Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-06-10 / 159. szám, szerda

1996. július 10. ÖSSZEFOGLALÓ A MAGYAR-MAGYAR CSÚCSRÓL ÚJ SZ

ÓM RITKA SZAKMAK OKTATASA GUTÁN Nagyobb az odafigyelés Az idén huszonegyen érettségiztek a gútai Schola privata kozmetikus szakán, húsz lány és egy fiú (az utóbbinak minisztériumi engedély kellett ahhoz, hogy kitanulhassa a női szakmának tekintett kozmetikusságot). Összesen hatvanötén végeztek ebben az évben, plusz a levelező tagozatosok, akik érettségi birtokában egy év alatt szerezhetnek szakmunkásbizonyítványt. Az öt éve működő magyar oktatási nyelvű középfokú magánszakiskola létrehozása Szokol Dezső ügyvezető igazgató ötlete volt. Tulajdonképpen a lánya kedvéért alapította az intézetet, mivel az kozmetikus szeretett volna lenni, de a környéken nem volt ilyen szakot oktató magyar nyelvű iskola. Azóta is a kozmetikus szakra jelentkeznek a legtöbbera, a népszerűségi lista második helyén az autószerelő, közvetlenül utána a fodrász szakma áll. A tavaly végzett autószerelők valamennyien elhelyezkedtek. Nem így a varrónők, akik nehezebben találnak munkát, mivel megszűntek a szalonok. A fürge ujjú, ügyes kezű lányoknak azért nincs okuk az elkeseredésre, mivel hamarosan olyan szakra jelentkezhetnek, amely országos viszonylatban is ritkaságnak számít. Szokol Dezső szívesen beszél a tervről: - Jövőre szeretnénk elkezdeni a gyékény-, szalma- és kosárfonás oktatását. Ennek Gután régi hagyománya van, itt valamikor minden házban gyékényeztek. Szövő-hímző szakot is tervezünk. Pékeket viszont nem képezünk, bár belőlük csak Gután fľ ŕ ž •• :: é;, f « A gútai Schola Privata épülete húsz is elkelne, de nincs jelentkező. Közismert, hogy a pék éjjel-nappal dolgozik, úgy látszik, ez riasztja el a szakmától a fiatalokat. Kopócs Tibor festőművész második éve tölti be az igazgatói tisztet. Azért vállalta el ezt a funkciót, mert fontosnak tartja, hogy a régióban a magyar fiatalok is választási lehetőséget kapjanak. Ő is egy országos viszonylatban unikumnak számító szakot oktat: a tűzzománckészítést. Ezt a gyönyörű mesterséget három év alatt sajátítják el a Öröm tanulni ilyen tantermekben (A szerző felvételei) diákok, de ha szakérettségit kívánnak szerezni, még további két évig kell tanulniuk. Kopócs Tibor szerint a magániskolának illő többet nyújtania, mint az államinak: „Ez nemcsak az oktatás színvonalára vonatkozik, hanem a diákkal való fokozott törődésre, odafigyelésre is. A szakmai gyakorlat is alaposabb, mert gyerekeink magáncégeknél gyakorolnak, ahol a főnök ugyancsak odafigyel a viselkedésükre, és igyekszik megismertetni velük a szakma minden fortélyát. "Szokol Dezső szerint a két iskolatípus között nincs lényeges különbség, de a magániskola rugalmasabb, könnyebben képes váltani: „Jobban tudunk alkalmazkodni az igényekhez és elvárásokhoz, családiasabb légkört, szorosabb kapcsolatot tudunk teremteni a növendékekkel és a szülőkkel, mint az állami iskolában. A gyerekek viselkedése is jobb, és szakmailag is felkészültebbek. Ez talán dicsekvésnek, önreklámozásnak hangzik, de a visszajelzések ezt bizonyítják." Ha olyan szakmát tanul a gyerek, amely valóban érdekli, valósággal szárnyakat kap, képes fölülmúlni saját magát., s a korábbi közepes tanulóból kitűnő lehet. De ahhoz, hogy felvegyék a gútai iskolába, meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak. Azokat, akiknek több tantárgyból négyese vagy kettes magaviselete van, nem veszik fel. A tanulmányi eredmények szerepet játszanak a tandíj megszabásánál is. Az átlag nyolcszáz korona, de a tiszta egyes tanulók kevesebbet, a gyengébb előmenetelűek többet, a nehezebben kezelhető, problémás magaviseletű diákok pedig, tekintet nélkül tanulmányi átlagúkra, ezerszáz koronát fizetnek. Szokol Dezsőnek ugyanaz okoz fejtörést, ami a többi magániskola igazgatójának Szlovákiában: miért tesz az állam akkora különbséget iskola és iskola között? „Eddig 830 koronát kaptunk egy gyerekre, most 300 koronával kevesebbet. A biztosításokat csak az állami iskoláknak térítik meg, a magániskoláknak nem. Az elvonások évente 454 ezer koronát tesznek ki, és kapunk ötvenvalahány ezret A magániskolákat úgy veszik, mint a kocsmákat vagy a masszázs-szalonokat, így nagyon nehéz létezni. Mégsem bántam meg, hogy annak idején az iskolaalapítás mellett döntöttem. Biztos, hogy jobban jártam volna, ha valami másba fektetem a pénzemet, de ennek több értelme van. Hiszem, hogy van jövője, csak valahogy át kell vészelni ezt a néhány nehéz évet KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Mindennapi horrorjaink A kultuszminisztérium cáfolta, hogy Mečiar kormányfő hazudott volna Strasborugban, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése előtt a kisebbség jogairól beszélt. A kormányfő természetesen nem hazudott, csak szépített. Konkrétan a kisebbség anyanyelvű oktatásáról szólva is. Hogy mennyiben, egy példán szeretném illusztrálni. Képzelje el, kedves olvasó, hogy önnek van egy munkahelye, ahol dolgozhat, ami nem is olyan kis dolog a mai nagy munkanélküliségben. Ön teszi a dolgát, amikor egyszeriben megtudja, hogy két héten belül költözködniük kell. A költözködés nem méznyalás, ráadásul új munkahelye a réginél jóval távolabb esik lakhelyétől és a városközponttól, az épületben nincs víz, gyatra a világítás, az illemhely katasztrofális állapotban leledzik és az irodák siralmasak. Még föl sem ocsúdott a költözködés okozta megrázkódtatásból, amikor új munkahelyi előírásokat adnak ki, jóval kacifántosabbakat, mint az előzőek, logika sincs bennük, csak rengeteg macera. Alighogy megszokta őket, főnöke közli önnel: az igazgatóságra névtelen levél érkezett, amelyben az ismeretlen levélíró komoly kifogásokat emel az ön munkája ellen. Számos álmatlan éjszaka és idegeskedéssel töltött nappal után végre sikerül úgy-ahogy tisztáznia magát, ám még mielőtt megkönnyebbülten föllélegezhetne, ellenőrök érkeznek, akik ugyan nem közlik jövetelük konkrét célját, de mindenbe beleütik az orrukat. Remegő gyomorral ön ezt is átvészeli, ám csakhamar újabb bonyodalom vet árnyékot megleltnek vélt nyugalmára: főnökei megkérdőjelezték rátermettségét, amelyet vizsgával kell bebizonyítania. Közben büntetésből csökkentik a fizetését, mert nem tett eleget minden előírásnak. Ráadásul furcsa, megfoghatatlan pletykák kezdenek keringeni önről, hogy ekkor ezt és ezt mondta, itt és itt látták ezt és ezt tenni, s mindennek még következményei lehetnek. S hogy pattanásig feszült idegei egy pillanatra se nyugodjanak, megtudja: munkahelyét valószínűleg felszámolják és ön az utcára kerül. Közben, persze, semmiféle jogtalanság nem történik, minden a törvény legpontosabb betartása mellett folyik, célzatosságról, diszkriminációról szó sincs. Furcsa módon önt éjszakánként mégis rémálmok gyötrik, a szeme egyre gyakrabban rángatódzik, a munkahelyi problémákkal kel és fekszik. Végül az orvosa jön rá a bajra; gyomorfekély és idegkimerültség. Most már tudja, miért érezte folyton olyan rosszul magát. A tüneteknek, természetesen, semmi közük a munkahelyén történtekhez, épp fordítva. Azért érezte rosszul magát, mert ön egy labilis idegzetű gyomorbajos. Legalábbis ezt állítják a főnökei, akiket módfelett felháborított, hogy ön úton-útfélen az terjeszti, a munkahelyén ment tönkre az egészsége. Aki tudja, mi folyik manapság a szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolákban és óvodákban, megértette, miről beszéltem az imént. Arról a mindennapi stresszről, bizonytalanságról, teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságról és megfélemlítésről, amelynek szerves része az igazgatóleváltások szűnni nem akaró sorozata, a magyar óvodák és iskolák körmönfont „épületcserével", költöztetéssel történő kedvezőtlenebb viszonyok közé szorítása, a - Mečiar szerint a kisebbséget nem érintő - nyelvtörvénynek a magyar iskolák mindennapi életébe való szerves beiktatása, az „irredenta" történelemtankönyvek után nyomozó ellenőrzések, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége akcióin való részvétel büntetése, az ún. alternatív oktatást továbbra is megvalósítandó célnak tekintő készülő új iskolatörvény, a deresedő pedagógusokat is vizsgázni kényszerítő rendeletek.. Tovább soroljam? A könyökünkön jön ki. Ezek a szlovákiai magyar nyelvű oktatás, pedagógusaink, iskoláink mindennapjai. Valódi oktatásra, nevelésre nem jut sem idő, sem ép idegzet, sem energia. De épp ez a cél. Kár, hogy kormányfőnk erről a célról és a hozzá vezető útról, módszerekről elfelejtette tájékoztatni strasbourgi hallgatóságát. VOJTEK KATALIN Ad: Etikai nevelés szőnyegen, Új Szó, VI. 26. Szeretnék reagálni Sághy Tóth Tibor Etikai nevelés szőnyegen című írására, mivel Sághy úrnak feltételezhetően fogalma sincs a középiskoláinkban nemrég bevezetett etikai nevelés mibenlétéről, s ezért talán meg sem értette az etikatanárnő rádióban elhangzott beszámolóját. Kezdeném talán azzal, hogy mi is az etika. Az ógörög nyelvben az ethos szó erkölcsöt, jellemet, gondolkodásmódot jelentett. Mai értelemben az etika nem más, mint erkölcstan, amelynek alapfogalmai közé tartozik a jó, a rossz, az értékrend, a szabadság, a felelősség, a lelkiismeret stb. Már az ókori bölcsek is próbálták meghatározni, megmagyarázni, mi is valójában az erkölcs, hogyan lehet erkölcsösen élni, s hogyan lehet ezt megtanulni, illetve megtanítani. Korunk gondolkodóit is intenzíven foglalkoztatja ez a változatlanul időszerű kérdés. A nyolcvanas évek elején Roberto Roche Olivar spanyol professzor kidolgozott egy módszert, melynek segítségével az alap- és középiskolás gyermekek elsajátíthatják az etikai nevelés keretén belül a proszociális viselkedést, amely az erkölcsös élet alappillére (proszociális viselkedésnek nevezzük az olyan magatartást, melynek lényege az embertársainknak nyújtott, ellenszolgáltatás nélküli segítség). A proszociális személyiség sajátosságai a következők: - együttérez nehézségekkel küzdő embertársaival bármilyen helyzetben; - más ember sikereit irigység nélkül fogadja, sőt vele együtt örül; - minden embert elfogad olyannak, amilyen, mindig igyekszik felfedezni a másik emberben a jót, a benne rejlő értéket; - segítőkész, barátságos. Hogy a gyermek a fesoroltakat sikeresen elsajátítsa, Olivar szerint tíz tényezőt kell figyelembe vennünk, és azokat ún. aktivitások,- gyakorlatok, feladatok segítségével fel kell tárni, megismertetni a gyermekkel, elbeszélgetni róluk, úgy, hogy a gyermek közben megfigyelje és feldolgozza a megjelenő viselkedésformákat. Ezek a tényezők a következők: 1. önmagunk és mások tisztelete 2. az emberek közti kapcsolat 3. embertársaink pozitív értékelése 4. alkotókészség, kezdeményezőképesség 5. kapcsolatteremtés, érzelmek kifejezésre juttatása 6. empátia 7. példaképek 9. proszociális viselkedés, barátság, együttműködés 10. szolidaritás, erőszakmentesség. Az etikai nevelés óráin a gyermekek közt, a gyermek és a pedagógus közt kialakul egy olyan viszony, amikor is mindenki mindenkit türelmesen meghallgat, mindenki elmondhatja véleményét, gondját, baját, miáltal a gyermekekben feloldódik minden görcs és feszültség, igyekeznek egymásnak segíteni, megértően viselkedni. Az etika tehát a gyakorlatban bizonyos magatartásformát, viselkedést jelent, és az iskolai etikai nevelés célja épp az, hogy a gyermekek viselkedését a helyes irányba terelje. Ezért kevéssé érthető Sághy Tóth Tibor kérdése: „Lehet, hogy a tanárnő nem is tudja, mi az etika és mi az etikai nevelés lényege?" Kedves Sághy úr! Ha minden pedagógus csak egy kicsit is hasonlítana arra a tanárnőre, akit ön az írásában bírál, minden bizonnyal kevesebb lenne az idegbajos tanár és a feszült, viselkedészavarokkal küzdő diák. Tisztelettel Oláhné Vadkerti Hajnalka Vágkirályfa LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogamak 17. DIGLOSSZIA *A MAGYAR NYELV RÉSZLEGES KÖZPONTJAIBAN. Újabban a magyar szakirodalomban fölvetődött az a kérdés, nem volna-e célszerű diglossziának tekinteni a magyarországi standardra épülő *egyetemes magyar standard nyelvváltozat és a *kisebbségi (szlovákiai, erdélyi, vajdasági stb.) magyar nyelvváltozatok viszonyát. Az egyetemes magyar standardnak mint emelkedett (E) formának, valamint a számos kontaktusjelenséget és regionalizmust tartalmazó helyi *kisebbségi nyelvváltozatoknak mint közönséges (K) formának az együttélését e vélemény szerint nemcsak azért célszerű diglossziának tekinteni, mert a fergussoni diglosszia fogalmi apparátusa alkalmas ennek a helyzetnek a leírására, hanem azért Is, mert ha céltudatos *nyelvtervezéssel sikerülne ezt a helyzetet megszilárdítani, a két szembenálló nyelvváltozatot amennyire szükséges - szétválasztani egymástól, hosszabb távon sem kellene tartani az egyetemes magyar nyelv felbomlásától, különféle *állami változatainak önálló nyelvekre szakadásától. A kisebbségi nyelvváltozatok fejlődése, az egynyelvű magyarországi nyelvváltozatoktól való törvényszerű eltávolodása ugyanis ilyen helyzetben nem, vagy csak alig érintené a fölé helyezett E-t, amely továbbra is viszonylag egységes változatként szolgálná nemzeti szinten a magyar beszélők kommunikációs igényeit, s jelképezné a Kárpát-medencei magyar nemzetrészek nyelvi és nemzeti összetartozását. (Magyarán: diglosszia-helyzetben nem kellene attól tartani, hogy a mindennapi életben használt „horcsica" és „párki" egyszer majd az étlapra is rákerülnek, mivel az étlapon elképzelhetetlen lenne a K változat használata.) - A kétféle kód fejlődésének viszonylagos függetlenségét az a tény teszi lehetővé, hogy diglossziában a K változatot anyanyelvként, az E-t viszont az iskolában sajátítják el a beszélők. Mivel tehát az E-t nem adják át a szülők anyanyelvként gyermekeiknek, nincs is lehetőség különfejlődésére, hiszen az iskolában a diákok egymást követő nemzedékei újra meg újra a mindenkori magyar *kodifikációnak megfelelő változatát tanulják meg. KÉTNYELVŰ DIGLOSSZIA. Charles Fergusson eredeti diglossziamodelljét a későbbiekben többen átdolgozták. így pl. Joshua Fishman oly módon tágította ki a diglosszia-helyzet határait, hogy abba a kétnyelvűségi helyzetek is beilleszthetők legyenek, méghozzá egy egységes fogalmi apparátuson belül. Ha a diglossziát ilyen tágan értelmezzük, azt mondhatjuk, hogy kétnyelvű közösségekben a diglosszia két különböző nyelv használatában nyilvánul meg. Sok elnyomott kisebbség számára valóban a többség nyelve szolgál szinte egyeduralkodó módon emelkedett változatként, az irodalom, a műveltség, a választékos megnyilvánulások nyelveként, a kisebbség saját nyelve pedig közönséges, a mindennapi beszédhelyzetekben, szűk családi vagy baráti körben használt változatként.