Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-06 / 156. szám, szombat

[6] Új szó TANÁCSADÁS 1996. június 29. „Kétségbeesés" jeligére: Na­gyon kérem segítsen nekem, mert úgy érzem belebolondu­lok, mindig arra gondolok, mi lesz velem? 14 éves lány va­gyok, és először 3 éve nyúltam magamhoz. Csak úgy, a ruhán keresztül, de egyre gyakrab­ban, mert nagyon jó érzést tu­dok így elérni. Nagyon tetszik és tetszett mindig, de félek, hátha valaki megtudja, vagy valami bajt szerzek! Megpró­báltam le is szokni róla, de minden hiába, mert nekem ez kell, szükséges! Sajnos nem tudom, szűz vagyok-e még, emiatt is félek. Fiúval még nem voltam. Az biztos, hogy orvoshoz nem megyek, bármi is történjen velem. Meg tudja válaszolni a kérdésemet? Teljes bizonyossággal nem. Ah­hoz nőorvosi vizsgálat kellene, de több olyan esetről tudunk, amikor ez a vizsgálat sem tudta teljes bi­zonyossággal megválaszolni a költői kérdést, érintetlen-e még a vizsgálat alanya. A leírtak alapján azonban megnyugodhat, melt a leírt módon végzett ruhán keresz­tüli önkielégítés nem valószínű, hogy a szűzhártya átszakadásá­hoz vezetett. Nem teljesen értem, mitől vannak azok a leküzdhetet­len félelmei. Bár valóban úgy tűnik, kicsit szokatlanul korán kez­dett el a nemiség iránt érdeklődni, és az átlagosnál korábban kezdte az önkielégítést, de megnyugtat­hatom, mai orvosi szemmel nézve ezt a tevékenységet egy olyan műveletnek tartjuk, ami szüksé­ges az egészséges pszichoszexu­ális éréshez, és károsnak tartjuk, hogy a felnőttek, akár rosszindu­latból, de inkább tudatlanságból ezzel kapcsolatban a bűntudatot próbálják a bakfisokba és a kama­szokba belénevelni. Olvassa el ké­rem Dr. Szilágyi Vilmos „A pszicho­lógus válaszol szerelemről, szexről" című könyve megfelelő fejezetét az 52. oldalon. „Bizalom" Jeligére: 40 éwel ezelőtt egy műtét után mélyvé­nás trombózist kaptam. A kö­vetkezményeit a mai napig vi­selem. Ha már nagyon fáj a lá­bam, gumiharisnyát viselek, de ez csak néha segít, mert van, hogy alatta zsibbadás ke­letkezik. Rengeteg gyógyszert szedtem már, de csak több-ke­vesebb ideig segítettek. Álta­lában az alsólábszáram da­gadt, a színe is sötét, egészen a vádliig. Most azonban várat­lanul a combom is fájni kez­dett és megfigyeltem, hogy a belső felén egy fájdalmas, pi­ros csík húzódik, és ezt egy sistergő-zümmögő érzés kísé­ri. A körzeti orvos, mikor ezt el­mondtam neki, Curantyl-t írt fel nekem, de ennek szedését abbahagytam, mert amikor bevettem, a fájdalom erősö­dött! Az orvosokkal nincs sze­rencsém, mivel már 63 éves vagyok, és már sokan kicse­rélődtek a rendelőben. Volt aki állandó gyógyszerszedést ajánlott, míg más az idősza­kos mellett voksolt. Én meg nem tudom mit csináljak, két­ségbeesem, ha amputált lábú embert látok, mert ettől na­gyon félek! Ön milyen gyógy­szert ajánl? A felsorolt gyógyszerek közül a GLYVENOLT tartom a legjobbnak, annak ellenére, hogy tudom, vol­tak időszakok amikor problémák voltak a beszerzésével. Akár hosszabb ideig is lehet szedni. Mindenképpen ajánlom azonban a természetes alapanyagú C-vita­min tartós szedését is. Olyat vá­lasszon, ami dúsítva van bioflavo­noidokkal, mert ezek azok a ve­gyületek, melyek az érrendszer­ben felelősek az érfal rugalmassá­gáért és a belső felületek simasá­gáért. Azonkívül jócskán megeme­lik a C-vitamin hatékonyságát is. Ne adja alább kérem napi 2-3000 mg-nál. A fájdalmak elviselhetővé tételéhez Önnek is a Lecithint és az Alfalfát ajánlom. Problémás­nak tűnik viszont az az új tünet, a fájdalom és a piros csík a comb belső felén. Erős a gyanúm, hogy erre valóban ne.m a Curantyl nevű gyógyszer a legjobb, inkább antibi­otikumos kezelésen kellene gon­dolkodnia. Ez a tünet ugyanis a comb erének a gyulladására jel­lemző, és ezt, főleg olyan előzmé­nyek után, amiket Ön 40 éwel ezelőtt már átélt, ajánlatos energi­kusan gyógyítani! Kérem, kérje meg a kezelőorvosát, hogy hala­dék nélkül utalja be Önt vizsgálat­ra egy érspecialistához, vagy leg­alább egy sebészorvoshoz, mert az elhanyagolt, vagy fel nem is­mert érgyulladás újabb trombózis keletkezésével fenyeget! „Bizalom-ll" jeligére: Az utóbbi hónapokban nagyon kellemet­len, feszítő érzésem van a vég­belemnél. Mintha be volna da­gadva az egész alsó felem, és ez eltart mindig 2-3 napig. Vol­tam orvosi vizsgálaton, azt mondták, nem kell félnem, nincs aranyerem. Pedig én nem is attól féltem. Nagyon kellemetlen ugyanis az a visz­ketés is a végbélnyílás körül, ami szintén hosszú ideig el szokott tartani. Eddig már 7 fajta kenőcsöt kaptam, de tar­tósan egyik sem segített. Egy­szer egy orvostól kaptam olyan kenőcsöt, amelyiknek ELCOSON a neve, s ez néhány nap alatt elmúlasztotta a visz­ketést. Szeretném megkér­dezni, hogy használhatom-e ezt a kenőcsöt huzamosabb ideig, ha megint megjelenne az a viszketés? Nyugodtan használhatja, ami­kor csak szüksége lesz rá. Gondo­lom, a körzeti orvosa újra felírja Önnek, ha kiújulnának a tünetei. A végbél környéki viszketés leggyakoribb oka az ekzéma, de lehet egy gyulladás miatti folyás következménye is. S hölgyeknél még bonyolultabb a helyzet, mert ez a folyás nemcsak a végbélből, de a hüvelyből is eredhet. A hüve­lyi folyás megoldása a nőorvoshoz tartozik, kérem tessék egy vizsgá­latot kérni. Mivel a végbél vizsgá­latánál nem leltek sem daganat­ra, sem aranyérre, ajánlom, tes­sék odafigyelni a bélflóra kedvező befolyásolására. Tessék megpró­bálni a rostos anyagok fogyasztá­sának az emelését, a folyadékfo­gyasztás biztosítását napi 2,5 lite­res szinten, és a jól ismert ACI­DOPHILUS szedését napi 3-4 kap­szula erejéig. „Hemangioma" jeligére: A kis­unokám 9 éves. Születésekor észleltük, hogy egy lencse nagyságú bőralatti csomó van a bal oldalán. Néha a színét és a nagyságát is változtatta. Az orvosok szerint hemangiómá­ról van szó, és hogy nem kell aggódni, merthogy 8-10 éves korára el fog múlni. Voltunk Pozsonyban a plasztikai sebé­szeten is kivizsgáláson, ahol a diagnózist megerősítették, és először 3, majd 6 hónapon­ként ellenőrző vizsgálatokra jártunk. Sajnos egyszer a cso­mó begyulladt, teniszlabdá­nyivá nőtt, és ki kellett operál­ni. Visszamaradt egy 15 cm hosszú sebhely, amely körül később megint megjelentek olyan hasonló színű kiütések, és bőralatti csomók is megje­lentek. A kisfiú ekkor 6 éves volt. A plasztikán azt mond­ták, hogy ha majd nagyobb lesz, lézerrel eltüntetik a ki­ütéseket. Csakhogy ezek ál­landóan terjednek tovább, és megint nő a hemangioma is! Nem lehetne ennek érdeké ben mégis korábban tenni va­lamit? Igazán aggódunk érte, különben nagyon eszes, ügyes kisfiúról van szó! A hemangioma a jóindulatú da­ganatok közé tartozik, rendszerint a hajszálerek daganatáról van szó, melyek néha egészen átte­kinthetetlen gubancot alkotnak. Általában elfogadott elv, hogy a jó­indulatú daganatokat is rendsze­res időközökben ellenőrizzük, mert sok esetben, nem tudni mi­ért, rosszindulatúvá válhatnak. A kezelőorvos ezért minden eset­ben figyelmezteti a beteget, hogy ha eddig nem tapasztalt jeleit ven­né észre az addigjóindulatú daga­nat aktivitásának (színváltozás, növekedés, fájdalom, váladéko­zás stb.), akkor a megadott időponton kívül is mielőbb el kell menni az ellenőrző vizsgálatra, s nem csak akkor, amikor eszes, ügyes betegről van szó! Kérem je­lentkezzenek a pozsonyi Ružinov kórházban! „Pszichopata?" Jeligére: Hosszú ideje halogatom az írást, s most is a sírás környé­kez. Nem könnyű higgadtan és objektíven fogalmaznom, mert az anyámról van szó! Hat éves voltam, amikor a szüleim elváltak, ami engem erősen megviselt. Viszont őrá kellett mindig tekintettel lenni, mert mindenbe halálosan belebete­gedett! 20 éves koromban férjhez mentem, s mivel még nem volt lakásunk, két évig nála laktunk. Soha olyan szörnyű időszak nem volt és ne legyen az életemben, mint ez a két év! Amiért írok, az egy számomra érthetetlen jelen­ség, ami sajnos a szeretetem és tiszteletem utolsó maradé­kát Is kiöli belőlem. Rájöttem, hogy az anyám kb 8-10 éve névtelen levelekkel zaklatja a szomszédalt, de a rokonsá­gunkat is, sőt nagyon sok em­bert befeketített már a külön­féle hivatalokban is. Akire megharagszik, azt így próbálja elintézni, még a gyerekek taní­tójának is képes írni. Viszont mindent letagad! S a körzeti orvost be sem engedte a laká­sába! Kérem, meddig vagyok köteles tűrni ezeket a disznó­ságait, és hagyni magam zsa­rolni a „betegségeivel"? Akár pszichopata az édesany­ja, akár lelkibeteg, előbb vagy utóbb pszichiátriai kezelésre lesz szüksége! Ez viszonylag könnyen elintézhető akkor, ha a beteg beleegyezik a kezelésbe, de annál nehezebb, amikor a be­teg nem érzi magát annak. A le­vélírogató, feljelentéseket gyártó lelkibetegek általában ebbe a második kategóriába tartoznak, és rendszerint rengeteg ember­nek megkeserítik az életét, mert akár évekig is eltart, amíg a kör­nyezetük rájön arra, miről van szó tulajdonképpen. Ilyenkor ál­talában hivatalos úton elrendelt kényszerkezelés következik, és az eredménytől függően esetleg bírósági eljárás, mely során meg­fosztják a beteget attól a jogától, hogy hivatalos ügyekben önálló­an cselekedhessen. Ezzel per­sze a beteg még nem gyógyult meg, ez csak a társadalom véde­kezése, hogy a hivataloknak ne kelljen az ő bejelentéseivel, felje­lentéseivel, mint ahogy levél­írónk írta „disznóságaival" foglal­kozniok. A beteg további sorsa attól függ, milyen sikeres lesz a család, a környezet igyekezete, hogy rendszeresen szedje a kényszerkezelésen megállapí­tott és meghatározott gyógysze­reket, rendszeresen eljárjon az ellenőrző vizsgálatokra. S ez gyakran nem sikerül! Kivételes esetekben aztán az ilyen bete­gek intézetben töltik le hátralévő életüket, saját sértettségük és a világ iránti gyűlöletük falaival kö­rülbástyázva! Ami pedig az Ön lelki problémáját illeti, kedves le­vélírónk, tökéletesen meg tu­dom érteni szívfájdalmát, de egy­másnak ellentmondó érzelmeit is. Viszont azt önemésztéssel semmit nem segít sem az édes­anyján, sem a helyzeten. A leg­helyesebb döntés, és a legjobb segítség az lesz, ha a mamát kozzásegíti a kezeléshez, és a le­hető legrövidebb időn belül. Ve­gye fel kérem a kapcsolatot mind az ő kezelőorvosával, mind a körzeti pszichiáterrel, aki kom­petens az ügyben hivatalosan el­járni! S az önmarcangolásait te­gye kérem mielőbb félre! Önnek már családja, férje van, elsősor­ban ott kell helytállnia! Ha szere­ti az állatmeséket, olvassa el ké­rem a gyermekeit a tengerbe do­báló hollóanya meséjét! Kívánok Önnek vasidegeket és sok türel­met. „Újabb aranyeső" jeligére: A fi­am 22 éves. A sorozás folya­mán elvégzett kötelező orvosi vizsgálat alkalmával derült kl, hogy magasabb a bilirubin­szintje a megengedettnél! Ez­zel egy időben jelentkezett a hajhullás is, ami már négy éve, a mai napig tart! A májteszte­ket félévenként megismétlik, az értékek változatlanok. Az orvosok azt mondják, hogy ha a májműködés többi mutatója a normális értéket mutatja, akkor ez csak szépséghiba. A hajhullásra is kipróbáltunk egy csomó s pray-t, habot, haj­szeszt, eredménytelenül. Már akupunktúrás kezeléssel is megpróbálkoztunk, hiába. Hallottuk, hogy Angliában egy kórházban sikeresen gyógyít­ják a legreménytelenebb ese­teket is. Bárhová elmegyünk, csak segíteni tudnánk neki! Kérem segítsen! Sajnos azt az angliai címet nem tudom, talán abban a szer­kesztőségben meg tudják szerez­ni, amelyik a cikket lehozta. A leír­takból egyértelműnek tűnik, hogy a máj évek óta emelkedett biliru­binszintje és a hajhullás között összefüggés van. Addig viszont akkor nem fognak segíteni a kü­lönféle hajszeszek és fürdők, amíg ezt a problémát nem tudják rendezni. A belgyógyászok való­ban ismernek egy olyan tünetet, amit úgy neveztek el, hogy idiopa­tikus bilirubinémia. Az okot nem tudjuk, a beteg nem érzi magát betegnek, de a bilirubinszintje a vérben állandóan emelkedett ér­téket mutat. Gyógyítani sem tud­juk, esetleg diétával mérsékelni a tünetet. Több esetről kaptunk hírt viszont, hogy segítettek a jukka­szaponinok, egy-egy több hónapig tartó méregtelenítő kúra alkalmá­val. Próbálják ki kérem egy féléves kúra erejéig, hátha ebben az eset­ben is sikeres lesz. Javaslom vi­szont hozzákombinálni a lecithin és a B-vitaminok szedését is, mert ezek nagy mértékben szüksége­sek úgy a haj, mint a máj egészsé­ge szempontjából. A kúra idejére legalább előnyben részesítjük a szigorúan vegetáriánus életmó­dot, és javaslom örökre száműzni a fiú életéből az alkohol minden fajtáját, ami alatt nemcsak a pá­linkát, de a sört, bort és a likőröket is értem! Üzenet: Kérem a „Világegye­tem" jeligével ellátott levél író­ját, hogy ha ideje engedi, ke­ressen fel július második felé ben a rendelőmben, hogy konkrétan meg tudjuk beszél­ni problémája megoldásának a lehetőségeit. Várom és megválaszolom ked­ves olvasóinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. ^JÜU! JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Emberi jogok H. L: Kérem szépen, a minap olvastam egy szlovák lapban arról, hogy a szlovákiai bírák, külföldi bírákkal tárgyaltak, illetve értekez­tek valamiféle emberjogi egyezmény valamelyik cikkelyéről. Azt szeretném tudni, hogy valójában miről is van szó, no meg aztán mi­re jók az ilyen tárgyalások? Ez nem fölösleges pénzkidobás? Elsősorban az ilyen - külföldi bí­rákkal folytatott - eszmecserék azért szükségesek, hogy a szlová­kiai bírák megismerjék annak az Emberi jogoknak és alapvető sza­badságjogoknak védelméről szóló 1950. évi római egyezményt, illet­ve az említett egyezmény alkalma­zásával kapcsolatos konkrét prob­lémákat, amelynek megtartására még a föderális Csehszlovákia, később pedig a Szlovák Köztár­saság is kötelezte saját magát. A külföldi bírákkal folytatott találko­zón remélhetőleg szó esett az em­lített egyezmény 10. cikkének al­kalmazásáról, amely kimondja: „Mindenkinek joga van a véle­ménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a vélemé­nyalkotás szabadságát és az in­formációk, eszmék megismerésé­nek és átadásának szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. E cikk nem képezi akadályát an­nak, hogy az államok a rádió-, a mozgókép- vagy televízióvállala­tok működését engedélyhez kös­sék. E kötelezettségekkel és fe­lelősséggel együttjáró szabadsá­gok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alak­szerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankciók­nak vethetők alá, amelyek szük­séges intézkedéseknek minősül­nek egy demokratikus társada­lomban a nemzetbiztonság, a te­rületi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmények megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bi­zalmas információ közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságá­nak fenntartása céljából." A kormány hivatalnokai, szak­értői mostanában véglegesítik a sajtótörvény parlament elé juttat­ható változatát. Az ilyen nemzet­közi, illetve bírák közti találkozó hasznos lehet abból a szempont­ból is, mert ezt a változatot remél­hetőleg a független szlovákiai bŕ­róságok is véleményezhetik. Igaz ugyan az is, hogy véleményezték már az alapítványokról szóló tör­vénytervezetet is, ám a törvényter­vezet csiszolására, tökéletesítésé­re vonatkozó javaslataikat egyál­talán nem vették figyelembe. Nem erősíthetjük meg azt a vé­leményét, hogy itt „fölösleges pénzkidobásról" lenne szó. Tudo­másunk szerint az ilyen tanács­kozásokat, találkozásokat külföl­di bírói szervezetek, kamarák, esetleg alapítványok finanszíroz­zák. A szlovákiai adófizetők ilyen rendezvényekre nem fizetnek rá, ráfizetnek viszont arra, hogy a kormány a törvények megfogal­mazásánál nem hajlandó tanulni az európai tapasztalatokból. Próbaidő P. J.: Március elsején léptem munkába egy, a munkaügyi hivatal által kijelölt cégnél. A február 29-én aláírt munkaszerződésembe három havi próbaidőt írtak be. A munkahelyemen soha nem em­lítették, hogy a munkámmal szemben kifogás lenne, június 4-én mégis átadták a felmondásomat, azzal, hogy próbaidőben szűn­tetik meg a munkaszerződésemet. Jogszerű az ilyen felmondás? Nyilvánvaló, hogy ez nem fel­mondás akart lenni, hanem a munkaviszony próbaidőben tör­ténő megszüntetése. A munkavi­szony próbaidőben történő meg­szüntetését nem a felmondások­ra vonatkozó rendelkezések, ha­nem a Munka Törvénykönyvének egy külön rendelkezése - mégpe­dig az 58. §-a szabályozza. A Munka Törvénykönyvének 58. §-ának első bekezdése sze­rint próbaidőben a munkavállaló és a munkáltató is megszüntethe­ti a munkaviszonyt - mégpedig bármiféle okból vagy akár indok­lás nélkül is. Az 58. § (2) bekezdé­se rendeli el, hogy a munkavi­szony megszüntetéséről szóló ér­tesítést legalább három nappal a munkaviszony tervezett megszün­tetése előtt kézbesíteni kellene a másik félnek. Ez azonban csak egy formális rendelkezés, a meg­sértéséhez nem fűződnek szank­ciók, jogkövetkezmények (egyenlőre a Munka Törvényköny­ve még nagyon sok ilyen szankcio­nálatlan rendelkezést tartalmaz). A munkaviszonyt csak a próba­időben lehet ilyen egyszerűen, ilyen gyorsan megszüntetni. A le­velében közölt időpontokból vi­szont arra lehet következtetni, hogy a munkaviszonya próba­időben történő megszüntetéséről szóló értesítést ön már a próbaidő letelte után kapta meg, márpedig az ilyen munkaviszony-megszün­tetést egyszerűen semmisnek, nem létezőnek kell tekinteni. Ha a munkáltatója mindmáig ragaszko­dik hozzá, akkor önnek minél ha­marább ügyvédhez, vagy jogtaná­csoshoz kell fordulnia, és érvénye­sítenie kell azokat a szankciókat, jogkövetkezményeket, amelyek­kel a Munka Törvénykönyve 61. §­a számol (az említett paragrafus alcíme: „a munkaviszony érvény­telen megszüntetéséből eredő jogigények"). Az említett jogkövetkezmé­nyek érvényesítésének előfelté­tele az, hogy a munkáltatóját ér­tesítse arról, hogy ragaszkodik a további foglalkoztatásához (a le­velében említettek szerint ön ezt a lépést megtette). Ilyen esetben a munkaviszony továbbra is fennáll, és ha a munkáltatója nem tette lehetővé a további munkavégzést, akkor önnek leg­alábbis munkabér-megtérítés jár, mégpedig az átlagos havi kerese­tének összegében és attól a nap­tól, amikor a munkáltatóját érte­sítette, hogy ragaszkodik a továb­bi foglalkoztatásához egészen addig, amíg a munkáltatója le­hetővé nem teszi azt, hogy a munkáját folytassa vagy amíg nem kerül sor a munkaviszony érvényes megszüntetésére. Összegezve az elmondottakat: A munkaviszony úgymond próba­időben történő megszüntetéséről Önt már csak a próbaidő letelte után értesítették. Ez annyit jelent, hogy a munkaviszonyt teljesen ér­vénytelen módon próbálták meg­szüntetni. Ön, a levelében közöl­tek szerint értesítette a munkálta­tóját arról, hogy továbbra is dol­gozni akar. A munkáltatója ilyen esetben két lehetőség között vá­laszthat. Vállal egy munkaügyi pert, vállalja azt, hogy munkabér­megtérítést fizet arra az időre, amíg nem teszi önnek lehetővé a munkája folytatását. Vállalja azt, hogy fizeti a bírósági költségeket, illetve az ügyvédi honoráriumot is, ha ön úgy gondolja, hogy egy ilyen jogvitában rászorulna ügyvé­di segítségre (a bírósági bead­vány ügyvéd általi megfogalmazá­sára, a bírósági tárgyaláson pedig ügyvédi, jogi érvelésre, jogsegély­re stb.). A másik lehetőség pedig az, hogy nem fizet, kivárja a bíró­ság ítéletét, illetve azt, hogy a bí­róság ítélete alapján munkabér­megtérítés, valamint perköltsé­gek címén egy végrehajtási eljá­rásban az eredetileg követelt összegnek esetleg a töbszörösét vonják le a számlájáról.

Next

/
Thumbnails
Contents