Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-11 / 212. szám, szerda

1996. szeptember 11. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ SZ

Ó AL GYERE VELEM Csináljunk forradalmat! Megint vissza a régi kerékvágásba: ez már bizony a Nagyszünet 52. száma. Most már túl az első éven, még mindig küldöd a „boldog szülinapot" üdvözleteket, amelyeket nagyon szépen köszönök. Kedves vagy! Á múltkor nem írtam, hogy továbbra is várom a rajzaidat, meg várok olyan fotókat is, amelyek valamitől különlegesek, buiisak. Azt írod, hogy nincs igazán ínyedre a suli. Hát ez van, tanulni kell, mért az olyan nemes, ráadásul még állatira okos is leszel tőle, úgyhogy igazán megéri. Ami azt illeti, szerintem sem valami túl szuperek a tanítási módszerek, meg a tantervek, de jönnek majd a fiatalok, a kreatív emberek és megváltoztatják! Csinálunk egy nagy tanítás-módszertani forradalmat. Mit szólsz hozzá? Oké, akkor csináljunk! Hadd tudja meg mindenki, hogy mit szeretnénk! Szerinted, hogyan kellene tanítani, hogy neked jobb legyen? Egyáltalán akarsz tanulni? Az lenne jó, ha nem kellene suliba járnod, vagy csak úgy, mint a fősulisok, akkor mégy be, amikor akarsz, csak például negyedévenként kellene vizsgáznod egy-egy tantárgyból. Sokak szerint ez így jobb lenne, egy biztos: csökkenne a lógások száma. Az is igaz, hogy sokan praktizálták már ezt a fajta iskolarendszert. A mi osztályunkban is voltak olyanok, akik egy negyed év alatt csak időnként jöttek be a suliba (kiíratták magukat), és a negyedévi értékelésnél mindig ún. komisszionális vizsgát kellett tenniük. Ezt megcsinálták kettesre, és negyed évig megint nyugalom volt. Ez is egy megoldás, bár én azt javaslom, inkább várd meg, míg az oktatásügy eljut odáig, A hatodik Pegazus Mikus Laci novelláit már biztosan olvastad az oldalon. Nos, Laci Is benevezett prózai műveivel (meg több Nagyszünetes Is) az Idei Pegazus találkozóra, ahol szakavatott emberek értékelték a tehetséges ifjú titánokat. Nekem is sikerült Pathra látogatnom a buli kezdetére, de sajnos aztán (Jó Ewing ként) olajra kellett lépnem. Lacit megkértem, írjon találkozóról, hogy megtudd milyen volt, meg hogyan, miként. Akkor még nem tudtam, hogy Ő fogja megnyerni az első díjat a próza kategóriában. Aztán megtudtam. Gratulálok, Laci! Engem is az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a Pegazus-találkozón. Szerény személyem érkezett másodiknak. A szervezők nagyon kedvesen fogadtak, majd miután igazoltattam magam (ez ka moly!), kiutalták a szobámat. Unaloműzőként lapokkal láttak el, én pedig megleptem magam egy Pegazus pólóval. Tizenegy körül óriási vendéginvázió kényszerítette gyors munkára a szervezőket. Voltak kényelmesebb egyének is, akik némi késéssel érkeztek, de sajnos, voltak olyanok is, akik valamiféle oknál fogva nem tudtak megjelenni a találkozón. Feltűnt, hogy a résztvevők között többen képviselik a gyengébb nemet, de ezt férfitársaimmal pozitívumként könyveltük el. Miután bevonultam a szobámba, nekikezdtem holmijaim kipakolásához. Épp a szoba feltérképezésével voltam elfoglalva, amikor nagy tempót diktálva megjelent szobámba Zoli (csak segítség gyanánt említem, hogy a „Nagyszünetes Zoliról" van szó), majd rövid üdvözlési ceremónia után az orrom alá nyomta a diktafonját, s már kérdezett is. Na, mondom, ez is jól kezdődik! (Ha-ha-ha!) Miután dumcsiztunk egyet a diktafonba bele, még lenyomtunk egy privát beszélgetést is, majd Zoli angolosan távozott. Igaz, előtte még markomba gyömöszölte a Nagyszünet jubileumi számát, aminek azonnal nekiveselkedtem. Egy óra tájékára összegyűlt a banda, és eltűztünk ebédelni. Na, ehhez csak annyit, hogy sok mindent ettem már életemben, de... A szivacs szerű knédlitől kezdve a zöld krumpliig mindenféle, a „Halj meg ételmérgezésben!" elnevezésű mozgalmat támogató ételt (?) elfogyasztottunk. A szervezők mentségére legyten mondva, ők is ugyanazt ették. Az egyik alkalommal, amikor valamiféle szagot véltünk felfedezni az egyik ebédben, asztaltársam megjegyezte, miszerint minden bizonnyal lebetegedett a szakács, és felvettek a helyére egy kőművest. Az ebéd... hm; szóval a csekély energiafelvétel után elvonultunk „műhelymunkálkodni". A zsűri megkért néhány személyt, vállalják magukra a bemutatónak szánt kezdést. Engem is megkértek, hogy legyél má' önkéntes! Aktív tiltakozásom nyilaira „Te olyan bátornak nézel kii" mondatot használták pajzsul. Szóval, én is ki voltam végezve már az első napon. Társaimat a következő napokon analizálták. Vacsi fél hétkor. No comment. Aztán szabadidő. Röviden annyit, hogy a többség késő éjszakába nyúló bulizásokkal tarkította az amúgy is bulis rendezvényt. Másnap reggel kómás állapotban fogyasztottuk el a következő ételmérgezéshez szükséges adagot. Egyébként az egész rendezvény nagyon szabad hangulatban folyt le. Pimasz Már a régi görögök is... (C. György rajza) túrházába, s izgatottan vártuk a főprogramot, az eredményhirdetést. A Szlovák Televízió is felállította kameráját, majd belefogott a filmezésbe. A díjazottakat gazdag ajándékcsomaggal lepték meg, s a többi résztvevő részére is osztottak emléktárgyakat. A fődíjazottak, három személy, nagy ajándéka egy háromnapos budapesti út volt. Egy-egy fából készült serleggel is meglepték őket, s az élelmesebbek azonnal hasznosították ezt az ajándékot. Ebből szürcsölték ugyanis a háromfogásos vacsorához felszolgált pezsgőt. A bulin egyébként a KOR-ZÁR együttes szolgáltatta a zenét amely fellépését óriási tapssal jutalmaztuk. A rendezvény vége felé néhány társammal úgy döntöttünk, hogy gyalogosan térünk vissza a körülbelül két kilométernyire lévő fürdőbe, s nem várunk egy esetleges oda induló járatra. Na, szóval úgy félúton olyan zuhé kapott el bennünket, hogy még másnap is vizes volt néhány göncünk. Mintha egy mosógépbeli túrára fizettünk volna be, de a szárítóprogram kimaradt. Az utolsó délelőttöt pakolással és búcsúzkodással töltöttük. Néhányan kölcsönösen címet, telefonszámot cseréltünk, majd a „jövőre ugyanitt!" zárómondattal elváltak útjaink. A Pegazus legyen veletek! MIKUS LÁSZLÓ ZOLTÁN AZT ÜZENI hogy pozitív irányba változhasson (max. 100-200 év)! Most jól figyelj ide! Ismét komolyra fordítva a szót: nagyon komolyan érdekelnek a felvetett kérdéseimre a válaszok, hogy Te hogyan képzeled el egy NORMÁLIS iskolában a tanítást. Gondolj ki egy álomsulit és írd meg, hogy milyennek képzeled el! Ez most hálái komoly. És mivel - szerintem - a tanárok sem elégedettek azzal, ami van (gy.k.: mert vannak normális tanárok is), kérd meg a kedvenc tanárodat, hogy írja meg az oldalba (vagy mesélje el Neked), hogy ő milyen suliban tanítana a legszívesebben! Siess! Várom soraidat! A legjobbakat természetesen azonnal közlöm, majd megbeszéljük, hogy melyikben mi a legjobb, és az összesítésből megalkotjuk az ideális iskolát. Helló, H.M.i Örülök, hogy tetszettek a levonok. Igen, a torta nagyon jó volt, fel is faltuk pillanatok alatt. Különben boldog szülinapot! Még egy év és felnőtt leszel, bár ez nem a kortól függ. Én a fotón? Jól néztem ki? Ne hülyíts! Szász, Tyito! Nem tudom, hogy mit jelent ez a név, de hogy érdekes, az egyszer biztos. Természetesen emlékszem Rád. Mi újság az újvári elektróban? Szép Tőled, hogy írtál. Küldj verset is! Jó sulibajárást! Add át üdvözletem a sulinak meg a többieknek! Szevasz, Mecky II! Nem baj, hogy géppel írtál, és a helyesírási hibáid sem olyan vészesek. Én is keményeket szoktam bakizni helyesírásból. Sokan gondolkoznak úgy mint Te (bár a mai fiatalok közül egyre kevesebben), és minden idők legnagyobb és legjobb magyar együttesének tartják az Omegát. Tény, hogy egy csomó szuper számot mondhatnak magukénak. Neked csak azt tudom mondani, hogy jó ízlésed van. Szia, Valentina Mai! Szó sincs arról, hogy nem tetszenek nekem a szerelmes versek, vagy hogy valamiféle kifogásom van ellenük. Sőt, szerintem eléggé szentimentális vagyok. Nem tudom, hogyan történhetett meg, hogy a 49. számhoz érkezett levelek közül a Tiédre nem válaszoltam. Ne haragudj, de valamikor nekem is muszáj hibáznom. Bocs! A verseidet igyekszem közölni, bár másoknak is lehetőséget kell adnom. Olyanoknak, akiknek a verse még nem jelent meg. Azt kérded, hogy nekem milyen versek tetszenek. Nos, nekem minden olyan vers tetszik, amelyikben megfog valami. Helló, L. A.! Szép Tőled, hogy örülsz szeptember 6-ának, én is. És hogy a hatos a szerencseszámod. Nekem is, de komolyan! A versed majd igyekszem közölni, bár elég hosszú! Szia Mary! Már most rémálom a suli? Hát még csak most kezdődött. Rosszak a tanárok? Javasold nekik, hogy olvassák a Nagyszünetet, hátha kicsit emberségesebbek lesznek! Szerintem biztosan túléled ezt az évet is, nem szabad feladni. Milyen suliba jársz? 1 DIÁK MURPHY B módon a tegeződésig süllyedtem a szervezőkkel, két jópofa zsűritaggal, valamint az ismert tollforgatóval, Z. Németh Istvánnal is. Z. Németh egyébként éjfél után elvonszolt magával, a két említett zsűritaggal egyetemben, a neki kiosztott kéglibe egy kajálásra. „Együnk valami rendeset!" szólt, majd kipakolt az asztalra, s felkért bennünket, hogy táplálkozzunk bátran. Mivel az egész Pegazus-banda nagyon kíváncsi természetű volt, egymás kezéből kapkodtuk ki a beküldött pályaműveket, majd a zsűri nélkülözésével magunk közt is értékeltük azokat. A rendezvény fénypontját a záróbuli jelentette. Bevonultunk Path kulTÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS- ÉS ESEMÉNYMAGYARÁZAT Egyes személyek csak azért születtek... Egyes csatákat csak azért vívtak meg... Egyes békeszerződéseket csak azért kötöttek, vagy bontottak fel... ...hogy Neked rendelkezésedre álljon majd elég adat, amivel kínlódhatsz a történelemórákon. GÁLIK PÉTER Az elégtétel Szerintem a Te eszed ágába is Jutott már olyan gondolat főleg, ha nagyon partaravetettnek érezted magad -, hogy talán nem is vagy a szüleid gyermeke, hogy talán csak elcseréltek, netán örökbefogadtak. A filmekben, ha megtudja valaki, hogy ez történt vele (legutóbb - a különben szuper - szívtipró gimiben), elszalad, megszökik, átértékeli a szüleit, a kapcsolatait és elkezdi keresni az igazi énjét, a gyökereit a múltját. Azért, hogy legyen jövője. Viszont érdemes elgondolkodni a szón: ÖRÖKBEfogadás. Csak, hogy ne legyenek kétségeid, mire vállalkoztak azok a szülők, akik örökbefogadtak valakit. Azt jelenti, hogy gyermekükké fogadták, saját gyermeküknek tekintik. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Marták Melinda is eljátszott a gondolattal. Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is. Sötét szobában ült egy karosszékben, elhagyatottan. Várt. Azt kívánta, bárcsak történne már végre valami. Bármi, csak szűnjön meg végre ez a kínzó bizonytalanság. Tisztában volt vele, talán élete legnagyobb hibáját követte el azzal, hogy idejött. De akkor, abban a percben úgy érezte, mindenképp lépnie kell! És lépett. Talán okosan tette, talán nem. Ezt még nem tudhatta. Majd néhány perc múlva, amikor belép ebbe a szobába valaki. Vajon mit fog mondani? Azon az estén, amikor megtudta, hogy örökbe fogadták, nem gondolkodott ezen. Nagy balhé volt otthon, mindenki a maga igazát hangoztatta. Ő ugyanazt a kérdést hajtogatta: Miért csak most tudta meg, s miért másoktól kellett megtudnia. Kínozta az érzés, hogy a szüleitől sohasem tudta volna meg. Pedigjoga volt hozzá! Úgy érezte, éveken át hazudtak neki, becsapták. Ez fájt! Minden jobban fájt. A szidalmak, a pofonok, mintha kétszer olyan erővel s együttesen csattantak volna abban a pillanatban. Akkor fogadta meg, hogy itthagy mindent és megkeresi az igazi szüleit. Tudni akarta, hogy valójában honnan is származik! S most itt ült és várt. A szüleire, vagy legalább az anyjára. Végre nyílt az ajtó. Belépett egy férfi és sajnálattal közölte, hogy az illető személyeket nem sikerült megtalálni. Ő megköszönte és távozott. Sokáig kóborolt a sötét utcákon. Egyedül érezte magát. Eddig eszébe sem jutott, hogy nem sikerül. Csalódott volt. A zsebébe nyúlt, rágót keresett. Nem volt. Helyette egy fényképet húzott elő. Régi volt és gyűrött, de ez volt a kedvence. 0 volt rajta és a nevelőszülei. Akaratlanul is elmosolyodott. Lassan rádöbbent, hogy mennyire ostobán viselkedett. Szerette ezt a két embert. Mit számít az, hogy nem a vér szerinti szülei? Törődnek vele, gondoskodnak róla, szeretik. És ez a legfontosabb! Szégyellte magát, hogy tizenöt éves fejjel ilyen gyerekesen viselkedett. Hazaindult. Oda, ahol szeretik és nem tagadják meg. Ostobaság volt, amit tett. De ő csak elégtételt kívánt! Biztos volt benne, hogy az a nap örök nyomot vésett a szívébe s az életébe. MARTÁK MELINDA A TE VERSED K. Zita beküldött versel közül most egyet kiválasztottam Neked. Zita azt hiszi, hogy egyes dolgokat nem érthetek, mert én fiú vagyok. Ez érdekes, bár lehet, hogy Zitának van igaza. Petinek Érzem a karod simogató karcolását. Vágyakozom utánad, hogy megérinthesselek. Elmerüljek felhős álmaidban. Vágyom... a boldogságra veled. Ahogyan a víz tükre integet. Szomorúan hajtám le a fejem, ha hullámzik a szíved. Vigyél magaddal! Mutasd apró mosolyod! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet. KAPRINAY ZOLTÁN