Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-03 / 154. szám, szerda

1996. július 1. PA NOR Á MA ÚJ SZ Ó 7 7 | SZIGETI LASZLO: Mi történt azóta? Alig néhány napja múlt egy éve, hogy a hatalom önkénye le­váltotta tisztségéből az alterna­tív oktatás ellen tiltakozó négy magyar gimnáziumi igazgatót, kiváltva a szlovákiai magyarság tiltakozását. A dél-szlovákiai vá­rosokban ezrek emelték fel sza­vukat a teljes anyanyelvű okta­tás és a jogtalanul leváltott igaz­gatók tisztségükbe való vissza­helyezése mellett. Forró volt a tanévzárás, s csak nehezen csil­lapodtak a kedélyek. Most újra Itt az iskolaév vége, s úgy tűnik, a tavalyi eufóriából nem sok maradt. Vagy talán nincs rá okunk, hogy nyugtalan­kodjunk? Úgy érezzük, elmúlt a veszély, nincs miért tiltakoz­nunk? A nemrég tartott komáro­mi tiltakozó nagygyűlésen meg­jelentek száma erre enged kö­vetkeztetni. Őszintén bevallom, nagyobb tömegre számítottam. Aki számba veszi a szlovákiai magyar oktatásügy elmúlt 12 hónapjának eseményeit, rádöb­ben, hogy a helyzet semmivel sem jobb a tavalyinál. Sőt! Igaz, hogy most nincs alternatív okta­tási fóbia, de van sok más egyéb, ami legalább annyira veszélyes'lehet, mint az ún. al­ternatív oktatás bevezetése. Az oktatási minisztérium és a tan­ügyi hivatalok nem tétlenkedtek az elmúlt időszakban sem. Nem a parlamenti törvényhozás szint­jén születtek a rendeletek, ha­nem pártpolitikai érdekeket szolgáló hivatalnokok döntöttek a magyar iskolák sorsáról. Takti­kát és módszert változtatva to­vább szorgoskodtak azon, ho­gyan tudnának olyan körülmé­nyeket teremteni, amelyek tel­jes mértékben „biztosítanák a szlovákiai magyarok jövőbeli ér­vényesülését az ország egész te­rületén", és „teljes értékű állam­polgárokká való integrálásukat" (ezek szerint még nem vagyunk azok?). Igaz, hogy nem került sor egyszerre tömeges igazgató­leváltásokra, de nem múlt el hó­nap, hogy egy-két vezető tiszt­ségben levő személyt ne távolí­tottak volna el. Többen önként távoztak, ily módon tiltakozva a hatalom arroganciája ellen. Megítélésem szerint az egy la­kosra eső leváltott iskola- és óvoda igazgatók számát tekintve Szlovákia világelsőségre tett szert. Intézkedések, utasítások, rendeletek és parancsok soka­sága látott napvilágot az utóbbi évben, melyeknek jelentősége abban nyilvánul meg, hogyan le­het csonkítani, csorbítani, csök­kenteni iskoláink magyar mivol­tát. Mert mitől is nevezhetünk magyar oktatási nyelvűnek Szlo­vákiában egy iskolát? Attól bito­san nem, hogy magyarul nem tu­dó igazgató áll az élén, attól sem, hogy magyarul nem vagy alig tudó pedagógusok oktatnak benne. Attól sem, hogy a peda­gógiai dokumentációt állam­nyelven kell vezetni, hogy Petőfi János vitézét az állam nyelvén kell beírni az osztálykönyvbe. A bizonyítványok kétnyelvűségé­nek megszűnése sem erősíti is­koláink magyar jellegét. Akadt már példa arra is, hogy a ma­gyar oktatási nyelvű iskolában a tantestületi gyűlést is államnyel­ven tartották meg. Még iskola­épületeink megjelölésének módjáról is utasításokat kap­tunk, nehogy az éppen arra járó magyarul is el tudja olvasni, mi­lyen intézményről van szó. Az is­kolapecsétekről már nem is be­szélek. Mitől marad magyar az az iskola, ahol az államnyelv ok­tatásának heti óraszáma már lassan meghaladja az oktatási nyelv, az anyanyelv heti óraszá­mát? Hol marad a magyar iskola tekintélye, ha az alapiskolás magyar diák a tantárgyi verse­nyen nem kap anyanyelvű fel­adatlapot, ha a magyar tanítási nyelvű középiskolába felvételiző diáktól megvonják eddig létező jogát, hogy anyanyelvén felvéte­lizzen? Hogyan fejlődhet iskola­hálózatunk, ha egyes járási tan­ügyi igazgatók csak szlovák ok­tatási nyelvű osztályok létesíté­sére hajlandók, s az alacso­nyabb létszámú magyar osztá­lyokat megszüntetéssel, illetve összevonással fenyegetik? Ho­gyan bővüljön iskoláink sok­rétűsége, ha új iskolák megnyi­tására még akkor sem kapunk engedélyt, ha magániskoláról van szó? Hogyan bízhatunk az oktatásügy terén a helyzet javu­lásában, ha a hatalom elveti az önkormányzatiság elvének érvé­nyesülését, ha az új közoktatási törvény alkotásában nem vehe­tünk részt? S mindezek után a hatalom azzal vádol minket, hogy az oktatásügy terén is fo­kozzuk követeléseinket. Nevet­séges. Hogy ki és mit fokoz, a fentiekből teljesen világos. Van tehát miért szólnunk, mi­ért tiltakoznunk. A mai magyar oktatási nyelvű iskolák szellemi­ségüket, feltételrendszerüket, jogi kereteiket tekintve nem azo­nosak az évekkel ezelőttiekkel. Azonban ha minden utasítást, rendeletet birkamód végrehaj­tunk, ha fejünket lehajtva, csöndben vállaljuk a cinkossá­got, ha részt vállalunk iskoláink, intézményeink jellegének meg­változtatásában, ha a parancs­uralom bólogatójánosaivá vá­lunk, egy napon arra ébredünk, hogy önmagunk tettük magyar iskoláinkat hibrid intézmények­ké. Ne a puhatestűek kishitűsé­gével végezzük pedagógiai hiva­tásunkat, hanem gerinces em­berekhez méltó kiállással vállal­juk a küzdelmet. Itt az ideje, hogy fölemeljük a fejünket és vállaljuk küldetésünket, mely a magyar iskolák megmaradását szolgálja. Homogenizáló minisztériumi tudathasadás Mint arról lapunkban már hírt adtunk (Óvoda a Város szélén, 1996.5.29), az okta­tási minisztérium kezdeményezésére a Du­naszerdahelyi Járási Tanügyi Hivatal úgy döntött, hogy egynyelvűsíti a somorjai Szél utcai és Mária utcai - jelenleg még vegyes ­óvodát. A Szél utcai magyar osztályt a Mária utcai óvoda, a Mária utcai szlovák osztályt a Szél utcai óvoda épületébe helyezi át, alapo­san megnehezítve a szülők dolgát, akik reg­gelente jóval hosszabb utat kényszerülnek megtenni munkába indulás előtt gyermeke­ikkel. A Szél utcai óvodát látogató magyar gyermekek szülei tiltakoztak a tanügyi igaz­gatóság döntése ellen. Levelüket a tanügyi igazgatóságnak és az oktatási minisztérium illetékes osztályának címezték. Petíciójukat támogatta a városi önkormányzat és a Szél utcai óvoda szlovák osztályát látogató gyer­mekek szüleinek közössége is. Az eredmény vajmi sovány. A tanügyi igazgatóság leg­újabb döntésének értelmében ugyan marad­hatnak az osztályok - de csupán egy évre. Hogy utána mi következik, könnyen kitalál­ható, ha figyelembe vesszük, hogy a rendel­kezés a Szél utcai magyar osztályt a Mária utcai óvoda, a Mária utcai szlovák osztályt pedig a Szél utcai óvoda igazgatónőjének ha­táskörébe utalta, mint kihelyezett osztályo­kat. S hogy abszolút vesztese is legyen az ügynek, a tanügyi hivatal a Szél utcai - jelen­leg még vegyes - óvodát közmegelégedésre igazgató Molnár Máriát le kívánja váltani tisztségéből, azzal az indoklással, hogy kvali­fikációja nem felel meg a 41/96 sz. minisz­tériumi rendelet által megszabott követel­ményeknek. A döntés annak ellenére született, hogy a megbeszélésen, amelyen a tanügyi hivataj, a városi önkormányzat és a Szél utcai szülők képviselői vettek részt, és a tanügyi tárca képviselője nem engedélyezte Fóthy János alpolgármesternek, hogy magnóra vegye a beszélgetést, nem volt arról szó, hogy a sta­tus qdo csupán egy évre érvényes. S noha a tanügyi illetékesek szóba hozták az óvodai­gazgatónő "nem megfelelő képesítését", az is csupán mondva csinált ürügy, mivel Mol­nár Mária státusának megfelelő kvalifikáció­val rendelkezik. Ján Jaraba tanügyi igazgató valószínűleg elképzelhetetlennek tartja, hogy egy szlovák és magyar osztályokat működtető intézmény élén magyar nemzeti­ségű vezető álljon. Erre szóban tett is cél­zást, írásban persze nem adta, tudva, hogy ez egyértelmű diszkriminációt jelent. Most már csak az a kérdés, védelmébe veszi-e a városi önkormányzat saját polgárait és azok érdekeit, sarkára tud-e állni az önkényes­kedő oktatási szervekkel szemben? Eddig minden jel arra mutat, hogy a somorjai önkormányzat tudja, mivel tartozik a válasz­tópolgároknak. Kérdés, hogy az adófizetők pénzéből élő minisztérium és tanügyi hivatal hajlanfiáre partnerként kezelni a somorjai adófizető polgárokat és respektálni konkrét kívánságaikat? Az ugyanis, amit az oktatási minisztérium és kiszolgáló szerve, a tanügyi hivatal a so­morjai óvodák esetében csinál, nem más, mint a város lakóinak mindennapi életébe való durva és tökéletesen indokolatlan bea­vatkozás. A homogenizálás, ami alatt a mi­nisztérium az óvodák egynyelvűsítését érti, mesterséges megváltoztatása egy természe­tes, mindenki által elfogadott és tiszteletben tartott állapotnak, a kétnyelvűségnek. So­morja ugyanis, ahol a lakosság 71,2 százalé­ka magyar és 28,5 százaléka szlovák nem­zetiségű, nem homogén. Nem homogének az óvodák sem, amelyek a lakókörzetek igé­nyeinek megfelelően létesültek. Az, hogy egy épületben működtek a szlovák és ma­gyar osztályok, mindeddig senkit sem bán­tott, senkinek sem okozott problémát. Olyan természetes volt, hogy gondolkodni sem gondolkodott el róla senki. A somorjaiaknak ugyanis nincsenek különösebb nemzetiségi előítéleteik, amit az a tény is bizonyít, hogy a magyar többségű város élén szlovák nemze­tiségű polgármester áll. Ezt az - akár ideális­nak és pédaadónak is nevezhető - állapotot igyekszik most mesterségesen megzavarni a minisztérium, semmiféle észszerű érvvel nem indokolható, annál több viszályt és el­lenségeskedést szító homogenizáló rendel­kezésével. Ugyancsak elgondolkoztató, mifé­le célt követ ezzel az oktatási tárca, amely oly szívesen hangsúlyozza az integráció fon­tosságát, és az ún. alternatív oktatás elleni tiltakozást önkéntes nyelvi gettóba vonulás­nak, izolációs törekvésnek minősítette, olyan izolációnak, amelyet Milan Ferko, az államnyelvtörvény atyja egyenesen fasizoid­nak titulált a minap a Slovenská republika hasábjain (Na počiatku bolo slovo, 1996.6.29.). A homogenizálás ellentmond a minisztérium saját programjának is, mivel az egyértelműen a magyar oktatási nyelvű isko­lák kétnyelvűsítését tartja elsődleges felada­tának. Ezt a célt követte a szülők masszív til­takozásán megfeneklett alternativizálási kí­sérlet és ezt követi a nagy titokban készülő, decemberben beterjesztendő új iskolai tör­vény is, amely már az alapfokon négy tan­tárgy szlovák nyelvű oktatását kívánja köte­lezővé tenni a magyar tanítási nyelvű isko­lákban. De ha homogenizálás, akkor miért nem következetes? Miért nem tartja a mi­nisztérium kívánatosnak a magyar óvodák és iskolák egynyelvűségét, s miért tilatkozik kézzel-lábbal a közös igazgatású iskolák szétválasztása ellen? A minisztérium maga sem tud erre válaszolni, valós célját, az asszimilálás vágyát ugyanis nem vallhatja be, ez - főleg külföldön - nem szalonképes, más érvet, indokot pedig nehezen talál. Felnőtt, adófizető állampolgárok minden­napjainak megnehezítését, megszokott kör­nyezetükből kicibált gyerekek rossz közérze­tét valóban nehéz megideologizálni. A mi­nisztérium a következő indoklással rukkolt elő, amikor petícióikkal színvallásra kénysze­rítették a somorjai szülők: "A Dunaszerdahe­lyi Járási Tanügyi Hivatal az óvodaigazga­tónők irányító, módszertani és ellenőrző te­vékenysége minőségi javításának szükségle­téből kiindulva, a nevelési-oktatási folyamat színvonalának fokozása, valamint a gyerme­kek kommunikációs képességeinek intenzí­vebb fejlesztése (...) érdekében hajtja végre a Szél utcai és a Mária utcai óvodák osztá­lyainak cseréjét." Ez mind szépen hangzana, ha a homoge­nizálás végrehajtásával megbízott tanügyi hi­vatalnak valóban szívügye volna a szakmai színvonal javítása. Hogy nem az, bizonyítja annak a járásbeli több mint harminc óvónőnek az esete is, akiktől csupán azért vonta meg a személyi juttatást, mivel részt vettek Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetsége által rende­zett szakmai előadáson. S ahol a szakmai színvonal és a felsorolt egyebek csakis nem­zetiségi alapon történő fölösleges hurcolkod­tatással, a magyar nyelvű óvoda perifériára szorításával érhetők el, ott a tanügyi tárca szakmai felkészültségével és emberi kvalitá­saival vannak bajok. A szomorú az egészben csak az, hogy a minisztérium homogenizálási elképzelései­hez maguk a somorjaik nyújtották tálcán az ötletet. Amikor ugyanis a bölcsőde megszűnésével félig üressé vált Gazdasori óvodát iskolává akarták átalakítani és az óvodásokat más óvodákba széthelyezni, az érintett szülők petícióban tiltakoztak az okta­tási minisztériumnál, s érveik között szere­pelt az is, hogy a Gazdasori az egyetlen nem vegyes, tisztán szlovák nyelvű óvoda a város­ban, márpedig olyan óvodában, ahol magyar osztály is van, a szlovák csoportot látogató gyerekek nem tanulnak meg rendesen szlo­vákul. A petíció írói csak azt felejtették el kö­zölni, hogy nem a magyar óvodások akadá­lyozzák a szlovák csoportos gyerekeket ab­ban, hogy jól beszéljenek szlovákul, hanem az a sajátos körülmény, hogy zömüknek nem szlovák az anyanyelve. Magyarok az istenad­ták. A Szél utcai óvodában még ilyen problé­mák sem léteznek, mivel a magyar osztály szinte hermetikusan el van zárva a szlovák­tól. Még az udvaron is külön játszanak. Egy ilyen udvari játszogatás alkalmával a szlovák csoportot látogató egyik gyerek, aki szlová­kul csak annyit tud, hogy „panyi utyityelka", közelebb merészkedett a magyar ovisok cso­portjához, és hívta távolabb futkározó társát is: „Gyere, verjük meg a magyarokat!" A ma­gyar óvónéni aztán odament hozzá és elma­gyarázta neki, hogy ő is magyar. A fiúcska ugyancsak álmélkodott. A minisztérium ho­mogenizálási terve valószínűleg az ilyen szi­tuációk kiküszöbölésére született. Nehogy megtudja az a rengeteg szlovák ovit látogató somorjai magyar gyerek, hogy magyarnak született. VOJTEK KATALIN Dr. Gaál Imre: „Feljelentést tettem a rendőrségen" Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, március vé­gén a tornaijai gimnázium magyar diákjainak szülői munka­közössége nagygyűlést hívott össze. A megjelent szülők pe­tíciót fogalmaztak és küldtek Eva Slavkovská miniszter­asszonynak, amelyben kérték a tárcavezetőt, hogy vizsgál­tassa ki és hozza nyilvánosságra, kik írták alá azt a neki címzett levelet, amelyben rágalmazták dr. Gaál Imrét, a gimnázium tanárát. Az említett levél miatt a minisztérium ellenőrzést rendelt el a tornaijai gimnáziumban: a tanfel­ügyelő leginkább dr. Gaál Imre történelemtanár óráira volt kíváncsi. A szülők által írt petícióra a napokban érkezett meg a válasz. Ennek kapcsán beszélgettünk az ügy érintett­jével, dr. Gaál Imre tanárral. - A városban többen tudni vélik, hogy a levél csupán alibi volt, az ellenőrzés igazi oka szerintük másban rejlik. Ön is így látja? - ítélje meg ön; én elmon­dom az előzményeket, ame­lyek az 1994/95-ös tanév vé­gére nyúlnak vissza. Akkor összehívták a szülőket és véle­ményt kértek tőlük az alterna­tív oktatás bevezetéséről. A szülők keményen felszólaltak a tanárok ellen, és felszólítot­tak bennünket, hogy tegyünk meg mindent az alternatív ok­tatás bevezetése ellen. Ekkor én szót kértem és elmondtam, hogy bennünket, pedagóguso­kat figyelmeztettek, ne avat­kozzunk az ügybe, hadd dönt­senek a szülők. Sajnos, úgy ta­pasztaltam, hogy feletteseim a felszólalásomat egyfajta állás­foglalásnak tekintették és úgy ítélték meg, hogy beavatkoz­tam, pontosabban, hogy isko­lánkban meghiúsítottam az al­ternatív oktatás bevezetését. Ez volt az egyik eset, amely elindította ellenem a lavinát, a másik közvetlen a tanév ele­jén, szeptember 4-én történt. Az Új Szó szombati számában megjelent a felhívás, amelyet a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége a rimaszomba­ti tanácskozásáról adott közre. Hétfőn kértem a kollégákat, hogy az alapszervezetünkön keresztül nyilvánítsunk véle­ményt. Mondanom sem kell, hogy ez az ötletem nem tet­szett mindenkinek, vezetőink elzárkóztak a véleménynyilvá­nítástól, s a gyűlésből sem lett végül semmi. Néhányan mégis összejöttünk, persze nem hiva­talosan és megvitattuk a felhí­vás tartalmát. - A miniszeterasszonynak küldött levélben, gondolom, mindezt megírták a „magyar" s züiők. - Nem, abban a levélben egészen másról van szó. A Ma­gyar Kerszténydemokrata Moz­galom tornaijai alapszerveze­tének elnökeként januárban felszólaltam a Zoltán-kerti nagygyűlésen, amelyen el­mondtam néhány idézetet. A verssorokat forgatták ki a levél írói és olyanokat állítottak ró­lam, ami nem igaz, tehát meg­rágalmaztak. - Én úgy tudtam, hogy a le­velet senki nem írta alá: névte­len levélről beszéltek a szülők. - Igen, a tanfelügyelő min­daddig névtelen levélről be­szélt, amíg elzárkóztam annak a vélményezése elől, mond­ván: „névtelen levelet nem fo­gok véleményezni". Akkor de­rült ki, hogy nem névtelen. Úgy három-négy méter távolságból megmutatták az ominózus le­velet: a szöveg alatt láttam az aláírásokat, de nem tudtam el­olvasni. „Hiszen szlovák osztá­lyokban nem tanítok, sőt nem is helyettesítettem" érveltem. „Magyar szülők írták" - hang­zott a válasz, ami váratlanul ért. De nemcsak engem, a szülőket is. Az egymásra muto­gatás helyett tanácskozást hív­tak össze, petíciót fogalmaz­tak, amelyet körülbelül három­százan írtak alá. Szinte minden magyar szülő aláírta: ebben kérték a miniszterasszonyt, hozza nyilvánosságra, kik azok a magyar szülők, akik az omi­nózus levelet aláírták. A válasz megérkezett; különböző indok­lást tartalmaz, de a szülők kér­désére nem adott választ. Ezek után ismeretlen rágalmazók el­len feljelentést tettem a rendőrségen. FARKAS OTTÓ Nyári egyetem A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége az idén is­mét - immár ötödik alkalommal - megrendezi a pedagógu­sok nyári egyetemét. A rendezvényre július első két hetében kerül sor Rimaszombatban és Deákin. Rimaszombat, 1996. július 1-5. Helyszín: Mezőgazdasági Szaktanintézet (Stredné odborné učilište potravinársko-poľnohospodárske, Okružná ul.) Program: 1. Magyar nyelv és irodalom 2. Személyiségfejlesztés az iskolában 3. Konfliktusmegoldó pedagógia Deáki, 1996. július 7-13. Helyszín: művelődési ház Program: 1. Óvodapedagógia 2. Alapiskola 1-4. évf. 3. Konfliktusmegoldó pedagógia 4. Iskolavezetés 5. Ének-zene (a Vass Lajos Kórus összpontosítása) Mindkét helyen gazdag a kiegészítő programok kínálata is (kiállítás a honfoglalásról, Bárdos Ágnes estje, Korzenszky Ri­chárd előadása az 1000 éves iskoláról, tankönyvbemutató, Tompa Mihály nyomában - tanulmányút, a Vass LAjos Kórus hangversenye, stb.). A Rimaszombati NYE július l-jén 14.00 órakor kezdődik, jú­lius 5-én 12.00 órakor végződik. Deákin az ünnepélyes megnyitó július 7-én lesz 18.00 óra­kor, a zárórész (Korzenszky Richárd előadása, az öt év kiérté­kelése és a Vass Lajos Kórus fellépése) július 12-én 16.00 órakor kezdődik. További információkat az alábbi helyeken lehet kérni: SZMPSZ iroda - 0819 4076 (a NYE kezdetéig) Csúsz Ilona (Rimaszombat) - 0866 22175 Deáki művelődési ház - 0706 4597 (a NYE ideje alatt).

Next

/
Thumbnails
Contents