Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-03 / 154. szám, szerda

1996. július 3. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó í 5 | Csodaországban Most már ismerfem Csodaországot. Úgy hívják, hogy Cseh Köztársaság. Adatai nyugat-európai mértékkel mérve is szemkápráztatóan a növekedés évi 5,5 százalék, a munkanélküliség 3,5 százalékos, az infláció egyjegyű: 8,3 százalékos. Kelet- és Közép-Európa valamennyi rendszerváltó országa elszégyellheti magát. (...) De ez mind semmi. Emlékszem, Csehországban akkor is minimális volt a „hivatalos" munkanélküliség, amikor - hasonlóan mihozzánk - a rendszerváltás nyomán a nemzeti össztermék vagy 30 százalékot zsugorodott. Akadtak ugyan rosszmájúak, akik megkérdezték, hogy „uram.jriaguk arra büszkék, hogy változatlan létszámú munkaerőhad állít elő 30 százalékkal kevesebbet, mint korábban?" - de ilyenek nem voltak nagy számban. Mivel a csehek angolul, elegánsan, világszínvonalon reklámozták magukat, a nyugati hallgatóság mindig is evett a cseh miniszterek tenyeréből. Mindig is kellett egy sikerország. ... nézzük, hogyan van az, hogy Magyarországra 1990 óta a működőtőke többszöröse jött be, mint Csehországba, de mi csak minimális növekedést tudunk felmutatni, a csehek meg, majdnem tisztán saját erőből (különben honnan?), egy ázsiai méretűt??! Saját erőből újulnak meg technológiailag is? Hogy van az, hogy egy gazdaság, amelyik évek óta teljesen liberalizáltnak mondja magát, csak egy-két hónapja mutat ki mérleggondokat? Nem az az igazság, hogy az importot valójában csak - mert minden növekvő gazdaság veszettül importéhes - hónapokkal ezelőtt liberalizálták, és rögtön kiütött a baj... Nem az, hogy eddig az összes lényeges döntés végrehajtását, az igazi privatizációtól a csődtörvényig, az igazi liberalizációtól a'jóléti rendszerek reformjáig folyvást halogatták? (...) Az igazság órájának egyszer ütnie kell. Minálunk legalábbis nincs közgazdász, akit etetni lehetne azzal, hogy Klausék olyannyira „különböző", olyannyira „sikeres", liberális gazdaságpolitikát folytattak eddig, hogy pár év alatt totálisan feledtetni tudták Csehország rigorózusan sztálinista múltját, amelyik 1989 végéig eltartott. (Annyira szovjethűek voltak, hogy még hitelt sem vettek fel Nyugatról.) Feltalálták volna a spanyolviaszt? (...) Ugyan kérem! Meséljék az adataikat (amelyekről nem állítom, hogy hamisak) „a Kóbinak"! - mint mondani szokás. És ha mesélnek, meséljék el, hogy mi a látszat mögött a lényeg. Meséljenek arról, hogy liberalizáció helyett nagyon ügyesen ellenőrizték az árakat és a béreket. Meg arról, hogy miközben a többi volt kommunista országot agyonnyomja az adósságszolgálat, a cseh költségvetésnek folyamatosan tartalékai támadnak, amiket mindig felélhet. A cseh költségvetés kiadási oldalára (adósságtörlesztés+kamatok formájában) évről évre 100 milliárd forintokkal kisebb teher nehezedik, mint amennyi a miénkre. Minden tiszteletem mellett is azt kell mondanom: a többi mese. Azonos kiinduló adottságok és feltételek mellett semmilyen gazdaságpolitika nem tud annyit lendíteni vagy rontani a fejlődésen, mint amennyi a cseh és magyar makroszintű mutatók összevetéséből adódna. A reálgazdaságban nincsenek csodák. Én meg nem vagyok Alice. Hanem: ACZÉLENDRE Népszabadság Nudliland Megint egy cím, melynek olvastán jól megérdemelt nyári szünidejüket töltő nyelvtanárnők és nyelvtanárok kapnak rángatózva a fejükhöz, és kezdik el keresni a háztartásban fellelhető legnagyobb méretű konyhakést, valamint a szerkesztőség címét. Állj! Nem vagyok nyelvmerénylő, napszúrást sem kaptam - erről gondoskodnak a mélyen tisztelt meteurológusok - csupán csak Kishazánkat bátorkodtam aktuálisan Nudlilandnak becézni. Hogy miért, az majd később kiderül, ha le nem váltják az ügyben nyomozó rendőrtiszteket. Mellesleg nem csupán a pedagógusok töltik ilyenkor szabadságukat, a publicista is ember, rá is ráfér néha egy hét szabadság, amikor végre nemcsak ír, hanem olvas is. Olvas, méghozzá klasszikusokat, mint például a Szlovák Statisztikai Hivatal felmérését arról, hogy mire telik a havi bevételből a háztartásokban jelentkező igények kielégítésére. Csak margóra jegyzem meg: a parlament 16. ülésén történésszé avanzsált egynémely honanya is inkább a felmérés számadatait elemezné, mintsem azt, hogy ki, mikor és honnan érkezett e kies tájra... Mert riasztók ezek a számok. Mindössze az alapvető létszükségletek kielégítésére élelem, ruházat, lakás - elég a havi bevétel, és ott is csak a megkérdezettek hetvenhat százalékának. Kulturális igények kielégítésére, szolgáltatásokra, gyermekek, szülők támogatására, a háztartás felújítására, takarékosságra, külföldi utazásra már nem futja. Nem vagyok egy számbűvész, matektudásom kimerül annyiban, hogy a H2S0

4 képlet segítségével ki tudjam számítani az ultrahang terjedési sebességét a paradicsomos kelkáposzta-főzelékben, de azért ezek a százalékok legalábbis kétségessé teszik számomra azt a kijelentést, hogy Kishazánk hamarosan Svájc színvonalára emelkedik. Nézzük, mondjuk, a külföldi szabadságokat. Itt van mindjárt Korfu. Pontosabban, a felmérés szerint kilencvenegy százalékunknak Korfu nem itt van, hanem ott, és nem mindjárt, hanem majd talán... Ha „átköltözik a kert alá". Addig is marad a nudlista strand. (Honti Zoli sógorom becézi nemes egyszerűséggel a nudistákat nudlistáknak, talán azért, mert vidékükön az ízletes krumplinudlit „angyalbögyörőnek" hívják...) S ha Kishazánk gondos kormánya így folytatja tovább, a polgár úgy lerongyolódik, hogy gatyája sem marad, a „svájci" zászló helyett a határokra kitehetjük a lobogót: Nudliland... KERTÉSZ GÁBOR KOMMENTÁRUNK Oskar F. családját megfigyelik Os kar F.-nek, a Szlovák Információs Szolgálat volt tagjának a családját megfigyelés alatt tartják, ezért Oskar F. édesapja az államfőhöz, a kormányfőhöz, a SZISZ igazgatójához és a politikai pártokhoz fordul, hogy gátolják meg az állandó megfigyelést. František F. a következőket mondta: „Nem veszélyeztetjük Szlovákiát, nem vagyunk a maffia tagjai, nem kereskedünk kábítószerrel. Hogy kik figyelnek meg, azt nem tudom megmondani, de feltételezem, hogy a SZISZ munkatársairól van szó. A megfigyelés során használt autók típusát és rendszámát feljegyeztem." Oskar F. apja szerint családját már kilenc hónapja megfigyelés alatt tartják. „Megközelítőleg három vagy négy hete fokozott mozgást tapasztalok. Ez előjátéka lehet egy olyan dolognak, ami senkinek sem használ. Hiszem, hogy a felelős személyek, pártok és szervezetek véget vetnek a jelenlegi helyzetnek, és családom visszanyeri korábbi biztonságérzetét" - közölte František F. „Meggyilkolása előtt mintegy másfél hónappal Róbert Remiáš Číž őrnagynak szót ejtett személye megfigyeléséről, konkrét tényeket említett, és leszögezte: azért szólt, hogy abban az esetben, ha valami történne vele, tudják, hol keressék a vétkeseket. Sajnos, a történet végét már ismerjük" - jelentette ki František F. Sme (Rövidítve) Szlovákia és az EU-NATO-tagság „Vladimír Meólarnak komoly munkájába kerül, hogy meggyőzze az embereket: országa kész a NATO- és az EU-tagságra" - állapítja meg legfrissebb számában az amerikai Newsweek hírmagazin. A lap utal a szlovák kormányfő múlt heti nyilatkozatára, mely szerint Szlovákia rendezett és demokratikus ország. „Egy apró hiba van csak ebben az érvelésben - véli a lap munkatársa. - Az, hogy nem így van." A magazin szerint gazdaságilag Szlovákia joggal számíthatna tagságra a nyugati szövetségekben. Az infláció a térségben a legalacsonyabb (6,1 százalék); a gazdasági növekedés eléri a 7,1 százalékot; a gazdaság közel kétharmada magánkézben van, a munkanélküliség kelet-európai mércével elviselhető (13,7 százalékos). „A NATO és az EU meggyőzéséhez azonban ennél többre lesz szüksége" - véli a cikk szerzője. A „demokratikus és rendezett" állapotokat megkérdőjelező tényezők számbavételekor utal a szlovákot egyedüli hivatalos nyelvvé nyilvánító törvényre; a nem kormányzati szervezetek tevékenységét korlátozó rendelkezésekre, valamint arra a jogszabályra, amely bűncselekménynek minősíti, ha egy szlovák külföldön kedvezőtlenül nyilatkozik hazájáról. „Még nyugtalanítóbb a privatizáció alakulása, amelyben Mečiar állami vállalatokat juttat politikai szövetségeseinek" folytatódik az elemzés. Példaként említi az ország legjelentősebb exportbázisának számító Kelet-szlovákiai Vasművet, amelyet most a kormány közlekedési minisztere ellenőriz. „Mindezt betetőzi Mečiar politikai vendettája Michal Kováč államfővel szemben." A Newsweek emlékeztet: a Nyugat máris reagált, és visszatáncolt korábbi álláspontjától. Az amerikai kongresszus júniusban határozatban szorgalmazta Csehország, Lengyelország és Magyarország mielőbbi NATO-tagságát, de nem említette Szlovákiát. Richard Holbrooke korábbi külügyi államtitkár-helyettes a szlovák vezetés értésére adta: az év végéig rendbe kell tenniük az ország szénáját, ha tagságot akarnak a NATO-ban. Egyes eurokraták ódzkodnak Szlovákia bebocsátásától, mivel „mihelyt benn lesznek (az EU-ban), nem marad semmilyen eszköz a (pozsonyi) belpolitika befolyásolására". Még Mečiar is elismeri, hogy hazája csatlakozása nem lesz sima ügy. Hiteltelen ígéretek Vladimír Mečiar műit héten szerdán az Európa Tanács parlamenti közgyűlése előtt védelmezte a szlovák nyelvtörvényt, és fogyasztóvédelmi intézkedésnek nevezte. A strasbourgi ülésen felszólaló Mečiar szerint ezzel biztosított Szlovákiában, hogy minden forgalomba kerülő termékre, például gyógyszeres dobozokra szlovákul írják rá a használati utasítást. Kijelentette, hogy Szlovákia hamarosan ratifikálja az Európa Tanácsnak a kisebbségi nyelvek védelméről szóló chartáját. A hazaérkezése alkalmából megtartott sajtóértekezleten ironikus hangnemben említette, hogy azt kérdezték tőle, miért nem engedik a nyelvfelügyelők a boldogító igen magyar nyelven történő elhangzását, merthogy ő semmiféle nyelvfelügyelőkről nem tud. És egyáltalán: nálunk, Szlovákiában a boldogító igent ki lehet mondani magyarul, angolul és bármilyen más nyelven is. Mečiar mindenesetre nem tett említést arról a korábbi elképzelésről, ígéretről, hogy hamarosan megszületik a kisebbségekről szóló, illetve a nyelvük használatát szabályozó törvény is, holott a köztársasági elnök éppen egy ilyen ígéretben bízva írta alá a hírhedt nyelvtörvényt, és az EU két tagállama képviselőinek hétfői látogatása során is elhangzott, hogy az Európa Parlamentben nagy zavart okozott többek közt az említett törvény elfogadásának a halasztgatása. Egyébként ilyen törvény tervezetének a megfogalmazása, elfogadása a kormány jogalkotási tervében nem szerepel. Mečiar nem idézte Hudec kulturális minisztert sem, aki a nyelvtörvény védelmében annak idején azt állította, hogy nálunk 34 törvény szabályozza a kisebbségi nyelvek használatát (újabban már csak tizenvalahány törvényt emlegetnek, pedig még ez is egy rendkívül túlbecsült adat), és nem idézte Milan Ferko főosztályvezetőt sem, akinek egy két hónappal ezelőtti állásfoglalása szerint az állami szervek előtti esküvők során az ország egész területén kötelezően használandó a szlovák nyelv. A. Nagy László, az MPP elnöke ennek az írásbeli állásfoglalásnak a fénymásolatát újságíróknak átadva kijelentette: „Mečiarnak rossz informátorai vannak vagy tudatosan hazudik." Rögtön másnap jelent meg a kultuszminisztérium válasza, amely cáfolni igyekezett azt, hogy Mečiar hazudott volna, de egyben az is kiderült belőle, hogy a polgári esküvőkön valóban nem mondható ki a boldogító igen, illetve magyarul csak akkor, ha a szertartáson megjelenik egy hivatalos tolmács is. Ami a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájához való csatlakozást illeti, erről már korábban, így például a nyelvtörvény elfogadásakor is szó esett, mindeddig azonban ez is csak a latolgatások, számonkérhetetlen, bizonytalan ígéretek stílusában történt. Nincs tudomásunk olyan lépésekről, intézkedésekről, amelyek az említett charta elfogadására irányulnának. Egyszerűen ismét csak egy mečiari problémaelkenésről van szó. Másrészt azt is el kell mondani, hogy a koalíció ezt a chartát különösebb problémák nélkül ratifikálhatná, és a mi helyzetünkön ezzel sem változtatna. Ezzel még nem kapnánk több jogot, mint amennyivel jelenleg bírunk, sőt nem is igen hivatkozhatnánk erre a nemzetközi egyezményre, mert az inkább csak az államok számára állapít meg kötelezettségeket, a nyelvi kisebbségek tagjai számára viszont alanyi jogokat nem. Az egész egyezmény tele van olyan kifejezésekkel, mint például: a felek (az aláíró államok) vállalják, engedélyezik, bátorítják, biztosítják, támogatják, figyelembe veszik, megkönnyítik, erőfeszítéseket, illetve megfelelő lépéseket tesznek... Mečiarnak talán jól jött volna, ha ismét mártírként távozhatott volna a kormányból, hiszen ezt a nemzetközi nyilvánosság előtt tett ígéretet ebben az esetben nem neki kellene teljesítenie. Hasonló helyzet előfordult már az Európa Tanácsba történő felvétel feltételeinek a teljesítésekor is. Mečiar tett ígéretet a nevek magyar anyakönyvezésére, a helységnevekre stb. vonatkozóan. Ezt az ígéretet Jozef Moravčík kérészéletű kormánya teljesítette, de amikor ezt megtette, Mečiar kis híján nemzetárulással vádolta meg a Moravčík-kabinetet. Egyébként az, hogy Mečiar egyáltalán nem gondolja komolyan ígéreteit, kitűnik a parlament hétfői tanácskozásából is, amelyen a Mečiar vezette DSZM képviselői egyáltalán nem szavazták meg azt, amire Mečiar állítólag írásbeli ígéretet adott a Demokratikus Baloldal Pártjának. Azaz: most már csak az a kérdés, hogy ki és mikor fogja teljesíteni Mečiar múlt héten elhangzott ígéreteit. AHOGY ÉN LÁTOM Csábítások és csapdák a kisebbségi politizálásban Ha a Magyar Koalíció pártjai valóban komolyan veszik feladatukat, minél rövidebb időn belül el kellene dönteniük, hogy látványosan akarnak-e politizálni, vagy eredményesen. Lévén hogy elsősorban a szlovákiai és a magyarországi politikai szokások hatnak rájuk, nagyon hasznos volna, ha vezetőik azon is eltűnődnének végre, hogy főképp hosszú távon - melyik irányzat módszereinek követése lenne üdvös a hazai magyarság számára. Formálisan, a kinyilatkoztatások szintjén persze pártjaink már kezdettől, 1989 őszétől fogva megválaszolták e kérdést. A mérsékelt, a legkevésbé nacionalista és legmérsékeltebben populista, a polgári társadalmat leginkább igenlő szlovák politikai erőkhöz vonzódunk, és elutasítjuk a sovinisztákkal, illetve a „bolsevista nosztalgiázókkal" való együttműködés lehetőségét. A magyarországi pártstruktúrából pedig azoknak a politikai erőknek a tapasztalatait vesszük át, amelyek működése előremutató, amelyek - akár így is mondhatjuk kompatibilisabbak Nyugat-Európával. Sajtónkban csúfondáros cikkeket eresztünk meg a szlovákiai politikai folklór megnyilvánulásairól, és megmosolyogjuk a nemzeti történészeket, akik a középkorból merítenek érveket a jelenkor cselekedeteinek igazolásához. Publicistáink - joggal - nevetségessé teszik a hejszlovákok tutajos expedícióit és tábortűzugró csűrdöngölését. A valóságban, a mindennapi politizálásban azonban, sajnos, az tapasztalható, hogy gyakran nem azoktól a szlovákiai politikai irányzatoktól veszünk példát, nem azokkal a magyarországi politikai áramlatokkal azonosulunk, amelyek a nemzeti mérsékletességet tűzték zászlajukra, hanem a módszereket illetően „lekoppintjuk" a zsolnai vörösbarnák és a budapest-rózsadombi „kisgazdák" ötleteit. A Zsolnáról vezényelt és a magyar „kisgazdák" meg csurkisták által ihletett, a Magyar Demokrata Fórum némely történészei által gerjesztett indulatok között mindössze annyi a különbség, hogy Slota és Markuš szlovákul hirdeti az igét, Torgyán, Csurka és társai pedig magyar nyelven folytatják a szellemi kútmérgezést. Az a legmegdöbbentőbb, hogy eddig még alig akadt szlovákiai magyar vezető politikus, aki erre érdemben és határozottan felhívta volna a szlovákiai magyarok figyelmét. Hogy ez így van, az elsősorban annak a következménye, hogy 1989 ősze után úgy alakult ki a szlovákiai magyar politikai struktúra, ahogy kialakult. Igaz, azóta már az ezt a politikai struktúrát Budapesten megálmodó párt - a Magyar Demokrata Fórum - kimutatta foga fehérjét; 1990 és 1994 között tökéletesen sikerűit magát megutáltatnia Magyarország lakosságával, két esztendeje sikerült a politikai élet peremvidékére kerülnie, a szlovákiai magyarságnak azonban - mint általában minden kisebbségnek - nem sikerült gondolatban nyomon követnie a magyarországi történéseket. Ez a tájékozódási fáziseltolódás sok mindennel összefügg. Elsősorban azonban az információhiánnyal függ össze. Egyfajta lendületből cselekvésnek lehetünk szemtanúi. Jellemző, hogy még azt sem voltunk képesek a magyarországi történések alapján kielemezni, hogy például miért került a politika perifériájára az egyébként nagy tettekre hivatott FIDESZ. A politikaelemzők már sok mindennel próbálták magyarázni a fiatal demokraták kudarcát, a lényegre azonban senki sem tapintott rá: Orbán Viktortól és társaitól azért fordult el a velük korábban rokonszenvezők tábora, mert pártjuk a Magyar Demokrata Fórumra kezdett hasonlítani. Nem egészen megalapozatlanul, sőt nagyon is megalapozottan lehet állítani, hogy a szlovákiai magyarság gondolkodásmódja, politikai ízlése hasonlít a magyarországi magyarokéra. Tájékozódásbeli fáziseltolódásunknak a következménye, hogy a szlovákiai magyarok eddig csak részben követték a magyarországiakat, és csak részben fordultak el az MDF történészei által megálmodott politikai irányzattól. Ennek a következménye, hogy még ma is ki vagyunk téve az ebből eredő csábítások és csapdák veszélyének. így még az is előfordulhat, hogy Magyarországon már réges-rég elfelejtik, hogy volt egyszer egy Csurka-párt. egy Magyar Demokrata Fórum, de Dél-Szlovákiában még mindig lesz e „politikai erő" hasonmásának néhány mohikánja.