Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)
1996-08-08 / 184. szám, csütörtök
1996. augusztus 8. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó J Ľ) Egy szó Máig sem jártam utána, milyen titokzatos úton-módon jutottak cl romániai magyar kollégáink álncvcs cikkei ahba a pesti lapszer kesz.tőséghc, amelyben három évtizeden át dolgo/.lam. Egyszer csak ott voltak. Postai küldeményként. magyar Ixílycggel és bélyegzővel a borítékon. A nyolcvanas évek vége felé megszaporodtak ezek a hol példázató* történetekkel. hol bölcseleti szaknyelvvel álcá/oti segélykiáltó helyzetjelentések. Szclleini csempészáru volt valamennyi, a két ország közötti testvéri barátság nagyobb dicsőségére. Mint minden elvadult diktatúra, a bukaresti is túlbecsülte az írott szó erejét; vámosaiktól és útlcvélvizsgálóitól könnyebben lehetcll volna pokolgépei ki-be vinni a határon, mint magyar sajtóterméket be és kéziratot ki. Ila ama titokzatos úton-módon mégis eljutott egy egy írás hozzánk, sohasem tudtuk biztosan: segfliink-c közreadásával, vagy ártunk, És épp azért nem tudtuk biztosan, men hozzánk látogató enlélyi vagy bukaresti magyar kollégáktól szereltük volna megtudni. Az egyik szerint közöljük habozás nélkül a csempészen cikkeket, iijunk és s/óljunk magunk is minden lehetséges fórumon. Iiadd kapjon igaz képel az elbamhult világközvélemény erről a Kárpálok kél oldalán fekvö orwelli dis/.nófannról. A másik szerint az isten szerelmére, ne tctézzUk még mi is - noha merő jó szándékból a hajukat, hiszen minden szavunkat rajtuk torolják meg. Mostanra természetesen nagyot változott a világ. A magyar kisebbséget politikai párt képviseli a bukaresti parlamentben, a szó szabadabb. a haláron nem keresnek papírt a csomagtartóban, sót egzotikus cmhcrszállltmányokat sem keresnek a kamionok rakterében. Csak egyvalami nem változott: a bizonytalanságunk abban, hogy segítünk-e, ha segíteni akamnk, vagy ártunk-e azzal, hogy segíteni akarunk A hazai és külhoni magyar türelmetlenség határozottabb budapesti fellépést sürget. A hazai és a külhoni magyar óvatosság megfontolt lépésekre int. Összeül egy magyar-magyar konferencia, patikamérlegen méft szavakból nyilatkozatot fogalmaz, s elég egyetlen szó a sok közöli ahhoz, hogy felhördülés fogadja a határokon túl. A magyar kormány támogatja a halárokon túli magyar kisebbség autonómiatörekvéseit igy a nyilatkozat. Tehát autonómia! - kiált fel Šesták államtitkár úr Pozsonyban, line, az irredenta magyarok, alig hogy elfogadtuk az alapszerződést, ők máris megsértik, nem is szólva a nemzetközi'normákról. Bukarest retardál, s amikor beszélni kezd, sértett méltóság szól előbb a szóvivőből, aztán a külügyminiszterből. És most Belgrád is felsorakozott a Nagy-Magyarországról áhrándo/.ó magyarok revizionizmusa ellen. A magyarok pedig itt, Kis-Magyarországon már megint azt érzékelik, hogy elég egy szó, s a kisantant azonnal talpra ugrik. Három olyan ország, amelynek vezetői nagyon is jól ismerik az. etnikai autonómiát, hiszen mindkétszer ezen alapult az önálló Szlovákia létrejötte; his/en volt is már magyar autonómia a romániai Székelyföldön; hiszen autonóm volt Jugoszláviában is Ko szovó meg a Vajdaság. Három olyan ország vezetői vádol ják határrevfziös szántlékkai Budapestet, akik nyakig ülnek a tényleges határrevizióban, hiszen Szlovákia ennek köszönheti létezését: hiszen Románia bármikor kész eltörölni Moldova közös halárát; his/en Jugoszláviában százezrek pusztultak cl. és milliók váltak földönfutóvá ahhoz, hogy daytoni urak új határokat rajzoljanak a térképre. lehet, hogy éppen rossz lelkiismeretüket palástolandó ugranak talpra egy el sem hangzott vezényszóra? Ez túlságosan spirituális ma gyarázal volna. lehet, hogy valóban történelmi sérelmek emlékei ösztökélik őket a magyar veszedelem elleni tiltakozásra, miként gyakran hangoztatják is? lehet, hogy nemzeti elnyomásként érzékelte az osztálycliiyomásl a magyar urak szlovák román-szerb jobbágya? Lehel, hogy amikora szlovák-román-szerb Berzsenyi Dánielekben megszólalt a parancs: ébreszd lel alvó nemzeti lelkedet, magyar incnnyc/ethc ütközött a nyújtózni kívánó nemzeti lélek? Ez már ésszerűbb magyarázat volna, ám ellene szól egy politikai-etikai tiltás, mely szcrinl nem illik, sőt nem is jogos napi politikát csinálni abból, ami a történelcmtudósokra tartozik; és ha nem szólna ellene egy praktikus megfontolás: Popclka úr Pozsonyban, Popescu úr Kolozsváron és Popovics úr Újvidéken mit sein érezhet abból a sérelemből, melyet ősei szenvedtek cl netán évszázadokkal ezelőtt. Tehetünk cllcnpróbát is: Van bennünk a legcsekélyebb ellenérzés is Popclka úr, Popescu tir és Popovics úr iránt? Tiltakoznánk, ha a csabai szlovákok etnikai autonómiát követelnének? Sértene bennünket, ha a szerb-román ortodox vallásúak Ráckevén vagy .Szentendrén tartanának világtalálkozót? Nem. A legvalószínűbb magyarázat a szomszéd vezetők külpolitikai gesztusára a belpolitikában van. Nem a hazájukat féltik. A hatalmukat. (írása a Magyar Hírlapban jelent meg) Magasabb árak a nyereség rovására Az elektromos energia és a víz árának emelése meg|elenlk a növekvő költségeinkben. Viszont amennyiben meg szeretnénk őrizni helyünket a piacon, nem emelhetjük az árakat. így azonban a magasabb költségek a nyereséget csökkentik, vagy a vesz teséget növelik - Jelentette kl a közelmúltban bejelentett áremelésekkel kapcsolatban Ján Číž, a Tatrasvit konfekcíógyártásí igazgatója. Emil Kaža, a liptószentmiklósi LINAPO bútorgyár igazgatója szerint gyakorlatilag az összes nyersanyaguk árának felemelésére számítanak. Megjegyezte, hogy a cseh szállítóik rugalmasabban reagálnak, és a hazaiaknál sokkal olcsóbb ajánlatokkal érkeznek. Ennek ellenére leghamarabb szeptemberben emelik az áraikat. Pavel Prokopovič, a Kisiparosok, Vállalkozók és Kereskedők Uniójának elnöke szerint a kisvállalkozókat elsősorban az üzemanyagok árának emelése sújtja. Ez az árrésen kívül egyéb tételeket is befolyásol majd. A hústermékeket már most is sok helyen 6-7 százalékkal drágábban árusítják, mint július 20-a előtt. LENKA TOKÁROVÁ, Hospodárske noviny Jegybanki fejfájás az erős piac miatt Több mint hárommillió szlovák váratlanul megütheti a főnyereményt. miután megkezdődött a vagyonjegyfüzeteket felcserélő kötvények kereskedelme - írta a Financial Times hétfői száma. A szlovákok az ezer korona (33 dollár) értékű vagyonjegyfüzetüket garantáltan 7500 koronára cserélhetik be, azzal, hogy eladják a privatizációt helyettesítő kötvényeiket. Pozsonyi brókerek szerint sok kötvénytulajdonos a pillanatnyi nyereség reményében azonnal eladja a kötvényét. A Financial Times szerint a brókerek bürokráciával gyanúsítják a Nemzeti Vagyonalapot, mivel szerintük késlelteti annak nyilvánosságra hozatalát, hogy miként kellene működnie a kötvények piacának, illetve miként ítélik meg az erre szolgáló engedélyeket. Martin Moncman, a pozsonyi ING Baring Securitiestől elmondta, hogy a kormány szeretné felfuttatni a piacot, de ennek sikere a piac felkészültségétől és a nyilvánosság számára adott információktól függ. A Szlovák Nemzeti Bank számára ugyanis az erős piac fejfájást okoz. A jegybank soha nem szimpatizált a kötvényekkel, mivel inflációtól, illetve a már az első félévben is 27 milliárd koronás kereskedelmi deficitre gyakorolt hatástól tart, amit a fogyasztási cikkek megnövekedő behozatala váltana ki. Národná obroda Folytatódik az okmánybélyeges botrány? Nem tudni, hogy Jozef Nendzának, az okrnánybélyeges bot rány egyik résztvevőjének agyonlövése milyen összefüggésben van ezzel az üggyel. Mindenesetre érdekesek az elkövetés körülményei és a tett rendőrségi értékelése. A Nendzát agyonlövő F. úr azt állítja, hogy egy ütés következtében a földre zuhanva egy pisztolyt talált, amelyei önvédelemből lőtt. A rendőrség ezt szükséges önvédelemként vizsgálja. Ezzel kapcsolatban elég csak megjegyezni, hogy nem mindenki képes töltött fegyverre esni. Az okmánybélyeges botrány óta nyilvánvaló, hogy a hamisító ként letartóztatott elkövetők mindössze a háttérben a felülbélyegzetten ezerkoronásokat legalizálók fedezésére szolgáltak. 1993 novemberében Vladimír Masár, a jegybank elnöke bevallotta. hogy egymilliárd korona az országon kívül maradt. Más források szerint volt az kettő is. Jozef Tuchyňa akkori belügyminiszter szerint az okmánybélyeges botrány bizonyos részletei so ha nem kerülnek nyilvánosságra. Talán az is ezek közé tartozik, hogy a nagy rohanásban ki legalizált egy-két milliárd koronát. Illetve hogy ezt az akciót a SZISZ kémelhárításának jelenlegi vezetője, Jaroslav S. szervezte-e (abban az időben Vladimír Mečiar titkosszolgálati tanácsadójaként működött). Tény viszont, hogy Nendza rábeszélt három személyt a törvényellenes cselekedetre, azután pedig feladta őket. Amellett, hogy a rendőrséget értesítette 90 ezer okmánybélyeg illegális behozataláról, éppen Jaroslav S. és V. egykori rendőrfőparancsnok-helyettes tanúskodott számára. Jelenleg nem lehet egyértelműen megjelölni Jozef Nendza lelövésének motívumait, hiszen ő az okmánybélyegeken kívül több más figyelemre méltó akcióban is részt vett. Amennyiben a rendőrség elhiszi a véletlenül talált pisztolyról szóló verziói, a spekulációk tovább erősödnek. És nem lesz helytelen a feltételezés, hogy a szükséges önvédelem csak a .megjátszott elrablás" esetében alkalmazottakhoz hasonló vizsgálati módszerek változata. PETER TÓTH, SME (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK 1 Mostari főpróba avagy: kinek a ruhája? Kedden, igaz, az KL1 által eredetileg megszabott határidő után, de mégiscsak aláírták Mostarban az. egyezményt az egységes városi közigazgatás megteremtéséről. Miért játszik egyetlen város ilyen fontos nemzetközi politikai szerepet? Elsősorban azért, mert a június 30-i mostari választásokat tekintették a szeptember közepére tervezett boszniai választások főpróbájának, s ha itt nem sikerül érvényt szerezni a választási eredményeknek a muzulmánok és a horvátok között, akkor hogyan várható majd ez el egész Bosznia-Hercegovinában a inu/iilmánok, horvátok és a szerbek közön? A mostari kudarc az egész daytoni rendezés kudarca lelt volna, azé a daytoni alapelvé, amely szcrinl a délszláv népeknek ismét meg kell tanulniuk a békés együttélési. Mostar kudarca az Ell-misszió kudarca, Dayton kudarca pedig elsősorban az. USA és az egész nemzetközi közösség kudarca is volna. Bosznia-Hercegovinában jelenleg sok minden másként van. mint ahogyan az a daytoni papirokon szerepel. Elveket lefektetni, nyilatkozatokat tenni sokkal könnyebb, mint meggyőzni egy város lakosságál. ahol az cm berek nemrég még egymást gyilkolták, hogy ezentúl éljenek l>ékében. Míg másutt a muzulmánok és a horvátok elég jól együtt ludtak működni a szerbek elleni háborúban, addig Mostarban egymás torkának estek. A város kél részre szakadt, s a háború befejezése után is csak nehezen indult meg közöttük a kommunikáció, ĽU-irányítást, nein/elkö/.i rendőri felügyeletet kellett bevezetni a további atrocitások megakadályozása érdekében. Ami, úgy tűnik, a mai napig sem sikerült teljesen, hiszen még hétfőn is érkeztek hírek arról, hogy a horvát városrészből folyamatosan menekülnek el az ott élő muzulmánok, akiket zaklatnak a horvát hatóságok. Dayton értelmében tartották meg június 30-án a helyi választásokat, s a 37 tagú városi testületben a horvátok 16, a bosnyákok 21 helyet szereztek. A horvátok csalásról beszéllek, nem akarlák elismerni az. eredményi. Viszont az HU szerint nem történtek akkora visszaélések, amelyek alátámasztanák a horvát álláspontot, holy! az időhúzás, n horvátok szerint a muzulmán-horvát föderáció alkotmánybíróságának kell döntenie cz ügyben. Csakhogy ilyen bíróság még nincs is. Az ĽU kilátásba helyezte: ha a horvátok továbbra is megsértik a daytoni rendezési tervet, akkor kivonul Mostarból. Ezzel viszont az LISA nem érlelt egyet, mondván: nem lehet magukra hagyni azokat, akiknek a harag elborította az agyát. Ezért is szólították fel a múlt pénteken Washingtonban Tiidjman horvát államfői, hogy gyakoroljon nyomási a hcrcegovinai horvátokra, akik, és ez nem kétséges, jelentős mértékben Zágráb utasításainak megfelelően járnak cl. Valószínű tehát, hogy Tudjman az amerikai nyomásnak engedve odaha lőtt, s Igy kedden a mostari horvátok és bosnyákok aláírásukkal hitelesítették: elfogadják az HU mostari tanácsának július 15-i Közös Akciótervéi, amely előirányozza a városi közigazgatás megteremtését. E megállapodás értelmében ma választják meg Mostar polgármesterét, akinek mindenképpen horvátnak kell lennie, tekintettel arra. hogy a városi is magában foglaló ncrctvai kanton élén bosnyák politikus áll. Tehát az USA és az. EU egy jól működő muzulmán horvát föderációi szeretne látni, amely képes az egymás melleit élésre Bosznia szerb részével. Csakhogy cz a föderáció (amerikai ötlcl) gyakorlatilag még nem működik. A horvátok ugyanis még nem oszlatták fel egyoldalúan kikiáltott Herceg-Boszna Horvát Köztársaságukat, amit Dayton értelmében már meg kelleti volna tenniük. Nehéz eldönteni: azért nem működik a föderáció, mert nem oszlatták fel, vagy azért nem oszlatták fel, mert a föderáció még nem tudja teljesíteni közigazgatási feladatait. Persze ezt minden fél másképp Ítéli meg. Ez is egy adalék ahhoz, hogy milyen hihetetlenül nehéz a gyakorlatba átültetni Daytoni, és akkor a boszniai szerbekről még nem is beszéltünk. A keddi mostari egyezmény megvalósítása sem lesz. könnyebb. A szivekben még olt élnek a háború borzalmai, él a gyűlölködés, a harag. Es még a szeptemberi választások után sem lesz teljes garancia a megbékélésre, ami mellett csak egyetlen érvet lehet felhozni - a józan észt. Márpedig a délszláv népek utóbbi öt esztendeje nem erről szólt, l-cliet Mostart a daytoni megállapodások sikerének, a szeptemberi választások főpróbájának nevezni. De lehet másnak is, nézőpont kérdése. Mert az. egész mostari huzavona azt is példázhatja, hogy a délszláv konfliktusban részt vevő felek egyike sincs felkészülve a nyugati demokrácia játékszabályainak elfogadására, sőt nem is igénylik azokat. Magyarán: olyan ruhát akarnak rájuk húzni, amelyet nem rájuk szabtak. összegzésül: a mostari egyezmény biztató jel. de még mindig minden megtörténhet. i SZÁLKA ÉS GERENDA L Kultúrbotrány Dusza István rovata Valamifajta tehetetlen düh levezetésének szánom a címbeli szörnyszülött szót, annál is inkább, mivel szigorúan tartom magamat Kodály Zoltán intelméhez, mely szerint a „kultúr" szó magyartalan: a németből szolgaian átvett, és aki ezt használja, igencsak kulturálatlan. Talán éppen ezért, kimondható cz a fogalom úgy is, mintha az ember a rontást mondaná ki. A rontást, amit a mai szlovákiai társadalomban, ezen belül különösen az itt élő magyarok közösségében a kulturális minisztérium terjeszt. A politikában mindez értékelhetetlen, mivel azonban az ember legősibb és azzal együll a legsajátabb lelki megnyilvánulásait érinti, igencsak hajlok arra, hogy kultúraellenes sötét erők munkálkodásának tekintsem mindazt, ami a színházakkal most történik. Igen. sötétek, kullúraellenesek és sajnos, erősek Ls. Kezükben a hatalom, amelyet messzemenőkig a saját érdekeiknek megfelelően érvényesítenek. Ráadásul ennek az érdekérvényesítésnek ezúttal látszólag kevésbé van nacionalista jellege, hiszen a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának döntései a kulturális intézmények teljes hálózatát érintik. Azt azonban látnunk kell. hogy amikor egy magyar színházat betagosltanak egy közelebbről meg nem határozott, működési szabályzattal nem rendelkező, törvényszegéssel konstruált kulturális intézménybe, mégiscsak felerősödik a minisztériumi döntés magyarellenessége. Nem is szólva arról, hogy eleddig három - köztük a Kassai Thália Színházat - jogalanyisággal bíró színházat terellek össze a jellegükben, munkájukban. finanszírozási igényeikben ezektől igencsak különböző regionális kulturális központtal, csillagdával és galériával. Telték mindezt egy szakmai érvekkel nem indokolható, csakis pézügyi és költségvetési érdekeket (ebben olt van a magyar kultúra ellehetetlenítésének a szándéka is) követő döntés mentén. Ráadásul a még érvényes, az ú. n. „szocialista szinházkultúrát" szabályozó 36/1978 sz. és a 115/1989 sz. törvényeket is megszegték, amelyek nem tes/.ik lehetővé a színházaknak nem színházi tevékenységgel foglalkozó kulturális intézményekkel való összevonását, de ez utóbbiaknak a hivatásos társulatok működtetését sem. Attól tartok, hogy a kulturális minisztérium törvényen kívül helyezte önmagát és az általa létrehozott kassai székhelyű Abaúji Kulturális Központot. De a Teairo című színházi szaklap idei 6. számában közreadott, a .színházat és u színházi tevékenységei. a színházi alkotási és annak terjesztésél szabályozni akart) törvényjavaslattal sem fedhető majd le cz az átszervezés. Az új „színházi törvényt" ígérő törvényjavaslat V. cikkelyének 2. paragrafusa sem ismeri az. Abaúji Kulturális Központhoz hasonló intézményi szörnyszülött színházi tevékenységét. Arra sem található benne paragrafus, hogy a kulturális minisztérium saját hatáskörében összevonhat és működtethet színházakat múzeummal vagy csillagdával. Színházakat alapíthat, átszervezhet nagyohh színházakká vagy kisebbekké. Ha ezt megteheti, akkor nincs szükség a színházi törvényre, mert alkalmazhatatlan mind a régi. mind az éppen készülgelő új. A történtekkel kapcsolatosan végre ki kell mondanom: a szlovákiai politikai ellenzék, s azon belül a szlovákiai magyar parlamenti-koalíció, mindent csinál - miközben egyesek legszívesebben privalí zálnának, gyanúsítgatják egymást és nagyohh koncért alakoskodnak vagy veszekszenek . csak a társadalmai egy új diktatórikus nemzetállami ideológia mentén az egzisztenciális félelem igájába hajtó államhatalommal, legfőképpen a kulturális és okta lási kormányzattal nem tud mit kezdeni. Egyáltalán miféle választott politikai képviselet az, amelyet bi zonyftható hazugságokkal meg lehet félemlíteni? Mit gondoljon a választópolgár azokról a magyar nemzetiségű képviselőkről, akik nyugodtan tudnak nyaralni, miközben a magyar ncmzcli kisebbség amúgy is csonka intézményes kultúráját pontosan követhető nacionalista modellek szerint, minden demokratikus alapelvet és jogi normát felrúgva pusztítják el?. Az a gyanúm, hogy a magyar politikusok besétállak a Slobodník úr állította csapdába. Hiszen miközben majdnem ölre mennek vele egy, az európai egyezményeknek minden tekintetben megfelelő dokumentum hamisító értelmezése miatt, mintha észre sem vennék a „nemzeti kisebbségeinek maximális jogokai adó állam" besurranó tolvajait. Ez. is kultúrbotrány. Mint ahogyan kultúrhot rány a szlovákiai magyar értelmiség hallgatása is.
