Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-12 / 187. szám, hétfő

6 j ÚJ SZÓ VILÁGPIAC 1996. augusztus 12. CÉGVILÁG Kia Motors A dél-koreai Kia Motors évi 55 ezer autót tervez gyártani Kalinyingrádban a Jantar hadiüzem átalakításával létre­jövő üzemben. Az erről szóló szerződést Moszkvában írták alá a Ka­linyingrádi terület és a dél-koreai válla­lat illetékesei, Viktor Csernomirgyin kormányfő jelenlétében. A Kia az elkö­vetkező öt évben összesen 1 milliárd dollárt ruház be a Kalinyingrádi terület fejlesztésébe. A Kia Kalinyingrádban személyautókat, terepjárókat és kisbu­szokat fog gyártani. A cél, hogy az autó­gyártáshoz szükséggs berendezések és alkatrészek 65 százalékát helyben állítsák elő. A tervek szerint az első au­tó áz év végéig elkészül. A beruházás 50 ezer új munkahelyet teremt. Asahi Glass Az Asahi Glass Co. japán cég közel 100 millió német márkának megfelelő összegért síküveggyárat létesít Csehor­szágban, hogy kielégítse a termék iránt várhatóan gyorsan növekvő keresletet a térségben. Ez lesz a japán vállalat első-nagy kelet-európai beruházása a hidegháború vége óta. Az Asahi Glass arra számít, hogy a japán, nyugat-euró­pai és amerikai autó-, illetve elektroni­kai vállalatok térségbeli gyors megtele­pedése miatt viharos növekedésnek indul a síküveg iránti kereslet Kelet-Kö­zép-Európában. A szigetország egyik vezető síküveggyártójának számító Asahi Glass Co. európai leányvállalatá­nak telephelyén, a Prágától 90 kilomé­terre fekvő Teplicében építi fel síkü­veggyárát. A termelés már ez év végén megindul. Eurotunnel Átlépte a félmilliós havi utashatárt a Csatorna-alagútban közlekedő vasút: júliusban 529 330 főt szállítottak át személyvonatai francia földről britre, il­letve a szigetországból a kontinensre. Az angol-francia Eurotunnel cég ­amely pénzügyi nehézségekkel küsz­ködik -júliusban növelte piaci részese­dését a teherszállításban is. Személy­autókból júniushoz képes 31 százalék­kal vitt át többet a csatorna alatt, ta­valy júliushoz mérten pedig kétszeres a növekedés. A félmillió feletti utasfor­galom az egy évvel ezelőttihez képest 72 százalékkal nőtt. Az eredmények el­lenére az Eurotunnelnek 13 milliárd dollárra rúg az adóssága. McDonald's A McDonald's nemzetközi gyorsét­keztető hálózat a tervek szerint 1997 tavaszán nyitja meg első éttermét Uk­rajna fővárosában, s az év végéig a ki­jevi éttermek száma hétre emelkedik. A McDonald's hét kijevi étterme ezer helyi alkalmazottal fog működni, s a tervek szerint a hálózat 1998-ban ki­terjeszkedik vidékre is. A gyorsétkez­tető éttermek árainak kialakításánál fi­gyelembe veszik az ukrajnai beszállí­tók árait, illetve az alacsony ukrán bér­leti díjakat és átlagfizetést. Ennek kö­vetkeztében Európában alighanem Ki­jevben lehet majd a legolcsóbban kap­ni Big Mac-et, körülbelül 1,2 dollárért, a moszkvai árának kétharmadáért. MTI AZ ÁTMENET NÖVELTE A JÖVEDELEM KÜLÖNBSÉG EKET Közelítünk a fejlettek átlagához A gazdasági átmenet a Jövedelemkülönbségek növekedését von­ta magával Kelet-Európában - írta a Világbank adatai alapján a Business Central Europe gazdasági havllap. Magyarországon vi­szonylag kevésbé szóródnak a Jövedelmek, míg Oroszországban hatalmas eltérések alakultak kl. Szakértől vélemény szerint ez túl sokat ugyan nem Jelent a gazdaságra nézve, a kisebb különb­ség mégis Inkább kedvezőnek mondható. A Világbank „From Plan to Market" (A tervtől a piacig) című jelentése az úgynevezett Gini-koefficienssel il­lusztrálta a jövedelemkülönbsége­ket. Abban a fiktív helyzetben, ha mindenki azonos jövedelemmel ren­delkezik, a Gini-koefficiens nulla, s a másik szélsőség esetén, tehát ha minden jövedelem egy kézben össz­pontosul, értéke százat tesz ki. A Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) átlaga 35, ennél a visegrádi országoké kisebb (Magyarországé kb. 22), míg Orosz­ország megközelíti az 50-et (lásd áb­ránkat). A jövedelemkülönbségeknek nincs közvetlen meghatározó szere­pük egy ország gazdaságára nézve. Például az Egyesült Államokban jó­val nagyobbak az eltérések, mint Nyugat-Európában, s ebből még nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni. Ugyanakkor, ha eltekintünk a gaz­daság működését befolyásoló egyéb tényezőktől, elmondható, hogy az át­meneti országok esetében a kisebb jövedelmi különbségek előnyöseb­bek. A gazdasági növekedéshez gazdasági növekedés visszaesése okozta a szegénységet, de ennek for­dítottja is igaz: a nagy szegénység ki­sebb növekedéssel jár együtt. Az is fontos, hogy a gazdagok mit tesznek vagyonukkal, mert a növeke­dést az szolgálja, ha azt beruházásra fordítják. A tapasztalatok szerint -Európában Glnl koefficiens 1993-ban Oroszország Észtország* Bulgária Lengyelország Szlovénia Csehország Magyarország i •1995-ös adat 20 30 40 50 Forrás VflégDanWBusiness Central Europe A Glnl ttoaniclWM nulla: ha maxtenki egyforma jôveaelemrnei renoelkezik. és száz ha egyvalaki kapja az összes jövedelmet ugyanis szükség van a fogyasztás stabilitására, s ez akkor lehetséges, ha nem szegényednek el széles réte­gek. A rendszerváltó országokban a azonban nem ez történik, inkább megfigyelhető a luxusfogyasztás, a további vagyongyűjtés, sőt a vagyon külföldre menekítése is. MH SVAJCBAN MAR NEM SZENT A BANKTITOK A náci számlák és a pénzmosás ellen A svájci kormány utasította az ország pénzintézeteit, hogy a bank­titok szabályalt mellőzve működjenek együtt az állami hatóságok­kal annak kiderítésében, miként dolgoztak együtt a svájci bankok a nácikkal a második világháború Idején. A döntés azért is fontos, mert csak így lehet kideríteni, ml történik a holocaust áldozatainak korábban svájci bankokban elhelyezett értékeivel. Svájcról legelőször alighanem a jólét és az ahhoz tetemesen hozzájá­ruló banktitok jut az emberek eszé­be. Aki abszolút biztonságban akarja tudni a pénzét, nem kívánja felfedni személyazonosságát, s nem akarja, hogy betéte eredetét firtassák, ha­gyományosan svájci bankokban he­lyezi el vagyonát. A sok évtizedes gyakorlatot, miszerint az államszö­vetség pénzintézetei nem tesznek fel klienseiknek kellemetlen kérdé­seket, sok bírálat érte a jelenkorban. Véreskezű zsarnokok javai előtt nem lenne szabad megnyitni a svájci szé­feket, az ország hírneve fontosabb a betétek korlátlan befogadásánál ­hangoztatták a kritika nélküli mene­dékkínálás ellenzői. A banktitok szentségét mégsem ezek a kifakadások törték meg. Ko­runk egyik rákfenéje, a szervezett bűnözés és a vele összefonódott pénzmosás elleni harc bírta csak rá nemrégiben a svájci hatóságokat, hogy a pénzintézeteket jelentéstétel­re kötelezték. Feltehetően abböl a meggondolásból, hogy ha a nemzet­közi erőfeszítésekhez kapcsolódva megpróbálják elejét venni a bűnös pénzek tisztára mosásának, nem rendítik meg a becsületes betétesek bizalmát, erősítik viszont Svájc hite­lét. A New York-i székhelyű Zsidó Vi­lágkongresszus (JWC) jelentette be, hogy a svájci Szövetségi Tanácstól, a kormánytól a következő tájékozta­tást kapta: a kabinet elrendelte, hogy minden svájci pénzügyi intéz­mény bocsássa az állami vizsgálóbi­zottságok rendelkezésére az 1933 és 1945 között vezetett nyilvántartá­sait. A JWC és a Svájci Bankárszövet­ség által közösen létrehozott hatta­gú bizottság már vizsgálja, hogy mi történt a holocaust áldozatainak Svájcban letétbe helyezett értékei­vel. Azt, hogy a bankok és cégek együttműködtek a náci Németor­szággal, egészen a legutóbbi időkig jobbára jótékony homály fedte. Csu­pán a holocaust áldozatainak Svájc­ban letétbe helyezett értékei után ku­tató örökösök kitartó harca, a Zsidó Világkongresszus elszántsága és az amerikai nyomásgyakorlás hatására változott a pénzintézetek magatartá­sa. A végső lökést a féltve őrzött számlakönyvek felfedéséhez a meg­nyíló amerikai archívumokból előke­rülő bizonyítékok adták: kiderült, hogy a bankárok értékesítették a ná­cik összerabolt aranyát, kereskedtek részvényeikkel, s a jövedelmező üzle­tekkel végső soron a hitleri Németor­szág talpon maradását segítették. A világháború befejeződése után pedig - amikor Svájc már nem hivatkozha­tott arra, hogy semleges státusát félt­ve tesz eleget a fasiszták követelésé­nek - náci főtisztek találtak pénzük­nek rejtekhelyet az alpesi ország bankjaiban. Mindezek elhallgatását elsősorban a fiatalabb generáció ítéli el, tagjai sürgetik, hogy Svájc, ha megkésve is, vállalja a szembesülést múltjával. Mostani döntésével a ber­ni kabinet hozzájárulhat a mind kíno­sabbá váló fátyol fellebbentéséhez. Lehet, hogy a banktitok szentsége csorbát szenved, de ez a tabu már védhetetlen volt. Az MH alapján BAJBAN A PHILIP MORRIS Füstszűrős ügyek Szaporodnak a kellemetlenségek a világ ve­zető cigarettagyártója, a Philip Morris háza táján: számos országban elmarasztalták legutóbbi, a passzív dohányzás ártalmatlan­ságát bizonygató reklámkampányát, Olasz­országban 10 ezer milliárd lírás adócsalás gyanújával Indult ellene vizsgálat, a brüsszeli hatóságok pedig azt vizsgálják, nem sértette-e meg az Európai Unió szigorú versenyszabályait. A Marlboro-cowboy reklámfigurája az elmúlt évtizedekben az egész világon sikeresen sulykol­ta azt a képzetet, hogy a férfiasság kelléke a do­hányzás - méghozzá egy Philip Morris márka él­vezete. A világ legnagyobb cigarettagyártójára mégis nehéz idők járnak mostanában. Kezdődött. azzal, hogy július elején az olasz reklám-önszabá­lyozó testület „veszélyesnek és megtévesztőnek" minősítette a cég legutóbbi kampányát, amely­ben televíziós és egészoldalas napilaphirdeté­sekben igyekezett bizonygatni, hogy a passzív do­hányzás tulajdonképpen nem jár érdemleges egészségi ártalommal. „Az élet tele van kockáza­tokkal, el kell dönteni, melyek az igazán nagyok" - hangoztatta a Philip Morris (PM), azt magyaráz­va június 5-étől egyidejűleg szinte egész Európá­ban és az USA-ban az olvasóknak és a tévé­nézőknek, hogy a nem dohányzókat a dohányo­sok füstje miatt nem éri nagyobb kár, mint azo­kat, akik köztudomásúan rákkeltő anyagokat is tartalmazó kétszersültet fogyasztanak vagy kló­rozott csapvizet isznak. „Nem igazán megalapo­zottak a passzív dohányzás ártalmaira vonatkozó állítások" - állította a PM-reklám, amit persze a dohányzásellenes egyesületek nagy felhördülés­sel fogadtak. Az olasz reklámzsűrivel egy időben a belga és a holland hatóságok is elrendelték a kampány felfüggesztését. Klinikai és statisztikai adatok tö­mege támasztja alá a PM-reklámban állítottak el­lenkezőjét - bizonygatták a dohányzásellenes front képviselői. Ennek ellenére Sean Murray, a multinacionális cég európai PR-felelőse elégedet­ten nyilatkozott az eredményről, miután a kam­pány egész júniusban akadálytalanul folytatódott mindenütt. „Sikerült vitát kiváltanunk. Érveink el­jutottak a közönséghez, s most mindenhol vitaté­ma, korlátozhatja-e az állam a dohányzó állam­polgárok jogait. Elképzelhető, hogy több ilyen kampányt indítunk még a jövőben" - jelentette ki. A Philip Morris dollármilliókat ölt e reklámsoro­zatába európai piacai védelmében, miután Ame­rikában - az ottani ellenkampányok hatására - a cigarettafogyasztás az utóbbi években legkeve­sebb 30 százalékkal esett vissza. Az európai 11,4 milliárd dolláros cigaretta-árbevétel így egy­re fontosabb a cégnek, amelyik igyekszik megvet­ni a lábát a dohányáruk mellett más ágazatok­ban is: az elmúlt években megszerezte a Kraft élelmiszer-ipari vállalatot és a világ harmadik sör­gyártójának tartott Millert. A kissé elkésett reklámbetiltás negatív hatásá­nál jóval súlyosabbnak ígérkezik az olaszországi adócsalási botrány, amely szintén június elején robbant ki. Egy bejelentés nyomán a nápolyi ügyészség indított országos vizsgálatot a PM el­len, s az első hírek - bár egyelőre sok a tisztázat­lan részlet - nem kisebb mint 10 ezer milliárd lí­rás (6 milliárd dolláros) nagyságrendű, éveken át folytatott adócsalásról szólnak. A maxiadócsalás úgy valósult meg, hogy a PM 1987-től összesen 7761 milliárd líra értékű cigarettaimportja után külföldi cégként adózott, igénybe véve az ezzel járó kedvezményeket, miközben valójában nem külföldi cég, hiszen minden műveletét az Olaszor­szágban bejegyzett Intertaba útján intézi. HVG INFOKOMMUNIKACIOS IPAR A keresztül-kasul behálózott világ A világ leggazdagabb felén gőzerővel halad a telefonos, a számítógépes és az audiovizuális szórakoztatóipar cégei­nek összeolvadása és ennek nyomán az új húzóágazat, az infokommunikáci­ós ipar térnyerése. E viharos átalakulá­si folyamattal párhuzamosan folyik a távközlési szolgáltatások nemzetközi li­beralizációja. Az infokommunikációs ipar súlyát érzékelteti, hogy bevételei már 1994-ben elérték az 1,43 ezer mil­liárd dollárt, a világ összesített hazai össztermékének (GDP) mintegy 6 szá­zalékát. A Nemzetközi Távközlési Unió tavalyi évkönyve szerint az infokommu­nikációs ipar közel kétszer akkora ütemben növekszik, mint a világgazda­ság átlaga. A világ 25 legnagyobb info­kommunikációs nagyvállalatának for­galma 1994-ben 7 százalékkal 770 mil­liárd dollárra, összesített profitjuk pedig 29 milliárd dollárra nőtt. Ezek után lás­suk, hogy 100 lakosra mennyi telefon­vonal, televíziókészülék és személyi számítógép (PC) jutott 1994-ben a világ egyes országaiban. HVG Ország Telefon Tévé PC USA 59,5 79 29,7 Dánia 60,4 55 19,3 Kanada 57,5 65 17,5 Svédország 68,3 48 17,2 Ausztrália 49,6 48 21,7 Franciaország 54,7 58 14,0 Svájc 59,7 41 28,8 Hollandia 50,9 48 15,6 Németország 48,3 55 14,4 Japán 47,8 64 12,0 Magyarország 17,0 42 3,4 Csehország 20,9 39 3,6 A fejlett világ átlaga 52,3 63 18,7 Világátlag 14,5 27 4,3 A legkedveltebb úticélok A turizmus az egyik legfontosabb húzóá­gazattá lépett elő világszerte. Korántsem mindegy, hogy egy-egy országba évente hány külföldi látogat el, ott mennyit költ és mennyi turistaéjszakát tölt. Magyarország 60,1 45,8 40,1 26,4 22,8 19 19 # f ď # 0 / / # / t-V meglehetősen előkelő helyen szerepel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 1993­as ranglistáján, konkrétan az ötödik he­lyen áll. Grafikonunk a világ legkedveltebb úticéljait tünteti fel (millió látogató). MN Grafikon: VOX NOVA 18,3 17 16,5 154 14,3 / •T ^ # 12,4 n,5 IF * # i

Next

/
Thumbnails
Contents