Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-22 / 196. szám, csütörtök

1996. augusztus 30. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó [ 21 \ Ünnepeljen az ország . Nem csitulnak a tiltakozások Szlovákia új területiközigazgatási beosztása ellen. Bizonyítja ezt például Marián Minarovičnak, a Szlovákiai Városok Uniója főtitkárának keddi nyilatkozata is. A kormány ennek ellenére elvárja, hogy ünnepeljen az ország: a járási vezetők a lehető legfényesebb ceremónia keretében vegyék át a szükséges okmányokat, és ha valaki szabadsága vagy egyéb elfoglaltsága miatt nem jelenik meg az ízléstelenül felfújUcécón, rögvest számolhat azzal, hogy Mečiar nem kevesebbel, mint saját városa választópolgárainak a megsértésével vádolja meg őt. A területi reform, amely Szlovákiát az eddigi négy kerület helyett nyolcra, illetve 79 járásra osztja fel, már egy új választási rendszerre történő felkészülés keretében történt. Fölöttébb szembetűnő, a magyarlakta járások rendszerint jóval népesebbek, mint azok a területi egységek, ahol a kormánykoalíció biztos győzelemre számíthat. A korábbi beosztás esetében a járások 26 százalékáról lehetett elmondani, hogy a lakosságnak legalább az egyötödét alkotják magyarok. Az új területi beosztás az arányt 16 százalékra csökkentette. A járások számának növekedésével tehát viszonylagosan csökkent a magyarlakta járások száma. Ezért azt nem lehet állítani, hogy a reform nem vette figyelembe a lakosság nemzetiségi összetételét, de azt sem, hogy éppen ez szolgálhatna a javunkra. Az átszervezések nem éppen kisebbségbarátjellegére utal az is, hogy a már kinevezett 78 járásihivatal-vezető között csak egy magyar nemzetiségű akad - mutatóba, holott 12 olyan régi-új járás van, ahol a legutóbbi választások alkalmával a Magyar Koalíció nyerte el a legtöbb szavazatot (Dunaszerdahelyi, Komáromi, Vágsellyei, Galántai, Érsekújvári, Rimaszombati, Rozsnyói, Losonci, Nagykürtösi, Tőketerebesi, Lőcsei, Nagyrőcei). A jelenlegi kormánykoalícióval megküzdve azonban csak 7 járásban érhetne el sikert. Ha a kerületeket nézzük, a helyzet még rosszabb. A Dunaszerdahelyi és Galántai járást a Nagyszombati kerülethez csatolták, olyan járásokkal együtt, mint a Pöstyéni, Szenici és Szakolcai. Hasonló módon történt a további magyarlakta járások kerületekbe történő besorolása is, miközben a helyzet talán még a Nyitrai kerületben a legtűrhetőbb, mivel a Nyitrai járáson kívül ide tartozik még a Komáromi, Lévai, Érsekújvári, Vágsellyei, Nagytapolcsányi és Aranyosmaróti. Sokba fog ez kerülni Szlovákiának, pontosabban a hazai adófizetőnek. Egyelőre négymilliárd koronával számolnak, de ez nagyon optimista adat, hiszen az új területi beosztás nemcsak az államigazgatást érinti, hanem a bíróságokat, ügyészségeket és rendőrséget is. Így például a négy kerületi szintű bíróság helyett nyolcat kell létrehozni, és ez jó lehetőséget nyújthat arra, hogy a kormány által ellenzékinek tekintett bírákat semlegesítsék (Pozsonyban például nyilván meg kell majd szüntetni a kerületi szintűnek tekintett városi bíróságot és a Nyugat-szlovákiai Kerületi Bíróságot, és létre kell hozni a Pozsonyi Kerületi Bíróságot). Érinteni fogja viszont a nem kifejezetten állami szervezeteket is, mert az új járásokban ki kell alakítani majd a lakosság pénzéből finanszírozott Szociális Biztosító, Általános Egészségbiztosító helyi képviseleteit is. Ebben a helyzetben talán biztató kezdeményezés az, hogy a Szlovákiai Városok Uniója a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásával együttműködve a vonatkozó törvények olyan módosítását próbálja elérni, amely a jelenlegi helyzeten a községek javára változtatna. Rablólovagok első generációja A nagystílűén felújított irodaház előtt vadonatúj külföldi autók állnak. Egyformák, mintha éppen most gördültek volna le a szerelőszalagról. Darabjuk legalább nyolcszázezer koronába kerül, s pont egy tucat pompázik belőlük a járda melletti külön parkolóban. Egy ismerősömmel futok össze véletlenül, aki a Szlovák Biztosítóban dolgozik, az irodaház földszinti, fényűző részében. - De felvitte az Isten a dolgotokat - próbálom őt megfricskázni -, gondolom, az egyik a te szolgálati kocsid. - Ugyan - válaszol meglepetten -, az egyik frissen megalakított magáncégéi ezek a kocsik. A közeli nagyvállalat volt „menedzserei". Kétfelé szakították a vállalatot, a jobbik részt maguk privatizálták, a maradékot ráhagyták az államra. Tudod, aki tudja, hová kell a megfelelő pillanatban állni mondja, s a tekintetén látom a jogos csalódottságot és kiábrándultságot mindabból, amit maga körül tapasztal. - Egyébként ezek csak az osztályvezetők kocsijai teszi még hozzá. - A főnököknek ezeknél sokkal jobbak vannak. - Igen, így viselkedik a rablólovagok első generációja - mondta egy neves külföldi vendég egy fogadás után, amikor szóba került, milyen arrogánsan, önzőén és bugris módon viselkednek napjaink újgazdagjai. - így volt ez egyébként máshol is, igaz, száz-százötven éwel ezelőtt. Egyébként csak annyit tehetnek, amennyit a politika megenged nekik sandított ránk, ellenzéki képviselőkre. így van - és nincs így. Tény, hogy politikai kapcsolataik miatt kapnak több milliós adókedvezményeket, mint ahogy az is tény, hogy politikai kapcsolataik miattjutnak kedvezményes hitelekhez is. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a másik oldalon komolyan igyekeznek beépülni a politikába, megpróbálják erősen befolyásolni a politikai döntéseket. A kormányzati, nem az ellenzéki politikára igyekeznek hatást gyakorolni elsősorban, természetesen. Van, aki azt mondja, ez nem is olyan nagy baj. A legerősebb kormányzó párt háza táján épp e tényből fakadnak bizonyos feszültségek. Az újgazdagok között is vannak tehetségesek és tehetségtelenek. Az utóbbiakból több van, azok úgyis megbuknak. Az előbbiek számára azonban végzetes lehet az a kaland, amit a jelenlegi kormány csinál. A Keletre vagy a balkáni szövetségesek felé való kacsingatások a három legalapvetőbb dolgot nem biztosítják a gazdaság számára: a viszonylag szabadon felhasználható tőkét, amelyre elsősorban az iparnak lesz egyre égetőbb szüksége, a fizetőképes piacot a szerkezetátalakításhoz, modernizáláshoz elengedhetetlen knowhow-t, új technológiákat. Tetszik vagy nem tetszik, mindez csak ott van, a fejlett Nyugaton, ahová szóbeli deklarációk alapján ugyan igyekeznénk, a gyakorlatban azonban onnan egyre egyértelműbben eltávolodunk. Ott ugyanis árukapcsolás van: a partnerséget csak demokratákkal tudják elképzelni. Az emberek persze joggal háborognak ilyen viszonyokat látva, a nyugdíjasok is joggal elégedetlenkednek, hogy pártunk és kormányunk egy satnya nyugdíjemeléssel hogyan csapta be őket újra. Az értelmesebb emberek azt is megkérdezik: ha csupa sikertörténet ennek az országnak a gazdasági élete, hol van mindennek a látszata, hol van a pénz? Van - a kiválasztottaknál. Ebben az országban a politika, a bankszféra, az államigazgatás és a gazdaság olyan mérvű összefonódása van kirajzolódóban, amelyre még Dél-Amerikában is alig van példa. S el ne felejtsem az agymosás legfontosabb eszközeit, az elektronikus médiumokat. A kezükben tartják azokat is. Mindezek közt az ellenzék morfondírozik. A „krém", a DBP azon töri a fejét, jobbról balra vagy alulról felfelé kell-e értelmezni a már Horn Gyula által is szavahihetőnek aposztrofált szlovák miniszterelnök ígéretét. Pedig megoldás csak egy van: ezt a kormányt le kell váltani. A kulcs pedig a választók kezében van. Előbb-utóbb élniük kell vele. CSÁKY PÁL Még mindig ráz a villanyár Mintegy öt év elteltével az eddig központilag szabályzott árak is mozgásba lendültek. A Szlovák Villamos Művek Rt. a pénzügyminisztériumtól megkapta az engedélyt a villany árának emelésére, a közületek, vállalkozók 5, a háztartások pedig átlagosan 10 százalékkal többet fizetnek az áramért. A háztartásokban a tényleges áremelés nullától 20 százalékig ingadozik. Gyakorlatilag nincs változás, ha az éves fogyasztás mértéke nem lépi túl az 536 kWó-t, a 20 százalékot pedig akkor éri el, ha a háztartás maximális mértékben elektrifikálva van, vagyis még a fűtés is villanyáram segítségével történik. A mintegy 2 millió szlovákiai háztartás közül becslések szerint 360 ezer fogyasztása kisebb 536 kWó-nál. A villamos energia ára két részből tevődik össze: az egyik a havi átalánydíj, ami nem változott, és a változó rész. Ez utóbbit a lakosságjelenleg hat különböző tarifa szerint fizetheti. A háztartások döntő részére a BS és a B tarifa vonatkozik. A BS tarifa havi átalánya 5 korona, és 1 kWó villanyáramért változatlanul 1,64 koronát kell fizetni. A B tarifa havi átalánya 34 korona, és az 1 kWó villanyáramért a korábbi 0,87 korona helyett ezentúl 0,99 koronát kell fizetni - ami 13,8 százalékos áremelésnek felel meg. Évi 536 kWó fogyasztásig a BS és a B tarifa gyakorlatilag kiegyenlítődik, viszont ennél nagyobb éves fogyasztás mellett már a B tarifa a kifizetődőbb. További három tarifa mintegy 40 ezer háztartást érint, azokat, ahol villanyárammal fűtenek. A BV és a BH tarifa átlagosan 10 százalékkal emelkedik, a BP esetében pedig 20 százalékos az emelkedés. Ebbe a kategóriába olyan háztartások tartoznak, ahol az elektromos fűtés mellett villanyárammal segítségével főznek, melegítik a vizet, és számos, villanyáramra működő háztartási eszközt, fogyasztási elektronikai cikket használnak. Az ebbe a csoportba tartozóknak évente akár 5000 koronával is többet kell fizetniük. MARTA PIOVARČIOVÁ, Práca KOMMENTÁRUNK Egy évben egyszer Ma zárul Nyitrán az Agrokomplex '96, amelynek küszöbét nyolc nap alatt több mint félmillió látogató lépte át. Ezzel - mármint az érdeklődők számával - máris rekordot döntött az idei vásár, amely további rekordokkal is büszkélkedhet. Egyértelműen a mostani volt az eddigi legnagyobb kiállítás Szlovákiában. A „leg" vonatkozik a kiállítók számára, a kiállítási terület nagyságára, a kísérőrendezvények sokaságára is. Szinte hihetetlen, de a szombati nap folyamán - amely az országos aratóünnepség jegyében zajlott - csaknem százezer ember rótta az Agrokomplex utacskáit, bámészkodott a kiállított termékek előtt, lapozgatta a prospektusokat, hallgatta a zenészek különböző stílusú muzsikáját, fogyasztotta sörét vagy üdítőjét. A szervezőknek az a nem titkolt szándéka, hogy az Agrokomplex váljon egyre inkább fogyasztóközpontúvá, jó úton halad a megvalósulás felé. Ez alatt a pár nap alatt a látogatók nagy részét nem az érdekli, hogy valójában milyen nehéz helyzetben van a hazai mezőgazdaság. Ők a végtermékekre kíváncsiak, az újdonságokra, és szórakozni, kikapcsolódni látogatnak el Nyitrára. Érkeznek idősek és fiatalok, egyedül és csoportosan, gyerekekkel és nélkülük - a látvány, az érdekességek kedvéért. Arról pedig - az előző évek hagyományaihoz híven - a kiállítók és a szervezők egyaránt bőségesen gondoskodnak a vásár ideje alatt. A gőzmozdony, a felújított falumúzeum, a munka közben megtekinthető régi arató-, cséplőgépek, a bemutatott ősi mesterségek mind-mind vonzzák a látogatókat. A legtöbb kíváncsi szempár azonban talán mégis az állatbemutatókat övezi. Természetesen a legkisebbek, a gyerekek szemlélik szájtátva az „igazi", élő állatokat. Szomorú dolog, de, sajnos, tény, hogy némelyikük itt lát életében először tehenet, birkát, sertést, esetleg baromfit. Manapság állatkertbe hamarább eljut a városi gyerek, mint egy mezőgazdasági üzem farmjára. Reklámokban is többet lát állatokat, mint a valóságban. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha egy-egy gyermek ártatlan felháborodással kérdi szüleitől: „Anyu, apu, hogyhogy ez a tehén nem lila?" Ez az Agrokomplex egyik arca. A másik általában kevésbé látványos. Szakmai megbeszélések, a lehetőségek felmérése, esetleg üzletkötések, előadások jellemzik. A tej, a hús, a kenyér napja apropójából számos konferencián, szakmai fórumon találkozhattak és folytathattak eszmecserét az érintettek: a termelők, a feldolgozók, a minisztérium munkatársai. A CEFTA-tagországok szintén képviseltették magukat ezeken a megbeszéléseken. Lipka földművelési államtitkár többek között rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság kiemelt helyen szerepel a CEFTA keretében, ugyanakkor a tagországok még mindig nem használják kii megfelelő mértékben a szabadkereskedelmi övezet nyújtotta előnyöket. Az egyes termékek kivitelére-behozatalára megszabott kvóták messze nincsenek kimerítve. Az Agrokomplexnek tehát szakmai és üzleti szempontból egyaránt megvan a maga rendeltetése. A dunaszerdahelyi agrárkamara elnöke röviden ezekkel a szavakkal jellemezte a vásár szerepét: „Egy évben egyszer érezzük, hová is tartozunk, és kissé jobban odafigyel ránk az ország." Jó volna, ha ez az érdeklődés - a közvélemény és az illetékes minisztérium részéről egyaránt - nem csupán a „kirakatnak" szólna, hanem arra is kiterjedne, ami mindé mögött áll. Pornólap a Neográfiából Két évvel ezelőtt a Matica slovenská jelképes 1 koronáért kapta meg a turócszentmártoni Neografia nyomdát, amelynek értéke 500 millió korona volt. Akkoriban azzal érveltek, hogy a Matica már úgyis annyit tett a szlovák nemzetért, hogy nem az ügylet pénzügyi oldalát kell nézni, hanem a következő tényt: a múltban a nyomda mindig egybekötötte sorsát ezzel az intézménnyel. A Matica a nyomdát a saját szükségleteire tervezte felhasználni, például klasszikus és kortárs szlovák irodalmi alkotások kinyomtatására... Ahogy múltak az évek, a szép ideálok szertefoszlottak. Napjainkban, amint azt megerősítették lapunk munkatársának, a Neografiában a szlovákiai sajtópiac egyik legkeményebb pornómagazinját, az ÖKM című lapot nyomják. A nemes ideálokat így is lehet a piacgazdaság valóságához „hozzáigazítani". Nový Čas (Rövidítve) SZÁLKA ÉS GERENDA A harag rózsái Amikor a gyűlöletét egy ember a másik iránt már nem tudja hogyan cselekvésben felfokozva kifejezni, haragjában olyan dolgot cselekszik, ami valójában a dühével megcélzott embertárs felől nézve át is lendíti a gyűlöleten. Ettől aztán igencsak komikus erőlködéssé silányul a dolog. Innen szemlélve mekkora üzenetértéke lehet Prokeš úr Dunán úszó rózsacsokrának? Annak, amit augusztus 20-án szlovák nemzeti színű szalaggal átkötve dobott a folyóba a pozsonyi várral majdnem átellenben a Duna-parton? Így emlékezve meg a magyar honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán % magyar törzsek bejövetelekor hazájuk, otthonuk védelmében a Kárpát-medencében elpusztult emberekről. Tegyem hozzá gyorsan: Prokeš úr szerint azok nem lehettek mások, mint szlávok. Különben szóra sem érdemesítette volna őket a cseh származású legnemzetibb szlovák. Igazán sajnálhatják a magyarországi ünnepségsorozat szervezői, hogy nem nekik jutott eszükbe a történelmi gesztusnak is beillő ötlet... Valahol a pesti Duna-parton, a nemzeti kisebbségek színpada mellett akár csoportosan gondolhattak volna azokra, akiket a népvándorlások korában - meg később - a valakikhez valahová mindig megérkező s életteret győztes harcban megszerzők, illetve vesztes harcban elvesztők halottaíként tisztelhetnek. Egyszerre lehetett volna ez a mások történelmének tisztelete és mai másságának tudatosítása. Igaz, Prokeš úr és maroknyi csapata a millecentenárium - szerintük - megalomániás és antihumánus megünneplése elleni tiltakozásuk jeléül ragadott rózsacsokrot, s a Duna vizébe dobva üzente meg véleményét a magyaroknak. Ennek ellenére lehetne akár tiszteletreméltó ötletnek tekinteni, s így a harmadik évezred közeledtével akár békejobb nyújtásával is viszonozni a rózsacsokrot. Abban igazuk van szlovák nemzet- és fajvédő embertársainknak, hogy a honfoglaló magyarok nem babaszobában növekedtek a lovak hátára. Mint ahogyan a honfoglalók előtt hont foglaló rómaiak, kelták, germánok, szlávok, avarok sem tétlen jókedvükből emeltek földvárakat, cölöperődítményeket, miután területeket - hont - foglaltak egymástól. Attól tartok, hogy mindezekről a történelmi tényekről Prokeš úrék legfeljebb rózsavörös nemzeti dühükben feledkezhettek el. Mint ahogy arról is elfeledkeztek, mennyit hadakoztak a Morva folyó két partján élő szlávok a germán törzsekkel valamifajta szláv honfoglalás nevében... Mennyire lepődnének meg a pozsonyi vár mai urai, ha Bécs felől a Dunán rózsacsokrot hozna a víz, emlékeztetve őket a szláv honfoglalás kegyetlenségére? Vagy az is olyan eset volt, mint a legeltetés a szülőfalumban, hogy szép csendesen azé lett a rét, aki évtizedeken át legeltetett rajta? Nehogy már azt hitesse el Prokeš úr a szülőapja ellenében önként választott nemzetével is, hogy a morvák juhok legeltetésével vették birtokukba a birodalmuk területeit! Persze az sem lenne akármi, ha a rózsacsokrot hamarosan a Dunán felfelé úsztatnák majd, így üzenve a bajoroknak, mekkora bűnt követtek el, amikor Gizellát feleségül adták Istvánhoz. Igencsak foglalkoztat a rózsacsokor további sorsa... Úszott, úízott lefelé a Dunán, egészen a dunacsúnyi zsilipig, ahol már várták Binder tutajosai, hogy az Öreg-Dunába tereljék. Mert ha nem várták, az az ártatlan virág akkora galibát okozhat, amilyenre Prokeš úr nem is gondol. Mondjuk, leúszik a bősi erőműig, ahol beszorul az egyik zsilipkapuba, s máris kész a magyarok honfoglalásukat ünneplő szabotázsakciója. Az is fogas kérdés: dobálhat-e a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke a vízbe igazán nem való anyagokat? A rózsacsokor ugyanolyan veszélyes szerves szennyezőanyag, mint a szerves háztartási hulladék. Most jut eszembe, hogy aligha gyűlik meg a kormánykoalíciós környezetvédőkkel a baja Prokeš úrnak, hiszen az ünnepi megemlékezésen részt vett a parlament környezetvédelmi bizottságának az elnöke is. Lazarová asszony meg leginkább arról ismert, hogy elsősorban a szlovákiai magyarok létezését tekinti környezetszennyezőnek. Akkor meg mennyit is számít neki egy rózsacsokor? Mellesleg: egyáltalán szlovák kertész nevelte azt a rózsatőt? Mert ha valamely holland, akkor nem ér a dolog.