Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)
1996-08-07 / 183. szám, szerda
1996. augusztus 5. PAN O R A M A ÚJ SZ Ó \1] Új tanév - új mesterkedések A Szlovák Köztársaság Oktatá si Minisztériuma - az előző évekhez hasonlóan - az idén is május végén hozta nyilvánosságra a jövő - 1996/97-es'- tanévre vonatkozó „pedagógiai és szervezési utasitásait". melyeK ezúttal Is tartalmaznak' a magyar tanítási nyelvű iskolák és a magyar pedagógusok számára néhány „kellemes meglepetést". Az utasítások bevezetőjében a következő, szépen hangzó, ám a valóságot távolról sem fedő sorokat olvashatjuk: „Összhangban a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióba jutás érdekében kifejtett igyekezetével, elkerülhetetlenné vá lik az ifjúság nevelését úgy alakítani, hogy a szlovák oktatási rendszer összeegyeztethető legyen a többi európai oktatási rendszerrel, s elvárásai összeha sonlithatóak legyenek az európaiakkal". Köztudott, hogy az európai oktatási rendszerek messzemenően tiszteletben tartják a demokrácia' alapelveit, ami a szlovákiai oktatási rendszerről többek közt - azért sem mondható el, mert intoleráns és diszkriminatív jellegű a magyar tanítási nyelvű Iskolákkal és a magyar pedagógusokkal szemben. A bevezetés után olyan tényről értesülünk, mely nemzeti kisebbségünk Iskoláinak, diákjainak és pedagógusainak nyilvánvaló diszkriminációja: a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma és az általa közvetlenül irányított intézmények kereken 30 (!) szlovák nyelven megjelenő újságot és folyóiratot adnak ki vagy részben támogatnak anyagilag. Nagy szégyene oktatásügyünknek, hogy nálunk minisztériumi támogatással - hála sajátosan értelmezett „demokráciánknak" egyetlen ilyen jellegű lap sem jelenik meg magyar nyelven, ari nak ellenére, hogy a lakosság 10,6 százalékát képező magyar ság részére ezek szerint - 3-4 ilyen lapot kellene kiadni és anyagilag támogatni! Az utasítások ezt követően ja vasolják a megemlékezést néhány szlovák irodalmi és politikai évfordulóról az oktató-nevelő folyamat keretében, s új tényezőként a Matica slovenskával való együttműködést az iskolán kívüli tevékenységben. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat a magyar nemzeti kisebbségünk ellen nyíltan, folyamatosan és sokoldalúan fellépő szlovák kulturális (?) szervezettel történő együttműköcJésre magyar tanítási nyelvű iskoláinkra nem vonatkozik. A nyelvtörvényre hivatkozva szerepel az utasítások közt a következő szöveg is: „Védeni kell a szlovák nemzet legnagyobb kincsét és támogatni a Szlovák Köztársaság szuverenitását. Ezzel kapcsolatban külön figyelmet kell szentelni a szlovák nyelv és irodalom oktatásának, a szlovák nemzeti öntudatra és államiságra nevelésnek". Bizonyára e „szent célt" szolgálja az a „demokratikus" Intézkedés is, mely kimondja, hogy a szeptember elsejéhez megrendelt iskolai nyomtatványok és bizonyítványok a nemzeti kisebbségek Iskoláiban is - a demokrácia és az Európához közeledés nagyobb dicsőségére - már csupán egynyelvűek, azaz államnyelven (értsd: szlovákul) írottak lesznek. Az utasítások felhívják a figyel met a környezetvédelem oktatásának lontosságára, majd - a múlt tanévhez hasonlóan - intézkednek a hittan és az etika (er kölcsi nevelés) oktatásáról. E tantárgyakat a középiskolák első és második évfolyamában, valamint a nyolcévlolyamos gimnáziumok 1-6. osztályában kötelező választható tantárgyként oktat ják, de a két csoportra osztott osztályban egyik csoport létszáma sem haladhatja meg a húsz főt. Lehetővé kell tenni a tehetséges tanulók részvételét az egyes tantárgyi olimpiákon, és a sikeresen szereplő tanulókat felkészítő pedagógusokai anyagi elisme résben kell részesíteni. A Szlovák Rádió külön műsorokat fogsugá rozni az óvodák, az alapiskolák tanulói és a pedagógusok részére. (A Pedagógusnapló című, két hetente jelentkező, s a magyar pedagógusoknak szóló adáson kívül a Szlovák Rádió sem óvodá sok, sem diákok számára nem sugároz műsort magyar nyelven, pedig ezek a műsorok nagy mértékben támogathatnák az oktató-nevelő munka hatékonyságát, a tanítás színesebbé, szemléletesebbé tételét). Érdekes a következő kitétel: „Az állampolgárok gyermekei művelődésre való jogának biztosítása érdekében az oktatásügyi állami szervek kedvező szervezé si, anyagi és személyi feltételekel fognak teremteni iskolák és oktatásügyi intézmények létesí lésére és működtetésére a nem zetiségileg vegyes területeken". Nagyon szeretnénk remélni, hogy ez nem csupán a szlovák nemzetiségű szülők gyermekeinek művelődésre való jogát jelenti a nemzetiségileg vegyes területeken... A túlzott „nemzetieskedés" előbukkan az óvodai nevelő munka célkitűzései közt is, ahol ez is szerepel: „kialakítani a nem zeti öntudatot". El is hiszi bárki is az utasítások megalkotoi közül, hogy ez már „ovis" szinten is sikerül? Bizonyára. És netán a magyar anyanyelvű óvodasok szia vák nemzeti öntudatra nevelését van hivatva támogatni a minden napi szlovák nyelvű foglalkozás is a magyar óvodákban? Az utasítások hangsúlyozzák a szlovák nyelv hatékony oktatásá nak fontosságát mind a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban, mind a középiskolákban és gim náziumokban, s felhívják a figyelmet a szlovák nyelvű szakkonver záció foniosságára. Nagyon helyesen a társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásra buzdítanak, ehhez viszont a kommunikációelmélet követelményeinek maximális mértékben megfelelő korszerű szlovák nyelvkönyvekre lenne szükség. Érdekes, hogy az idei utasítások nem rendelkeznek a nemzeti és kisebbségi történelemoktatásról az ukrán tani tásl nyelvű iskolákban, bár régebben ez évről-évre helyet kapott az utasítások közt. Lehet, hogy azért oly nagy a hallgatás a történelemről, mert az utasításokat kommentálva évről-évre követeljük, hogy ne csak az ukrán, hanem a magyar oktatási nyelvű Iskolákban is tanítsák a nemzeti és a kisebbségi történelmet? SÁGI TÓTH TIBOR A KORMANYLAP SZERINT „Szent István a magyar nemzet árulója volt" A francia-német történelmi megbékélés egyik velejárója volt, hogy összeültek a két állam történészei, és kihúzták az országukban használatos történelemtankönyvekből a másik felet dehonesztáló, sértő passzusokat. A szlovák-magyar alapszerződés is alapköve lehetne ilyen törtenelmi megbékélésnek, ha volna hozzá őszinte akarat. Mint napról napra tapasztalhatjuk, Ilyesmiről szó sincs, ellenben annál gyakrabban esik szó az „objektív iskolai történelemoktatás" szükségességéről. Ezt különösen Tiso elnök leplezetlen tisztelője, Eva Slavkovská oktatási miniszter hangoztatja, aki szívesen bíráltatja felül a készülő törté nelemtankönyveket a Matica slovenská „szakértőivel". Hogy bábásodásukkai milyen tankönyvek készülnének, kitűnően érzékeltetik a kor mány szócsövének tekinthető Slovenská republi ka'c. napilapban megjelenő „történelmi" írások. A rendkívül gazdag választékből Illusztrációként két rövid idézet: „Az ősmagyarok őseinktől átvették a vallást, a talajmegművelés módjait. Ez volt együttélésünk világosabb oldala. De nem éltek együtt egyenran gúakként. Érvényesülési esélyük csak azoknak volt, akik a leigázóknak szolgáltak. És a magyarok a mijóvoltunkból is erősödtek. Taksony nyitrai fejedelem fia, Géza magyar ve zér lett. A nyitrai fejedelemség élére fiát, Istvánt nevezte ki, aki II. Szilveszter pápától királyi címet és koronát nyert, miállal Magyarország első kirá lya lett. A magyar királyság semmivel sem indokolt el magyarosítást indított el. Az elnemzetlenítö nyo más végigkísérte egész közös történelmünket. Némelyik században engedett, de soha nem szűnt meg." (Slovenská republika, Víkend, Ing. Peter Kováč;ik:.Szvatopluk birodalma. 1996. 7. 26.) Ing. Peter Kováčik (vajon mi rejtőzik az Ing. alatt, csak nem a történelemtudományok mérnöke?) reveláelóként ható eszmefuttatása alapján „Takšoň" (egyébként Zoltán fia, Árpád unokája) még egész rendes ember lehetett, ám fia, Géza már kevésbé, hisz „érvényesülési esélyeinek" nö velésére nyitrai feiedelemfi létére „magyar vezér lett". Azon már csodálkozni sem lehet, hogy a gerinctelen kollaboráns fia, István, az ifjabb nyitrai fejedelem nem esett messze a fájától, sőt apjánál is magasabbra tört. ő lett az első magyar király, aki nyomban be is indította az elnemzetlenitést. A történelemben kevésbé járatos szlovák olvasó pedig kapkodhatja a fejét, mert számára logikus, hogy nyitrai fejedelem csak szlovák, legrosszabb esetben szláv lehet. Ebből következően István Is szlovák lehetett, az a fajta, aki érvényesülése ked véért „szolgálta a leigázókat" s ezáltal erősítette a magyarokat. A következő gyöngyszem már kommentárt sein igényel. Még szerencse, hogy kihal tak az Árpád háziak, és nem pörölhetik be a ief rövidítés mögé bújt értekezöt rágalmazásért és becsületsértésért. „A budapesti propaganda gondosan eltitkolja saját lakossága előtt lés az ifjúság elölt is, amely ezt nem találja meg a történelemtankönyvekben), hogy a magyar állam alapítója, I. István a magyar nemzet árulója voll, aki eltaszította a magyarokat és a magyar nyelvet is, udvarában németül és ószlávul beszéltek, és idegen (német és szláv) ka tonaságnak kellett öt védenie saját magyar törzsrokonaitól (vezérüket, Koppányt István emberei megölték és felnégyelték). A magyar állam tehát a magyarok akarata ellenére és szinte nélkülük jött létre. Ezek történelmi lények, amelyeket szembe kell állítani a lörténelemhamisítással és a hamis propagandával." (Slovenská republika, M 1996. 7. 13., 3. old.) -vkFő tromf a szamárbőr A jelenlegi kormányzat kisebbségi politikáját reklá mozva a magyar oktatási nyelvű iskolákat használja fő tromfként. Nem győzi szajkózni a külföld felé a magyar óvodák, alap és középiskolák számát, ezzel kívánva bizonyítani, hogy ahol ennyi anyanyelvű oktatási intézmény létezik, ott a kisebbségnek nem lehet oka panaszra. Eközben a magyar óvoda- és iskolahá lózat egyre inkább Balzac rejtélyesen zsugorodó szamárbőréhez válik hasonlatossá. A zsugorítás módja fölöttébb változatos és körmönfont, ezért nehezen tetten érhető. A szocializmus ugyanezt a kisiskolák ún. körzetesítésével érte el, és a magyar nyelvű okta tás csaknem két évtizedes hiányának következményei most mutatkoznak meg az érintett települések nemzetiségi összetételét tükröző statisztikákban. A cél most is változatlan. íme, egy adalék, hogyan működik ez a gyakorlatban. Adott egy község, ahol a lakosság több mint 60 százaléka magyar nemzetiségű, s ahol 17 évig nem működött magyar oktatási nyelvű iskola. A szomszéd kisváros magyar alapiskolájának igazgatója elhatározta. hogy újjáéleszti a magyar nyelvű oktatást, és kihelyezett osztályt létesít a községben. Ennek megszervezése nem kevés időt és energiát követelt, de mivel 1992-ben még más szelek fújdogáltak az okta tási minisztérium táján, 1993. szeptember 1-én beindulhatott a község szlovák nyelvű alapiskolájának épületében a kihelyezett osztály. Akkor mindössze 7 tanulója volt, de a következő évben már 9, a legutóbbiban pedig 12. Az 1996/97-es tanévben összesen 13 gyerek fog tanulni az összevont osztályokban. A tanügyi hivatal Idén májusban kapott észbe. Ha 3 év alatt csaknem megduplázódott a tanulók száma, (élő, hogy a kihelyezett osztály fokozatosan való di iskolává növi ki magát - magyar oktatási nyelvű Is kólává. Megszüntetni bajos, túl nagy lármával láma, de van más mód is. Egy hatsoros végzési küldeni a kihelyezett osztályt működtető alapiskola igazgatójának a következő szöveggel: „A tanügyi igazgatók grémiuma 1996. május 7-i ülésének döntése alapján a magyarbéll magyar ok tatási nyelvü kihelyezett osztály a magyarbéll alapiskola igazgatósága alá fog tartozni - 1996. szeplem ber 1-től. A magyarbéll alapiskola igazgatónője 1996. június 30 ig átveszi a beiratási dokumentációt a Szenei Molnár Albert Alapiskola igazgatóságától." Ilyen könnyű az egész. Elég a magyar osztályt a szlovák iskola igazgatósága alá vonni, és megoldó dik a probléma. A szlovák iskola igazgatósága, amely eddig Is ferde szemmel nézte a magyar osztály működését, mivel, úgymond, elszippantja a gyerekeket - a magyar gyerekeket a szlovák iskolától -, aligha fogja szívügyének tekinteni fellendítését, bővítését. Egyetlen tagja sem lesz hajlandó számára gyerekeket toborozni, még kevésöé a szülőket győzködni az anyanyelvű oktatás előnyeiről. A beíratásnál en nek épp az ellenkezője várható, és a magyar osztály szép lassan - vagy nem Is olyan lassan, elvégre tönkretenni valamit könnyebb, mint létrehozni - kimúlik. „Magától" mondják majd, meg azt, hogy „nem voll rá igény". Magyarbél községi önkormányzata és a magyar szülök hiába tiltakoztak a VIII. tan ügyi hivatal teljesen ertelmetlen és indokolatlan döntése ellen. Az illetékesek most arra beszélik ki magu kat, hogy várni kell. mivel az új területi felosztás miatt megszűnik a tanügyi hivatal, a kerdésben majd az új tanügyi szerv dönt. Hogy hogyan, kinek a javára? An nak-e, aki rengeteg utánajárással létrehozta az osztályt és szívügyének tekinti működését, vagy annak, akinek a legkisebb érdeke sem fűződik létezéséhez? Tapasztalataink alapján tudjuk a választ. A gyerekek javáról pedig ne Is beszéljünk. Az ugyanis az oktatási tárca számára merőben ismeretlen fogalom. VOJTEK KATALIN Vakáció (Vlado Gloss felvétele) Megváltozott igazgatói szerepkör A viselkedésléleklannal foglalkozó tudósok régóta tudják, hogy az emberek annál lelkesebben végzik munkájukat, minél na gyobb mértékű az egyéni szabad ságuk, minél inkább saját belátásuk és ellenőrzésük szerint dolgoz hatnak. A döntési helyzetbe hozott embernek megnő a lelelösségtu data, amit a társadalmi és munka helyi kontroll, a nyilvános elszámoltatásból, számonkérésből eredő erkölcsi felelősségérzet meg Is hatványozhat. John Child szerint ha egy szerve zetnek innovatívnak és alkalrnazkodónak kell lennie ahhoz, hogy a "gyorsan változó körülmények kö zött is versenyben maradjon, akkor a vezetőnek nem szabad merev és konformista magatartást támogatnia. Márpedig egy iskola Ilyen szervezet annyiban, amennyi ben a jövö nemzedékét elsősor ban autonóm személyiségekké akarja nevelni, nem pedig a körülményekhez csupán alkalmazkodni ludó állampolgárokká. A Waldorf-iskolát létrehozó Ru dolf Steiner szerint „Nem azt kell kérdezni, milyen képességekre és tudásra van szüksége az ember nek a fennálló társadalmi rend számára, hanem hogy milyen képességei vannak az embernek és ml fejleszthető kl benne? Akkor a társadalomban mindig az fog élni, amit a beléje kerülő teljes értékű emberek alkotnak belőle, és nem a fönnálló társadalmi rend formál ja a felnövekvő nemzedéket a maga akarata szerint." Az európai értelmezésű iskolában. mint demokratikus rendszer ben az igazgató megváltozott sze repkörhöz választatik. Nem igaz gat, mert az autonóm személyiség nek nem igazgatóra, hanem vezetőre van szüksége. Olyan vezetőre, akinek feladata az emberi erőforrás szervezése. Az emberi erőforrás alatt az intézményben al kalmazott munkavállalónak a munkavégzéshez szükséges képességét, szakismeretét, a mun kamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összességét értjük. Á vezető feladata tehát: - a közösen vállalt feladatok végrehajtása, az egyén fejlesztése. - a csoport felépítése és fenn tartása. Peter F. Drucker ezzel kapcsolatban húsz éwel ezelőtt megje lent, de ma is Időszerű The Effective Exekutive c. könyvében két premisszát fogalmaz meg a vezetéssel kapcsolatban: - az intézmény vezetőjének hatékonynak kell lennie, - a hatékonyságot meg kell tanulnia. Érdemes megismerni a szerző gondolatait az intézményvezető hatékony munkavégzési stílusáról. Egy modern intézményben min den képesített szakember telelőséggel tartozik az Intézmény eredményeiért. A képesített szakember felelősségteljes döntésekét hoz, nem pedig utasításokat hajt végre. Megszerzett és felhalmo zott Ismeretei, tapasztalatai révén feltételezhető, hogy határozatai, döntései a célokról, normákról, eredményekről hatékonyabbak lesznek bárki másénál. Hatékonynak lenni elsősorban az önmagunkon való belső mun kát jelenti. A hatékonysághoz vezető lépések: - feljegyzések készítése, a munkával töltött Idő mérésére. Nagy mértékű határozottság szükségei tetlk ahhoz, hogy a vezető különbséget tudjon tenni az eredményes munka szempontjából végzett szükséges és az azt nem közvetlenül befolyásoló feladatvégzés kőzött, - a vezető munkája és figyelme a procedurális kérdésekről a koncepciókészítésre, a mechanikus rutinról az elemzésre, a teljesítményről az eredményérdekeltség re irányuljon. A legfontosabb, hogy a vezető valódi értékek elérésére törekedjen, hogy saját magától Is megkö vetelje a magas színvonalú hatékony munkavégzést. A példamutatáson és felelősségvállaláson túl a vezető inkább cél- mint eszközorientált. - Fontos a mások és saját személyiségének respektálása, elfogadása. - Az idővel való bánásmód jelszava: „A legfontosabb dolgot az első helyre" kötődik annak hatékony felhasználásához. Előrelátás, bátorság, önmagunkra számítás ezeket a tulajdonságokat kell felé lesztenie magában a vezetőnek. A hatékony döntés egyenlő az észszerű megegyezéssel, amely feltételezi a jó beszédkészséget, eredményes kommunikációt. Összegezve: a hatékony vezető feladata hétköznapi emberekkel nem hétköznapi eredményeket el érni. Ami nem jelent egyebet, mint személyiségfejlesztést: a rutintól eljutni a véleményig, értékekig, a jellemig ADAM ZITA FELHÍVÁS Az Esztergomi Tanító- és Tanárképzőben végzett pedagógusok hívják a köv. telefonszámot: 0811/2591. (P. J.)
