Új Szó, 1996. október (49. évfolyam, 229-255. szám)

1996-10-11 / 238. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1996. OKTÓBER 11. KOMMENTÁR Szakszervezetlenség TÓTH MIHÁLY Hajmeresztő sajtóbravúr: tegnap, éppen 24 órával a szakszer­vezeti kongresszus megnyitása előtt terjedelmes első oldalas eszmefuttatást közölt a Práca Marián Andel tollából. A téma: milyenek legyenek a jövőben a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek. Ha tegnapelőtt valaki azt kérdezi tőlem, mi jellemző manapság a hazai szakszervezetekre, kapásból fel tudtam volna sorolni számos adatot. Például: az utóbbi három év alatt egyharmad­nyival csökkent a tagság létszáma. Vagy: az újgazdag üzemtu­lajdonosok többsége rövid úton kirúghatja azt az alkalmazot­tat, amelyiknek eszébe jut, hogy a műhelyben meg kellene szer­vezni az érdekvédelmet. Más: a munkások többsége legfeljebb csak hallomásból tudja, hogy egyáltalán még létezik szakszer­vezet; az érdekvédelmet most egy test nélküli vízfej testesíti meg, amely 1989 óta önmaga táplálásával van elfoglalva. Ma a fenti kérdésre ezt válaszolnám: szakszervezeteink álla­potáról mindennél többet elárul, hogy napilapjuk a kong­resszus előestéjén Marián Andeltől tudakolta meg a „hogyan tovább"-ot. Andel az ROH funkcionáriusainak egész nemzedékét nevelte arra (a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi iskolájá­ban volt tanszékvezető), hogy miként kell úgy szakszervezeti életet élni, hogy azt is elmondhassák a szocialista állam ve­zetői: vannak nálunk szakszervezetek, közben azonban egy pil­lanatig se kelljen a politikusoknak attól tartaniuk, szakszerve­zetként viselkednek a szakszervezetek. Andel, jelenleg a parlament alelnöke és a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, arra inti a kongresszus küldötteit, hogy küzdjenek a szakszervezeti egységért és függetlenségért. Mintha Vasil Bil'ak szájából hallanám ezeket az intelmeket. Mintha a pártállami évtizedek valamelyik mindent túllihegő főszerkesztője vette volna rá kongresszus előtti vezércikk írására valamelyik ROH­beli őskövületet. Kongresszust tart a szakszervezeti konföderáció. Rövidesen megtudjuk, véletlenszerű pillanatnyi rövidzárlat volt-e, hogy az érdekvédelmi napilap egy nappal a tanácskozás előtt Andelt szerepeltette tanácsadóként, vagy szándékos jeladás azok szá­mára, akiknek már 7 esztendeje el kellett volna tűnniük a süllyesztőben. Ma valóban szükség van az érdekvédelmi egy­ségre és függetlenségre. De nem úgy, ahogy azt a régi szakszer­vezeti boncok elképzelik. Sikerpénz, keletiesen KÖVESDI KÁROLY Megy a nagy szerecsenmos­datás a szomszédban. A szoci­alisták állítják, szó sincs párt­pénzekről, guruló milliókról. Jó szándékukat bizonyítandó a bűnbakot, a rejtélyes Márta asszonyt meg is hívták a par­lamentbe egy kis kvaterkára, Suchman urat pedig menesz­tik. Akinek becsületességé­hez, úgymond, nem fér két­ség. A kormány jó szándéká­hoz sem. Európa ez, ha valaki nem tud­ná, annak is az eleje! Nálunk pedig megy az alibista szö­veg: na ugye, milyen europé­er módon oldják meg Ma­gyarországon a helyzetet, míg minálunk... Fene tudja, ezúttal valahogy nem nyugtat meg a hazamutogatás. Mert való igaz, hogy nálunk a Suchmanok maradnak (be­csületességükhöz nem fér kétség), de még a Carlos-féle figurák is, akiknek a kezéhez vér tapad. Csak hát, magyar lévén, szíve­sebben hallanám, hogy a ma­gyar kormányzattól távol áll­nak a Tocsik-tolók. Egyenesen a lelkemet melengetné a tu­dat, hogy az olasz és a francia mintájú bundák elkerülik az anyaországomat. Mert Horn Gyula nem az én miniszterel­nököm, de azért a hülye ma­gyar aggodalom csak ott fész­kel bennem Magyarországért. Pláne ha látom a készülődést a télre, amely hosszú lesz, ke­mény és sokaknak reményte­lenül hideg. Sebaj, már pattog az üstök alatt a tűz, melegítik a jó levest a hajléktalanoknak, már mellesztik a libákat a nyomorultak, lakástalanok, csavargók, másképp élők ta­karójához. Akik ugyan több­szörösét teszik ki a fekhelyek­nek, a négyzetmétereknek, ahol meghúzhatják magukat, de hát szegény az eklézsia, s még egy szociálisan érzékeny szocialista kormány sem ren­dezhet dáridót a szerény ál­lamkasszából. Ha nem volnék rest, kiszámí­tanám, hány fekhely és leves telnék a legszegényebbeknek a sikerpénznek nevezett 800 millióból. Aki tud osztani-szo­rozni, megpróbálhatja: a sike­rek ellenére harmincezer haj­léktalan várja a telet Magyar­országon. Ez is közép-európai adat, igaz, elég keleties be­ütéssel... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342), Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338), Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel:5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, pos­tán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban.Terjeszti a PNS, valamint a Media-print-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava ­Pošta 12,1993. december 10-én. Engedély száma 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Rosszul emlékszik, papa! Hetven év fölött csak a városi tömegközlekedés ingyenes!... (Nemes Zoltán karikatúrája) Kire van szüksége Mečiar kormányfőnek a permanens választási küzdelemben? Igazságos demokrácia A modern demokratikus kormányzás egyik fő is­mérve, hogy a társadalom különböző rétegeinek, cso­portjainak, az ország régi­óinak igényeit igazságosan próbálja kielégítem, füg­getlenül attól, milyen a kormányt alakító párt vagy pártok szavazóbázisa. PETŐCZ KÁLMÁN Teljesen egyértelmű, hogy a je­lenlegi szlovák kormány nem fe­lel meg az igazságos kormány­zás eme kritériumának, mert bi­zonyos társadalmi csoportokat és bizonyos régiókat kiemelten kezel, mások igényeit pedig fi­gyelmen kívül hagyja. Ilyen mó­don a kormánykoalíció, ezen be­lül is elsősorban a DSZM perma­nens választási hadjáratot foly­tat. Ennek célja állandó „harcké­szültségben" tartani azt a körül­belül 40 százaléknyi választó­polgárt, aki a jelenlegi kormány­koalíció híve. így a szlovák sajátosságok miatt Vladimír Mečiar gyakorlatilag biztosra mehet a választásokon. Az ilyen kormányzási módszer egyik negatív velejárója, hogy a végsőkig megosztja az ország la­kosságát. Ennek a megosztott­ságnak a mélyítésében Mečiar egyik fő eszköze az értelmiség és a magyarok elleni hangulatkel­tés. Ezekre a társadalmi csopor­tokra ugyanis az ő megítélése szerint választási szempontból nincs szüksége, illetve többet hoz neki a konyhára, ha negatív kampányt folytat ellenük, mint hogyha megpróbálná őket meg­nyerni. A felsőfokú végzettségű értelmiségiek aránya Szlovákiá­ban alig több mint 6%, a magya­rok aránya pedig mintegy 11%. Mečiar és csapata ügyesen ki­használja azt, hogy a kommu­nizmus idején teljesen deformá­lódott az értelmiség és a széle­sebb néprétegek közötti vi­szony, degradálódott az értel­miség társadalmi szerepe, meg­becsülése. Ami az úgynevezett magyar kártya szerepét illeti a jelenlegi kormány politikájá­ban, arról, úgy hiszem, nem kell külön értekeznem. A Szlovák Nemzeti Színház ügyét is szándékosan és mester­ségesen élezte ki a kormány. A kabinetnek, illetve Ivan Hudec miniszternek ugyanis tudnia kellett, hogy a színház társulata „edzett", sokat próbált társaság, amely képes megvédeni magát, illetve képes sokáig és kemé­nyen ellenállni. Eközben azon­ban vidéken az állami kulturális intendantúrák révén szépen lassan likvidálni lehet a függet­len kultúrát. Ugyanakkor a nemzeti színház társulatának ellenállása tovább fokozza a társadalom megosztottságát - a szlovákok nagy része ugyanis valóban Mečiarral és Hudeccel ért egyet ebben a kérdésben, a színészeket ingyenélóknek tart­ja, akik dúskálnak a javakban, és eközben beleavatkoznak a politikába. Ebben az országban csak akkor lesz igazságos demokrácia, ha az értelmiség és a „nép", a szlo­vákok és a magyarok ráébred­nek arra, hogy egymásra van­nak utalva, és eszerint is fognak cselekedni. Focus-felmérés: ha népszavazást tartanának Szlovákia EU- és NATO-tagságáról „Igen" az integrációra A Focus független közvélemény­kutató ügynökség szeptember második felében végzett felmé­rése során arról kérdezte a pol­gárokat, vajon részt vennének-e Szlovákia EU- és NATO-tagságá­ról tartandó népszavazáson, s ha igen, hogyan szavaznának. A fel­mérés tanúsága szerint az állam­polgárok többsége egértelműen az európai integráció mellett foglal állást, a népszavazáson részt vevőknek megközelítőleg a Hogyan szavazna/szavazott volna a népszavazáson? 19% szeptembere 1996 áprilisa igennel 58,5 52,8 nemmel 10,3 13,6 nem venne (vett volna) részt 19,7 18,3 a nepszavazason nem tudja (tudta), hogyan szavazna (szavazott volna) 11,5 15,3 (Adatok százalékban) 85 százaléka szavazna igennel, megállapítható, hogy Szlovákiá­Az áprilisi közvélemény-kutatás ban növekedett az integrációt tá­eredményeivel összehasonlítva mogatók száma, (ú) OLVASÓI LEVELEK Maris néni utazása Hónapokkal ezelőtt a közeli kis­városban intéztem ügyes-bajos dolgaim. Megérkezett az autó­busz, és a tömeg meglódult az aj­tó felé. Sorra vettük a jegyeket. Kis idő múlva azonban valami megállította a felszállást. Egye­sek zúgolódni kezdtek, különfé­le jelzőkkel illettek valakit. Az aj­tó felé tekintve egy fekete kendős, kicsit hajlott hátú, két kézzel kapaszkodó nagymamát láttam meg, aki igencsak igyeke­zett csillapítani a nyugtalanko­dókat. De látszott, saját erejéből már nemigen boldogul. Egy pil­lanatig tétlenül néztek egymásra az emberek, majd egy ötven év körüli férfi lépett oda, és segített a bajba jutotton. Maris néni, aki már maga mögött tudja a kilen­cedik ikszét, hiába kérte unokáit, hogy még egyszer vigyék el őt Párkányba. Hát fogta magát, és egyedül kelt útra. Kőhídgyar­matra értünk. Kis segítséggel ki­szállt Maris néni is. Vajon milyen erő, akarat vezérelte ezt a kilenc­venéves anyókát ilyen elhatáro­zásra, utazásra? Talán még egy­szer látni szerette volna gyer­mekkora városát, a Duna hídját, a nagy folyót... Vagy egy leány­kori emlék hívta vissza? Hinzellér László Szőgyén Népművészeti találkozó A zsitvabesenyói Csemadok­szervezet szeptember 29-én népművészeti találkozót rende­zett. Több neves csoport fellé­pett: a nagykéri ének- és tánc­csoport, a szimői ének- és citera­csoport, a kürti és az udvardi énekcsoport, valamint Szőny község (Magyarország) citeraze­nekara, illetve a helyi Csema­PRACA A szlovák kormány minden lé­pését figyelemmel kíséri a New York-i székhelyű, újságírók vé­delmével foglalkozó bizottság, mégpedig azért, mert a szlová­kiai sajtószabadság különbözik a szomszédos országokétól. ­Szlovákiában még létezik sajtó­szabadság, de a kormány né­hány tagjának kijelentéséből és magatartásából arra lehet kö­vetkeztetni, hogy visszalépés várható ezen a területen - nyi­latkozta Wiliam Orme, a bizott­ság elnöke. NOVÝ ČAS Peter Weiss, a Demokratikus Baloldal Pártjának parlamenti képviselője is rajthoz állt a hét végi kassai maratonon. A DBP alelnöke olyannyira biztos volt dolgában, hogy közeli barátjá­val fogadást is kötött: három óra húsz perc alatt teljesíti a 42 kilo­méteres távot. Weiss mindössze 32 másodperccel maradt el a megszabott időtől, s ez egy üveg konyakjába került. A képviselő ennek ellenére sem bánkódik, és „felejthetetlen élményei" kö­zé sorolja a kassai békemara­tont. SME Az Apollo egészségbiztosító ok­tóber elsejével megváltoztatta eddig érvényben levő tarifa­rendszerét, és egy fogorvosi el­látásért legfeljebb 150 pontot ad az illető magánrendelőnek. ­Egyszerű tömés 180 pontot ér, a különbözetet vagy a betegek fi­zetik, vagy mi dolgozunk majd ingyen - nyilatkozta egy fogor­vos. A sors fintora, hogy maguk a fogorvosok ajánlották pácien­seiknek, változtassanak biztosí­tót, és lépjenek át az Apollóhoz, mert az kínálja a legkedvezőbb feltételeket. PRAVDA Július Zeman mérnöknek, a hegyháti szénbánya vezérigaz­gatójának véleménye szerint a bánya részvényei 51 százaléká­nak 1 koronáért történt eladása nem azt jelenti, hogy a privati­záló cég ingyen szerezte meg a szénbányát. A cégnek ugyanis 160 milliós adóssága van, amit az új tulajdonosnak ki kell fizetnie, és a társaság ezt meg is kívánja tenni. SLOyENS|^ REPUBLIKA A szlovákiai magyarság és a szlovákiai demokrácia problé­mái egy tőről fakadnak, ez pe­dig a szlovák kormány totalitári­us törekvései" - idéz a lap Né­meth Zsolt (Fidesz) parlamenti felszólalásából, majd megál­lapítja, hogy ha a Felvidékkel kapcsolatos követelések kerül­nek szóba Budapesten, kor­mány és ellenzék példás egyet­értést tanúsít. Ezért a szlovák kormánynak és ellenzéknek is legalább egy kérdésben össze kellene fognia, mégpedig „az ir­redenta magyar törekvések elu­tasításában". dok-szervezet ének-, tánc- és ci­teracsoportja. Az ünnep szüreti felvonulással kezdődött - a cso­portok énekszóval tették han­gossá falunk Fő utcáját. Az igazi műsor csak ezután következett! A helyi csoport tagjai átadták a szüreti koszorút a szőlősgazdá­nak, s ezzel ő helyet adott a fel­lépőknek, akik a féltve őrzött népdalkincsből a gyöngyszeme­ket mutatták be a nagyszámú kö­zönség előtt. Az érdeklődőknek a művelődési ház előcsarnoká­ban lehetőségük nyűt a mille­centenárium tiszteletére rende­zett kiállítást is megtekinteni. Pilekné Jurík Mária Zsitvabesenyő

Next

/
Thumbnails
Contents