Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-18 / 218. szám, szerda

1996. szeptember 19. PUBLICISZTIKA - HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó L9 J iM • Ne csüggedj ! Bizony, barátom. Ez van, megkezdődött az iskoia, Te pedig letörtél. Nem szabad! Ne légy már ilyen szomorka, az még sohasem vezetett eredményre. Legalábbis én nem tudok róla. Azt viszont tudom, hogy Téged (meg ugye engem is) az időjárás is nagyban befolyásol. De ne félj, biztosíthatlak arról, hogy ennek a vacak időnek is vége lesz egyszer. Remélhetőleg minél előbb. Ilyenkor, amikor „hosszú" idő után megint a tanulás közepébe üldöznek az ész őrei, tudom, hogy sötétebb a világ, mint általában. De Téged ez ne érdekeljen. Próbáld meg felülnézetből szemlélni a dolgokat. Ne légy kisember! Hatalmas légy, és lásd a csillagokat, a Földet, az embereket a tengereket, a szép dolgokat. Az egyetemes problémákat figyeld. Tekints végig az életeden, mit tettél eddig és még mennyi mindent tehetsz. Csak akarat kérdése, mindent elérhetsz. Lásd meg, hogy csak egy pillananyi negatívum, ami most történik Veled, s - mint mindig - kisüt a nap, és Te megfürödhetsz sugaraiban. Rájössz, a problémád nem is olyan nagy, hiszen ott vannak az éhezők, a menekültek, a szétlövött testű emberek, a pusztító betegségek. De Te élsz, és ennek örülni kell. Lépd át az árnyékod, legyen véleményed, és mondd is meg. Ne félj! Tedd azt, ami a Pepsi Sziget' 96 Egyszer már az oldalon beszámultunk az Idei Diákszigetről. Most egy másik megvilágításból olvashatsz a szigeten történtekről. „Kell egy hét együttlét" - ez volt a tavalyi Diáksziget mottója, de talán az ideinek, a Pepsi Szigetnek is ez lehetett volna. Tényleg kell az az egy hét. Aki ott volt, az tudja, aki még nem volt, jövőre ne hagyja ki! Kell egy hét egy szigeten, egy külön világban, ahol egy kicsit elfelejtheted a hétköznapok szürkeségét. Sokan negatív előítéletekkel szólnak róla, réminformációkat terjesztenek. Irigykednek? Vagy tán sajnálják, hogy nem jutottak el ide? Nem tudom. Az biztos, hogy valamiről, ami új, ami egy kicsit más, mint a megszokott, az emberek könnyebben elhiszik a rosszat, mert az a legkönnyebb... Ha még nem voltál itt, elmesélem milyen. Figyelj! Képzelj el egy szigetet, egy hatalmas szigetet, amit a Duna zár körül. Egy régi híd vezet ide, ez köt össze a külvilággal egy héten keresztül. Különböző programok várnak, biztosan találsz olyat, ami téged érdekel. Extrém sportbemutató, színház, szabadiskola, táncsátor, hét kisszínpad, egy nagyszínpad és ezeken 14 órától reggel 4-ig együttesek tömkelege váltja egymást. Mozi, video sátor, programsátrak, előadások különböző témákról, árusok és bemutatósátrak, játszótér, és természetesen elsősegély-nyújtó sátor. A szigetnek külön híradója, rádiója és újságja van. Itt kipróbálhatod, hogy milyen falra mászni (mert azt is lehet), kaphatsz ingyen ebédet a krisnásoktól, házasságot köthetsz a sziget idejére és el is válhatsz. Kitölthetsz egy AIDS-tesztet, hogy lemérd, mennyit tudsz valójában a betegségről. Ha nagylelkű vagy, adhatsz vért, sőt ingyenes AIDSvizsgálat is van. Beülhetsz egy jó darabra a színházsátorba, vagy hallgathatod valamelyik nagyrabecsült pszichiáter előadását. De ha éppen sörözni akarsz vagy koncertre menni, táncolni, azt is megteheted. Ez egy tuti buli. Biztosan sok minden van körülötted, ami nem tetszik, ami bosszant vagy feszélyez. Nem tudocKkiadni magadból a sok lerakódott rosszat, mert mindig ugyanabban a közegben vagy. Itt Én - en vagyok Ki meri azt mondani, hogy tagadjam meg a múltamat? Ki parancsolja, hogy változtassam meg a nevem? Ki tiltja, hogy szeressem istenemet? Én én vagyok: egy lány, akinek bár nehéz a múltja, még nehezebb a jövője. Én én vagyok: egy ember, aki nem adja emlékeit, és nem vár a képre, mint egy gyermek, mely képen a boldogjövő, gondatlan élet ragyog. Én én vagyok: egy szív, melynek dobja már évezredek óta itt dobol ezen a földön. Én én vagyok: egy lélek, mely emberöltőkön át vándorolt embernél emberebb testekbe, és mindenhol ugyanaz a szív dobolt, mindenhol ugyanaz a lány élt... Szenvedtem, mert emberségem miatt szenvednem kellett, s bár népem erős, mint százezer tölgyfa egy kötegben, mégis sokszor kapott sebet; mély és nem múló sebet, de még mindig felállt a harc után, és nem esett térdre soha a feledés előtt... J. JUSTYÁK ILDIKÓ A TE VERSED Tóth Ivett is részt vett az idei Pegazus-találkozón, akkor találkoztunk. Azóta már születtek új versei, el is küldte őket. Neked. Lelked bugyraiban még ott szunnyad az állat. Néha felébred, s olyankor messze visz a szárnyad. Vaddá változol, s gyilkolni van kedved. Vagy áldozat leszel, kit az erősebb vad elnyel. Néha még hallom a hegyek hívó szavát. Néha még hívnak, hátha megyek. Azt hiszem szeretnek a hegyek. * Hóhér lettem. A nálam többet tudókat elpusztítom. Bűnük, hogy tisztában vannak azzal, mennyi rossz jön a holnappal. Hóhér lettem. Elpusztítom magamat, hogy ne ismerjem azokat, kik a máglyákat rakatják velem. ZOLTÁN AZT ÜZENI bensődből fakad. Szaladj ki és kiabálj, őrjöngj, add ki magadból a szeretetet, a gyűlöletet. Meglátod jobb lesz, megkönnyebbülsz. Aztán ülj le és írj! írd meg, milyen volt. írd meg a gondod. Ha valaki zsarnok, ha az igazgató betiltotta a rágózást a suliban, ha nem vehetsz levegőt, esetleg ha visszaütött valamelyik tanár. írj! Segítek! Lehet, kicsit rendhagyó most ez a mai Nagyszünet, lehet, hogy túl művészi. Szeretem a változatosságot és remélem, hogy Te is. Ugye örülsz? Várom versed, novellád, top dumcsidat (illetve a tanárokét), problémáid, rajzod, fotód, leveled. Egyszóval, várlak! Kedves Eszter! Én nem becézlek, mert az Eszter magában is nagyon szépen hangzik. Köszönöm a szép megszólítást. Egyáltalán köszönöm a leveledet, sokat adott nekem, szívesen találkozom Veled. Ami meg a verseket illeti, a - remélhetőleg - karácsonyig megjelenő Nagyszünetkönyvben megtalálhatod a már megjelent legjobb verseket. Helló, Kanovits Zoló! Ne haragudj, de sajnos nem értem a Süketék életét, amit küldtél. Most nem is közlöm, légyszi ennél kicsit világosabban írd meg, hogy megértsük. Ugye nincs harag? Köszi! Szia, Ivett! Persze, hogy emlékszem Rád. Várom további verseidet, novelládat, élménybeszámolódat, vagy bármilyen írásodat. DIÁK MURPHY ADALÉK A TÖRTENELMI FEJLŐDÉS- ÉS ESEMÉNYMAGYARÁZATHOZ Ha előre tudnánk jövőnket, az azért nem lenne Jó, mert előbb-utóbb a jövendő korszakalkotó személyeinek és eseményeinek adatai is bekerülnének a történelemórák tananyagába. GÁLIK PÉTER kitombolhatod magad, hiszen arra van a Sziget. Ha zöldre fested a hajad, vagy éppen kis elefántokat pingálsz magadra, az sem baj. Itt senki nem fog rád szólni azért, hogy milyen ruha van rajtad, vagy milyen zenét hallgatsz, amit egyébként otthon valaki mindig a fejedhez vág. Most azt mondod, hogy ez mind szép és jó, de mi a helyzet a kábítószer-kérdéssel. Elmondom azt is. Kábítószer van. Úgy, ahogy Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Kassán, Komáromban, a városotokban, a falutokban... és még sorolhatnám. Kábítószer ugyanis mindenütt van. A drogkereskedésnek senki nem szabott még gátat. Ez nem jelenti azt, hogy neked feltétlenül ki kell próbálnod. Senki nem fog odajönni hozzád azzal, hogy márpedig ezt el kell szívnod, vagy be kell szúrnod. Észre sem veszed, hogy van. Úgy, ahogyan nem veszed észre máshol sem. Pedig van. Csak rajtad álll Szóval, ez a Sziget. Jövőre okvetlen gyere el, mert nem fér el ennyi helyen az a sok minden, ami még itt található. Ne feledd: Hajógyári sziget Budapest, Óbuda. Már most vesd be magad a szüléidnél és jövőre találkozunk! Ja, sátrat és hálózsákot ne felejts el hozni! PÉM ZS. PAM Fény és könny Valami fáj belül. A magány, az emlékezés, a csend? Nem tudom. Sokan jöttek, míg mások elmentek. Szürke arcok, véres szívek. Magukkal ragadták immáron halott múltamat, és megtépázták a lelkemet. Néma kiáltásom felőrli az idő kereke. A tejfehér ködből fekete karmokká görbült ujjak nyúlnak utánam. A sötétségben tengődök a kezdetektől, a fagyos ürességben. Soha nem éltem a fényben, csak reméltem, hogy meglátom egyszer. Fáradt vágyak, eltévedt remények éltetnek, még feszítik fáradt testem. De mindez már csak illúzió. Mert halott vagyok. Mindössze egy cérnaszál láncol az árnyékvilághoz, oszló porhüvelyen ragaszkodik lelkemhez. Mi haszna, ha már nem dobban a szívem, a vér megolvadt ereimben. Rémképek rohannak meg, de már nem fürdők verítékben, és a rémület is elkerül. Azt hittem, velem már nem történhetnek csodák. S ekkor hirtelen eloszlott a sötétség. Megzavarodtam. Aztán egy kép kezdett el körvonalazódni, és lassan egésszé sűrűsödött. Egy hatalmas rétet láttam, körös-körül végtelen tengerként hullámzott a zöld fű és tarka virágok pettyezték a látóhatárt. S igen, egy lány szaladt boldogan hófehér ruhában, sőt szinte suhant. Szeméből sütött a szeretet és bármily hihetetlennek is tűnt számomra, engem is megérintett ennek a csodás érzésnek a melege. Beleszédültem az érintésbe. S ekkor a lány kinyújtotta a kezét. Felém. Reszkettem, és hosszú idő után ismét féltem. Félve felemeltem a kezem, de az erőtlenül visszahanyatlott. Újra próbálkoztam. És végre sikerült. Éreztem, hogy testem lassan emelkedni kezd. Elhomályosult a látásom, s rettegtem, hogy lezuhanok. Hogy véget ér minden. Aztán ráeszméltem, hogy könnyek marják a szemem. Egy csepp lassan legördült az arcomon és robajjal a földre hullt. Aztán újabb és újabb követte. A meleg, sós folyadék leégette a koszt és szennyet nemcsak az arcomról, de a lelkemből is. Megtisztultam. Egy lágy fuvallat a hajamba kapott, és én immár szárnyaltam felfelé. Minden köteléket elszakítottam. Az ismeretlen lányra néztem, s az én szemem is felragyogott. És akkor megláttam a Fényt. Tudtam, hogy megérkeztem. Itt már biztonságban voltam. Örökre. Megszűnt a fájdalom és a magány. Erre vártam és vágytam egy életen át. Végre boldog voltam. CHRIS BULIZO Ismét buli lesz. Nem is akármilyen! Ugye emlékszel még - vagy hallottál már - a legendás KFT együttesről, melynek vezetője Laár András volt?! A KFT nosztalgia bulit, koncertet szervez Szlovákiában. Gyere el Te is, bulizzunk egy jót! 1996. október 4. - Komárom 1996. október 5. - Dunaszerdahely Kezdés: 19.30 Helyszín: Sportcsarnok A múlt heti kérdésre, hogy szerinted milyennek kellene lennie egy sulinak, Te milyenben tanulnál szívesen, kanovits Zoltán ezt írja: „Tulajdonképpen, egészében ez az iskola számomra úgy jó, ahogy van. Lehet, hogy egy diák szájából hülyén hangzik ilyen kijelentés, de nekem ez a szubjektív véleményem. Igaz, itt is vannak hibák, de azok nem meghatározóak. Kíváncsi vagyok a többiek véleményére is." Arra én is kíváncsi vagyok. Az ideális iskola, Tutajos szerint, valahogy így néz ki, ő küldte be ezt a rajzot. Szerinted? A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet. KAPRINAY ZOLTÁN