Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)
1996-08-14 / 189. szám, szerda
ÚJ SZ Ó [D Rátz László Vándorgyűlés Sopronban VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 14 | 1996. augusztus 12. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének programja A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) 1996. november 23-án és 24-én tartja meg IV. országos közgyűlését, amelyen új cselekvési programot és annak megfelelő alapszabályt hagy Jóvá. Noha a program elsősorban a szlovákiai magyar nyelvű oktatás megőrzésésére és fejlesztésére Irányul, kidolgozói tudatosítják, hogy ez a cél csakis az egész szlovákiai oktatási rendszer demokratizálásával és tökéletesítésével érhető el. A program első fejezete ezért azokat a célkitűzéseket és stratégiákat tartalmazza, amelyek az egész hazai oktatás demokratikus reformjának elősegítését szolgálják. Az alábbiakban a magyar nyelvű oktatással foglalkozó fejezetet közöljük. Az SZMPSZ Központi Irodája örömmel fogadja a pedagógusok minden olyan Javaslatát, észrevételét, amely a programtervezettel kapcsolatos. Ezeket a következő címre továbbíthatják levélben, faxon vagy akár telefonon: SZMPSZ, 945 01 Komárno, P. O. Box 100, telefon/fax: 42 819 4076. A szlovákiai magyar iskolahálózat megtartásáért és fejlesztéséért Célok: ' a/ A szlovákiai magyar nemzeti közösség több mint négy évtized alatt kiépült iskolahálózatának - a jelenlegi politikai-társadalmi helyzetben legalább a megtartása és belső fejlesztése; - a politikai-társadalmi helyzet demokratizálódása esetén kiszélesítése az óvodától a felsőfokú oktatásig. b/ Az anyanyelvű oktatás következetes védelme a korlátozni és leépíteni szándékozó külső és belső erőkkel szemben. A fenti célok megvalósítása érdekében a Szövetség - más szervezetekkel, intézményekkel és alapítványokkal együttműködve létrehozza a szlovákiai magyar iskolák és pedagógusok adatbázisát és biztosítja annak rendszeres aktualizálását; - szorgalmazza olyan szociológiai felmérések lebonyolítását, amelyek alapul szolgálhatnak a szlovákiai magyar iskolahálózat alakításához és a szükséges oktatáspolitikai stratégia megfogalmazásához; - a jelenleginél sokkal hatékonyabb és intézményesített kapcsolatokat kezdeményez a szlovákiai magyarok politikai „Szeretnénk bízni a tanügyi hivatal jóindulatában" NYÁRI EGYETEM SZEGEDEN Az ezredforduló kihívásai Mégjavában tart a nyári szünidő, a diákok, szülők csak elvétve gondolnak az új tanévre. Más a helyzet Deménden, ebben az 1042 lelket számoló Léva járásbeli községben, ahol a legutóbbi népszámlálás alkalmával 405 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Itt a magyar szülők egyre gyakrabban és mind nagyobb aggodalommal gondolnak a tanévnyitásra, mivel még mindig nem tudják, hová fognak járni iskolába a gyermekeik. „Úgy látszik, szeptember 1től alsó tagozat nélkül marad a helyi magyar oktatási nyelvű iskola, a Lévai Tanügyi Hivatal ugyanis a tanulók rendkívül alacsony létszámára hivatkozva az 1.- 4. évfolyam megszüntetése mellett döntött. Amikor erről tudomást szereztünk, írásban tiltakoztunk a döntés ellen, de első és második tiltakozásunkra is elutasító választ kaptunk" - panaszolta az egyik magát megnevezni nem kívánó szülő, majd így folytatta: „Elismerem, hogy valóban kevés a gyerek, mindössze két elsősünk, egy másodikosunk, egy harmadikosunk és három negyedikesünk van, de a nemzetiségileg vegyes lakosságú, területeken akacl, több ilyen kisiskola is, mégsem szüntetik meg." Más forrásokból megtudtam, hogy a hatvanas-hetvenes években még kiváló tanári karral rendelkező deméndi magyar nyelvű alapiskola a múltban is szálka volt a járási iskolaügyi szakosztály szemében. Tett is kísérletet a leépítésére. Például akkor, amikor azt javasolta hogy - mivel a szlovák és a magyar iskola közös épületben működik, és kevés a tanterem - a magyar tanulók járjanak a több mint tíz kilométerre fekvő ipolyszakállosi iskolába. A javaslattevők tudatosan nem az egyszerűbb megoldást választották, vagyis azt, hogy a deméndi szlovák iskolát látogató szántói ^gyerekeket a közelebbi Dalmádra irányítsák, ahol ennek következtében - mivél kevés volt a gyerek - megszűnt az újonnan épült iskola. Persze, a deméndi magyar szülők nem hagyták annyiban a dolgot, és akkoriban szokatlannak számító bátorsággal kiálltak iskolájuk mellett. Még a felsőbb pártszerveknél való kilincseléstől sem riadtak vissza, aminek köszönhetően az iskolaügyi osztály egy időre leállította magát. Jobban mondva taktikát változtatott. Jobb megoldás híján „felhígította" a jól működő, össze kovácsol ód ott magyar tantestületet, a jó pedagógusokat áthelyezte, és helyükre olyanokat állított, akikkel jobban „szót értett". Az eredmény nem maradt el, mert a magyar szülők egy része bizalmatlanná vált az új tantestülettel szemben, és inkább Ipolyságra járatta a gyerekeit. Részben ezzel is magyarázható, hogy szép lassan csökkent a magyar iskola tanulóinak száma. Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy sok magyar fiatal a jobb érvényesülés, munkahelehetőség miatt Ipolyságra vagy Zselízre költözött. A Deménden maradottak közül sokan vegyes házasságot kötöttek, s az ilyen frigyből született gyermekeket szinte mind szlovák iskolába íratják. Tehát sok minden közrejátszott abban, hogy épp az a korosztály ritkult meg, amely biztosítani tudná az utánpótlást a településen. Miben reménykednek? kérdeztem az előbb idézett szülőtől, aki ezt mondta: „Nem is tudom. Szeretnénk bízni a tanügyi hivatal jóindulatában, hogy végül is eltekint a deméndi magyar iskola megcsonkításától. En ezt ugyanis megcsonkításnak minősítem, még akkor is, ha az illetékes tanügyi szerv mindenben az előírásoknak megfelelően jár el. Mi, érintett szülők mindenesetre szeptember 1-én ide hozzuk a gyerekeinket, a deméndi alapiskolába. BODZSÁR GYULA képviseletével, a Csemadokkal, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társasággal, az ifjúsági szervezetekkel, az egyházak képviselőivel, az önkormányzatokkal és azok regionális szerveződéseivel; - kezdeményezi a szlovákiai magyar oktatásügy megóvását és fejlesztését szolgáló átfogó stratégia kidolgozását, amely irányt szabhatna a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak, társadalmi, szakmai és ifjúsági szervezetek, oktatási intézmények, alapítványok, célkitűzéseinek és programjainak; - egyeztető, fejlesztő és ellenőrző szerepet vállal az előző pontban tárgyalt stratégia gyakorlati megvalósításában; - folyamatos, a párbeszéden és a kompromisszumkészségen alapuló kapcsolatot tart fenn az állami oktatási hatóságokkal és intézetekkel, valamint a pedagógusképzést biztosító felsőoktatási intézményekkel; - a Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács által kezdeményezi a szovákiai magyar nemzeti közösség sokoldalú fejlődését biztosító szakemberek feltérképezését és a hiányok pótlásának ösztöndíjas támogatását; - minden érdekelt és érintett féllel együttműködve kiemelt figyelmet szentel az óvodai és az iskolai beiratkozásoknak, a köA szegedi Értelmiség Nyári Egyetem az idén július 21-e és 26-a között Történelmi kihívások - magyar arculat címmel rendezte meg hagyományos fórumát, amely történelmi sorsfordulóink és korunk kihívásainak összefüggésében fogalmazta meg a magyar értelmiségnek szánt üzenetét. A legtávolabbi időket ismertető A pogány kultúrából a keresztény kultúrába c. előadásában Kristó Gyula történészprofesszor az első ezredfordulónak a maihoz hasonló törekvéseit villantotta fel, Kubinyi András pedig a középkori magyar értelmiség helyzetét elemezte. Ezt Pomogáts Bélának, a Magyar írószövetség elnökének a nemzeti irodalom kialakulásáról és szerepéről szóló előadása követte. A következő elemzések a reformációval és a polgárosodás időszakával foglalkoztak. A protestantizmusról, az értelmiségnevelésről és az Európának példát mutató vallási toleranciáról Kocsis Elemér debreceni református püspök tartott előadást. A polgárosodás és a modern nemzeti kultúra kialakulásának összefüggéseiről, a magyar nemzettudat formálódásáról Gerő András és Csepeli György adott árnyalt képet. Vámos Tibor, Újfalussy József és Horváth György a magyar kultúrtörténet csúcsteljesítményeit vették számba a tudomány, a zene és a képzőművészet területén. A millecentenárium ünnepi hangulatához kötődött az ópusztaszeri kirándulás. A történelmi emlékhely megfelelő miliőt szolgáltatott a Tennivalóink a határon túli magyarság identitásának megerősítéséért és nemzeti kultúránk egységének erősítéséért című kérdéskör megvitatásához. Szűrös Mátyás mellett a kolozsvári Benkő Samu professzor, a budapesti Egyed Albert, valamint a nyári egyetem igazgatója és mindenese, a szegedi Besenyi Sándor fogalmaztak meg programnak is beillő gondolatokat. Itt hangzott el Kolár Péternek, a Csemadok Országos Választmánya főtitkárának nem éppen lélekvidámító beszámolója a felvidéki zépiskolai és a felsőfokú továbbtanulásnak; - kiemelten fntosnak tartja a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége tevékenysége beindulásának segítését és a vele való hatékony munkakapcsolat kialakítását; - fokozott figyelmet szentel a magyar iskolákat érintő hazai pedagógusképzésnek; - támogatja a magyarországi tanító- és tanárképző intézmények szlovákiai működését biztosító városi egyetemek fejlesztését; a Komáromi Városi Egyetem esetében távlati célként annak magyar nyelvű felsőoktatási intézménnyé történő kiépítését és működése állami engedélyeztetését jelöli meg; - kezdeményezi a szlovákiai magyar iskolahálózaton belüli, továbbá a hálózatot a külső rendszerekkel összekötő modern kommunikációs csatornák kiépítését; - szorgalmazza egy országos hatósugarú, a szlovákiai magyar oktatás megóvását és fejlesztését segítő közalapítvány létrehozását; - határozottan fellép minden olyan törvény, rendelet, kezdeményezés, stb. ellen, amely csorbítja az anyanyelvű neveléshez és oktatásoz való alkotmányos jogunkat, korlátozza az anyanyelv használatát. magyar kultúra jelenlegi állapotáról. A jól értelmezett didakticizmussal felépített program következő szakaszában az ezredfordulón aktuális értelmiségi tennivalókat vette számba Lengyel László, Ágh Attila, Hankiss Elemér és Havass Miklós. Az előadássorozat egyik fontos tanulsága, hogy a kis nép, a kis ország nem is jelent olyan leküzdhetetlen hátrányt Gó példa erre az ázsiai „kistigrisek" sikeressége), s hogy az információs társadalom építésében együtt indulhatunk a világgal. A fórum szekcióülésekkel zárult, amelyeken képzőművészeti, önkormányzati és kisebbségi kérdések megvitatására került sor. A három közül az utóbbi volt a leglátogatottabb és a legizgalmasabb, ami nem csoda, mivel a magyarországi kisebbségek szekciótalálkozójára az idén került sor először a szegedi nyári egyetem történetében. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék magáról a városról. Szeged hangulata, tisztasága, kultúráltsága a legigényesebb európai mércével mérhető. Ebben a pénztelen világban a város láthatóan sokat és okosan áldoz a kultúrára. (Csak egyetlen példa: két kulturális lapja is van!) Azt pedig, hogy Szeged kiket adott a magyar kultúrának és a világnak, előadásában egy helybeli professzor, Péter László vette számba. A résztvevők élvezhették a város hihetetlenül gazdag kulturális programkínálatát, számos kiállítást tekintettek meg, s ott voltak a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik ősbemutatóján, a Csodaszarvas előadásán. A nyári egyetem színvonaláról és témaköreinek mindenkit élénken foglalkoztató jellegéről tanúskodik, hogy a műhelymunka egyik nap sem ért véget a tervezett időben. Igaz, hogy a viták során elhangzott sok vitatható megállapítás is. Ez is bizonyítja, hogy a célok, programok, stratégiák kidolgozásánál szükségesek az ilyen jellegű értelmiségi fórumok, már csak azért is, hogy jobban szót értsünk egymással és a világgal. Máté László Minden évben más-más városban kerül megrendezésre a magyar matematikatanárok nagy találkozója. A Bolyai János Matematikai Társulat 1996. július 2-a és 5-e között ezúttal Sopronban rendezte meg a sorrendben 36. Rátz László Vándorgyűlést. A közel félezer résztvevő között immár hagyományosan jelen voltak a felvidéki, erdélyi és délvidéki matematikatanárok is. Az ünnepi megnyitóra a Liszt Ferenc Művelődési Ház koncerttermében került sor. Itt adták át a Beke Manó Emlékdíjakat azoknak a pedagógusoknak, akik a matematika oktatásában és népszerűsítésében kimagasló eredményeket értek el. A díjkiosztás után Lampert Gyula méltatta a vándorgyűlés névadóját, a soproni születésű Rátz Lászlót, akinek pályája a nemzetközi hírnévre szert tett egykori növendékek által ismertté vált budapesti fasori evangélikus gimnáziumban teljesedett ki. A rendezvény követA Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által Rimaszombatban rendezett nyári egyetem külföldi résztvevői közül megszólítottuk Szentes Erzsébet Hargita megyei pedagógust, azt tudakolva tőle, szűkebb pátriájában hogy áll a magyar nyelvű oktatás helyzete. - A székelyudvarhelyi magyar tannyelvű gimnáziumban tanítok: nyolc osztályban pszichológiát, szociológiát és biológiát. A városban két magyar gimnázium működik: hozzánk többnyire lányok járnak, mivel az iskola korábban egészségügyi középiskola volt, a Gábor Aron Gimnáziumban pedig fele-fele arányban tanulnak fiúk és lányok. • Romániában általában milyen az igény a magyar iskolák iránt? - Nálunk minden létező magyar iskola megtelik. Bár a kisebb településeken akadnak gondok, mert a fiatalok elköltöznek a városba, és ahol kevés a gyerek, ott nehéz fenntartani az iskolát. Azt hiszem, a kilátástalanság az oka, hogy az utóbbi években a fiúk nagy része szakmát tanul, de így sincs diákhiány a gimnáziumokban. Nálunk tavaly a humán és a reál osztályban 36, illetve 34 tanuló kezdte meg tanulmányait, az idén 25 főre csökkentették az osztályok A Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány szervezésében az idén 22. alkalommal rendezték meg a matematikai szaktábort, amelyen határon túli diákok és tanárok is részt vettek. A balatonberényi táborban 480 diák és 40 tanár gyűlt össze. Galántáról 9, Dunaszerdahelyről 7, Komáromból 45 (gimnázium: 37, ipariskola: 8), Nagymegyerről 4, Pozsonyból 7, somorjáról 10, Szabadkáról 11, Újvidékről 10 és Sepsziszentgyörgyről 9 diák érkezett. A tábor június két utolsó hetében került megrendezésre, ami abból a szempontból is szerencsés volt, hogy a résztvevők a tanév végén kedvet és ösztönzést kaptak a nyári továbbtanuláshoz, illetve a versenyekre és az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra való céltudatos felkészüléshez. A napi 4 óra matematika mellett szinte lazításként hatott a 2 óra idegen nyelv (angol vagy német). A szabadkező három napján a résztvevők szekcióüléseken cserélhettek véleményt a korszerű matematikaoktatásról. Nagy érdeklődés kísérte a feladatmegoldó szemináriumokat is. Pálmay Lóránt (Budapest) vezette a Vektorok tanítása a határon innen és túl c. ankétot, amelyen Hajnal Gábor (Szeged) és Pintér Ferenc (Nagykanizsa) a magyarországi, Oláh György (Komárom) a felvidéki, Dezső Gábor (Kolozsvár) pedig az erdélyi tapasztalatokat összegezte. A vándorgyűléshez kapcsolódtak az Alkotó, Kísérletező Matematikatanárok Országos Szervezetének rendezvényei, melyek fő célja a matematikatanárok mindennapi munkájának segítése a matematikaoktatás megújítása érdekében. A pedagógusoknak módjuk volt részt venni egy hangulatos kiránduláson, valamint megtekinteni a Selmeci Műemlékkönyvtár 18. századi geometriakönyveit. -láhlétszámát. Tavaly sem tudtunk mindenkit felvenni, az idén még több jelentkezőt kényszerültünk elutasítani. • A gimnázium elvégzése után milyen esélyük van a magyar diákoknak a továbbtanulásra? - A felsőoktatási képzés nálunk lényegesen másképp folyik, mint Szlovákiában. Romániában a felsőoktatáson belül vannak magyar szakok, illetve a román szakokon belül magyar csoportok. Tanulhatnak magyarul is a diákok, de megjegyzem, nem minden szakon belül van ez így, például a mérnöki szakok általában román nyelvűek. A szakkifejezéseket román nyelven jobban fogja ismerni a magyar nemzetiségű diplomás. • A románai magyar iskolákban hogyan, milyen mértékben sajátítják el a tanulók a román nyelvet? - Ez attól függ, hogy hol él a tanuló. Színtiszta magyar környezetben ilyen szempontból természetesen nehezebb helyzetben vannak a gyerekek, mint olyan helyen, ahol naponta találkoznak a többség nyelvével. A felsőoktatási intézményekben azonban biztosan jól megtanulnak románul. (farkas) idős programot külön erre a célra felkért szakemberek szervezték, maximálisan kihasználva a hely adottságait, elsősorban az üdülő önálló strandját és szabadtéri sportlétesítményeit. A matematikai szakfoglalkozások vezetésébe a következő hazai pedagógusok kapcsolódtak be: dr. Galambos Ella (Somorja), dr. Kalácska József (Komárom), Keszegh István (Komárom), Kováts Márta (Pozsony), Mészáros József (Galánta) és e sorok írója. A tábor valamennyi hazai résztvevője nevében ezúton mondunk köszönetet dr. Pintér Ferencnek, a tábor fő szervezőjének, dr. Hortobágyi Istvánnak a szakmai irányításért és Birkner Zoltán táborvezetőnek, akik fáradságot nem kímélve mindent megtettek azért, hogy a résztvevők értékes tudásanyaggal és felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak. Oláh György Erdélyben még megtelnek a magyar iskolák Nyári matematikai tábor Balatonberényben
