Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-15 / 241. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 15. KOMMENTÁR , w i i Tisztes távolság GÁGYOR ALÍZ Félidejéhez érkezett a kormány. Akárhogy számoljuk is: a négyéves megbízatási időszakból már kettő letelt. A vissza­számlálás tehát megkezdődött. Ez elegendő ok arra, hogy a politika csinálói elgondolkozzanak. Kormánypárti és ellenzéki padsorokban egyaránt. Ellenzéki oldalon tapasztalni ugyan kísérleteket az összefo­gásra, a nagyobb együttműködés kialakítására, ám - mintha a két éwel ezelőtti választási kudarc nem lett volna elégé kiáb­rándító - csak szándéknyilatkozatok szintjén. A jelenleg egy mandátumot birtokló Demokrata Pált kezde­ményezte a közös ellenzéki választási koalíció létrehozását. Esetleg egy olyan megállapodás megkötését szorgalmazza Čarnogurskýékkal és Moravčíkékkal, amelyben leszögeznék, miként járnak el a választások előtt és után. Olyan megállapo­dásra törekszenek, amelyben kikötnék: bárhogy végződnek is a következő választások, nem lépnek koalícióra a jelenlegi kormánypártokkal. Ám a Demokratikus Unió mintha megrészegült volna a leg­utóbbi közvélemény-kutatások eredményeitől, egyelőre csak a lazább együttműködés kinyilvánítására hajlandó. A magya­rázat kézenfekvő: annak ellenére, hogy Moravčíkék eddig több övön aluli ütést kaptak a DSZM-től, máig nem vetették el teljesen annak a gondolatát, hogy szorosabbra lehetne fűzni a szálakat a DSZM-mel, ha az megszabadulna Mečiartól. Hasonló gondolatokat forgatnak a fejükben a baloldali Mi­gašék is. A kereszténydemokraták Dzurinda vezette szárnya is inkább valamiféle néppárt kialakítását tartja fontosabbnak, amelyben liberálisok és „nemzetiebbek" egyaránt helyet kap­nának. Egy közös vonása azonban van a DU és a Dzurinda ve­zette KDM-szárny törekvéseinek: a tisztes távolságtartás a magyaroktól. Egyelőre csak Ján Lángoš és demokratái lógnak ki e tekintetben a sorból. Talán akadnak követőik. JEGYZET Varázspálca r i r r r* • ff f es bőrfejűek VOJTEK KATALIN . Háľ istennek, beleférünk a normába. Nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak má­soknál. Ugyanúgy torzsalko­dunk, irigykedünk, kicsinyes­kedünk, mint mások. És ez jó. Nekem ugyan nem, de X.­nek, aki ott flangírozott Ko­márom Utcáin, de a nagygyűlésre nem ment el, bizonyára. X. ugyanis nehez­telt. Nem ő lett a regionális lap főszerkesztője, ez a szív­fájdalma, amely mellett el­törpülnek az országos bajok. Köszöni, ő nem kér a nagygyűlésből, mi köze hoz­zá. Belőle sem kért a magyar regionális sajtó, hagyjanak hát neki békét, ő már nem is magyar. Zulu, hottentotta vagy szingaléz, mert azok még talán meg tudják becsül­ni nem mindennapi képessé­geit. Ingyombingyom község lakói is neheztelnek, ezért ők sem mentek el a nagygyűlésre. Majd ha fagy. Nekik bánatuk van. Amióta a helységnév­táblák körüli csatározások idején lezárták az Ingyom­bingyom felé vezető közúti forgalmat, ferde szemmel néz rájuk a hatalom. Csakis ennek köszönhető, és nem másnak, hogy a helyi szövet­kezet szétesőfélben van. Itt állnak, maholnap nem lesz munkájuk, és a Magyar Koa­líció az ujját sem mozdítja. Pedig csak el kellene jönniük a magyar nemzetiségű hona­tyáknak Ingyombingyomba a varázspálcával, hármat su­hintani, és nyomban gatyába rázódna a szövetkezet. De csak nem hozzák a varázs­pálcát a szégyentelenek, így az ingyombingyomiak sem hajlandók nagygyűlni. Már csak nem mennek el Komá­romba, hogy ők kaparják ki a magyar pártoknak a forró gesztenyét? Mert csak erről van szó, nem másról, a gesz­tenye kikaparásáról, mondo­gatják a bölcs ingyombingyo­miak. Ők már csak tudják. A tanítók is elmaradtak vala­hogy. Most a színházakról volt szó, nem az államnyelvű iskolai dokumentációról, hát majd megvárják, amíg az ok­tatás kerül napirendre. Hogy a kultúrához, amelynek meg­mentésére szólítottak fel a komáromi szónokok, az ok­tatás is hozzátartozik? Már ahol. Itt biztosan nem, mert külön­ben tudtak volna róla. Nem baj, ott voltak helyettük a magyar szkinhedek. Zász­lóval felszerelkezve, feketé­ben, ahogy a bőrfejűekhez il­lik, csöndben, fegyelmezet­ten, meglepően jólnevelten. Kisebbségi szkinhedek. Ez valami unikum. Biztosan szeretik a kisebbsé­geket, a hátrányos hely­zetűeket, már csak helyzet­azonosságuk mián is. Eljöt­tek demonstrálni, hogy van­nak. Hogy nekünk is vannak szkinhedeink. Mert mi sem vagyunk különbek másoknál. Nem vagyunk rosszabbak, de jobbak se. Háľ istennek? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338), Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását, engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszáma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Mai Jancsi és Juliska-mese: - Ha elszórjuk a fogamzásgátlót, biztosan visszatalálunk... (Krenner István karikatúrája) Dominik Hudec szerint a szlovák időszámítás 1347 éve kezdődött Kecskére káposztát? Így van ez, amice, szomo­rú, de való: 1996-ban kell megtudnunk az igazságot! Az egyetlen „igazi" forrás­ból, Dominik Hudec Nagy tévedés: Nagymorávia című könyvéből. CSÁKY PÁL A jobb ízlésűek akár sorozatos harakirit is elkövethetnének, hi­szen minden, amiről eddig úgy hitték, hogy valós, Hudec úr állí­tása szerint tudatos hamisítás; s arról derül ki, hogy megfelleb­bezhetetlenül igaz, amiről eddig azt a leglázasabb álmaikban sem merték gondolni. A könyvet természetesen az egyéb pornográfiát is felvállaló, 1, azaz egy veretes szlovák koro­náért privatizált Neografia nyomta ki, s kiadója nem más, mint a huszonkettedik század szellemi nívóján gondolkodó és tevékenykedő Matica slovenská. A könyv az új szlovák történe­lemszemlélet alapjait próbálja felvázolni nagyon sajátságos módon, előre is sejtetve, mi vár­na történelemkönyveinkre, ha a Maticáról szóló törvényt a parla­mentbe benyújtott formában fo­gadnák el. A könyv kiadását ­minő véletlen! - egy másik FIu­dec támogatta, akit néhányan valamilyen fatális félreértés folytán kulturális miniszternek hisznek. Mivel nincs mód rá, hogy végig­csemegézzük a könyv abszurd­nál abszurdabb állításait, kezd­jük a medvénél: Kelet-Közép­Európában természetesen min­den, ami él és virul, hamisítatlan szlovák gyökereken teszi azt. A szerző nem csodálkozik azon, hogy mi, magyarok nemigen hangoztatjuk kultúránk, szó­készletünk, politikai és gazdasá­gi műveltségünk szlovák gyöke­reit, mert mi - szerinte - olya­nok vagyunk, hogy köszönet nélkül vettük el azt. Megdöb­bentő azonban szerinte, milyen hálátlanok a csehek, lengyelek, ukránok, oroszok, bolgárok, szerbek és horvátok, akik szin­tén rengeteget kaptak az ószlá­voktól. A szerző nem habozik, és a könyv 52. oldalán kerek perec kimondja: „A szlovákság tehát Kelet- és Közép-Európa legöre­gebb nemzete. A szlovák időszá­mítás 1374. évében élünk!" A kiadványból megtudjuk, hogy eddig nem csupán a cseh, ma­gyar, hanem a német, lengyel, angol, amerikai és egyéb gyanús nációból való történészek is vagy rosszul tudtak, vagy rosszul magyaráztak mindent. Szamo frank kereskedő termé­szetesen szlovák volt, az ő „biro­dalma" adja az alapot az időszá­mításhoz, Nagymoráviát pedig a csehek találták ki, csupáncsak azért, hogy elhomályosítsák ve­le a szlovák történelem dicsősé­gét. Szlovákok voltak az avarok, természetesen szlovákul írt és prédikált Cirill és Metód is - s most már csak attól tartok, nem kap-e a szerző hajba Zora Laza­rová asszonnyal vagy Augustín Marián Húskával, aki a szlovák parlamentben több alkalommal is nyíltan nem holmi 1347. évről, hanem bátran és egyene­sen 1500 éves szlovák történe­lemről beszélt. S ha valaki úgy gondolja, túlzó ez az írás, olvassa el az ISBN 80­85186-75-6 szám alatt megje­lent kiadványt. Egyet tanácso­lok: ne este, lefekvés előtt tegye. Garantálom, hogy vérének adre­nalinszintje a többszörösére ug­rik majd. A jó ízlésű olvasónak az égnek áll a haja a könyv állításaitól. A korrekt szlovák történészeknek viszont - attól tartok - ki is hull tőle. PRAVDA Peter Bisák privatizációs minisz­ter szerint a vagyonalapi kötvé­nyekkel való kereskedés engedé­lyezése helytelen volt. A gazda­sági minisztérium szóvivője a Nafta Gbely állami vállalat priva­tizálását kritizálta. Mečiar kor­mányfő kijelentette, hogy Milan Rehák, a Nemzeti Vagyonalap al­elnöke áll egy felvásárló cég hát­terében, amely ötezer koronáért vásárolt vagyonjegyeket. Még­sem várható változás, az állami vagyon szétlopása tovább folyta­tódik. Legfeljebb néhány sze­mélycserére kerül sor a Nemzeti Vagyonalapnál. NOVÝ ČAS Már a vasfüggöny lebontása óta próbálkoznak szlovák állampol­gárokvért adni külföldön, termé­szetesen jó pénzért. Szlovákiá­ban 200 koronát kap a véradó, ami tápanyag-utánpótlási célra szolgál. A külföldi véradást azon­ban a Vöröskereszt szervezi, így természetesen ingyenes. Az egy­kori keleti blokk állampolgárai csak a magánklinikákon járhat­nak sikerrel, amelyek a vérban­koktól vásárolnak vérkészítmé­nyeket, borsos áron, ezért szá­mukra megfelel a keleti olcsó vér. SME Azok a cégek, amelyek a Turóc­szentmártoni Járási Hivataltól kapnak megrendelést, vagy meg­nyernek egy pályázatot, forgal­muk 3-5 százalékát kénytelenek a helybeli Omega kft. számlájára átutalni. A társaságot a DSZM já­rási szervezetének néhány ve­zetője hozta létre. Egy vágbesz­tercei építővállalat a napokban feljelentette a járási hivatal ve­zetőjét, mivel annak ellenére, hogy a cég megnyerte a helyi nyugdijasotthon felújítására kiírt pályázatot, a megrendelést másik cég kapta. PRÁCA Az Apollo egészségbiztosító igaz­gatója szerint a biztosító tarifa­rendszerében eszközölt változta­tások nem a betegek és az orvo­sok ellen irányulnak. Éppen el­lenkezőleg: azért került sor rájuk, hogy további, extra szolgáltatá­sokat nyújthasson az Apollo. Az igazgató szerint néhány fogorvos havonta annyi számlát küldött a biztosítónak, hogy a feltüntetett kezelések időigényességének is­meretében azokat aligha végez­hette el pontosan és szakszerűen. Olvasóink nagy része dicséri a nemrég megújult Új Szót, de szerkesztőségünk kapott kritikát is Tömör és tetszetős az átalakult lap Máig tucatjával kaptuk a leveleket és a telefonokat az Új Szó tartalmi szerke­zetének és grafikai arcula­tának átalakításával kap­csolatban. Ezúton mon­dunk köszönetet a sok di­cséretért és a néhány kriti­kai észrevételért is. Össze­állításunkban az utóbbiak­nak adtunk nagyobb teret. Gratulálunk Nagyon megörültünk a tömör és áttekinthető olvasmányok­nak. A mai kor emberének tény­leg valami ilyesmire van szüksé­ge. Az viszont meghökkentett bennünket, hogy októbertől ho­roszkóp is van a lapban. Ezt a helyet talán értelmesebb dol­gok közlésére lehetne felhasz­nálni. Bodó Imre és Katalin Komárom Ameddig lehet Amióta megjelenik az Új Szó, állandó előfizetője vagyok. Is­ten különös segítségével most töltöttem be 88. életévemet, ma is naponta olvasom kedvenc na­pilapomat. Ne tűnjék szerényte­lenségnek, de elég igényes va­gyok, hiszen még most is három német magazint és több magyar folyóiratot is járatok, az itt meg­jelent írásokkal a megújult Uj Szó számos cikke egyenértékű. Örültem, hogy végre a rá­dióműsort is közlik, s jóleső ér­zéssel fogadtam a lap tet­szetősebb küllemét. Ameddig lehet, naponta elolvasom napi­lapunkat. Hoch Ferencné Zsarnó Erkölcsi kötelességünk A mi családunkban az Új Szó so­hasem hiányzott. Kislány ko­rom óta természetesnek vettem hogy a lapot mindennap elhoz­za a postás. Miután férjhez mentem és új családot alapítot­tam, természetesnek tartottam, hogy mi is megrendeljük egyet­len magyar napilapunkat. Örül­tem azoknak a lényeges válto­zásoknak, amelyek az Új Szót október l-jétől jellemzik. Hiá­nyolom viszont, hogy a Felkíná­lom rovat kimaradt a szombati számból. Slávik Erzsébet Hidaskürt Ami hiányzik A grafikai elrendezés valóban nagyon modern, az oldalak át­tekinthetőbbek, egyszóval na­gyon elégedettek lehetnek az olvasók, és így önök is. A régi, megszokott olvasmányokat most is megtalálom, egyet kivé­ve, az eseménynaptárt. Bizony voltak olyan idők is, amikor a sport mellett ez volt az egyetlen rovat, amit naponta elolvastam,. talán ezért hiányzik annyira. Ennek a kisrovatnak találhatná­nak helyet. Gönci Csaba Csenke Felemás érzésekkel Valamilyen keménypiacos szempontok alapján tervezték meg a lap tördelését, ám a szempontok közül nem érvé­nyesült az, hogy egyetlen szlov­ákiai magyar napilapot újítanak meg, amelynek olvasói szerin­tem nem kutyafuttában, kapko­dva olvassák a friss híreket, ha­nem kényelmesen hátradőlve rászánnak egy fél órát, hogy megismerkedjenek az elemző írásokkal, a kommentárokkal. Remélem, ezek az írások ezután sem hiányoznak majd. Sok min­den változott a lapban, csupán az egyik szerkesztő úr változat­lan, akinek változatlanul bögyé­ben vannak a Magyar Koalíció együttéléses képviselői. Száraz Dénes Érsekújvár Szebb az új köntös Gratulálok az Új Szó új köntösé­hez, amely sokkal szebb és von­zóbb, mint a régi. Tetszenek a sokoldalú, változatos és tömör cikkek. Remélem, hogy a meg­szépült köntös és a megújult tartalom révén megfiatalodik az Új Szó olvasótábora is. Kaluz Katalin Somorja

Next

/
Thumbnails
Contents