Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-09 / 158. szám, kedd

M ÚJ SZÓ i SPORT 1996. július 9. INTERTOTÓ KUPA Az elmúlt hét végén játszották a labdarúgó In­tertotó Kupa har­madik fordulójá­nak mérkőzéseit. 1. CSOPORT St. Liége-Happel Haifa 2:2 (0:1). ' 1. Aalborg 2 2 0 0 6:4 6 2. St. Liége 2 110 5:2 4 3. Stuttgart 2 10 1 4:2 3 4. Haifa 3 0 2 1 7:8 2 5. Cliftonville 3 0 1 2 2:8 1 2. CSOPORT Werder Bremen-Djurgaarden 3:2 (2:2). 1. Linz 2 2 0 0 6:0 6 2. Bremen 2 2 0 0 5:2 6 3. Djurgaarden 3 10 2 10:5 3 4. Limassol 3 1 0 2 4:11 3 5. Tolta 1 0 0 2 1:8 0 3. CSOPORT 1. Örebro 2 110 5:3 4 2. Maribor 3 111 3:1 4 3. FC Koppenhága 2 1 1 0 3:2 4 4. Austria 2 10 1 6:3 3 5. Kefiayik 3 0 12 1:9 1 4. CSOPORT Zaglebie Lubin-Conwy United 3:0 (0:0). 1. Silkeborg 3 2 1 0 7:2 2. Lubin 3 2 1 0 5:1 3. Charleroi 2 0 1 1 2:4 4. Conwy 2 0 1 1 0:3 5. Ried 2 0 0 2 1:5 5. CSOPORT 1. Lilleström 3 3 0 0 9:1 2. Nantes 2 1 1 0 6:4 3. Sligo 3 0 2 1 3:7 4. Heerenveen 2 0 1 1 0:1 5.' Kaunas 2 0 0 2 2:7 6. CSOPORT 1. Luzern 3 2 0 1 4:4 2. Örgryte 2 1 1 0 4:1 3. Sisak 2 1 1 0 4:2 4. Rennes 2 1 0 1 3:2 5. Hapoel 3 0 0 3 1:7 7. CSOPORT Ataka Minszk-Antalyaspor 0:3 (0:2). 1. Volgograd .2 2 0 0 8:1 6 2. Basel 2 110 7:4 4 3. Antalyaspor 2 10 1 5:5 3 4. Minszk 3 1 0 2 2:8 3 5. Donyeck 3 0 1 2 4:8 1 8. CSOPORT 1. Cselni 2 2 0 0 5:1 6 2. Várna 3 111 3:3 4 3. 1860 München 2 10 1 6:2 3 4. Opava 2 10 1 2:2 3 5. Lodz 3 0 12 1:9 1 9. CSOPORT Csukaricski Beograd-Dauga­va Riga 1:3 (1:1). 1. Tmava 3 2 10 10:1 7 2. Karlsruhe 2 110 2:1 4 3. Craiova 2 10 1 3:1 3 4. Riga 3 1 0 2 3:10 3 5. Csukaricski 2 0 0 2 1:6 0 Legközelebb: Craiova-Trna­va, Karlsruhe-Csukaricski. 10. CSOPORT 1. Vasas 3 2 0 1 8:4 6 2. Groningen 2 110 5:2 4 3. Gaziantepspor 3 111 4:4 4 4. Lieise 2 10 1 1:2 3 5. Narva 2 0 0 2 2:8 0 Legközelebb: Groningen­Va­sas, Trans Narva-Lierse. 11. CSOPORT 1. CSZKA Szófia 3 2 0 1 8:4 6 2. Jekatyerinburg 2 2 0 0 4:2 6 3. Strasbourg 2 1 1 0 3:1 4 4. Kocaelispor 2 0 11 2:4 1 5. Hibernians 2 0 0 2 2:8 0 12. CSOPORT „Jaro-Poti 2:0 (1:0). 1. Jaro 3 2 10 4:0 7 2. Zemun 2 2 0 0 5:3 6 3. Guingamp 2 110 2:1 4 4. Poti 2 0 0 2 2:5 0 5. D. Bucuresti 3 0 0 3 2:6 0 (sr) Bierhoff: Juventus? Továbbra sem tett le a Juven­tus labdarúgócsapata Oliver Bier­hoff szerződtetéséről. A Corriere della Sera szerint a torinói együt­tes 49 millió schillingnek megfe­lelő összeget kínál az Európa-baj­noki .döntőben két gólt szerzett német csatárért. Bierhoff jelenle­gi klubja, a szintén olasz Udine­se, természetesen szeretné meg­tartani a támadót, és 2000. szóló szerződést ajánlott neki. (sr) Holmes és Durán elbúcsúzott Két igazi világklasszis ökölvívó akasztotta szögre a kesztyűket a közelmúltban, Larry Holmes és Roberto Du­rán. Érdemes végigfutni hosszú és eredményes pályafutá­sukon. Kezdjük a fiatalabbat, hiszen Durán már akkor vi­lágbajnok volt, amikor Holmes még el sem kezdett bok­szolni. Roberto Du­rán, a Kőöklű, a panamai Gu­a rare-ban szü­letett 1951 jú­n i u s á b a n . Bokszpályafutása állítólag úgy indult, hogy az apja az ablak­ból mutatta bokszmenedzser barátjának, amint a kis Rober­to éppen leápolja a környék fi­atalságát. - Ne engedd, hogy az utcán verekedjen - mondta a barát -, valami baja eshet, küld le hozzám az edzőterembe, ott kedvére kiverekedheti magát, és ha elég ügyes és kitartó, a szorítóban sikerélményeket is szerezhet, amelyek hasznosak lesznek számára az életben. Hát, ami azt illeti, szerzett némi sikerélményt. 1968 feb­ruárjában vívta első mérkőzé­sét, pontozással győzött négy menetben. 1972 júniusában a 13. menetben kiütötte a skót Ken Buchanant, ezzel elnyerte a WBA könnyűsúlyú világbaj­noki címét. A siker értékéből csak keveset von le, hogy a végső ütés egy brutális mély­ütés volt, hiszen a skót már teljesen elkészült erejével. Bajnokságát 12 alkalommal védte meg sikeresen, 1980­ban gondolt egy nagyot és megpályázta Sugar Ray Leo­nard váltósúlyú WBC trónusát. Teljesen érthetetlen módon Leonard félredobta szokásos stílusát, leállt verekedni a va­laha élt legkegyetlen hirigelők egyikével - elképzelhető, be akarta bizonyítani, hogy ebben is jobb Duránnál - és ez a pa­namainak kedvezett, az ő ke­zét emelték magasba a 15. menet után. Öt hónap múlva jött a visszavágó. Leonard most a tőle megszokott, állandó irány­váltásokon alapuló, közben vil­lámgyors egyeneseket, soroza­tokat ütő küzdőmodort alkal­mazta, ami ellen Duránnak egyszerűen nem volt ellensze­re. A panamai fiú számára a boksz azt jelentette, hogy „te leállsz ott, én meg leállók itt, aztán gyerünk!..." Nos, miután egyszerűen nem tudta eltalál­ni az ide-oda cikázó, időnként grimaszokat vágó Leonardot, a nyolcadik menetben legyintve hátat fordított és feladta a mérkőzést. Nagy botrány volt, hazájá­ban, ahol addig valóságos szentként tisztelték, most felé­je köptek az utcán... 1982 ja­nuárjában 15 menetben alul maradt a Puerto Ricó-i nagy­váltósúlyú WBC bajnok Wilfred Benitezzei szemben, 1983 jú­niusában a 8. menetben kiü­tötte az addig veretlen nagyb­váltósúlyú WBA-bajnok Davey Moore-t, így sikerült egy har­madik váltósúlyban is a trónra kerülnie. A szurkoló szívébe viszont egy vereséggel lopta vissza magát. 1983 novemberében a rettegett középsúlyú király, Marvin Hagler ellen vívott egy olyan csatát, amelyet a „Cso­dálatos" Marvin csak az utolsó menetekben levágott nagy haj­rájával tudott megnyerni. 1984 júniusában Tommy Hearns a második menetben kiütötte a WBC nagyváltósúlyú bajnokságáért folyó mérkőzé­sen, de 1988-ban Barkley pon­tozásos legyőzésével megsze­rezte a WBC középsúlyú trónu­sát is. Még az év decemberében pontozással alul maradt az im­már a nagyközépsúlyú bajnok Leonard ellen, és ettől kezdve hanyatlani kezdett. Még há­rom emlékezetes csatája volt: 1990 júliusában az ötödik me­netben padlóra küldte a kitűnő Vinny Pazienzát, de végül is pontozással alul maradt; 1995 januárjában újra talál­koztak, ezúttal az IBC nagyvál­tósúlyú koronája volt a tét. Du­rán itt már egyszerűen nem volt ellenfél a bokszvirtuóz Pa­zienza számára, csakúgy mint most, június végén a Puerto Ricó-i nagy showman és brili­ánsökölvívó - Hector„Macho" Larry Holmes (balról) Michael Spinks ellen Camacho ellen, amikor az IBC középsúlyú trónusa forgott kockán. Közel háromévtizedes pá­lyafutása során 97 győzelmet aratott, és tizenkét vereséget szenvedett. • • a Larry Holmes - az „Eston-i Orgyilkos" - a Georgia állam­beli Guthbertben látta meg a napvilágot 1949. november 3­án. 1973 márciusában vívta első profimérkőzését, Durán­hoz hasonlóan pontozással győzött négy menetben. Első öt versenyévében nem bok­szolt neves ellenfelekkel, vi­szont gyakran szerepelt a leg­jobbak edzőtársaként, Alitól és Fraziertől is tanult. 1978-ban a WBC megfosz­totta Alit világbajnoki címétől, mert nem az előírt hivatalos ki­hívó, Ken Norton, hanem Leon Spinks ellen védte meg címét. Nortont kinevezték világbaj­noknak - ilyen sem volt még, hasonló esetben valakiket megmérkőztettek az üres tró­nért -, 1978 júniusában, a súlycsoport történetének egyik legnagyobb 15 menetes küz­delmében Holmes detronizálta Nortont. Bajnokságát 16 alkalommal védte meg sikeresen, a legyőzött kihívók között volt a 38 éves Muhammad Ali is, aki kétéves kihagyás után abban bízott, hogy egykori edzőtársa respektálni fogja. Ez azonban elmaradt, Holmes úgy megver­te, hogy az Ali-stáb a tizedik menet után feladta a mérkőzést. 1984-ben a WBC megfosz­totta bajnokságától, mert azt nem védte meg az előírt hat hónapos határidőn belül. Az újonnan alakult IBF azonban továbbra is őt ismerte el baj­noknak mindaddig, amíg 1985. szeptember 21-én Mi­chael Spinks le nem győzte pontozással, 15 menetben. Szoros meccs volt, Holmes azt mondta utána, hogy azért kel­Durán első világbajnokságát ün­nepli lett vesztenie, nehogy egy né­ger megdöntse Rocky Marcia­no rekordját. (Marciano pálya­futásának mind a 49 mérkőzé­sét megnyerte, a szintén veret­len Holmesnak Spinks volt a 49. ellenfele!) A visszavágón - 1986. ápri­lis 19-én - ugyancsak vitatha­tóan maradt alul, azután szeg­re akasztotta a kesztyűket. Sajnos, két évvel később újra elővette őket. Nem tanult Ali hibájából, ő is 38 évesen, hosszú kihagyás után kihívta a sziklakemény Mike Tysont. Az 1988. január 22-én vívott mérkőzésen Tyson súlyosan kiütötte a negyedik menetben. Újabb két év kihagyás, majd megint vissza a szorítóba. Öt győzelem után a szívós és ke­mény Ray Mercert verte ponto­zással, ezzel a győzelemmel újra a világranglista élvonalá­ba került. 1992. június 19-én pontozással szenvedett vere­séget a WBA, WBC és IBF által egyaránt elismert nehézsúlyú bajnok Evander Holyfieldtől. A szorítónak azóta sem tu­dott búcsút mondani - egész június 16-áig, amikor is a vesz­élyes Anthony Willist kiütötte a nyolcadik menetben. A meccs után kijelentette: „Ez a srác fi­atalabb a lányomnál, azt hi­szem, ideje abbahagynom..." Hatvanötödik győzelmét aratta (42 „gyors" diadal) öt vereséggel szemben. FÜZESSY ZOLTÁN ANDREAS KOPKE RÖPKE SZERZODESE Munka nélkül az Eb hőse A bő egy héttel ezelőtt befejeződött labdarúgó Európa-bajnok­ság hőse, az olaszok, az angolok és a csehek reményeit bo­szorkányos ügyességgel meghiúsító Andreas Köpke két szék között a földre huppant, és pillanatnyilag nem tudja, hogy hol és milyen körülmények között folytatja pályafutását. A Barcelona a múlt héten várat­lanul bejelentette, hogy nem tart igényt a Nationalelf kapusára, és helyette a portugál válogatott ka­puvédőjét Vítor Baiát szerződtette le nyolc esztendőre, éve 2,4 millió márka lelépési díj ellenében. A Barca szóvivőjének nyilatkozata ­„Köpke nem fog a Barcelona szí­neiben játszani" - a meglepetés erejével érte a német futballtársa­dalmat, és természetesen a lab­darúgót is, aki a katalán klubhoz kerülése érdekében attól sem ri­adt vissza, hogy semmisnek nyil­vánítsa a VfB Stuttgarttal kötött megegyezéseit. Ezzel a lépésével egyébként kiadós jogi vitát kavart, és magára haragította a Liga bi­zottság élén álló VfB-elnököt, Ger­hard Bayer-Vorfeldert. Minden jel arra mutat, hogy a sapnyolok nem játszottak becsü­letesjátékot Köpkével. A vele foly­tatott tárgyalásokat, a jóhiszemű sportember hozzájárulásával vég­rehajtott orvosi vizsgálatot mind­össze arra használták fel, hogy nyomást gyakoroljanak Baiára és alkudjanak az általa támasztott anyagi követelésekből. A Barcelo­na új edzője, a szintén a Portóból jött angol Bobby Robson ugyanis kezdettől fogva portugál tanítvá­nyát favorizálta - már csak azért is, mert nyolc esztendővel fiata­labb Köpkénél. A német játékos érdekeit képvi­selő Kari Ortegel (aki egyébként nem rendelkezik a FIFA által meg­követelt menedzseri engedéllyel) tapasztalatlansága miatt áldoza­tul esett a profifutball egyik jel­lemző trükjének: nem vette figye­lembe a Barcelonával kötött szerződés azon kitételét, hogy a klub bizonyos határidőig vissza­léphet. A Barcelona lépése tehát jogilag megkérdőjelezhetetlen, ami persze nem vigasztalja a je­lenlegi legjobb, ám munka nélküli német kapust. A Stutgart már azEb alatt átutalta a Bundesligá­ból kiesett Frankfurtnak a lelépési díj első felét, de szerződést nem kötött Köpkével, hanem bízott an­nak ígéretében, hogy a klubhoz szerződik. így természetesen a ka­pus barcelonai munkavállalását nem tudta volna megakadályozni. Az új helyzetben a stuttgartiak - minden sérelmüket félretéve ­jelezték, hogy továbbra is ér­deklődnek Köpke iránt. „Remél­jük, hogy gyorsan tárgyalóasztal­hoz ülhetünk vele, és mindkét fél számára elfogadható megoldást találunk. A VfB állja a szavát, és továbbra is nyitva tartja az ajtót Köpke előtt" - hangzott az egye­sület sajtójelentése. A kapus mögött álló Kari Ortegel viszont - fütyülve patronáltja megszo­rult helyzetére - kijelentette: „Szó sem lehet arról, hogy Köp­ke a Stuttgarthoz szerződjön. A két fél túlságosan eltávolodott egymástól." STEFAN LÁZÁR KILENCRE CSÖKKENTENI A FUTBALLCSAPATOK LÉTSZÁMÁT A kevesebb több lenne? A spanyolországi labdarúgó-világbajnokság idején (1982) mertem először szóvá tenni, de akkor Is csak na­gyon halkan és szakértő fülbe súgtam. Ha emlékezetem nem csal, Zalka Andrásnak mondtam, miközben a ma­gyarok edzését figyeltük: „Bandi, nem gondolod, hogy sok a tizenegy?" Javára szolgáljon, hogy csak egyetlen pillanatig nem értet­te, utána szinte azonnal a nor­mális reagálás tükröződött ar­cán: hülyének nézett. És én akkor kifejtettem: Amikor én még kissrác vol­tam, a szélsők sohasem me­hettek a saját térfelükre vissza, és a két összekötő is csak a felezőig. A hátvédek vi­szont nem léphettek át az el­lenfél térfelére. Edzés pedig ­még élvonalban is -, három volt egy héten. Persze, hogy kellett 11 játékos ekkora pá­lyára. Namármost, mi van ma? Heti hét-tíz edzés, kizárólag labdarúgással foglalkozó, fizi­kailag sokszorosan képzet­tebb, erőnlétben sokkal maga­sabb szinten álló (még nálunk is!) profik, akik képesxek arra, hogy „végigharmonikázzanak" saját kaputól az ellenfeléig egy-egy mérkőzésen. Van, aki 50-70 meccsel a háta mögött érkezett az angliai Európa-baj­nokságra. Hol van már az az idő, amikor a szélső nem..., az összekötő pedig csak..., vala­mint a szélsőhátvéd sem?! Jól nézne ki az a hátvéd, aki nem szágult fel-alá, a szélső, aki hátul nem segít. Mi történik tehát? Míg régen a 20 mezőnyjátékos, amúgy „rög­hözkötve" eloszlott a pályán, és nem is bírt volna rohangál­ni, ma 20 gladiátor hol az egyik, hol a másik térfélen gyilkolja egymást. (Igen, bi­zony gyilkolja néha... Leg­alábbis ahhoz képest, aho­gyan régen kellett ügyelni a szabályokra. Például, mond­juk, arra, hogy kézzel egymást ráncigálni tilos.) Összegezve. Egykor 20 „amatőr" az egész pályán, ma 20 profi a felén. Hol itt a hely gólt lőni?! Elveszett az, amiért az egész játékot kitalálták: a gól. Számoljanak csak utána: hány gól született ezen az Eb-n a rendes játékidőben a ne­gyeddöntőktől számítva. És ha ebből is levonjuk a pontrúgás­ból vagy annak következmé­nyeiből elért, valamint a sza­bálytalanságot követő 11­esből szerzett gólokat, a meccsenkénti átlag még egyetlen egyet sem tesz ki. Higgyék el, nincs hely a pályán már, és mert a világ nagy sta­dionjait százával, ezrével át­építeni nem lehet, nem látok más kiutat: a csapatok létszá­mát kell csökkenteni! Kilenc­re! Amikor az egykori nagy Sir Stanley Rous-szal interjút ké­szítettem, a FIFA legendás el­nökének is elmondtam ezt az ötletemet. „Jó volt ez így eddig is, jó lesz ezután is" - mondta az egykori iskolamester. Bizonnyal így gondolkodnak a mai utódok is. Pedig kár... Én meg már tovább is fejlesztet­tem az ötletemet. Kétszer ki­lenc játékos tegyen ki egy csa­patot, és mint a jégkorongban, akár sorokat is lehessen cse­rélni. Eredménytől, mérkőzés állásától, sérüléstől és minden taktikai megfontolástól is függően. Tetejébe az úgyneve­zett tizennyolcas keret mindig játékhoz juthat, nincs „fakó" (azaz tartalékcsapat), nincs tétlenség a kispadon. A játék felgyorsul, akár a jégkorong­ban, és - ami a legfőbb -, több lenne a szabad terület a pá­lyán, ahová be lehetne játszani a labdát, és több lenne a gól! Agyrém, igaz-e?! Ostobaság, vagy nem?! Lidérces álom­kép?! Ugyebár? Fogadjunk, hogy így, vagy apróbb módosí­tással valószínűleg amerikai kezdeményezésre, egyszer még megvalósul. Meglehet, már nem a mostani középkor­osztály életében, de ez már az ő bajuk. Miért nem lépnek fel mellette?! Nemigaz?! VITRAY TAMÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents