Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-25 / 224. szám, szerda

1996. szeptember 25. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó [ 5 j Pályakezdők egy „vállalkozó" hálójában A foglalkoztatási törvény nyújtotta mozgásteret használta ki V. M., a nyitrai munkahivatal volt igazgatója. Losoncon, de másutt is pályakezdő fiatalok számára 4050 korona havi támogatást ígért. - Az általam vezetett polgári társulás segíti azokat, akiknek nincs munkájuk - dicsekedett. Nem is titkolta, hogy a Foglalkoz­tatási Alap számlájára vállalkozik. Ennek lényege, hogy a még so­ha munkaviszonnyal nem rendelkező pályakezdő, akit a munka­hivatal sem volt képes elhelyezni, akkor is jogosult bérének bizo­nyos százalékára, ha csak egyetlen napig volt alkalmazásban. Ebben az esetben számára három hónapon keresztül bérének a 60 százaléka, majd pedig három hónapon keresztül az 50 száza­léka jár. Az eddigi vizsgálat kiderítette, hogy a társulás 55 koronás óra­bérrel nyújtott egynapos alkalmazást az érdeklődőknek. Ehhez tartozott még, hogy V. M. ügyfeleinek az egyetlen munkanap alatt olyan szponzort kellett szerezniük, aki legalább 2500 koronát ajándékoz a társulásnak. Az esettel kapcsolatban a héten a munka- és szociális ügyi mi­nisztérium körlevélben figyelmeztette erre a jelenségre a munka­hivatalokat. Jozef Estočin, a minisztérium főosztályvezetője sze­rint a szponzorkeresésre szóló munkaszerződés ellentmond a Munka Törvénykönyvének. Ezentúl amennyiben ilyen egynapos munka után jelentkezik valaki a munkahivatalokban, azok kivizsgálják, hogy teljesültek-e a meghatározott időre szóló munkavégzéssel kapcsolatos felté­telek. Amennyiben a munkaadó megszegte az előírásokat, a hi­vatal a-szerződést nem veszi figyelembe a munkanélküli-segély megállapítása során. Ezenkívül vissza kell téríteni az esetleg jog­talanul felvett segélyt is. STANISLAV VANČO, Práca Cassoviainvest: csak időlegesen szünetel a részjegyek visszavásárlása A szerkesztőség információi szerint a Cassoviainvest által léte­sített Népi Takarékossági Alap az ügyfeleknek nemcsak 20 szá­zalékos hozamot ígért, hanem azt is, hogy részjegyeiket a Szlo­vák Takarékpénztár által bármikor visszavásárolja. Viszont a ta­karékpénztárban szeptember 2-án azt közölték, hogy már egy hó­napja nem foglalkoznak ezzel. A kassai Cassovia in vesttől megtudtuk, hogy a Népi Takaré­kossági Alap nyílt befektetési alapként - szabályzata alapján ­a részjegyeket bármikor köteles visszavásárolni. Ezt szerződé­ses alapon a Szlovák Biztosító végezte. Amennyiben az ügyfelek a hát hónapon belül visszaadják a részjegyek több mint egyhar­madát, az alapot be kell zárni. Ez történt ebben az esetben is, de az alap a részjegyek kifizetését három hónapra felfüggeszt­heti. A Cassoviainvest jelenleg a portfoliójában lévő értékpapí­rok eladását szervézi, hogy ily módon pénzt biztosítson a részje­gyek kifizetésére. A visszavásárlás újbóli megkezdését a Szlo­vák Biztosító kirendeltségein, illetve a gazdasági sajtóban teszik közzé. EVA FÚRIKOVÁ, Nový Čas Gazdagabb és szegényebb községek lesznek? Az 1997-es állami költségvetés első irányszámainak közzété­tele után Michal Sýkorával, a Szlovákiai Városok és Falvak Társu­lásának az elnökével megvizsgáltuk, mely tételek befolyásolják leginkább a községek gazdálkodását. Az országos adókból a községek számára 6,6 milliárd koronát terveznek. Michal Sýkora szerint azonban az ármelkedések miatt a 6,6 milliárd kevés, legalább 7 milliárdot szeretnének. Az önkor­mányzati funciók ellátására a támogatást csak azok a községek kérvényezhetik majd, amelyekben háromezernél kevesebb em­ber él. Korábban ez a határ ötezer lakos volt. A nagyobb községe­ket az sem kárpótolja, hogy a társasági adó 60 százalékát a la­kosság száma, a maradékot pedig az adóalany székhelye szerint folyósítják. Michal Sýkora szerint emiatt tovább növekednek az egyes községek közötti különbségek. És lesznek olyanok is, ame­lyek a korábbinál többet kapnak. PETER VIŠVÁDER, Hospodárske noviny Add meg nekünk... Almosán árad a hideg szep­tember végi köd. Lucskos os­torlámpák fáradt sárga fénye lebeg a hajnali utca ősze fölött. Egy nyitott garázsban valaki az autója anyját szidja ingerülten ­nem indul, prüszköl a motor -, a mellékutca sötétjéből gyer­meksírás és rekedtszögesdrót női hang pattog keményen: „Szedd a lábad, és ne üvölts, már így is elkéstem miattad...!" Jó reggelt, Világ! Indul egy nap, indulsz te is és te is; az éj­szakai pihenés utáni fáradtság ólmos gönceit cipelve botor­kálsz a Cél felé. A kenyeresautó egy eltévedt pocsolyába hajtva vacogó vízzel fröcsköl képen. Köszönöd szépen - nem kellett volna -, nem lettél frissebb, fogcsikorgatva átkozódsz. Csapzott kóbor kutya lohol el melletted: éhes ösztöne hajtja a kukák közé. Utánarúgsz, megcsúszol, majdnem elesel, nem éred már el. A szenvedé­sül Hát még ez is - ez se? A ro­hadt dög ügyesebb volt, mint te, lelki egyensúlyod nem billen helyre, szépen kezdődik ez a nap is. Jó reggelt, Világ! Szemét egy helyzet. Voltak persze szebb és jobb napjaid - ibolyaszárnyú pillan­gókkal kergetőztél, barackvirág selymébe öltöztél, mézillatú volt a szél, galambok szálltak arcodra. Voltál tűzoltó és kato­na, vadakat terelő juhász. Má­ra elkerülöd az álmokat, nincs belőlük haszon. Csak a Cél a fontos, hogy te légy az első. Vagy legalább ne az utolsó. Vagy legalább el ne merülj, be­le ne fulladj a sárba. A trafik előtt már hosszú sor áll. Min­denkit most evett ide a fene? Az asszonyság a bódéban csámpásan piszmog, élni sincs kedve - miért macerálod? Mit akarsz? Újságot. Minek? Nesze ­meg négy, az tíz... Vidd, indulj! A frászt! Ilyenkor vált persze mindig pirosra a zebránál... A lét előtti tér-időben, egy másfajta eszmélésben, valahol a végtelen bársonyában, csilla­gok mélyén lebegve volt a jó. Imádság volt ott minden szó. Itt, a bedeszkázott ablakon ki­föl úgysem szállhat már a fo­hász, béna madár lett az ének, át nem adott virágcsokrokon és el nem küldött képeslapo­kon át ténferegsz tovább. Hová is? Hová mész, ember? Hová ro­hansz, mint űzött reszkető bo­gár, míg bele nem roppansz? Nézz csak körül, a köd lassan felszáll, dolgod van itt, várnak még rád. Rázd meg magad ­szedd le telkedről a deszkákat. Jó reggelt, Világ, jó reggelt Európa, jó reggelt Kishaza! Jó reggelt - a mi mindennapi fel­támadásunkat add meg ne­künk -, Élet! KERTÉSZ GÁBOR Athéni lecke Az Európai Unióhoz és a NA­TO-hoz vezető úton a tagjelöl­tek mind gyakrabban találják szemben magukat a dilemmá­val: milyen magatartással ér­hetik el, hogy egyszerre legye­nek megbecsült és sikeres tag­jai a szervezetnek? Ami biztos: a mindenáron igazodni kívánó vagy önös ér­dekeiket a többiekre mindun­talan rákényszeríteni akaró or­szágok mindkét remélt ered­ményről lemondhatnak. Ha va­laki rendszeresen elveti a suly­kot, előbb megrendül benne a bizalom, s már csak idő kérdé­se, hogy mikor lesz ebből mér­hető veszteség. Görögország az elmúlt évti­zedekben sajátosan ötvözte az európai és a hagyományos bal­káni értékeket. A görög politi­kai élet nagy öregei, a szocia­lista Andreasz Papandreu és a konzervatív Konsztantin Mico­takisz ténykedésében az EU­segélyek elfogadása jól meg­fért a szövetségesek ellen inté­zett kirohanásokkal és az egyé­nieskedő külpolitikával. Macedónia elismerésének meggátolásával vagy a szerbek melletti kiállásával Athén összerúgta a patkót szövetsé­geseivel. A maga útját járó, senkinek be nem hódoló hel­lén állam imidzse dagasztotta a görög kebleket, és belpoliti­kailag kamatozott, ám sokszor Athén ellen hangolta a szövet­ségeseket. A politikai életben történt nemzedékváltás és a sürgős gazdasági feladatok azonban megérlelték a változást. A va­sárnapi parlamenti választá­son győztes Kosztasz Szimitisz célja, hogy megerősítse Görög­ország nyugati orientációját, s meggyőzze a kétkedőket. Eh­hez nem kisebb feladatot kell teljesítenie, mint megfelelni a pénzügyi unió szigorú kritériu­mainak, amelyektől az EU-tag­államok közül pillanatnyilag A­thén van a legtávolabb. A prag­matikus megközelítés nem tűr kétértelműséget, túlfűtött naci­onalista és üres populista szó­lamokat. Szimitisz ezeknek a vadhaj­tásoknak a lenyesésével talán megtalálja az arany középutat, amelyre szüksége van a komp­romisszumok nélkül nem bol­doguló nemzetközi szervezet minden tagjának. GYÉVAI ZOLTÁN Magyar Hírlap KOMMENTÁRUNK Nem hiányozhat a hiány Csehországban és Magyarországon már javá­ban készül az 1997. évi állami költségvetés ter­vezete, mind konkrétabb számok jelzik a jövő évi irányelveket. Nem véletlenül, hiszen a parla­mentek őszi ülésszakának egyik legfontosabb programpontja mindenütt a következő évi álla­mi költségvetés megvitatása és - jó esetben - el­fogadása. Szlovákiában ez kissé másként működik. A költségvetés terén két ,jó" szokás eresztett gyö­keret, az egyik, hogy szinte az utolsó pillanatban terjesztik a törvénytervezetet a parlament elé, a másik pedig az állandósuló, a szinte automatiku­san beépített hiány. Mi a helyzet nálunk? A képviselők először szep­tember elején a lapokból értesülhettek arról, vajon a kormány milyen alapvető fontosságú keretszámokból kiindulva képzeli el az 1997-es büdzsé konstrukcióját. A kormány legközelebb október elején foglal­kozik majd behatóbban a költségvetés kérdéseivel, vagyis a parlament elé várhatóan - ha még egyéb akadályozó tényezők nem lépnek fel ­november derekán kerül a törvénytervezet. A költségvetés mutatóit először az egyes bizottságokban szedik ízekre, spékelik meg száz meg száz megjegyzéssel, kiegészítő javaslattal, hogy aztán decemberben az idő sürgető nyomásának kitéve - a kormánykoalíció szavazógépezetét ismerve - bólintsanak a 25 milliárd koronás hiányt magában foglaló, 1997-re szóló állami költségvetésre. A már ismertté vált makroökonómiai keretszámok a következők: 1997-ben a bruttó nemzeti össztermék 5 százalékos növekedésével és legfeljebb 6 százalékos inflációval számolnak, és a jelenleg 12,5 száza­lékos munkanélküliséget - Vladimír Mečiar miniszterelnök közlése szerint - 1998-ra 10 százalék alatt szeretnék tudni. A bevételi oldalt 175 milliárd, a kiadási oldalt 200 milliárd koronára tervezik, tehát a két mutató közötti különbség éppen (mínusz) 25 milliárd korona. A kiadá­si oldallal nincsen gond, hiszen költekezni könnyű; már az is jelzésér­tékű lehet, hogy az egyes minisztériumok által benyújtott, 1997-re vo­natkozó anyagi kérelmek összesített nagysága eléri a 300 milliárd ko­ronát, azaz 100 milliárddal meghaladja a tervezett mértéket. A bevéte­li oldal az igazi kemény dió. Már ebben az évben problémák voltak­vannak a bevétel teljesítésével, ugyanis az adóbehajtás hatékonysága akadozik; csak az első félévben több milliárd koronával maradtak adó­sak az adóhivatalok. Ez pedig azt jelentheti, hogy vagy az 1996-ra kitűzött, közel 28 milliárd koronás költségvetési hiány lesz a vártnál nagyobb, vagy pedig a kiadásokból kell lefaragni. A következő évi keretszámok, konkrétan a bruttó nemzeti összter­mék megállapításánál feltűnően óvatos a kormány. Ha azt vesszük, hogy 1996 első negyedévében még 7,3 százalékos volt a növekedés, sőt az első félévben is még 7,1 százalék volt a mutató, akkor az 1997­es 5 százalék meglehetősen szerény tervnek tűnik. Mégis indokolt a visszafogottság, ugyanis az ország korábbi sikerágazata és a fejlődés motorja, azaz a külkereskedelem egyre gyengébben teljesít, hónapról hónapra mind nagyobb deficitet halmoz fel. Nemrég Pöstyénben a kor­mányfő vezetésével nagyszabású gazdasági tanácskozást rendeztek, melyen az egyik fő programpont a külkereskedelmi mérleg javításának a mikéntje volt. Pöstyénben dobták be igazán a köztudatba az úgynevezett Exim­bank tervét, vagyis egy olyan, exportban és importban érdekelt pénzin­tézet létrehozásának a tervét, amely támogatná az exportáló hazai vál­lalatokat. E célra az állam akár 2 milliárd koronát is elkülönít. Az ilyen jellegű bank feladata abból áll, hogy a hazai exportőrnek hamarább fi­zet, mint az áruját, termékét átvevő külföldi fél, majd ez a bank a kül­földi partneren behajtja a honi cég követelését. Ennek következtében a szlovákiai vállalat gyorsabban jut a pénzéhez, gyorsabban forgathatja a tőkéjét, kinnlevőségei csökkennek, ráadásul a kockázati tényező is mérséklődik. A dolognak két hátulütője van. Az egyik, hogy az Exim­bank csupán olyan kivitelre kerülő termékek esetében léphet be a kép­be. amelyek nem közvetlen fogyasztásra kerülnek, vagyis berendezé­sek, gyártósorok, tehát a beszerelés, beindítás után termelő eszközök esetében. Márpedig Szlovákia ilyen termékeket alig exportál, hiszen elsősorban nyersanyagok, alacsony feldolgozottságú félkész termékek hagyják el az országot. A másik bökkenő, hogy az Eximbank sikere az ország gazdasági és részben katonai erejének a függvénye, tehát csak az az ország tudja eredményesen behajtani követeléseit, kinnlevősége­it, amelyik komoly súlyt képvisel a világgazdaságban. Ezek után nem véletlen a példaként emlegetett japán Eximbank sikeres működése. Szlovákia - mondani sem kell - nem tartozik ebbe a kategóriába. Egy egészen más kategóriába tartozik, jelesül a mind jobban eladósodó ál­lamok népes csoportjába. AHOGY ÉN LÁTOM 1 Sötét szemüvegek - Ivan Lexa optikusától Számos fontos kérdés­ben nagyon sok hibát köve­tett el eddig Vladimír Mečiar ellenzéke, a legna­gyobbak egyikét azonban azzal vétette, hogy komo­lyan vette a koalíciónak azt az ígéretét, amelynek az volt a lényege, hogy a tit­kosszolgálat felügyeletére hivatott Különleges Ellenőrző Szervben majd mó­dosítják az erőviszonyokat. Más szóval: ellenzéki képviselőket is bevesznek a „buliba". A naivság vétségében vált így elmarasztalható­vá az oppozíció. Itt nem arról van szó, hogy megtartja-e ígéretét a koalíciós többség. Elsősorban is: nem tartja meg. De ha 200 százalékosan túlteljesítené is, ha az OKO-ból (a Különleges Ellenőrző Szerv szlovák rövidítése) teljesen kisöpörnék a Mečiar-, Slota­és Lupták-párt valamennyi tagját, és helyüket ki­vétel nélkül ellenzékiek foglalnák el, a minden lé­nyeges dolgok ellenőrzésére hivatott parlament akkor is nagyjából annyit tudna meg a titkosszol­gálat tagjainak viselt dolgairól, mint eddig. A cég legutolsó spiclije is tájékozottabb lenne a lé­nyegről, mint a megújhodott OKO legszemfüle­sebb. legtörvénytisztelőbb és legpolgáribb tagja. A naivságban a Demokratikus Baloldal Pártja volt az élenjáró. Delegálta az emberét, akinek né­hány hétnyi (bocsánat a kifejezésért) ellenőrző te­vékenységét még František Gaulieder, a kormány­koalíció egyik (igaz, a disszidálás gondolatával foglalkozó) oszlopa is túlságosan kormányhűnek minősítette. Magyarán szólva: a SZISZ működé­sének ellenőrzése közben véresre nyalja Ivan Lexa aranyerét. Ilyen körülmények között egy cseppet sem indokolt, hogy akár Čarnogurskýék, akár Mo­ravčíkék bánkódjanak a hoppon maradás miatt. Bugár Béla se bánkódjék, a Magyar Koalíció szá­mára felér egy gyémántokkal ékesített rendjellel, hogy ilyen feltételek között nem kapcsolódik be ilyen titkosszolgálat ellenőrzésébe. Szokatlan és figyelemre méltó, hogy Gaulieder személyében a győzedelmes mozgalom kebelének legbelsejéből jelentkezik bíráló, aki éppen a tit­kosszolgálat ellenőrzésének lazasága miatt méltat­lankodik. Az „éhes disznó makkal álmodik" böl-. csessége alapján az ember felteszi a kérdést: netán nem arról van szó, hogy máshogy gondolkodók to­borzódnak a mozgalmon belül? Csak nem a galán­tai politikusban tisztelhetjük e csoportosulás kris­tályosodási centrumát? Túl szép ez, semhogy igaz legyen. Találgatha­tunk, nem arról van-e szó, hogy a miniszterelnök mesterségesen állította elő a „disszidenst", és már arra az időszakra készülődik, amikor kénytelen lesz törvényes alapokra helyezni a parlamenti bi­zottsággá átalakítandó OKO működését. Lesz egy embere, aki különvéleményének köntörfalazás nélküli kimondásától sem riad vissza. Az alkot­mánybíróság nemrég kimondta, hogy az olyan bi­zottságok létrehozása, mint amilyen az OKO is, nincs összhangban Szlovákia alaptörvényével, Le­xáék ellenőrzésére tehát szabályos parlamenti bi­zottságot kell létrehozni. Kérdés (pontosabban: az 1994. november 3. utáni gyakorlatot ismerve már nem is kérdés), va­jon egy szabályos parlamenti bizottság szavatolni tudná-e a titkosszolgálat hatalma elburjánzásának, visszaéléseinek megakadályozását. A titkosszolgálatokra általában (még tőrőlmet­szett demokráciákban is) az jellemző, hogy hajla­mosak az önállósulásra. Olyan eszközökkel ren­delkeznek, amelyeket érvényesítve politikus, par­lamenti bizottság legyen a talpán, aki (amely) a körmére tud nézni. Mi még - enyhén szólva ­nem vagyunk tőrőlmetszett demokrácia. Sőt a tit­kosszolgálatok körül forgolódó, a ritka rostájú lusztráción átesett állambiztonsági szakemberek többsége még fölöttébb hajlamos mindannak a gyümölcsöztetésére, amit a KGB tanfolyamain ta­nult. Szlovákiában ezért a szó legszorosabb értel­mében államérdek volna, hogy a parlament összes pártjának egyetértésével formálódjék az összes titkosszolgálat, de az ellenőrzésük is. Ehhez ké­pest tudjuk, mi a helyzet. A miniszterelnök azt az Ivan Lexát erőltette be a SZISZ igazgatójának funkciójába, akit egy emberként elvetett az ellen­zék. Lexa még azzal a harmatgyenge OKO-val is foghegyről értekezik, amelyet főnöke hozott létre. A titkosszolgálat ellenőreinek koromfekete vak­szemüvegét a titkosszolgálati főnök optikusai ké­szítették.

Next

/
Thumbnails
Contents