Új Szó, 1996. szeptember (49. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám, csütörtök

AJ ÚJ SZÓ KÜLFÖLD - HIRDETÉS 1996. szeptember 14. szerkesztőség! Családunkat felkereste az ISTOTA egészségügyi biztosító embere. Ismertette az ISTOTA által nyújtott lehetőségeket. Úgy döntöttünk, hogy átlépünk ehhez a biztosítóhoz. Most, hogy már hozzájuk tartozunk, vettük észre, hogy nem minden orvosnak tetszik ez a biztosító. A gyermekorvos lehordott bennünket, hogy ez a lehető legrosszabb a gyerekek számára. A nőgyógyász szintén nemtetszését jelezte. Azt mondta, hogy már eddig is probléma volt az ISTOTA-val. A környéken szerintük csak az APOLLO és a KOOPERATÍVA a megfelelő biztosító. Mi most tényleg rosszul választottunk? K. ZS. Komárom Kassáról hatan jutottunk el Nagykövesdre, ahol Pácinnal közösen szervezték meg a „Bodrogközi határmenti gyülekezeti találkozót" augusztus 17-18-án. A Szlovákiai Református Keresztény Egyház (a püspökhelyettes képviselte), és a Tiszán-inneni Református Egyházkerület szervezésében közel ezren vettünk részt rajta. Persze, mi vagy 400-an már a templomon „kívül" hangszórók segítségével hallgattuk a számos előadást, verseket, prédikációkat, mert nem fértünk be. Attól itt nem kellett félnünk amivel Romániában fenyegették testvéreinket -, hogy provokációk lesznek. Még a magyar IMÁT is szabadon énekeltük el! Autóbuszjáratot biztosítottak Magyarországról és innen is oda-vissza. Az úrvacsora késő délután Pácinban volt. Az istentiszteleteket szombaton Pácinban, vasárnap délelőtt pedig Nagykövesden tartották, majd délután a záróünnepélyek következtek. Sok egyházközség vett részt rajta a Kassa-vidéki járásról, ill. a Szepsi járásból is! Akár a nagyölvedi, akár a pácini polgármestert említem, nemcsak egy nyelven, de egyértelműen is szóltak: határon innen és túl egy nép vagyunk! És nemcsak azért, mert egy nyelven beszélünk és egy vallást vallunk. SZANYI JÓZSEF Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Osztogatók és fosztogatók Nemsokára kiürül Szlovákiában a privatizációs kondér, és talán majd véget ér a koncokért folytatott marakodás is. Ha a magánosítás tisztességes keretek között zajlana, rövidesen sorra kellene kerülnie az elszámolásnak. Hiszen még e kis állam keretei között is szokatlanul hatalmas vagyon tulajdonoscseréjéért folyik a harc. Ezért nem is csoda, hogy a figyelem elterelése céljából közben-közben néhányszor elővették a magyar kártyát is, persze nem elhanyagolható eredménnyel. A köznépet a kétes értékű kötvényekkel „kárpótolták", azért, hogy ne vegye nagyon a szívére a bolsevikok által állandóan emlegetett nemzeti vagyonból való kiforgatást. A másik oldalon viszont a kiválasztottakat a Nobel-díj többszörösét kitevő értékekhez juttatták. Persze ennek fejében nem kellett világszinten elismert tudományos eredményeket produkálniok. A szlovákiai „Nobel-díjasoknak" másként kell kiérdemelni a juttatást. Ján Ľupták úr a kezdet kezdetén nagyon fogadkozott, hogy ellenőrizni fogja a privatizációt. Hogy ezt hogyan végezte, nem tudhatjuk, mert az egész ügy körül nagy a ködösítés és titkolózás. Annyit azért a munkásvezér mindenesetre megtehetne, hogy nyilvánosságra hozná a listát, kik (nem fedőnév alatt), milyen értéket és milyen árért privatizáltak. Mivel itt csak jelképes töredékárakért szólták szét a milliárdokat érő vagyont, nem beszélhetünk üzletről, tehát adás-vételről, hanem csak adományozásról. Ezért a névsor nyilvánosságra tételével még az üzleti titkot sem sértené meg senki. A polgárok viszont megtudnák, kinek milyen erkölcsi tartozása, kötelezettsége keletkezett a társadalommal szemben. Elvégre még a gazdasági csodák közepette sem párologhat el nyomtalanul a negyven év alatt keservesen kikínlódott vagyon. Mivel ki tudták adni könyv alakjában a DU támogatóinak a névsorát, sőt ezt még a rendőrség bevonásával ellenőrizték is, miért ne lenne sokkal indokoltabb közreadni a „Nobel-díjasok" listáját, mely milliárdokról szólna. Ha aztán bepillanthatnánk ebbe a bizonyos könyvbe, nemzetiségi összetétel szempontjából ez a névsor is biztosan olyan siralmasan nézne ki, mint az újdonsült közigazgatási vezetők listája. Aztán Dušan Slobodník úr megint magyarázgathatná a világ előtt, hogy mi mégsem vagyunk Szlovákia másodrendű polgárai, sőt jogaink az európai csúcsokat ostromolják. KELECSÉNYI IMRE Pozsony Durván megzavart együttélés Ebben a kis országban az itt élő emberek nagy többsége gazdasági előrehaladásra, egyéni életük jobbulására, gyarapodására, békés együttélésre törekszik. Mint egy nagy család, úgy szeretne élni ebben a gyönyörű, szép országban, amelyben többféle nép, népcsoport él hosszú évszázadok óta és alakítja kultúráját, szokásait. Kialakult egyfajta belső elrendeződés, amelyet rendszerint nem zavart meg a hatalmon levő erő és a szomszédos népek sem. Én még jól emlékszem, amikor édesapám Jánošíkról mondott történeteket. Téli estéken, amikor együtt volt a család, sőt egyik-másik szomszéd is átjött hozzánk, beszélgetés közben, mikor annyi minden került terítékre, Jánošík bátor, félelmetes alakja is szóba jött. Szép, kerek történeteket mesélt róla édesapám, de soha egy rossz, elítélő jelző nem hangzott el róla. így éltünk, ilyesmit hallottunk a szülők szájából, úgyhogy gyűlölet, lenézés nem alakult ki bennünk más népek iránt. Ezt az államon belüli egységet legtöbbször csak külső erők, támadások zavarták meg; a tatárdúlás, a török hódoltság, a Habsburgok uralma. Köztudomású, hogy a Kárpát-medencében legjobban a magyarság volt kitéve pusztításoknak, ez a nép viselte a legnagyobb terheket. Ezt a hosszú évszázadok során kialakult egységet, az itt élő népek kölcsönös jó kapcsolatát zavarta meg a huszadik századi átrendeződés, a legutóbbi türelmetlen, kapkodó intézkedések sora. Ezeknek az a célja, hogy bennünket, az itteni magyarságot mielőbb felszámolják, eltüntessék ebből a térségből, hogy még egy szó, egy emlék se tanúskodjon ittlétünkről. Kimondhatatlanul fájdalmas, kínos érzések ezek. Érzik-e mindezt vajon a hatalmon lévők? Pedig ismerhetnék az örökérvényű törvényt: a természet rendje nem ismer felsőbb- és alsóbbrendű egyéneket, csak egyenlő méltóságú embereket. A hatalmasok, ha ezt elismernék, és ehhez tartanák magukat, egészen másképp alakulhatna az itt élő népek sorsa. DEMETER FERENC Szepsi Keresztények és álkeresztények Valamikor úgy tanultuk, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Az embert, aki a mai világban sokféle országban, nemzetben, nemzetiségben, fajban és színben, felekezetben vagy anélkül él, létezik, küszködik, dolgozik a világ minden táján. Ám valamennyien emberek, Krisztus tanítása szerint felebarátok, sőt, barátok, testvérek. Egyes csoportosulások ezeket az eszméket - papíron - nagyon is vallják, a további nemzedékbe oltogatják, igyekeznek másokra is ezzel a meggyőződésükkel hatni. Sajnos, sokan közülük csupán színlelik az említett elméleteket, persze addig, ameddig ez az ő javukra, előnyükre szolgál. Hát ez az! Nos, közöttünk az álkeresztyének, akiknek egy része bizonyos mozgalmakba vagy politikai pártokba tömörül, a gyakorlatban más életet élnek mint amit a keresztyén filozófia tartalmaz - s amiben állítólag hisznek. Az egyik szlovákiai politikai párt vezetője többek között a felebarátról, szintén emberről, Isten teremtményéről, akivel évszázadokon át jóban, rosszban él itt - így nyilatkozott: „az ázsiai vad hordák" betörésének ünneplése. Aki tudja, magyarázza meg ezt a jelenséget az Isten által teremtett emberről. Vagy az ő csoportjukon kívül álló más ember mondjuk Ázsiában - nem ember, hanem vad horda? Azt hiszem, nagyon megvető és elítélendő keresztény szemszögből nézve az ilyen magatartás, s nagyon időszerű a többiek megállapítása: - Uram bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekednek. Nekik pedig illő volna az emberek, emberség, emberiség és természetesen Isten előtt térdre esve tévedésüket hangos bűnbánati kifejezéssel megbánni ekképpen: Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket... Az emberért, az emberi mivoltunkért, azért, hogy gyűlöletük fölött az emberek iránti szeretet diadalmaskodjon. Hiszen még a műdal is azt ajánlja: szeressük egymást gyerekek! IVAN SÁNDOR Kassa Kárpát-medencei Napok Magyarország a napokban emlékezett meg a honfoglalás 1100. évfordulójáról. A központi rendezvényekre augusztus 16-20. között került sor Budapesten. Ennek kísérő rendezvényeként a Magyar Kultúra Alapítvány szervezésében a Régiók Találkozása jegyében tartották a Kárpát-medencei Napokat. A nemes célkitűzés az volt, hogy a határon túli területek kultúrcsoportjai, írói, jeles publicistái találkozhassanak. Öt napig, augusztus 16-20. között zajlott a Magyarok Világszövetsége budapesti Semmelweis utcai székházában a rendezvény. Augusztus 17-én a Felvidék és Kárpátalja mutatkozott be. Az a megtiszteltetés érte járásunkat, hogy ezen a napon három kultúrcsoport utazhatott Budapestre: a Vágkirályfai Hagyományőrző Együttes és Citerazenekar, a Galántai Gimnázium Kacaj Táncegyüttese a Fakó zenekarral, valamint a Felsőszeli Mátyus Tánccsoport a Bendő zenekarral, és a Rozmaring Vegyes Éneklőcsoport. Megérkezésünk után 10 órakor kezdődött a népviseleti bemutató, melynek keretében a mátyusföldi csoportok fél-félórás önálló műsorral mutatkoztak be. Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára üdvözölte a jelenlevőket, s beszédében aláhúzta az ilyen találkozók fontosságát. A kis közösségeknek is szükségük van más régiók kultúrájának megismerésére, mert ezáltal erősödik hitük, hogy szülőföldjük hagyományainak ápolása épp oly fontos, mint az anyanyelv megőrzése. Ahogy Sütő András írja: „Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik a hangja", úgy igyekszik a felsőszeli Rozmaring Vegyes Éneklőcsoport is egyre messzebbre vinni a falu hírnevét. Műsorukban főleg a Kodály Zoltán 1905-ös gyűjtőútja terméséből Ág Tibor által összeállított dalcsokornak volt nagy sikere. A helyi gyűjtésű dalok mellett szívesen énekelnek csallóközi, martosi, dunántúli és rábaközi csokrokat is. Majd a Mátyus Tánccsoport lépett a színpadra. Először a Mátyusföldi eszközös és friss című összeállítást mutatták be Simkó Mária koreográfiája alapján a Bendő zenekar közreműködésével. A bagi karikázó után a kapuvári verbunk is nagy tapsot kapott. Gazdag repertoárjukból még a szüreti párost és a szanyi csárdást táncolták nagy sikerrel. A délutáni műsorkínálat is gazdag volt. A Mátyusföldi séta című film vetítése járásunk nevezetességeit mutatta be, ezt követően a Tiszapéterfalvi népzenei együttes és Szanyi Katalin népdalénekes adta át Kárpátalja üdvözletét. A mintegy száz fős szereplőgárda kicsi metszetét adta a két régiónak. Noha távol élünk egymástól, a közös nyelv, a közös kultúra közelebb hozott minket, s a szép élményekből erőt meríthetünk a további hagyományőrző és -ápoló munkához. Ugyanis ma már erő és megszállottság nélkül nehezen menne e nemes tevékenység. MÉSZÁROS MAGDOLNA Felsőszeli Millecentenáriumi ünnepségek Alsószemeréden Nem mindennapi esemény színhelye volt augusztus 16-án az alsószemerédi plébániatemplom, ahol millecentenáriumi ünnepséget tartottak. Erre a nagy ünnepségre a környékbeli falvakból is érkeztek hívek. Az ünnepség 16.30-kor a litániával kezdődött. A litánia után Felsőszemeréd diákjai rövid zenés irodalmi műsort adtak elő, melyet Szabó Mária tanítónő tanított be. Este 6 órakor főpapi szentmise volt, a szentmisét Keszthelyi Ferenc váci püspök atya celebrálta. A szentmise keretében megáldotta azt a 12 emléktáblát, amely az Ipoly és Garam menti templomainkban lesz elhelyezve. A püspök atya szentbeszédében felvázolta történelmünk fontos korszakait, a honfoglalás történetét, és hangsúlyozta: nemzetiségünket és hitünket nem veheti el tőlünk senki sem. Őseink egy nemzet nyelvét, a magyar nyelvet hagyták ránk, nem szabad megengedni, hogy iskoláinkból és templomainkból kiszorítsák a magyar nyelvet, nem lehet megengedi, hogy Isten igéjét ne magyar nyelven hallgassuk meg. Nem volna szabad megengedni azt sem, hogy a magyar nyelvű iskoláinkat bezárják. Ez rajtunk is múlik, ezért fontos, hogy gyermekeink, unokáink a magyar nyelvű iskolát látogassák, hogy anyanyelvünkön tanuljunk. Ismerjék meg őseink kultúráját és történelmét. Köszönettel tartozunk Herdics György plébános úrnak, hogy hívei számára megszervezte ezt a jeles ünnepséget. VIGLAS ÉVA Felsőszemeréd Aratók aljas átverése Sikeres fellépéseink Magyarországon Kéty szövetkezetében az aratás kezdete előtt a kombájnosoknak tett ígéretet az aratás elvégzésének közeledtével az egykori, munkából kiemelt funkciós munkások, önkényesen le"tagadták és megváltoztatták. Persze, a fizetésről van szó. Az újjáalakult szövetkezetben a régi, elhasználódott kombájnokon aratnak. Természetes, hogy a munkák megkezdése előtt a gépeket ki kell javítani. Ez nem is lenne baj. Ám a kezdet kezdetén az órabéres munkára tett beígért összeg az esedékes kifizetéskor már 5 koronával csökkent, vagyis mint említettem, az önkényes „funkciósok" megrövidítették a kombájnt javító munkásokat, így két munkás közül, akik egy gépet javítanak, együtt dolgoznak, az egyiknek a bére óránként 5 koronával kevesebb mi-nt a másiké, holott ugyanazt a munkát végzik egyformán. Ahogy ezt közölték velük, az volt ám mindennek a teteje. Szembe röhögve ezt bejelenteni, az már elfogadhatatlan. A felnőtt férfiak 'majdnem könnyeztek, amin nem is lehet csodálkozni. Hogyan legyen kedve egy munkásnak olyan munkahelyen dolgozni, ahol a legszembetűnőbb módon becsapják őket? Csak az a fontos, hogy a funkciósok havi, nem kevés fizetése biztos legyen. Mindez mellett meg kell említenem, hogy a jelzett fizetett funkciós 8 osztályos általános alapiskolai végzettséggel rendelkezik, a kibabrált munkások pedig szakérettségivel bírnak. Ez a demokrácia falunkban. Remélem, az érintettek a cikk elolvasása után magukra ismernek és elgondolkoznak rajta. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy egy munkás ugyanolyan szövetkezeti tag, mint a funkciós. A különbség csupán az, hogy az egyik elég gyakran (havonta) nagyon könnyen elég szép összeghez jut, a másiknak a kétkezi munkáját sem fizetik meg, csak ígérnek neki. Az ígéretből pedig azt hiszem, hogy senki nem megy sokra. B. I. Kéty 1996 augusztus 20-21-én a Balaton melletti falvak meghívására Királyszentistván, Balatonfűzfő és a többi települések közös meghívására több, nagyon szép ünnepségen vett részt az Alsóbodoki fúvószenekar és a menyecskekórus Holec Ilona vezetésével, valamint a Gesztei menyecskekórus több zoboraljai polgármesterrel és helyetteseivel az élen. Mind a fúvószenekar, mind az éneklő csoportok részt vettek a királyszentistváni közös ünnepségeken az augusztus 20-i ünneplések keretében. Külön színfoltot jelentett az Alsóbodoki fúvószenekar fellépése, amely magyar és szlovák dalokat játszott és énekelt. Augusztus 19-én a csoportok a zenekarral karöltve még külön részt vettek Őskű községben egy emlékmű (kopjafa) felállításánál, valamint Balatonfűzfőn a millecentenáriumi ünnepségeken. E szlovákiai községek kultúrcsoportjait külön fogadták az egyes községek vezetőségei, ahol ünnepi önkormányzati gyűléseken is részt vettek. Még 1992-ben kezdődtek a magyarországi közös kapcsolatok az egyes önkormányzati településekkel. A zoboraljai magyar falvak kezdeményezésére - például Nyitragerencsér, Berencs, Zsére, Kolony, - összesen 13 faluval, valamint a Balaton környék falvaival, mint Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Litér, Királyszentistván és még több faluval építettek ki kapcsolatot. Ennek eredményeként most már a kultúra és sport területén is közös rendezvényeket tartunk, mégpedig oda-vissza alapon. Megemlítendő még a zsérei és gímesi folklór csoportok szereplése az augusztus 20-ai ünnepségeken Budapesten, a táncosok szintén népviseletben vettek részt a különféle rendezvényeken. GÁL LÁSZLÓ Zsére Önzetlenül segítik a mozgássérülteket A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének felkérésére a Poprádon élő Bornemissza István tiszteletbeli tag és a Málta-rend eszmeiségéhez közel állók egyik kassai csoportja - Pásztor Zoltán, Pásztor Lorenzó, Semsey Ilona, Máriássy János, Máriássy Péter, Mikulášik Péter, Kukoricás Róbert - megszervezték a mozgássérültek nemzetközi táborát. Az Orsolyita nővérek ružíni üdülőjében Szlovákiából, Magyarországról és Ukrajnából összesen 16 fiatal mozgássérült vett részt az augusztus végi és szeptember eleji táborban. A résztvevők megtekintették a ránkherlányi gejzírt, a jászóvári kolostortemplomot, a kassai premontrei templomban pedig részt vettek egy szentmisén. A szervezők és résztvevők köszönetüket fejezik ki mindenkinek, aki anyagi vagy erkölcsi támogatással hozzájárult a rendezvény sikeréhez. MÁRIÁSSY PÉTER Kassa