Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám, hétfő

[6) ÚJ SZÓ VI LAG PIAC 1996. szeptember 2. í CÉGVILÁG Renault A Renault francia járműgyártó cég eladásai az első félévben 2,9 százalékkal 94,1 milliárd frankra csökkentek az egy évvel korábbi 96,9 milliárd frankról. A cég közleménye szerint az eladás az első negyedévben 5 százalékkal, a második negyedévben 0,8 százalékkal hanyatlott. A teherautók eladása terén a bevételek 10,4 százalékkal 15,4 milliárd frankra csökkentek. A személygépkocsik esetében a bevételek gyakorlatilag nem változtak az égy évvel korábbi szinthez képest: 74,67 milliárd frankról 74,53 milliárdra mérséklődtek. A Renault csoport piaci részesedése alapján Európában a hatodik legnagyobb autógyártó. A vállalat piaci aránya Európában az első félévben 9,7 százalékra csökkent az egy évvel korábbi 10,7 százaJékról. Creditanstalt Az osztrák Creditanstalt (CA) privatizációja, amitől Viktor Klíma pénzügyminiszter az államkassza számára 15 milliárd schillinget remél, elérhető közelségbe került. Eszerint megállapodás történt, hogy az Erste Österreichische SparCasse egy a CA-\?al együtt létrehozandó holdingba részvényeinek 74,9 százalékátviszi be, a maradék 25,1 százalékkal sem rendelkezhet azonban szabadon, mivel az ezzel - kapcsolatos lépéseit is egyeztetnie kell a holdinggal. A Creditanstalt 100 százalékkal lesz jelen a holdingban. Ezzel a megoldási formával a CA és az Erste fúziója végképp lekerült a napirendről. SPT Telecom Adózás előtti 4,4 milliárd koronás nyereséggel zárta az idei első félévet a cseh SPT Telecom távközlési részvénytársaság. A bevételek 15 milliárd koronát, míg a kiadások 10,6 milliárdot tettek ki. A nyereség 12 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi év első felében volt. Ezt elsősorban az új telefonállomások nagyobb száma, valamint a telefondíjak áprilisi 25 százalékos emelése tette lehetővé. Ugyanakkor a nagyarányú beruházások, amelyeket a rendszer fejlesztése igényelt, a nyereség csökkentésének irányában hatottak. Beruházásokra a Telecom az első félévben 11,7 milliárd koronát fordított. Az első hat hónapban a Telecom 172 000 új telefonállomást szerelt fel, s ezzel a csehországi telefonállomások száma 2,57 millióra nőtt. Napjainkban a csehországi lakások 45 százaléka rendelkezik telefonnal. Száz lakosra jelenleg Csehországban 25 telefonállomás jut, kettővel több mint 1995 végén. MTI Reformországok ádáz küzdelme az inflációval Az idei első félév mérlegét megvonva leszögezhető: a posztkommunista országok java részében az elmúlt évhez képest mérséklődött az áremelkedés üteme. A leglátványosabb sikert e téren Oroszország könyvelhette el, ott ugyanis az 1995-ös 230 százalékkal szemben az idén az egész évre kivetítve alig 44 százalékos a pénzromlás. Az infláció elleni küzdelem során ugyancsak sikeres Magyarország is, a tavalyi 31 százalék helyett most 23 százalékkal számolnak. A tavaly nyári mutatókhoz képest Lengyelország szintén javított. Csehország határeset, ugyanis jelenleg éppen a tavalyi szintnek megfelelő az áremelkedés mértéke. A Balkánon ezzel ellentétes az irányzat: Romániában a tavalyi 29 százalék helyett az idén 40, Bulgáriában pedig az 1995ös 12,5 százalékos pénzromlás helyett 20 százaléknál tartanak. Grafikonunk a júniusi, illetve júliusi helyzetet tükrözi, feltüntetve néhány fejlett ország idevágó mutatóját is (százalékban). Forrás: MfD Oroszország Románia Magyarország Bulgária I 1

MB Lengyelország ľ flH Szlovénia 10,5 Csehország [JjJ 9,4 Szlovákia (IJjl 5,5 143,6 40,3 23,0 20,3 19,5 Horvátország Olaszország Franciaország Ausztria |4,1 | 3,6 2,3 Németország | 1,6 Ausztria térvesztése Keleten Ausztria mint befektető egyre többet veszít helyzeti előnyéből a kelet-európai reformországokban. 1991-ig a közvetlen osztrák beruházások aránya még 15 százalékot tett ki Keleten az összes külföldi befektetésből, és ez az arány 1995-re 9,5 százalékra süllyedt. 1995-ben az előző évhez képest Csehország 39,5 százalékkal, Lengyelország 36,8 százalékkal, Szlovénia 29,4 százalékkal, Szlovákia pedig 28,3 százalékkal növelte importját. Magyarországon az importkorlátozó intézkedések miatt a behozatal csupán 7 százalékkal növekedett. Ausztriának ugyanezen országokba irányuló kivitele azonban csak 25 százalékkal nőtt, vagyis elmaradt a legtöbb keleti ország importjának növekedésétől. Jan Stankovsky, a bécsi Gazdaságkutató Intézet (Wifo) munkatársa a visszaesés több okát is megnevezte. A keleti országok gazdaságának stabilizálódásával más befektetők is felfedezték a reformországokat. - Ha pedig a nagyok a piacon megjelennek, kiszorítják a kicsiket - mondta. Voltak azonban olyan okok is, amelyek Ausztria számára elkerülhetőek lettek volna. Ilyen például, hogy elhanyagolták a befektetések támogatását. A távközlési rendszerek Keleten most folyó át- és kiépítésében pedig Ausztria nagy esélyeket puskázott el, így ezen a területen más nyugati cégek vetették meg a lábukat. CSÖKKENŐ FEGYVERKERESKEDELEM Oroszország az éllovas Hidegháború utáni mélypontjára süllyedt tavaly a világ fegyverkereskedelme, és csak Oroszország volt a kivétel: meredeken növelte exportját állapította meg az amerikai Kongresszus Kutatási Szolgálatának friss tanulmánya. A világ országai 1995-ben 28,8 milliárd dollár értékben exportáltak fegyvert, holott az 1991-es Öböl-háború után a nemzetközi fegyverkereskedelem értéke még 40 milliárd dollárt tett ki. A devizabevételeinek növelésén lázasan fáradozó Oroszország viszont az 1994-es 3,8 milliárdról 9,1 milliárd dollárra növelte fegyverexportját 1995-ben. Oroszország fő ügyfele Kína, amely 1994ben SZU-27-es orosz katonai repülőgépeket és Kilo osztályú támadó tengeralattjárókat vásárolt. Irán, amely az orosz harci gépek, a T-72-es harckocsik és a Kilo tengeralattjáró fontos vásárlója volt, megszűnt jelentős vevő lenni saját gazdasági problémái miatt. A második legjelentősebb fegyverexportőr - 8,2 milliárd dolláros eladásával az Egyesült Államok volt, amely egy évvel korábban még 12,8 milliárd dollár értékű hadfelszerelést értékesített szerte a világban. A megelőző években azonban messze az Egyesült Államok exportálta a legtöbb fegyvernek minősülő terméket, 1988 és 1991 között 65,9 milliárd dollár, 1992 és 1995 között pedig 69 milliárd dollár értékben. A fegyverexportőrök sorában tavaly Franciaország foglalta el a 3. helyet 2,7 milliárd dollárral, amely jóval kevesebb, mint az egy évvel korábbi 8,9 milliárdos export. Az 1994-es 714 millió dollárral ellentétben Nagy-Britannia a múlt évben kereken félmilliárd dollár értékű fegyvert exportált a fejlődő országokba; Olaszország négyszeresére, 800 millió dollárra növelte fegyverexportját, míg Németország, amely két éve még semmit sem exportált, 1995ben már 300 millió dollárnyi fegyvert adott el külföldön. MTI POTOLTAK A HIÁNYZÓ LÁNCSZEMET Sínen a Selyemút Az egykori Selyemút évszázadokon át volt összekötő kapocs Európa és Kína között. A több ezer kilométer hosszú útvonalon az Időszámításunk előtti II. századtól kezdve szállították a kereskedők Kína különleges termékét, a selyemszövetet, valamint fűszereket a Tlen-san és a Pamírhegységen, Kelet-Turkesztánon, Perzsián és a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom kikötővárosain át Európa országaiba. Ez az útvonal az idén felújult, ám tevék helyett vonatok szállítják a portékát. A Selyemút kétirányú volt: Kelet felé európai árut (aranyat, ezüstöt, cserépedényeket) vittek a karavánok. A Selyemút tündöklésének egyfelől az európai selyemszövési technika fejlődése vetett véget, másfelől a XV. századi földrajzi áttörés (Afrika körülhajózása). Bevallottan a klasszikus kereskedelmi út „feltámasztása" volt a jelszava annak a nagyszabású rendezvénynek, amelyre május közepén került sor az iráni-türkmén határon. Mintegy 50 ország állam- és kormányfői, vezető politikusai jelenlétében hangzatos beszédekkel és történelmi kulisszák előtt adták át rendeltetésének azt a 295 kilométer hosszú vasútvonalat, amely az iráni Meshedet köti össze a türkmenisztáni Tedzsennel. A két ország közötti első közvetlen vasúti kapcsolat jelentőségétjócskán megnöveli, hogy ezáltal összeköttetés jött létre a Perzsa-öböl menti ország és a közép-ázsiai köztársaságok sínhálózata között. Utóbbiak - a Szovjetunió kimúlása dacára - szorosan kötődnek az orosz európai és távol-keleti vasutakhoz. Vagyis az új szakasz megteremtette azt a láncszemet, amellyel folytonossá vált az Európából Orosz- és Törökországon, illetve Azerbajdzsánon, Iránon át Kínáig érő vasútvonal. A teheráni kormány 30 millió dollárt áldozott az iráni területen haladó 165 kilométeres, külföldi segítség nélkül megépített útszakaszra. Az iszlám köztársaság buzgalmát jelzi, hogy a tervezett öt helyett két és fél év alatt készült el a beruházás, amelynek során három, összesen hat km hosszú alagutat, valamint 11 viaduktot kellett építeni. Hasemi Rafszandzsani, Irán köztársasági elnöke avatóbeszédében „új Selyemútnak" nevezte a vasútvonalat, amely „a barátság aranyszalagjaként köti össze Iránt a szomszédaival". A pragmatikusnak számító államfő együttműködést ajánlott a térség országainak, a „stratégiaijelentőségű" új létesítményben rejlő gazdasági lehetőségekre helyezve a hangsúlyt. A térképre pillantva ezek csakugyan kézenfekvők: kelet-nyugati irányban a menetidő - a közúti fuvarozás kiiktatásával - jócskán lerövidül, míg a szállítási kapacitás évi 8 millió tonna árura, illetve 1 millió utasra növekszik. Emellett a tengertől elzárt közép-ázsiai államok (Türkmenisztán, Kazahsztán, Kirgisztán, Üzbegisztán, Afganisztán), továbbá Azerbajdzsán és Örményország vasúti kijárathoz jutnak a Perzsa-öbölben. -MTOMBOL A KODAK-FUJI-HABORU Kié a kelendőbb portéka? Újabb fejezetéhez érkezett a világ két legnagyobb fotófilmgyártó vállalata, az amerikai Eastman Kodak és a japán Fuji tavaly május óta tartó háborúskodása. Az amerikai óriáscég bejelentette, hogy a Fuji szabadverseny-ellenes praktikáival szemben már nemcsak Washingtontól, hanem a Világkereskedelmi Szervezettől (WTO) is védelmet kér. A fotófilmek és -papírok piacán dúló részesedési háború a Kodak újabb panaszával kilépett a kétoldalú kapcsolatok medréből, és a WTO-n keresztül sokoldalú dimenziót öltött. Az Eastman Kodak elnöke, George Fisher tavaly mintegy ezeroldalas beadvánnyal fordult az illetékes amerikai kormányhivatalhoz. Arra panaszkodott, hogy a Fuji a kereskedők finanszírozásával, árrögzítéssel, egyes elosztási csatornák bojkottjával stb. igyekszik megakadályozni, hogy vállalata növelhesse piaci részesedését a japán piacon. Az elnök arra számított, hogy a vádakat szokás szerint kivizsgálják, s amennyiben bizonyíthatóak, elindul a szokásos ellentétfeloldó gépezet. Ha az ellentéteket nem sikerül amerikai szempontból megnyugtató módon rendezni; Washington a kereskedelmi törvény híreshírhedt 301-es fejezete szerint szankciókat vezethet be. A Kodak szerint a szankciók arra irányultak volna, hogy az amerikai hatóságok megnehezítik a Fuji-filmek bejutását az USA-piacra. Egy esztendővel a panasz benyújtása után Washingtonnak nem sikerült egyértelműen bizonyítani a Fuji „bűnösségét", így egyelőre váratnak magukra a kereskedelmi jellegű megtorlások. Ezért úgy döntöttek a Kodak ügyvédei, hogy a WTO-hoz fordulnak, amelynek szabályai szigorúbbak az amerikainál. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Washington szeretné elkerülni a kereskedelmi háborút Tokióval, hiszen a kétoldalú kereskedelemben érezhetően csökken az USA deficitje Japánnal szemben. A Kodak-Fuji kereskedelmi háborúban most a WTO kezében van a döntés. Szakértők szerint nem várható a szervezettől gyors megoldás, illetve egyoldalú elmarasztalás. Annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei a kétoldalú megoldások lehetőségét mind ritkábbnak tartják, s véleményük szerint az érintett vállalatok megegyezése hiányában a kereskedelmi vitákban - cégszinten is - mind nagyobb szerepe lesz a Világkereskedelmi Szervezetnek. -MMagyar és lengyel óriásvállalatok rangsora Korábbi számainkban már ismertettük a forgalom alapján számított legnagyobb cseh és hazai vállalatok ranglistáját. A visegrádi négyek csoportjából az utolsó kettőt, Lengyelország és Magyarország óriáscégeit is bemutatjuk. A lengyel ranglistát a Gazeta Bankowa állította öszsze, míg a magyart a Dun and Bradstreet Hungaria Kft., mindketten a Central European Economic Review és a The Wall Street Journal Europe's forrásaira támaszkodtak. A céglistából egyértelműen kiderül, hogy az első 12 vállalat elsősorban az energetikában, a távközlésben és a közlekedésben érdekelt, i - Forrás: HN Magyar óriáscégek 1995-ben Sorrend Elnevezés Ágazat Forgalom Foglalkoztatottak (1000 forintban) száma 1. Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (MOL) vegyipar, kereskedelem 342 327 668 16 559 2. Magyar Távközlési Rt. távközlés 141617 989 20 242 3. Magyar Villamos Művek Rt. energetika 123 725 823 432 4. Opel Magyarország Kft. gépipar 101 728 737 850 5. Magyar Államvasutak Rt. közlekedés 94089 691 63923 6. Dunaferr Vasmű Rt. gépipar 74970 000 10 500 7. Tiszai Vegyi Kombinát Rt. vegyipar 63 254623 4320 8. Dunaferr Acélművek Kft. gépipar 54816 806 3688 9. Budapesti Elektromos Művek Rt. energetika 52 428851 4270 10. Tungsram Rt. (GE) elektronika 48 215 662 10033 11. Magyar Posta Rt. postai szolgáltatások 47 307 589 46 711 12. MALÉV Rt. közlekedés 44 075 770 34653 Lengyel óriáscégek 1995-ben Sorrend Elnevezés Ágazat Forgalom Foglalkoztatottak (millió zlotyban) száma 1. CPN SA Warszawa kereskedelem 9046 14 264 2. Polskié Sieci Elektroenergetyczne energetika 8809 1439 3. Petrochemia Plock energetika 8699 8289 4. Polskié Koleje Panstwowe Warszawa közlekedés 7208 255 946 5. Telekomunikacja Polska Warszawa távközlés 5242 75 089 6. KGHM Polska Miedz Lublin bányászat 3939 28 636 7. FIAT Auto Poland Bielsko Biala gépipar 3796 13 185 8. Huta Katowice kohászat 3615 22 651 9. Rafinéria Gdanska energetika 3023 1857 10. Huta Sendzimira Krakow kohászat 2730 17 563 11. Weglokoks Katowice kereskedelem 2683 371 12. Ruch Warszawa kereskedelem 2106 15 697