehettem volna a nyereményből, de ezt a veszteséget vállalom. Pedig engem is vonzott az itt a pi" ros - hol a piros könnyűnek látszó nyerési lehetősége. Ám a vesztéstől való félelem kezdetben visszatartott. Később már nem volt rá szükség. Számtalanszor megálltam és figyeltem: megpróbáltam tippelni magamban, vajon melyik gyufásdoboz alatt lehet? Természetesen nem a beépített emberek - szép számmal akadnak közöttük nők is! - színészkedéseire voltam kíváncsi, hanem azokra a járókelőkre, akik hittek abban, hogy nyerhetnek. Bár időnként a szemem valósággal kigúvadt a koncentrálástól, de csak elvétve fordult elő, hogy helyesen gondoltam. Láttam hol kellene lennie a piros golyónak, és mégis a má, _sik alatt volt. ...Egy idő után nem bírtam tovább, s én is játszani kezdtem. amikor 5 évesen bohócok akartunk lenni? Bekentük egymást vastagon krémmel, mert nem tudtuk, mitől olyan fehér a bohócok arca... Ja, bocs, az nem te voltál. Téged most vettelek!" Gondolatban mindig ugyanott lyukadok ki: az új baráttal nem lennének gyerekkori emlékeim, sőt tinédzserkorom sem. Persze, tudom, az ember bármikor találhat magának barátot, de az igazit nem elég megtalálni, meg is kell tartani. Nem szabad, hogy a körülmények számítsanak. Mert talán pont ő volt az igazi, akivel együtt hallgattuk anyu szidását, amiért együtt elhasználtuk a krémjét. Vele 9 évesen szakadt meg a kapcsolatom, amikor új helyre költöztünk, új osztályba kerültem. Az volt az a körülmény, amely, sajnos, számított. Még most is gyakran elképzelem, milyen jó lenne, ha lehetne barátokat vásárolni, aztán mindig rájövök, hogy ez nem is olyan jó ötlet. Itthon a családommal és játékpénzzel, amit előzetesen szétosztottunk egymás között. Rövidesen sikerült is „megkopasztanom" őket, de a cél hiú ábránd maradt, mert nem tudtam rájönni a trükkre. Megfigyeltem idős néniket, akik kevéske nyugdíjukból fizettek drága tandíjat, láttam meglett embereket, akik a kezdeti vesztést követően a pénzük után futva mindenüket elvesztették, és akadtak fiatalok is, akik talán az áhított farmerre kapott pénzt hagyták ott. Egyvalamit azonban nem észleltem, pedig szerettem volna: azt, hogy ott bárki is nyerne. Nem nyert, mert esélyt sem adtak rá... Hogy eközben a zsebesek mit csináltak, azt sokan csak akkor vették észre, amikor valahol fizetniük kellett. Későn. Ha ilyet láttok, menjetek tovább! A legtöbb baleset ugyanis úgy kezdődik, hogy az emberek megállnak. Némelyiküket aztán sikerül belevinni a játékba és kíméletlenül becsapják: ezért vannak ott. Hiányzik ez nektek? (p.k.) 1996. október 18-án, pénteken este fél hétkor kerül megnyitásra a Jókai Színház előcsarnokában Esztergás Tibor képzőművészeti kiállítása. Tibor a Selye János Gimnázium negyedikes diákja, és látszólag olyan, mint Te vagy én... ÚJ SZÓ-INTERJÚ Körülbelül húsz képet fogunk kiállítani, minden stílusban, amit eddig megpróbáltam. Grafikától kezdve a cérnából ragasztott képeken keresztül a tűzzománcig. Készítettem kollázst is, sok stílust képvisel majd a kiállítás. Honnan jött a kiállítás ötíete? Maga az ödet a színházból, Alföldy Ica nénitől jött. Azt mondta, ha már itt van ez a szabad tér, és itt van egy ilyen tehetség, miért ne csinálnánk egy kiállítást. A szervezőmunkát Platzner Tibor látja el. Mióta foglalkozol képzőművészettel? Hatéves koromban íratott be édesanyám a képzőművészeti alapiskolába, azóta járok oda, Szilva József tanít. Most a második ciklus harmadik osztályát látogatom a gimnázium mellett. 1994 márciusában kezdtem el Kopócs Tibornál tűzzománcot tanulni. Úgyhogy folyamatosan tanulom a képzőművészetet. Hogyan kerül valaki képzőművészeti alapsuliba? Állítólag már az óvodában észrevették, hogy pislákol bennem valami. Azt mondják, amióta tudom fogni a ceruzát, azóta rajzolok. Szerintem az édesanyámtól örököltem ezt a készségemet. Ő ugyan nem fest, de festhetne. Kirakatrendezővolt. Mi leszel, ha nagy leszel? Szeretnék bejutni az iparművészeti főiskolára. Azon belül is a csomagolás-tervezés érdekelne, vagy a formatervezés. A közkedvelt iskolaújágotokba, a Kaktuszba is rajzolsz... Igen, az iskolában leginkább így tudom érvényesíteni az képzőművészeti tudásomat. Farkas tanárnő is segít azzal, hogy folyamatosan értesít a különböző képzőművészeti eseményekről... A tanulás mellett mikor van időd az alkotásra? Óra alatt is dolgozom. Mivel általában sokáig fönn vagyok, éjjel szoktam alkotni. Nagyon szeretek kísérletezgetni, szokadan alapanyagokból összeállítani valamit. Leginkább a grafikát szeretem. Általában van egy konkrét elképzelésem, aztán valami elkészül belőle. Eszembe jut, hogy lehetne másképp is, lehetne hozzá mást is rakni. Néha egészen más jön ki belőle, mint amit elképzeltem. Előfordul, hogy ödet nélkül leülök, megindul a kezem, aztán valami kijön belőle. Az osztálytársaim is elég gyakran megkérnek, hogy rajzoljak valamit. Megadott témára is szeretek rajzolni, de nem úgy, hogy mindent konkrétan meghatároznak. Kit szólítanak meg a képeid? Mindenkihez szólnak, és nagyon örülök, ha valakinek tetszik, és fölfedez benne valamit, ami neki szól. (kapcy) A legutóbbi Kaktusz címoldala. Kizárólag az iskolaújság részére Rasz Putyin néven rajzolta Tibor. Voltak, akik felkészülve indultak a versenyen, és bizony a gyengébb kategóriát is képviselték jónéhányan Dunaszerdahelyen futott az iskola KANOVITS ZOLTÁN Október másodikán, szerdán, immár másodszor került sor a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola szervezésében a „Fut az iskola" elnevezésű futóversenyre. A versenyben az iskola tanulói mérték össze erejüket több-kevesebb sikerrel. Á jutalom sem volt elhanyagolható, a legjobbak bőven adakozó szponzor jóvoltából kétnapos budapesti utazásra kvalifikálták magukat. A „kis maratón" a dunaszerdahelyi lunaparkban került lebonyolításra. Az indulókat négy csoportra osztották: fiatalabb lányok, idősebb lányok, fiatalabb fiúk, idősebb fiúk. A mezőny tagjainak céljai is különböztek. Voltak, akik felkészülve, komoly célokat tűzve maguk elé indultak, és bizony a gyengébb kategóriát is képviselték jónéhányan. Ide a tüdejüket, és egyben magukat is dohányfüsttel elég gyakran mérgező diákok tartoztak, és olyanok, akik egyszerűen nem vették komolyan a verseny értékét, s kocogtak egy jót. A verseny gyorsan és zökkenőmentesen ért véget. Egészében azért jó kis szórakozás volt ez mind a résztvevők, mind a nézők számára. Egy dolgot viszont hiányoltam. A senior kategóriát. Az lett volna csak az igazi show! Jövőre javasolni fogom az igazgatóságnak, hogy a tanárok részére is indítsanak futamot... Kíméletlenül becsapnak: ezért vannak ott Ha ilyet láttok, menjetek tovább!