Új Szó, 1996. augusztus (49. évfolyam, 178-203. szám)

1996-08-14 / 189. szám, szerda

1 6 I ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1996. augusztus 14. UJTATRAFURED Tátrai terefere Jó beszélőkészségű, magas termetű, Idősebb emberrel hozott össze a sors Újtátrafüred' egyik gyógyintézetében. Deres üstöke, egyenes testtartása, szellemi frissessége meghazudtolta korát, s egész lénye derűt sugárzott. Vajon mi űzte-hajtotta ezt az ízes beszédű, Nyitra környéki személyiséget az oly sok turistát, természetbarátot, üdülni-gyógyulni vágyót vonzó Magas-Tátrába? Ez kitűnt mindjárt az első beszélgetésünk során. - Légcsőasztm&m miatt olykor fulladok. Ezért döntöttem úgy, hogy ide jövök. S nem bántam meg! Az itteni kristálytiszta magashegyi levegő csodálatos gyógyír számomra. Egy-egy rövidebb gyalogtúra után egészen megkönnyebbülök, semmilyen fáradtságot nem érzek... - érvelt nagyon fellelkesülten és meggyőzően. Fennhangon dicsérte az elragadóan szép környezetet, az égbe törő hegycsúcsok, völgyek, völgykatlanok nyújtotta élménybőséget, a Tátrai Némzeti Park növény- és állatvilágát, a sportolási, üdülési és gyógykezelési lehetőségeket. Verebes úr arról sem feledkezett meg, hogy elismerően szóljon a gyógyintézet orvosairól és gondviselő személyzetéről, akik hozzáértő és önzetlen segítőkészségükről tettek tanúbizonyságot. - Meglepően jó a kedélyállapota - jegyeztem meg egyik erdei sétánk során, s erre Márton bácsi őszintén kitárulkozott. - - Ha hiszi, ha nem, nagyon is búslakodhatnék, őrölhetném az idegeimet, volna rá okom; elhalt mellőlem a hites feleségem és a felnőtt fiam. Ez mély sebeket ejtett a lelkemen. Ennek már idestova két esztendeje. Rajtuk már úgysem segíthetek. Ehelyett szívesen társalgók, még a viccelődésnek is helyet adok, ami kizökkent az egyhangúságból, elriasztja a befelé fordulás gondolatát... Egyetértettem vele, hiszen ily módon nemcsak az asztmája, hanem a lelkén ejtett mély sebek is gyógyulnak. Kisvártatva meg a súlyfeleslegét hozta szóba, szeretne szabadulni tőle, mert nem tesz jót a szívének. Rászorítaná magát a diétás kosztra éppen emiatt, de az sokkal költségesebb. - A szervezetem több zöldséges ételt, illetve gyümölcsöt kíván - hangsúlyozta. - Ennek pofonegyszerű a módja, Márton bácsi! - vetettem közbe. - Gyümölcs, zöldség van az üzletben, ott megvehető, a súlyfelesleget pedig majd a rendszeres túráink során szépen „legyalogoljuk". Még olyan hasznunk is származhat az erdei sétáinkból, hogy a tüdőnket naponta teleszívhatjuk a fenyvesek gyantaillatú, ózondús, friss levegőjével. Ugyanakkor csodálatos és felejthetetlen élményekkel is gazdagod hatunk... Ehhez tartottuk magunkat mindvégig, mindkettőnk nagy elégedettségére. Az eredmény sem maradt el. KOVÁCS ISTVÁN SZETE Népszavazás a névtábláról Szete kereken húsz évvel ezelőtt szűnt meg mint közigazgatásilag önálló település. A Lévai járásban, az Ipoly mellett fekvő kis falu csaknem másfél évtizednyi társközségi lét után, a rendszerváltást követően nyerte vissza újra önállóságát. Ez alatt az idő alatt észrevehetően megcsappant a lakosság száma. Mindezt Marczal József polgármester közölte, amikor felkerestük a községi hivatalban. - A hetvenes évek elején még 500 lakosa volt a községnek, jelenleg már csak mintegy 330-an lakják. Az az igazság, hogy a múltban fokozatos elvándorlás volt tapasztalható, mert a város nemcsak munkahellyel, hanem lakással is kecsegtette a fiatalokat. Itt, a községben még 1989 előtt sikerült tető alá hozni az alapvető beruházásokat, manapság ugyanis rettentően kevés a településfejlesztésre fordítható anyagi forrás. S ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt hat és fél év során csak kisebb felújításokra futotta pénzünkből. Ha valamilyen úton-módon sikerülne nagyobb pénzösszeghez jutnunk, szeretnénk mielőbb helyreállítani a templom épületét - mondta beszélgetésünk elején Marczal József. A továbbiakban arról beszélt, hogy a tárA szerző felvétele sadalmi szerveződések közül egyedül a tűzoltószervezet működik a faluban. Zömében fiatalok a tagjai, akik sorra szép eredményeket érnek el a körzeti és a járási tűzoltóversenyeken egyaránt. Amin viszont meglepődtünk, az az, hogy a legutóbbi helyhatósági választásokon kivétel nélkül független jelöltek kaptak bizalmat a kilenctagú képviselő-testületben, de maga Marczal József is a polgármesteri székben. - Polgármester úr, az úgynevezett táblatörvény elfogadása után még sokáig nem volt látható a település szlovák helységnévtáblája alatt a magyar felirat. Egyszerre csak megjelent. Volt-e huzavona körülötte? - Mivel annak idején községünk szlovák történelmi személyiségről kapta a nevét, a törvény értelmében népszavazás útján kellett érvényt szerezni a magyar nyelvű helységnévtáblának. Érvényes és számunkra sikeres volt a népszavazás. Ennek eredménye alapján pedig felkértük a járási útkarbantartó vállalatot a magyar nyelvű névtábla elkészítésére. Mi szerettünk volna Kubáňovóról Setíkre - régebben így hívták szlovákul a falut - „szlovákosítani" a nevét, de igyekezetünk eredménytelenül végződött - válaszolta Marczal József. (bodzsár) BALOGFALA Harminchárom elesett katona emlékére Meghitt ünnepség színhelye lesz szombaton a Rimaszombati járásban levő Balogfala. Délután három órakor a római katolikus templom falán emléktáblát lepleznek le az első és a második világháborúban elhunytak tiszteletére. A harminchárom nevet tartalmazó emléktábla előtt Boros Zoltán parlamenti képviselő mond ünnepi beszédet. TAJTI-CERED Millecentenáriumi ünnepség Millecentenáriumi ünnepséget tartanak vasárnap délután a határ menti Cered községben. A Medvesaljához tájegységhez tartozó településen a műsorban többek között fellépnek az almágyi alapiskola tanulói. A diákokat a szülőkön kívül remélhetőleg sokan elkísérik, hiszen a Tajti és Cered közötti ideiglenes határátkelő augusztus 18án reggel nyolctól este nyolcig tart nyitva. (-kas) Újtátrafüred Rozsnyó R.szombat Losonc Nagykürtös o Pozsony Galánta D.szerdahely Komárom KASSA Fák és emberek... Hogy mikor ültették őket, nem tudom. Nem kutattam utána a levéltárakban. Ez a tény valahogy nem érdekelt. Harmincegynéhány éve, amikor kezdő kollégiumi középiskolásként a belvárossal tüzetesebben ismerkedve végigsétálgattam alattuk, nekem, az akáchoz, fűzhöz és különböző gyümölcsfákhoz szokott vidéki tizenévesnek szokatlannak tűntek. Ennek ellenére gyorsan szívembe zártam a kő- és aszfaltréteg fogságában mértani pontossággal sorakozó és sorsukat békésen tűrő városi „díszfákat" is, mert a számomra idegen környezetben részben az otthont, addigi gyermekkorom édenét idézték - a Csűrös-kertre, a Zsidó-rétre, a Zuhogóra emlékeztettek. A tágas fő utca két szélén zöldellő fákat sohasem másztam meg, egyikük-másikuk törzsét nem jelöltem ki grundfocipálya jobb vagy bal kapufájának. Nekem attól kezdve mindmáig a nagyvárosi betonrengetegben az éltető természet egy-egy parányi szigetecskéjét jelentették. Napsütésben jó volt a szűkre szabott lombjuk árnyékában megállni egy pillanatra, szemerkélő esőben felértek egy ernyővel, a gyaloglásban elfáradt embernek erőt adó támaszként szolgáltak, a látáskárosodottaknak kitapintható útjelzőként... Még élő szemtanúktól tudom, hogy a háború idején bitófának is használták néhányukat. Ezért viszont én egyiküket sem hibáztattam soha, mert tudom, a szörnyűségekről a fák nem tehetnek. Azok önmagukban csak az életet gerjesztik. Hogy ezzel mások is tisztában vannak, abban eddig nem kételkedtem, mert láttam, ha valamilyen baj érte a törzsüket vagya koronájukat, a kertészek általában azonnal intézkedtek. Meg figyeltem azt is néhányszor, hogy járdajavítás közben mennyire óvták e daliás növényeket a sérülés, pusztulás veszélyétől. A főutca gáz- és vízvezeték-hálózatának, valamint útburkolatának most folyó felújítása, sajnos, eltüntette a fákat a Forgách- és az Andrássy-palota, a K-mart áruház, a műszaki múzeum és más épületek elől. Mert az illetékesek szerint „ártogattak" az ott folyó munkálatoknak... Ártogattak volna? Lehet, hogy egy kicsit igen, de hogy ez lett volna az egyetlen megoldás, abban kételkedem. Ma - amikor például a helyi utcaseprők munkaeszközei közé nadrágszíjra erősíthető adóvevő készülék is tartozik - nem akadt valamilyen favédő műszaki megoldás?! Számomra sovány vigasz az az érv, hogy helyükbe rövidesen fiatal facsemetéket ültetnek. Úgy érzem, ez a fairtás több mint szépséghibája a városközpont alapos és sok tekintetben dicséretet érdemlő tatarozásának. És talán nemcsak azért, mert egyúttal mintha arra is emlékeztetni akarna, hogy közben bizony gyermekkorom imádott Kanyapta menti erdős-fás vidékének arculata is megváltozott. (gazdag) ROZSNYO Szemetelnek - Mi is voltunk fiatalok, szolgáltunk a seregben is, mégsem borítottuk ki a kukákat az úttestre vagy a járdára - jegyezte meg kissé ingerülten Králik Károly, a rozsnyói közterület-fenntartó vállalat igazgatója. - A polgárok, sajnos, úgy gondolják, hogy a mi feladatunk a hulladék összegyűjtése a zöld övezetekben, a kukák, konténerek mellől... A lakótelepi épületek közötti területeket igyekeznek tisztán tartani, a kukák mellől is felszedik a szemetet, bár tulajdonképpen ez nem tartozik a feladataik közé. - A legbosszantóbb, hogy miközben gereblyézgetünk, az ablakokból hull ránk a szemét. A „kukások" is szaporítják a munkánkat: kiszedik a „hasznosítható" szemetet, közben jócskán hagynak szemétkupacot a tartályok mellett. Szeretnénk osztályozni a hulladékot, korszerűsíteni a tárolást, de sajnos, ez így nem megy. Bármit kitalálhatunk, ha a lakosság a megvalósításában nekünk nem segít, nem lesz tisztább a városunk, a környezetünk. (fo) JULIUSBAN TÖBB BALESET TÖRTÉNT A LÉVAI ÉS NAGYKÜRTÖSI JÁRÁSBAN Vezessünk óvatosabban! Úgy tűnik, nem hozták meg a kívánt eredményeket a Lévai Járási Rendőrparancsnokság közlekedési osztályának a megelőző akciói, hiszen a nyári szünet első hónapjában a régió közútjain 112 baleset történt, 27-tel több, mint az előző hónapban. Heten súlyosan, húszan könnyebben sérültek meg. Az anyagi kár meghaladja a 2 800 000 koronát. - A legtöbb karambol (38 százalék) az első osztályú utakon fordult elő, mégpedig helytelen vezetés, az alapvető kötelességek megszegése, az elsőbbségadás elmulasztása és nem utolsósorban gyorshajtás következtében tájékoztatta lapunkat Radoslava Tatarkovičová, a közlekedési osztály szóvivője. A közúti szerencsétlenségek növekvő számára vgló tekintettel arra kéri a gépkocsivezetőket, ne kockáztassák se a maguk, se mások életét, s legyenek tekintettel a közúti forgalom többi résztvevőjére is. - Hasonlóképpen a szomszédos Nagykürtösi járásban iš a figyelmetlen vezetés és a gyorshajtás idézte elő a közlekedési balesetek túlnyomó részét az elmúlt hónap folyamán. Mint azt a járási rendőrparancsnokság közlekedési osztályán Milan Cúth rendőr őrnagy elmondta, a régió országútjain 31 baleset történt, ami ugyan tízzel több, mint az előző havi adat, de a következményeket tekintve a júliusi statisztika messzemenőleg jobbnak tekinthető, mint a júniusi. Akkor ugyanis egy halálos, egy súlyos és öt könnyebb, most viszont csak egy könnyebb személyi sérülés történt. továbbra is lakott területen fordult elő a legtöbb közlekedési baleset. (-dzsár) SAJOGOMOR Mátyás szobra a községé A sajógömöriek joggal büszkék arra, hogy nagy királyunknak, Mátyásnak szobra áll a faluban. A monda szerint a király itt bírta rá szőlőkapálásra az őt kísérő főurakat. A sajógömöri önkormányzat által kiadott történelmi áttekintésből kitűnik, hogy a szoborállítás ötlete 1912-ben vetődött fel először, és Bogár Lajos helybeli tanítótól származik. Szoborbizottság alakult, amelynek elnöke Szontagh Zoltán helyi földbirtokos lett. A kezében kapával álló Mátyás szobrát Holló Barnabás, hangonyi születésű művész mintázta meg - állítólag ingyen. De hiába szerveztek gyűjtést, a 4500 koronát nem tudták a szoborért kifizetni, ezért a budapesti Gallis és Vignali öntöde, ahol a bronzszobor rekordidő alatt készült el, perrel fenyegette meg Holló Barnabást, aki náluk az öntést megrendelte. A művésznek fájt a fenyegetés, s kijelentette, hogy sorsára hagyja a szobrot. A pénz végül összegyűlt, és 1913 augusztusában az alkotás megérkezett a tornaijai vasútállomásra, ahonnan B. Koncz Márton bíró, a felesége és a szoborbizottság tagjai hatökrös, díszes szekéren szállították Sajógömörbe. A szobor leleplezésére csaknem egy évvel később, 1914. június l-jén került sor. Szabó András - B. Koncz Márton után választották meg Sajógömör bírójává a szoborbizottság javaslatára és a képviselők megbízásából a község tulajdonába vette át Mátyás bronzszobrát, amely a mai napig a falu értékes tulajdona. A Mátyás-szobor megálmodója a sajógömöri temetőben nyugszik. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ