Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-14 / 240. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 14. OLVASÓI LEVELEK Szőllőske szlovákosítására Ritkán vásárolom azt a „kitűnő" napilapot, amelynek a címoldalán a Lúč-Východoslovenské noviny van kinyomtatva. A múltkoriban véletlenül elolvastam benne Anna Pot'ková tollából A szőlőben a gyom ugyanolyan károkat okoz mint a „gyom" a parlamentben című cikkét. A szerző Szőllőskén, a 80 százalékban magyar nemzetiségűek lakta faluban elintézte, hogy a falu gyerekei otthon járjanak iskolába, óvodába. Ez nagyon szép cselekedet. Csakhogy a tanítási nyelv szlovák. Szép példa a hasonló faluközösségek asszimilációjára. Kormányunk, a Matica hálás lehet önnek (vagy volt). Ha ez így történne (történik) máshol is, akkor Slotáék mézesmadzag-taktikája hamarosan beválik. De én bízom benne, hogy ez nem így lesz. Vannak még, akik tudják, értik, hogy megmaradásunk, művelődésünk lényege a magyar iskolában rejlik. Megtanulni az államnyelvet minden szlovákiai magyar kötelessége, de asszimilálódni már nem. KELECSÉNYI KÁLMÁN Rozsnyó Az úthenger áldozatai A déli járásokban (Komárom, Érsekújvár, Dunaszerdahely) a járási hivatalokban dolgozó több száz magyar nemzetiségű állami alkalmazott esett áldozatul az e járásokban működő ún. akcióötösök demokráciát megcsúfoló, diszkriminatív tevékenységének. Ezeket a magyar nemzetiségű állami alkalmazottakat formailag a 222/1996 sz. törvényre hivatkozva - valójában azonban az aranyidai úthenger forgatókönyve szerint tették a szó szoros értelmében az utcára. Az új posztok betöltésénél nem szakmai kritériumok játszottak szerepet, hanem a pártállás. Kétségtelen bizonyítéka ennek az egyetemi és főiskolai végzettségű szakemberek jogászok, közgazdászok - elbocsátása. Az elbocsátottak közönséges politikai diszkrimináció áldozatai. Tímár Sándor Komárom Zsebből bankba IU8A.lrAJ.QS Néhány napja két és félezer koronát kínáltak a vagyonalapi kötvényekért a pozsonyi nagypiac körüli kocsmákban. Állítólag sör állt a közvetítők asztala előtt, ami két módon lehetséges: a kocsmatöltelékek a nagy alkalomban reménykedve állandóan a mellényzsebükben hordják a számlakivonatot, vagy pedig két borovicska között eszükbe jutott a szerződéskötéshez szükséges 12 és 9 jegyű szám. De a reakció sem maradt el. Másnap maga a kormányfő bírálta keményen a nép egyszerű fiainak vámszedőit. Két nappal később pedig a kötvénykereskedelmet bonyolító szervezet meglépte azt, amit már augusztus elején is megtehetett volna. Hétfőtől a kötvényért csak a központi, más néven Jumbo-számlán lehet fizetni, mégpedig legkevesebb 7500 (-80) koronát. Ezzel persze leáll a kötvénykereskedelem, de lehet, hogy tulajdonképpen be sem indult. Az első néhány hét alatt felvásárolt kötvényekről ma már tudjuk, hogy a bankkonszolidáció részévé váltak. Vagyis a közvetítők úgy vásárolták fel azokat ötezerért, hogy közben nem kockáztatták a velük való házalást, a köteget azonnal továbbadták hét és fél ezerért. Szerencséjük volt, mondhatnánk, hiszen ha a bankok által lenyelt százezer kötvény darabján csak ezer koronát nyertek, megalapozták a jövőjüket. Mivel azonban ebben az országban ilyesmi már egy ideje nem ' szerencse kérdése, valószínűbb, hogy újra csak egy nagy színjátékról volt szó, amelynek keretében a'százezerszer egy-másfél ezret zsebre tették azok, akiket valahol valakik erre kijelöltek. A biztos buli lezárultával azután jött a kocsma-VezérJumbo számla sorozat és átszervezték a dolgokat. A szigorítás után nehezen számíthatunk a szeptemberihez hasonló nagy kötvényfelvásárlásokra. Új színt jelenthet viszont a részvénykínálat. Ez már kész, csak éppen egy hete titkolják, ' így legalább nyugodtan csemegézhetnek belőle. A maradékon pedig majd marakodhatunk. KOMMENTÁR JEGYZET Szabályozott lcútmérgezés TÓTH MIHÁLY Tulajdonképpen lelkesednem kellene. A kormány lapja, a Slovenská Republika - azóta, hogy más lett a főszerkesztője - a korábbihoz képest kevesebbszer közöl egészoldalas összeállítást „spontánul" felháborodó olvasóinak tollából. Magyarként és demokrataként kétszeresen is lelkesednem kellene emiatt, hiszen a korábban megjelentetett olvasói leveleknek legalább a fele arról tudósított, hogy a délrszlovákiai magyarok hogyan veszélyeztetik a többségi nemzet bimbódzó államát, és arról szólt, hogy az agresszív magyarok a déli végeken miként nyomják el a béketűrésük végéhez közeledő szlovákokat. Azóta, hogy más lett a kormánylap főszerkesztője, egycsapásra elapadt a „spontán" felháborodást tükröző olvasói levelek áradata. Mondhatnám azt is, hogy csoda történt. Ha valamely távoli bolygóról pottyantam volna ide, a Duna bal partjára, e csodát a logika eszközeivel élve csak azzal tudnám megmagyarázni, hogy teljesen megváltoztak mind a szlovákok, mind a magyarok. Tehát hogy összeborultak, és sorra homlokon csókolták egymást, a kocsmákban, a gyárakban, a köztereken táncra perdültek és a meghatódottságtól fátyolos szemmel, a megrendültségtől mutáló hangon azt suttogják egymás fülébe: micsoda fatális tévedést követtünk el, hogy mi itt évtizedekig martuk egymást! Csakhogy nem távoli bolygóról érkeztem a világ e zugába. Tudom, hogy a dunaszerdahelyi, a galántai és a királyhelmeci szlovákok és magyarok pontosan ugyanúgy szeretik vagy nem szeretik egymást ma is, mint a Slovenská Republikában végrehajtott főszerkesztőváltás előtt. Hogy egyik napról a másikra oly erőteljesen csökkent a kormány napilapjának címzett, „spontán" felháborodást tükröző olvasói levelek száma, az csak azt bizonyítja, hogy szervezett, felülről irányított volt ez a spontaneitás. Talán akkor sem galoppírozom el magam, ha állítom: kormány által ihletett volt. Az is valami, hogy néhány hete már nem azzal traktálják a Republika szerkesztői és olvasóilevél-szervezői a nemzet egy jelentős részét, hogy milyen gonosz, rút és javíthatatlan ellenség a magyar. De éppen csak valami. Amíg nem intézményesítik Szlovákiában a kútmérgezés tilalmát, ismét csoda történhet, ismét megindulhat a Republika szerkesztősége felé a „spontán" olvasói levelek áradata. IP ll II ÍM Kí^wJ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa-politika - (5238338), Mislay Edit-kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijeszti a PNS, valamint a Media-print-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Pošta 12,1993. december 10-én. Engedély száma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A munkának szabjanak árat Mečiar a rádióban Nem a fellépésüknek kell radikálisabbnak lennie, hanem elsősorban az érdekvédelem taktikájának gendőnek, hogy az alapszabály körüli vita abban merült ki, hogy elutasították a konföderáció évi 10 000 koronás támogatását s a fejenkénti 16 koronás befizetésben állapodtak meg. Nem tetszett az sem, hogy a két nap során nem vetették fel a konkrét társadalmi, gazdasági visszásságokat vagy akár a szakszervezeti tevékenység során tapasztalt nehézségeiket. Azt például, hogy számos munkahelyen a munkál\ \ A munkavállalók érdekében gyakran késlekedés nélkül és keményebben kellett volna kiáll- >> niuk. ^ tatók tiltják, ellenzik a szakszervezetek megalakulását. Hogyan értékeli az előző vezetés munkáját? Szerintem a konföderáció sokat tett a szociális béke megteremtéséért, noha lehet, hogy nem a legjobb taktikát választották. Azt hiszem, a munkavállalók érdekében gyakran késlekedés nélkül és keményebben kellett volna kiállniuk. Az erőteljesebb érdekképviselet hiányában csökkent a szakszervezeti tagok száma is. Eredménynek számít viszont az, hogy egységesek maradtunk. Magyarországon például hét konföderáció működik, s úgy érzik, egy szervezetbe tömörülve ütőképesebbek lennének. Az ön megválasztását követően a plénumban ülő baloldali vendégek elégedetten nyugtázták: miénk a szakszervezet. Melyik párthoz áll közel? - Egyikhez sem. Nem ismeri el a tartozást Indokoladanoknak és hozzá nem értőeknek nevezte szombati rádiónyilatkozatában Vladimír Mečiar kormányfő azokat a híreket, amelyek az egykori csehszlovák szövetségi vagyon felosztásával kapcsolatban jelentek meg az utóbbi napokban Csehországban. A cseh követelések hangoztatását az ott folyó választási kampány részének nevezte, illetve „Csehország a saját súlyos gazdasági gondjait szeretné látni Szlovákiában is". Az adósságot Szlovákia soha nem ismerte el, ezért szerinte az nem is létezik. Éppen úgy, ahogy a cseh kormány sem ismerte el a szlovák követelések jogosságát. Végezetül újra megismételte 1993-as ajánlatát, amely szerint bármiféle kölcsönös kártérítés nélkül lezárnák a vitát. Mečiar szerint ez szlovák részről nagyvonalúság. (TA SR) Ivan Saktor, a szakszervezeti konföderáció új elnöke megválasztását követően kijelentette: sejtette, hogy győzni fog. PÉTERFI SZONYA Miből sejtette? Mindhárman, akik jelöltettük magunkat az elnöki tisztségbe, győzni akartunk. Engem pl. több szakszervezeti szövetség jelölt, tehát jó ideje tudatosan készültünk a választásokra. Nem akartunk még egyszer úgy járni, mint három éwel ezelőtt a II. kongresszuson, amikor elhanyagoltuk a személyi kérdések megoldását. Mennyiben és miben kívánja ütőképesebbé tenni a szakszervezetet? Már a 2000-ig szóló program kidolgozásakor olyan emberekkel vettem magam körül, akik az újszerű munka, erőteljesebb fellépés hívei. Radikálisabban akarnak tárgyalni az érdekegyeztető tanács résztvevőivel is? Nem a fellépésünk lesz radikálisabb, hanem az érdekvédelem taktikája. Szerintem ne a radikalizmus, hanem a szakértelem legyen a szakszervezet névjegykártyája. És mert a nézeteinket eddig sem rejtettük véka alá, feltételezem, a kormány nem tapsol annak, hogy a konföderáció vezetőségébe új emberek érkeztek. Mi valamennyien azt akarjuk, hogy igazi partnerként kezeljenek bennünket, mind a kormány, mind pedig a munkáltatók részéről. Mivel kezdi el a ténykedését? A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat a munka árának tisztázása lesz. A külföldi tőke eddig úgy-ahogy azért áramlott Szlovákiába, mert a magas szakéretelem mellett a munkának alacsony ára volt. Ezen kell változtatni, ugyanis mindenkit az érdekel elsősorban, hogy mennyi van a borítékban. Közvetlenül a megválasztása után azt nyilatkozta, hogy a küldöttek biztosan sokat vitáznak majd a szakszervezetek új programjáról. Önt nem lepte meg társainak a passzivitása? Valóban nem tartom eleSzerintem ne a radikalizmus, hanem a szakértelem legyen a szakszervezet névjegykártyája. Archív felvétel - Nem elég, hogy savanyú az idei murcim, még ennek a szondának is pocsék mellékíze van... (Lehoczki István karikatúrája)