Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-13 / 214. szám, péntek

6 j ÚJ SZÓ VILÁGPIAC 1996. szeptember 9. DIVADELNA NITRA '96 Ötödször és utoljára? Évekkel ezelőtt az ideológiai fölény bizonyítását szolgálta a színházkultúrában az ún. vidéki színházak fesztiválja minden év májusában Nyitrán. Minőségi megkötöttségek nélkül bármelyik szlovákiai társulat részt vehetett rajta. A rendszerváltás után megszűnt ez a politikai indíttatásból működtetett fesztivál. 1991ben a helyére lépgtt a Divadelná Nitra (szó szerinti fordításban: Színházi Nyitra) nemzetközi színházi fesztivál. Ez a rendezvény a kezdetektől a szlovákiai színházak minőségi megmérettetését tartja céljának, s a meghívott legjobb szlovákiai produkciókkal együtt ezért láthatók kiváló külföldi előadások. Idén ötödször rendezik meg a Divadelná Nitra '96 nemzetközi színházi fesztivált. Az öt évfolyamából az utóbbi hármat már fokozatosan csökkenő állami támogatással sikerült megvalósítani. Darina Kárová fesztiváligazgató tájékoztatása szerint, idén a Pro Slovakia állami kulturális alapból a miniszter már csupán 200 ezer koronát hagyott jóvá erre a céltámogatásra. Ettől függetlenül az alapítványi jelleggel működtetett fesztivál tekintélyes külföldi alapítványi és intézményi támogatókkal büszkélkedhet. A Soros-alapítványok több országból, valamint a svájci, a francia, a magyar, az osztrák, a német és a szlovákiai támogatók működtetik az alapítványt, amelynek kuratóriuma nevezte ki a fesztivál igazgatóját és az előzetes válogatást végző művészeti tanácsot. A művészetek államtól való függetlenedését rossz szemmel néző hivatalnokok, politikusok és a szakmában perifériára szorult szakemberek szeretnék minél előbb megszűnni látni ezt a fesztivált. (A kulturális minisztérium vezényletével igen erőteljes lépéseket tesznek az államilag felügyelt egykori Nyitrai Színházi Május visszaállítására. Erre már meg is kapta az utasítást a nemzetközi találkozónak otthont adó Bagar Színház igazgatója.) Pedig ez az egyetlen nemzetközi fesztivál Szlovákiában, amit az európai és tengerentúli szakma számon tar, és figyelemmel kísér. Az ideire eddig tizenhét országból akkreditáltatták magukat kritikusok és más színházi emberek. Szeptember 20-án egy nemzeti kisebbségi színház - az eperjesi Duhnovics Színház - nyitja meg a rendezvényt, egy Kukučínnovella átiratával. Este a Szlovák Nemzeti Színház játssza Csehov Cseresznyéskertjét. Idén először szervezte meg a Teatro című színházi havilap a kritikusok szavazását az évad legjobb előadására, legjobb rendezőjére, legjobb színészi alakításaira és legjobb szcenográfusaira. Ezeket a díjakat az előadás után nyújtják át a kategóriánként három-három jelöltből kiválasztott legjobbaknak. A külföldi vendégek között lesz a prágai Zábradlí Színház és a Hradec Králové-i Klicperovo divadlo, a román Teátru

I Tineretului és két francia társulat, melyek közül a Malabar a fesztivál zárásaként szeptember 25-én este az Agrokomplex elől indulva nagyszabású utcaszínházi happeninget mutat be. Mindenképpen a legnívósabb előadások közé sorolható a bu• .,*-*• * s*> ' Uj -i '•'. ' v ^•j/íic. 1 " I^PMHH^^M^C ; A Jfe BnBBBS^ JL ' . • •:•:•...•:•.• •• •' • g| | ' . jp| J BPMwMH ^^ iMHWi ffiMÉÉÉÉhh. ^ J3m ^ HHHHraBffiHp M WSfíp„ •• ÍIÍ^BMÍ^^ÍÉÉÉILĹ ' ... .-. WJIŽB^ JWBHHIi 1 Kulka János és Kaszás Gergő a Bárka Társulat Shakespeare Szentivánéji álom című előadásában dapesti Bárka Társulat Shakespeare Szentivánéji álom előadása, amely kedden két alkalommal is látható lesz. A Magyarországon több díjat kapott produkció érdekessége, hogy a nézők kötelekre rögzített ülőkéken ülve szinte résztvevői a játéknak. Más értelemben, de erőteljes magyar vonatkozása van a Szlovák Nemzeti Színház Eszenyi Enikő által rendezett Shakespeare Ahogy tetszik című előadásának. Mind a rendezőt, mind a főszereplőket, mind Kentaurt, a budapesti szcénográfust a három legjobb közé jelölték a kritikusok szavazásakor. Azt, hogy mennyire nyitott szellemiségű ez a fesztivál, legjobban három tény bizonyítja. Idén is bemutatkozik a két pozsonyi alternatív magántársulat, a GUnaGU és a Stoka. Az ő előadásaik mindig revelációt jelentenek, és erőteljesen megosztják a szakmát. De ott lesznek a legjobb amatőr együttesek is. Külön blokkjuk lesz szeptember 23-án a pozsonyi Színházművészeti Főiskola hallgatóinak, akik három produkciót mutatnak be. Hagyomány, hogy a fesztivál a gyerekek számára is kínál látnivalókat, elsősorban a délelőtti bábszínházi előadásokat. Kérdőjelek árnyéka vetül a nyitrai nemzetközi színházi fesztiválra, hiszen nem biztos, hogy az ezzel a céllal működtetett alapítvány megtudja szerezni az új alapítványi törvényben előírt 100 ezer koronás alaptőkét. Márpedig állami támogatás híján Szlovákia egyik legrangosabb nemzetközi rendezvénye szűnhet meg. Ez a tény is jelzi, milyen ideológia mentén támogatja a kultúrát az adófizetők pénzéből a kulturális minisztérium. D. I. DISNEY-HŐSÖK VIDEOKAZETTÁN Pocahontas a házimoziban Walt Disney csodálatos mesevilágának hősei elválaszthatatlanok a gyerekkortól. Generációk nőttek fel e kedves rajzolt figurák bűvöletében. És nemcsak a legkisebbeket, hanem gyakran a felnőtteket is a képernyő elé szögezik ezek a rajzfilmek. A Walt Disney Stúdió egész estét betöltő alkotásai pedig évtizedek óta rengeteg embert csalogatnak a mozivásznak elé. Hogy minek köszönhető ez a nagy siker? Természetesen a rokonszenves figuráknak, a csodálatos zenének, a kedves humornak és a könnyen megjegyezhető történetnek. S mivel a gyerekek általában ragaszkodnak kedvenc hőseikhez, számos család bizonyára nem csupán egyszer tért be egy-egy mesefilmre a moziba. A Hollywood Classic Entertainment tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján elhangzottak bizonyára sok-sok Walt Disney-rajongónak szereznek örömet. Szlovákiában egyedüli forgalmazóként ugyanis szeptember 24-én kezdik meg a Disney-hősök történeteit rögzítő videokazetták árusítását. Ezen a napon a szlovák fővárosban az Sznf téren színes műsorral lepik meg a forgalmazók a gyerekeket. ríHII - '

351 E rajzfilmek hatalmas nép- lépett az amerikai piacra kazetszerűségét ismerve talán meg- táival. Nagy-Britanniában is lepő, hogy a Walt Disney Home csak nyolc éve kínálják a Disney Video csupán 11 évvel ezelőtt Stúdió termékeit az üzletek. Elsőként a mozikban hatalmas sikerrel vetített, a Colours of the Wind (A szél színei) című daláért két Oscar-díjjal kitüntetett Pocahontas című mesefilm lesz kapható Szlovákiában, valamint további négy videokazetta, többek között Balu medve és Csipet Csapat kalandjaival. Pocahontas, a gyönyörű indián hercegnő története a Walt Disney Stúdió 33. egész estét betöltő rajzfilmje, melyen négy éven keresztül négyszáznál több szakember dolgozott. Ám munkájuk meg is hozta a gyümölcsét, hiszen a film több mint 350 millió dollárt hozott az alkotók konyhájára, s szerte a világon több mint 20 millió videokazettát adtak el belőle. A Hollywood Classic Entertainment által forgalmazott videokazetták Németországban készülnek, úgynevezett macrovision eljárással, amely lehetetlenné teszi kalózpéldányok készítését. S bár a kazetta 519 koronás ára első hallásra borsosnak tűnhet, a forgalmazók szerint kifizetődőbb megvenni, mint a videokölcsönzőkre hagyatkozni. Felmérések szerint ugyanis a gyerekek kedvenc filmjeiket harmincnyolcszor képesek megnézni. így még a látszólagos magas ár ellenére is ötvenszázalékos megtakarítást jelenthet a megvásárolt videokazetta, (mislay) RECENZIÓ CSAKY PAL: EMLEKEK KÖNYVE Bennünk a mult A pozsonyi Madách Könyvkiadó 1981-ben indult - szemre is tetszetős - sorozata, a Főnix Füzetek 24. köteteként jelent meg Csáky Pál Emlékek könyve című regénye. Egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a könyv megjelenése - sajnos nem jelentett eseményt, kritikai fogadtatása nem volt. A harmincas éveinek második felében járó író regényéről pedig beszélnünk kell, mert igényes, jól megírt epikával jelentkezik; tanulságai az olvasót elgondolkodtatják, helye van irodalmunkban. írónk mondja magáról, hogy „későn érő típus", ez az első jelentkezése; 1985 óta rendszeresen publikál - novelláit, elbeszéléseit figyelemmel kísérhettük kisebbségi sajtónkban. Minden új író jelentkezése örvendetes, annál is inkább, mert az utóbbi időben kevés jó regény születik tájainkon. Nos, Csáky Pál könyvéről megállapítható, hogy egy jó és fontos kötetet tett le az asztalunkra. Mert „biztató dolog, ha az induló fiatal író többre tartja az életet, a maga látott vagy megélt közvetlen tapasztalatait az irodalomnál." Csáky könyvének megjelenésében tehát, úgy hiszem, hogy a fontossági sorrend helyes megválasztása volt az elsődleges momentum. A többit már a tehetségére és a tollára bízta. Emlékőrző krónikásként, emlékfüzérekből összeálló hiteles regényt írt a (cseh)szlovákiai magyarság sorsáról, létharcáról. A két síkban ábrázolt történések és cselekmények nem filmszerűen peregnek előttünk, inkább egy szándékosan késleltetett színpadi képsor megjelenítését juttatják az eszünkbe. Mindez azért, hogy teret adjon, időt és levegőt a történelem folyásának. Igen, történelemről van szó. Egy kisebbségre kényszerített, százezrek által megélt történelemről: sors- és léthelyzetekről, az egyén tragédiáiról. A szerző igen szerencsésen megválasztott ábrázolásmódja - a belső monológok és fiktív dialógusok váltakozása - lehetővé teszi, hogy a lecke felmondása helyett, így a meséltetést is mellőzve, hőseivel kimondassa a megcáfolhatatlan alapigazságokat. Mert a szerző pontosan tudja, hogy a reális történelemszemléletnek az alapigazságok a mozgatórugói. Csáky Pál könyvének lapjain négy generáció mindennapjai nem kerek egészként jelennek meg előttünk, nem gyorsított filmként pereg a történelem, nem is a családregények változó ritmusú lüktetése adja a vázát, hanem az a dramaturgiai készség, amely nélkül ugyan emlékkönyvet lehet írni, de az Emlékek könyvét képtelenség lett volna papírra vetni. Csáky legnagyobb erénye, hogy nem állítja semmilyen prekoncepció szolgálatába a kifejezést, nincs ebben semmi modernkedő hatásvadászat, az író hangja félreismerhetetlen, s kihallik belőle a személyes erkölcs és a személyiség is. Tipikusan huszadik századi próza ez ugyanakkor közép-európai -, s ha, mondjuk, a szerb Danilo Kiš írta volna meg, úgy akár könyvsikerként is elkönyvelhetnénk. Mert egy „kényszerpályák ívén" haladó, araszolgató kisebbség kálváriáját tárja elénk a szerző. Úgy hiszem, hogy a mai modern irodalmakban ebben a témában sikerkönyvek nem nagyon születnek majd, hiszen Tőzsér Árpád is a következőket írja A megíratlan irodalomtörténet (ISZ. 1993/5.) című tanulmányában: „Duba Gyula (...) legjobb elbeszélései és regényei a magyar prózának ahhoz a vonulatához tartoznak, amellyel mintegy lezárul a »világszerű\ de egy bizonyos korábbi beszédmód és világértelmezés idején még esztétikai hatással bíró művek sora." Éppen ezért - a fentebb olvasottaknak tudatában - úgy hiszem, Csáky Pál jelentős regénnyel, de nem a legszerencsésebb témaválasztással léjDett be irodalmunkba. Ennek kárát maga a szerző tapasztalhatja a leginkább, az olvasó a legszerencsésebb, a kritikusok meg hallgatnak. A recenzens meg - tehetetlenségében - nagyvonalúan elárulja, hogy ennek a regénynek nincs poénja. Pedig már az indítás indítása sem akármilyen, hiszen az Emlékek könyve címoldalán a regényből vett idézetmottó is sokat elárul: „éppen ezt intézi mindenki (kis- és nagyhatalom) a fejünk felett, és éppen erről nem kérdez meg minket senki." Ezek a sorok íródhattak volna 1921-ben, 1936-ban, 1947-ben, 1966-ban, 1990ben, vagy akár a tegnapi nap folyamán is. Az az igazság, hogy ezek a sorok valójában tegnapelőtt íródtak, egy kisebbségi író tollából születtek, aki ugyan hisz az egyetemes magyar irodalomban, annak egységében, csak annak nem sok jelét tapasztalja: még akkor sem, ha ő az egyik legfölkészültebb és legképzettebb kisebbségi politikusunk. Hogy a kérdést megelőzzem, azonnal elárulom, hogy miként is került a csizma az asztalra. Illetve azt, hogy Csáky Pál nem politikusként írta ezt a regényt, de Csáky politikusként is író maradt. Valahogy Konrád György, a jeles író is így van ezzel, csakhogy Konrád György „ott" él, Csáky Pál pedig itt. Konrád egyik recenzense a következőket írja: „(...) Nincs rend, összevisszaság van, szegénység és bizonytalanság. Mit kezdhet ebben a helyzetben egy magát értelmiséginek valló ember? Konrád írásaiban elmélkedik, szemlélődik, újabb és újabb kapukat nyit meg előttünk. Mindannyian ugyanabban a munkában vagyunk érdekelve, mondja. Itt vagyunk, kaptunk átlagosan hetven évet, azon kéne lennünk, hogy ez a hetven éve mindenkinekjói teljen el (...)". Igen. Éppen erről a hetven (kinek több, kinek kevesebb), de mondjuk HETVEN ÉVről van szó. Példának okáért mondjuk Csáky Pál egyik főhősének, B. D. G-nek a hetven(???) évéről, aki a regény 12. oldalán lép a színre, s már-már kézfogásra nyújtanánk jobbunkat, de: „B. D. G. hirtelen megrezzent, ahogy visszatért a pillanatba: (...)". Vajon honnan tért vissza, és ki ez a B. D. G., és mit akar...? Majd további 150 oldal, és a 162.-en eljutunk a szentenciáig. Nos hát - „(...) ennyi volt: huszonkét pszichikum próbálja a kilátástalanságot, a befejezettség tényét, a tanácstalanságot, a félelmeket elsimítani benne, és egy utat, egy elfogadható utat odaszuggerálni elébe. És tagadni, minden erejükkel tagadni, hogy itt téblábolnak csak, reményeik foszlányaival a lét alján. Igen, a huszonkét, pattanásig feszült pszichikum egyszerre próbál meg kétségbeesve hatni rá, jövőt, értelmet, reményt szuggerálni belé: felállni mozdulni, lépni újra." Hát ennyi! Ez maga B. D. G., ezek a B. D. G.-k: B. D. G. magyarok. S ami a 12. és a 162. oldal között van, az maga a regény. Érdemes elolvasni. VÖRÖS PÉTER