Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-14 / 240. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 14. OLVASÓI LEVELEK Szőllőske szlovákosítására Ritkán vásárolom azt a „kitűnő" napilapot, amelynek a címolda­lán a Lúč-Východoslovenské noviny van kinyomtatva. A múltkoriban véletlenül elolvas­tam benne Anna Pot'ková tollá­ból A szőlőben a gyom ugyan­olyan károkat okoz mint a „gyom" a parlamentben című cikkét. A szerző Szőllőskén, a 80 szá­zalékban magyar nemzeti­ségűek lakta faluban elintézte, hogy a falu gyerekei otthon járj­anak iskolába, óvodába. Ez na­gyon szép cselekedet. Csakhogy a tanítási nyelv szlovák. Szép példa a hasonló faluközösségek asszimilációjára. Kormányunk, a Matica hálás lehet önnek (vagy volt). Ha ez így történne (történik) máshol is, akkor Slot­áék mézesmadzag-taktikája ha­marosan beválik. De én bízom benne, hogy ez nem így lesz. Vannak még, akik tudják, értik, hogy megmaradásunk, művelő­désünk lényege a magyar iskolá­ban rejlik. Megtanulni az állam­nyelvet minden szlovákiai ma­gyar kötelessége, de asszimilá­lódni már nem. KELECSÉNYI KÁLMÁN Rozsnyó Az úthenger áldozatai A déli járásokban (Komárom, Érsekújvár, Dunaszerdahely) a járási hivatalokban dolgozó több száz magyar nemzetiségű állami alkalmazott esett áldoza­tul az e járásokban működő ún. akcióötösök demokráciát meg­csúfoló, diszkriminatív tevé­kenységének. Ezeket a magyar nemzetiségű állami alkalmazot­takat formailag a 222/1996 sz. törvényre hivatkozva - valójá­ban azonban az aranyidai út­henger forgatókönyve szerint ­tették a szó szoros értelmében az utcára. Az új posztok betölté­sénél nem szakmai kritériumok játszottak szerepet, hanem a pártállás. Kétségtelen bizonyíté­ka ennek az egyetemi és főisko­lai végzettségű szakemberek ­jogászok, közgazdászok - elbo­csátása. Az elbocsátottak közön­séges politikai diszkrimináció áldozatai. Tímár Sándor Komárom Zsebből bankba IU8A.lrAJ.QS Néhány napja két és félezer koronát kínáltak a vagyonalapi kötvényekért a pozsonyi nagypiac körüli kocsmákban. Állító­lag sör állt a közvetítők asztala előtt, ami két módon lehetsé­ges: a kocsmatöltelékek a nagy alkalomban reménykedve ál­landóan a mellényzsebükben hordják a számlakivonatot, vagy pedig két borovicska között eszükbe jutott a szerződés­kötéshez szükséges 12 és 9 jegyű szám. De a reakció sem ma­radt el. Másnap maga a kormányfő bírálta keményen a nép egyszerű fiainak vámszedőit. Két nappal később pedig a kötvénykeres­kedelmet bonyolító szervezet meglépte azt, amit már augusz­tus elején is megtehetett volna. Hétfőtől a kötvényért csak a központi, más néven Jumbo-számlán lehet fizetni, mégpedig legkevesebb 7500 (-80) koronát. Ezzel persze leáll a kötvénykereskedelem, de lehet, hogy tu­lajdonképpen be sem indult. Az első néhány hét alatt felvásá­rolt kötvényekről ma már tudjuk, hogy a bankkonszolidáció részévé váltak. Vagyis a közvetítők úgy vásárolták fel azokat ötezerért, hogy közben nem kockáztatták a velük való háza­lást, a köteget azonnal továbbadták hét és fél ezerért. Szerencséjük volt, mondhatnánk, hiszen ha a bankok által le­nyelt százezer kötvény darabján csak ezer koronát nyertek, megalapozták a jövőjüket. Mivel azonban ebben az országban ilyesmi már egy ideje nem ' szerencse kérdése, valószínűbb, hogy újra csak egy nagy szín­játékról volt szó, amelynek keretében a'százezerszer egy-más­fél ezret zsebre tették azok, akiket valahol valakik erre kijelöl­tek. A biztos buli lezárultával azután jött a kocsma-Vezér­Jumbo számla sorozat és átszervezték a dolgokat. A szigorítás után nehezen számíthatunk a szeptemberihez ha­sonló nagy kötvényfelvásárlásokra. Új színt jelenthet viszont a részvénykínálat. Ez már kész, csak éppen egy hete titkolják, ' így legalább nyugodtan csemegézhetnek belőle. A maradékon pedig majd marakodhatunk. KOMMENTÁR JEGYZET Szabályozott lcútmérgezés TÓTH MIHÁLY Tulajdonképpen lelkesednem kellene. A kormány lapja, a Slovenská Republika - azóta, hogy más lett a főszer­kesztője - a korábbihoz ké­pest kevesebbszer közöl egészoldalas összeállítást „spontánul" felháborodó ol­vasóinak tollából. Magyarként és demokrata­ként kétszeresen is lelkesed­nem kellene emiatt, hiszen a korábban megjelentetett ol­vasói leveleknek legalább a fele arról tudósított, hogy a délrszlovákiai magyarok ho­gyan veszélyeztetik a többsé­gi nemzet bimbódzó államát, és arról szólt, hogy az ag­resszív magyarok a déli vége­ken miként nyomják el a bé­ketűrésük végéhez közeledő szlovákokat. Azóta, hogy más lett a kor­mánylap főszerkesztője, egy­csapásra elapadt a „spontán" felháborodást tükröző olva­sói levelek áradata. Mond­hatnám azt is, hogy csoda történt. Ha valamely távoli bolygóról pottyantam volna ide, a Duna bal partjára, e csodát a logika eszközeivel élve csak azzal tudnám megmagyarázni, hogy teljesen megváltoztak mind a szlovákok, mind a magyarok. Tehát hogy össze­borultak, és sorra homlokon csókolták egymást, a kocs­mákban, a gyárakban, a köz­tereken táncra perdültek és a meghatódottságtól fátyolos szemmel, a megrendültségtől mutáló hangon azt suttogják egymás fülébe: micsoda fa­tális tévedést követtünk el, hogy mi itt évtizedekig mar­tuk egymást! Csakhogy nem távoli bolygó­ról érkeztem a világ e zugá­ba. Tudom, hogy a dunaszer­dahelyi, a galántai és a ki­rályhelmeci szlovákok és ma­gyarok pontosan ugyanúgy szeretik vagy nem szeretik egymást ma is, mint a Slo­venská Republikában végre­hajtott főszerkesztőváltás előtt. Hogy egyik napról a másikra oly erőteljesen csök­kent a kormány napilapjának címzett, „spontán" felháboro­dást tükröző olvasói levelek száma, az csak azt bizonyítja, hogy szervezett, felülről irá­nyított volt ez a spontaneitás. Talán akkor sem galoppíro­zom el magam, ha állítom: kormány által ihletett volt. Az is valami, hogy néhány hete már nem azzal traktál­ják a Republika szerkesztői és olvasóilevél-szervezői a nem­zet egy jelentős részét, hogy milyen gonosz, rút és javítha­tatlan ellenség a magyar. De éppen csak valami. Amíg nem intézményesítik Szlovákiában a kútmérgezés tilalmát, ismét csoda történ­het, ismét megindulhat a Re­publika szerkesztősége felé a „spontán" olvasói levelek ára­data. IP ll II ÍM Kí^wJ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa-politika - (5238338), Mislay Edit-kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Teijeszti a PNS, valamint a Media-print-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedély száma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A munkának szabjanak árat Mečiar a rádióban Nem a fellépésüknek kell radikálisabbnak lennie, hanem elsősorban az érdekvédelem taktikájának gendőnek, hogy az alapszabály körüli vita abban merült ki, hogy elutasították a konföderáció évi 10 000 koronás támogatását s a fejenkénti 16 koronás befizetés­ben állapodtak meg. Nem tet­szett az sem, hogy a két nap so­rán nem vetették fel a konkrét társadalmi, gazdasági visszássá­gokat vagy akár a szakszervezeti tevékenység során tapasztalt ne­hézségeiket. Azt például, hogy számos munkahelyen a munkál­\ \ A munkavállalók érdekében gyak­ran késlekedés nélkül és keményebben kel­lett volna kiáll- >> niuk. ^ tatók tiltják, ellenzik a szakszer­vezetek megalakulását. Hogyan értékeli az előző veze­tés munkáját? Szerintem a konföderáció sokat tett a szociális béke megteremté­séért, noha lehet, hogy nem a legjobb taktikát választották. Azt hiszem, a munkavállalók érdeké­ben gyakran késlekedés nélkül és keményebben kellett volna kiáll­niuk. Az erőteljesebb érdekkép­viselet hiányában csökkent a szakszervezeti tagok száma is. Eredménynek számít viszont az, hogy egységesek maradtunk. Magyarországon például hét konföderáció működik, s úgy ér­zik, egy szervezetbe tömörülve ütőképesebbek lennének. Az ön megválasztását követően a plénumban ülő baloldali ven­dégek elégedetten nyugtázták: miénk a szakszervezet. Melyik párthoz áll közel? - Egyikhez sem. Nem ismeri el a tartozást Indokoladanoknak és hozzá nem értőeknek nevezte szomba­ti rádiónyilatkozatában Vladimír Mečiar kormányfő azokat a híre­ket, amelyek az egykori cseh­szlovák szövetségi vagyon fe­losztásával kapcsolatban jelen­tek meg az utóbbi napokban Csehországban. A cseh követelé­sek hangoztatását az ott folyó választási kampány részének ne­vezte, illetve „Csehország a saját súlyos gazdasági gondjait szeret­né látni Szlovákiában is". Az adósságot Szlovákia soha nem ismerte el, ezért szerinte az nem is létezik. Éppen úgy, ahogy a cseh kormány sem ismerte el a szlovák követelések jogosságát. Végezetül újra megismételte 1993-as ajánlatát, amely szerint bármiféle kölcsönös kártérítés nélkül lezárnák a vitát. Mečiar szerint ez szlovák részről nagy­vonalúság. (TA SR) Ivan Saktor, a szakszerve­zeti konföderáció új elnöke megválasztását követően kijelentette: sejtette, hogy győzni fog. PÉTERFI SZONYA Miből sejtette? Mindhárman, akik jelöltettük magunkat az elnöki tisztségbe, győzni akartunk. Engem pl. több szakszervezeti szövetség jelölt, tehát jó ideje tudatosan készül­tünk a választásokra. Nem akar­tunk még egyszer úgy járni, mint három éwel ezelőtt a II. kong­resszuson, amikor elhanyagol­tuk a személyi kérdések megol­dását. Mennyiben és miben kívánja ütőképesebbé tenni a szak­szervezetet? Már a 2000-ig szóló program ki­dolgozásakor olyan emberekkel vettem magam körül, akik az új­szerű munka, erőteljesebb fellé­pés hívei. Radikálisabban akarnak tár­gyalni az érdekegyeztető ta­nács résztvevőivel is? Nem a fellépésünk lesz radikáli­sabb, hanem az érdekvédelem taktikája. Szerintem ne a radika­lizmus, hanem a szakértelem le­gyen a szakszervezet névjegykár­tyája. És mert a nézeteinket ed­dig sem rejtettük véka alá, felté­telezem, a kormány nem tapsol annak, hogy a konföderáció ve­zetőségébe új emberek érkeztek. Mi valamennyien azt akarjuk, hogy igazi partnerként kezelje­nek bennünket, mind a kor­mány, mind pedig a munkáltatók részéről. Mivel kezdi el a ténykedését? A legfontosabb és egyben a leg­nehezebb feladat a munka árá­nak tisztázása lesz. A külföldi tőke eddig úgy-ahogy azért áramlott Szlovákiába, mert a magas szakéretelem mellett a munkának alacsony ára volt. Ezen kell változtatni, ugyanis mindenkit az érdekel elsősorban, hogy mennyi van a borítékban. Közvetlenül a megválasztása után azt nyilatkozta, hogy a küldöttek biztosan sokat vitáz­nak majd a szakszervezetek új programjáról. Önt nem lepte meg társainak a passzivitása? Valóban nem tartom ele­Szerintem ne a radikalizmus, ha­nem a szakértelem le­gyen a szakszervezet névjegykártyája. Archív felvétel - Nem elég, hogy savanyú az idei murcim, még ennek a szondának is pocsék mellékíze van... (Lehoczki István karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents