Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-28 / 201. szám, szerda

1996. augusztus 28. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ sz

ólj] TULAZ OTODIK X-EN Hetek múlva - megújulva Igen, igen, ez itt a Nagyszünet 50. (ötvenedik) száma. Nagyon rendes vagy, hogy még mindig olvasol, hogy tetszik Neked ez az oldal, hiszen csakis (és kizárólag) Teérted van. Remélem, ez továbbra is így marad. Azt írtam címnek, hogy megújulva. Megújulva, mert a szeptember vége, október eleje táján változik (pozitívan) az ÚJ SZÓ, tartalmilag és formailag is. Megújulva azért is, mert most kezdtem a régen elküldött leveleidet újra olvasni, és úgy érzem, egyre jobban szeretlek. Bár mindig is szerettelek. Aztán itt vannak még az új olvasók, a levelezők, a Nagyszünet állandóan növekedő olvasótábora, ami egy frankó érzés. Úgyhogy nagyon happy vagyok. Aztán tudod, most elaprózódik a nagy szüneted, mert ugye, kezdődik a suli, a tanulás, de remélem, az órák alatt (pl. matekon) rajzolgatsz, meg alkotsz majd ide, az oldaladba. Meg is ragasztom az alkalmat: szeretnék Neked kellemes iskolakezdést kívánni! Készültem egy meglepetéssel is Neked, ebbe a így fogsz Te is kinézni, ha elkezdődik a suli (Kádek Zsuzsa rajza) mai számba bele. Nos, már sejtelmesen jeleztem, hogy készülök valamire. Ez a valami egy (remélem) ötletes dolog. Azt ötlöttem ki, hogy mivel most már ötven szám jelent meg a Nagyszünetből, és mert szeptember hatodikán EGY ÉVES lesz ez az oldal, ki kell (!) adni egy Nagyszünet antológiát, ahol majd a Te legszebb, legjobb és legjópofább - már megjelent - írásaidat teszem közzé, egybekötve levélidézetekkel, és persze összekötászövegekkel. Egy könyv, ahol elolvashatod majd a mai fiatalság (gy.k.: Te) legjobb, legfrissebb alkotásait, és úgy összegezhetjük, hogy ilyenek vagyuk. Versek, novellák, interjúk, elmélkedések, szóval minden jó együtt. Persze az egy csomó idő, mig ezt összekotyvasztom. Hál' istennek, a kiadása nem gond, már csak meg kell írni a belevalót Mindenesetre bízom benne, hogy legkésőbb karácsonyra már a könyvesüzletekben megtalálod a könyvet, persze itt fe olvashatsz majd róla. Ugye, örülsz? Remélem is! Bizonyára emlékszel még, valahogy úgy a huszonakárhányadik Nagyszünetben válaszoltam vissza Szabó Lacinak, aki azt írta, hogy a Nagyszünet ötvenedik számára süt egy tortát. Ha hiszed, ha nem, Laci betartotta a szavát. Nem is akármilyen tortát sütött ám! Óriásit! Nagy ötöst, meg egy nullát. Szuper volt. Finom csokoládés. A tegnapi ÚJ SZÓ azért volt olyan maszatos, meg krémes és édes, mert hétfőn (gy.k.: akkor készül a keddi lap) a fél szerkesztőség azt nyalta, falta. Azt üzenik, Laci, hogy nagyon finom volt, és ehhez én is csak csatlakozni tudok. Kösz! A jövő heti számban majd közlöm a tortáról készült fotót. Sokan irtál, meg irigykedtél az internetes írásom után, hogy milyen jó lehetett, meg jó lenne megismerni, kipróbálni stb. Nos, keményen keresem a lehetőséget, és valamit biztosan kitalálok majd, he gyan lehetne egy nagy internetes bulit csinálni. Tudod, most egyre több internet kávézó nyílik, meg ilyesmi, majd valamit kitalálunk. Adj nekem maximum fél évet és a századik számra biztosan kipróbálhatod Te is, betekinthetsz a hálózat csodálatos világába. A múlt heti„Szerelem első látásra" című mű írója Mikus László, sajnos a neve lecsúszott az oldalról, bocs. Remélem Lacit kiengesztelhetem azzal, hogy közlöm az általa irt viccet: Két könyvmoiy a szerdai ÚJ SZÓ-t „vacsizza'". -Te - kérdezi az egyik csámcsogva -, hová tűnt ebből a Nagyszünet? - Amint megjött a lap, az öcsikéd kicsórta belőle. - A francba! Mindig neki jutnak a legjobb falatok! Miért? Itt ülök, belehajolva e lap nyomaiba, a betűkbe, melyek olyan mély nyomot hagynak. Nem vagyok más, mint egy 13 éves lány, egy bakfis, aki gondolatait papírlapokra vetve tárja fel. Az eszem, a szívem és az életem az emberekenjár. A különbségeken, a háborúkon... egyszóval, hogy is fejezzem ki magam?! A Világon. Igen, a Világon. De hiába töprengek, hiába várom a választ oly sok kérdésre. Felteszem a kérdést és kész, vége, nincs tovább. Ennyi volt és ennyi is lesz, amíg meg nem értem az embereket. De a gondolatok egyre csak halmozódnak, rohannak felém, mintha én valami védőszent volnék. Kétségbeejtő érzések közt tör rám egy újabb mondat, melynek végén kérdőjel éktelenkedik: Kapok ezekre a kérdésre valaha választ? Igen, talán, majd egyszer ha, ha... ha itt lesz az ideje. Ó, bárcsak itt lenne már az az idő, ami végre megoldana mindent! De élni fogok én még akkor? Fogok-e még köszönni az embereknek, fogok-e még adni és kapni szeretetet, fogok-e még nevetni és sírni, fogom-e érezni, hogy élek?! Talán soha nem kapok választ. Talán soha, de soha. A kérdések megválaszolatlanok és azok is maradnak. Mindörökké. GOOFY A TE VERSED L. A. (megítélésem szerint fiú) azt írja, hogy nem ért a versekhez, de mint minden ember, ő Is eljutott oda, hogy leírja, amit érez. Lássuk... Fények Felfekszem a tetőre és a csillagok világítanak be. Láttam valahol egy lányt. Talán a hajnal vitte el, talán a nap. Soha nem kérdeztem tőle, miért vette fel azt a szoknyát. A néni Vizeletszag, bűzlő úttest, kék száj, meg valami ragacs. Aztán kivilágosodik, és elkezd összejönni. A vécésnéni is eljött? Csodálat! Persze ő mindig is itt volt, csak az ablak mögött, és pornólapokat olvas és nézi ahogy csinálod. - Fordulj az ajtóm felé? Kérlek? Fordulj az ajtóm felé? Most! Fordulj! Fordulj! Most! Igen! Most! Fordulj! Forduj fel! (Szakasztott mint az anyja) A ZOLTÁN AZT ÜZENI Helló, Viki és Livi! Attól tartok, hogy sajnos a fotó minősége nem megfelelő, de sebaj! Majd legközelebb. Természetesen visszaküldöm, ahogyan kéritek. Szla, Nagy Klára! Jól tetted, hogy verseltél nekünk. Azt írod, hogy nem tudod, megfelel-e a Nagyszünet olvasótáborának a versed. Tudod, ez az oldal éppen arról szól, hogy mindenki megmutathatja mit tud, milyen, meg minden. Kösz, hogy írtál. Helló, Roxil Lehetséges az, hogy az anyukád nem olvassa a Nagyszünetet? Miért hagyod ezt? Az írásod - amit küldtél - kimondot tan érdekes. Szia, Cuki! Nos, a véleményemet, azt hiszem, azzal fejezem ki, hogy közlöm az írásod. írj még! Hall, Goofyl A szerelem nagyon szép dolog (még ha plátói is), úgyhogy ne csüggedj! Az elmélkedésed oké, küldj még ilyeneket! Szla, Ármin! Remélem, hogy azért, mert immár az ötödik X-et nyomja (az oldal), attól még nem öregszik, és hogy továbbra is rajzolsz nekünk. Szász', Mikus Laci! Bocsi, hogy lemaradt a neved a múlt heti oldalról, pontosabban az írásod alól. Mivel éppen riportúton voltam Pesten, nem tudtam ellenőrizni az oldalt, és tudod, a tördelésnél előfordulnak ilyesfajta hibák. Kedves Tőled, hogy nem haragszol: igyekszem korrigálni a mulasztásomat. Rendicsek vagy! Helló, K. Zita! Légy szíves ne írd nekem, hogy „Tisztelt", mert az olyan ciki. Na látod! Verseid leverselem. Háj, Enülő! Az új nevem sem semmi: Zolcsi! Ez biztosan a Julcsiból ered, de ezt hagyjuk. Amit írtál nagyon érdekes, és lehet, hogy puritán, meg ízetlen (ne haragudj), mégis komolyan fontolgatom, hogy közlöm. Bár azt hiszem, a közlés után megdorgálnak majd, hogy nem hagyom őket enni. Meglátjuk. Különben frankóra eredeti. A parfőmöd nevét meg írd meg, mert tetszik az illata! Kösz. Szia, Molly! Remélem, hogy most, miután felfedeztették Veled a Nagyszünetet, Te is megmutatod majd másoknak, akik nem ismerik még ezt a diákoldalt. 7> 0 és a Kisherceg Anzsl még a 16. számba küldött egy frankó novellát. Aztán valahogy elkallódott, nem közöltem. Ma már nagyon bánom, mert Igazán Jó. Van mondanivalója, főleg azok számára, akik olvasták a Kis herceget. Ha Te nem olvastad, akkor siess megkeresni, elolvasni és gondolkozni, mert a Kis herceget hiba lenne kihagyni! Nos, Anzsl, esedezem a bocsánatodért, és azt hiszem, méltón kifejezem írásod értékelését azzal, hogy ebben a Jubileumi számban közlöm. írj! Legjobban a meleg nyarat szereti. Ilyenkor egész nap kinn ül a kertben egy műanyag bórával a fején. Háttal a nagy fehér épületnek. Állandóan az eget kémleli, vár. Tudja, érzi, hogy hamarosan itt lesz. Csak türelemmel kell lennie. Először tízévesen várt, akkor ment el az anyja. Bepakolt a bőröndjébe és kilépett az életéből. Sokáig várta. Aztán kapott ajándékba egy könyvet, igaz ebben a hatalmas házban ellopták, ő mégis őrzi hűségesen; a szívében. Már régóta él ebben az épületben. Nem jó. Nem rossz. Amolyan... semmilyen. Megszokta. Reggel nyolckor reggeli, pontosan délben ebédelnek, hatkor vacsora. Tízórait és uzsonnát is kap, piros és zöld színű bogyókat. A Nagy Fehérköpenyes azt mondta, ha ezeket megeszi, már nem kell sokáig várnia. És ő szépen lenyeli az adagját, habár ideje van bőven, türelmes. Tudja, hogy gyönyörű rózsát terem a türelem. Pár napja is kinn ült a friss, harmatos füvön. A Nap sugarai ugyan még gyengék voltak, nem bírták felmelegíteni a földet, de a virágokat, már sikerült előcsalogatniuk téli búvóhelyükről. Ő pedig csak ült, ült a hóvirágtenger közepén, és az eget kémlelte búráján keresztül. Aztán egyszer meglátta Öt. Igaz, még nagyon messze volt, de csodálatosan ragyogó szőke hajkoronája bevilágította a köztük tátongó távolságot. Nem vette észre, hogy oldalra zuhant, hogy Bem apó nagyokat kurjongatva körülugrálta. Nem látta a Nagy Fehérköpenyest sem, aki néhány társával egy terembe cipelte és furcsa gépeket kapcsoltra... Egyedül csak Őt látta, ahogy közeledett felé. Tisztán látta arca minden részletét, belemerült csodálatos mosolyába és varázslatos nyugalom járta át a bensőjét. Aztán hirtelen távolodni kezdett. - Kérlek ne menj el! Ne hagyj magamra! - sikoltott, majd elmerült a gyönyörűen vakító kék szemek ragyogásában. - Sajnos mennem kell! De ne félj, hamarosan visszajvök, és akkor már együtt leszünk... mindörökké! Még sokáig nézte az egyre távolodó, szárnyaló hajzuhatagot és tudta, hogy igazat mondott. Mert Ő még soha nem csapta be. Vissza fog jönni érte, és ő vár rá olyan hűséggel, mint eddig. Amikor csak teheti, kinn ül a kertben. Vár. Tudja, érzi, hogy hamarosan eljön érte. Talán ma, vagy holnap... de holnapután biztosan itt lesz, és akkor mindörökké együtt maradnak, ő... és a Kisherceg. ANZSI DIÁK MURPHY í AZ ÖSSZEFÜGGŐ ESEMÉNYLÁNCOLATOK TÖRVÉNYE Az, hogy valamilyen okból nem tudtál készülni egy adott napra, kétféle dolgot von maga után: x: röpdolgozatot és y. feleletet. GÁLIK PÉTER NAGYSZÜNET CÍMEKBEN i Cuki gondolt egyet és úgy döntött, hogy megírja a Nagyszünetet címekbe foglalva. Már egy csomó dolgot megírtak, így a diákélettől kezdve az akármiig, de ez, ugye, egy egyedi dolog. Nagyszünet - Mikor a néma beszélni kezd A Zoltán azt üzeni - Elbocsátó szép üzenet Top Duma - Himnusz minden időben A Te versed - így írtok Ti Szövegelő - Ének a búzamezőkről Diák Murphy - Szeptemberi útravaló A szerdai ÚJ SZÓ várása - Lázas készülődés A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet. KAPRINAY ZOLTÁN