Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-31 / 177. szám, szerda

J4J ÚJ szó KÜLFÖLD 1996. július 1836. DEAKI NYÁRI EGYETEM 1996 A belső építkezés szükségességét nem­csak magyar nyelvű oktatásunk külső mostoha körülményei diktálják, hanem az a régi tapasztalat Is, hogy ez minden Jól működő, pozitív eredményeket felmutató társadalom alapja. Ez a felismerés vezé­relte a Deákl Nyári Egyetem létrehozóit, akik az Idén ötödik alkalommal szervez­ték meg a hazai magyar pedagógusok tar­talmas továbbképzését. A kezdeti aggódá­sok alaptalannak mutatkoztak: az Idén Is telt ház volt Deáklban, bizonyítva, hogy a belső építkezés és önépítés korparancsát egyre többen tudatosítják. A rendkívül gazdag programból csak kis ízelítő az alábbi három beszámoló. Az emberi erőforrás szervezése Az SZMPSZ V. Deáki Nyári Egyetemének szakmai előké­szítői feladatuknak tekintették, hogy a tavalyi év pozitív visszajel­zései alapján ismét meghirdes­sék az „Eredményes iskola - Ha­tékony iskolavezető" programot. A Győr-Moson-Sopron megyei győri székhelyű Megyei Pedagó glai Intézet vezetői, Annásl Fe­renc igazgató és Görcsné Mú­zsái Viktória igazgatóhelyettes voltak a témavezetők. A négy napos. 32 tanórára felépített program tartalma, módszere, ki­vitelezése követésre méltó. A csoport- és témavezetés kreatív módon történt. A való­ban rövid bevezető vagy tájékoz­tató előadásokat megelőzte vagy követte a differenciált cso­porti vagy egyéni feladat, mely céljától függően elemzést, átte­kintést, tervezést, rendszere­zést, feladattervezést vagy kon­cepciókészítést igényelt az együttműködőktől. A feladat él­végzését plenáris megbeszélés követte, amely mentes volt bár­mily minősítéstől. A résztvevő intézményve­zetők az „Aki változtatni akar, megoldást keres, aki nem, kifo­gást" jelszó első részéhez tartot­ták magukat, ami már a csoport­ba való Jelentkezést Is eleve meghatározta. Az eredményes iskola - haté­kony iskolavezető téma valójá­ban holland adaptált program, amelynek szellemét és módsze­reit a magyarországi oktatási szakemberek segítségével sike resen be lehet építeni a szlová­kiai magyar iskolákba is. Ha má­sért nem, akkor annak tudatosí­tásáért, - hogyan lehetne és kellene működnie az eredményes isko­lának, - tükröt tartva az igazgató­nak, nevelőtestületnek: ilyenek vagyunk, változni kell, hogy eredményesebbek lehessünk. - meg kell tanulni elemezni, feltárni, kívülről látni az iskolát, az egész rendszert, annak jó és a változásra megérett részét, - fel kell tudni vázolni egy jövőképet, ami a problémák meglátásából eredezteti a prob lémamegoldást, a változtatl akarás szándékát. A négy nap alatt kapott infor mációk alapján is jogos pozití­van nyilatkozni a programról, a négy nap alatt végzett munká­ról A csoportfeladatok olyan fel­becsülhetetlen értéket munkál­tak ki a résztvevőkben, mint: - a kooperációs munkavég­zést, - az együttgondolkodást, - kulturált vitát, - a másik fél érvekkel való meggyőzését, - a problémák kívülről való szemlélését, - a rendszer egészében való gondolkodást, az intézményi demokrácia megteremtésének szükséges­ségét, - a rendszer decentralizált működése megteremtésének szükségességét, - az egymásra figyelést, - a párbeszéd szükségessé­gét, - új vezetői magatartást, amelynek középpontjában a kö­zösségért való gondolkodás, fe­lelősség áll, - a változás szükségességét és szükségszerűségét. A csoport az oktatási rend szerek típusainak felvázolásá­ból, a centralizált és a decentra­lizált oktatásirányítási rendszer jellemzőiből kiindulva alaposan áttanulmányozta az Iskolafej­lesztés meghatározóit, lépéseit az 1988-ban Hopkins által meg­fogalmazott SBR-en (School Ba sed Review - iskolára alapozott felmérés) elindulva, az iskolák hatékonyságát vizsgáló kérdőív (csoportszint és iskolaszint) ki­töltésével eljutva az iskolafej­lesztés fázisaihoz. Az SBR által feltártak elvezet­tek a Nyugat-Európában elter­jedt hatékony Iskolamozgalom tanulmányozásához, melynek elve: „Az iskola jelentősen befo­lyásolja a diákok tanulmányi eredményeit." A hatékony Isko­la tényezői: - hangsúly az alapkészsége­ken, - oktatási menedzsment, - pozitív munkalégkör, - magas követelmények, - a tanulók munkájának el­lenőrzése. Minden az osztályokban rea­lizálódik, ahol meghatározó a pedagógus emberi és szakmai felkészültsége. Az eredményes iskolát a pro­fesszionált oktatói magatartás határozza meg minden más mellett, a hangsúly az emberi tényezőn van. Az eredményes iskola külső feltételei, indirekt tényezők: állami oktatásirányítás a NAT által, a társadalmi környezet az ok­tatás tervezéséhez, fejlesztésé­hez ad Irányt, az iskolahasználók (szülők). Belső feltételei: tervszerű cselekvés - az isko­lavezetés és a nevelőtestület szakmai munkája, kondíciók, szakmai felké­szültség, a döntéshelyzetben való részvétel, szakmai kommu­nikáció, helyzetfelmérés- milyen sze­mélyi, tárgyi, anyagi feltételek­kel rendelkezik az Iskola (erre szolgál a SAS- kérdőív A, B. C, D része), személyi feltételek, dokumentáció - fontos a leírt terv. amit az iskola megvalósít. Az iskolavezető feladatai kö­zül (oktatási, adminisztratív, szervezési, iskolapedagógiai) kiemelendő az iskolapedagógi­ái menedzsment jellemzői: - iskolapedagógiai program összeállítása, - az oktatás koordinálása, - az egyes tanárok és tea­mek támogatása, - a tanulói teljesítmények hangsúlyozása, - pozitív tanulási és munka­légkör kialakítása. Az iskolavezető szerepe az In novációs folyamatban 3 szinten valósul meg: 1. a kezdeményezés szintjén: képviseli az innovációt, az Innl­vációs folyamatba, a döntésbe bevonja a tantestületet, az isko­laigazgatót, az iskolafenntartó­tól és a pedagógiai-szakmai szolgáltatótól támogatást bizto sít az innováció kivitelezésére: 2. a kivitelezés szintjén: az összes pedagógus bevonása az újítás kivitelezésébe, a részt­vevők pozitív visszajelzéseinek beépítése, a változtatás hatása­inak közvetítése, követése, visszajelzés; kellő autonómia biztosítása a pedagógusoknak; 3. a beépítés szintjén: az In­tézményvezető feladata a minőségbiztosítás, az anyagi és szakmai támogatás, új pedagó­gusok bevonása a megvalósí­tásba, az iskolai dokumentáció elkészítése. A hatékony iskola az osztá­lyok hatékonysága alapján épül, amelynek alapvető meg­határozója a hatékony oktatás. Ez a hatékony osztályokban tör­ténik. ahol - a hangsúly az alapkészsé­gek begyakorlásán van, - osztályszinten valósul meg a nevelési menedzsment, - mindezt megerősíti a pozi­tív munkalégkör, - magas követeiményekknek kell eleget tenni, - a tanulók teljesítményét fi­gyelemmel kell kisérni. A hatékony oktatást segíti a vezetés és a tervezés mellett a közvetlen oktatás, melynek mo­dellje: - napi áttekintés; előadás, a tananyag bemutatása; gyakor­lás; egyéni feldolgozás;vissza­Jelzés, visszacsatolás; kiértéke­lés. A tanulói tevékenység, amely allappillére a hatékony oktqa­lásnak, négy összetevőből áll: a feladatra szánt effektív időből: a feldolgozott anyag kapcsoló­dik-e a diák képességfeihez; on álló munkavégzés - ez a tevé­kenység teljessége. Az eredményesség szem­pontjából a tanulónak el kell sa­játítania az önálló munkavég­zés négy fázisát, melyek a kö­vetkezők: 1. tananyag 2. szerve­zés 3. szabályok 4. az eredmé­nyek elérése. Az önállóság eléréséhez a gyermek szintjéhez mért, "meg­felelő feladatokat kell adni. A téma és a határidő adott, a megoldási mód, a kutató mun­ka a gyermekre van bízva, amit a higgadt, világos tanári veze­tés segít. így épül fel a tanuló hatékony tanulását biztosító hatékony osztály, s az osztályok hatékony munkája által a nyilvánosság­nak magát megmutató eredmé­nyes Iskola és hatékony veze­tés. Két egymást követő nyári egyetem közel harminc haté­kony vezetőt képzett a szlováki­ai magyar iskolák számára. Elin­dult egy belső építkezési folya­mat, melynek eredményeképp lesz (és van isi) eredményesebb magyar iskola. Jövőre újabb is­kolavezetők élhetnek a haté­kony Iskolavezetés elsajátításá­nak elehetőségével. Csak el kell szánniuk magukat a változásra és a változtatásra. ÁDÁM ZITA „A kisdedóvó nem iskola" A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövet­sége V. Deáki Nyári Egyetemén az SZMPSZ Óvópedagógiai Társasága külön szakcsoport­ban dolgozott. Ez a szakmai társulás két éve, a III. Nyári Egyetem alkalmával alakult meg Deákiban és már számos sikeres rendez­vényt tud maga mögött. Az idei előadásokat a Soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola tanárai tartották. Zi­lahi Józsefné főiskolai docens a magyar óvo dák kialakulását, az óvópedagógia kezdeteit Ismertette. A kisgyermekek közös, nyilvános intézetben való gondozásának és nevelésé­nek alapjait Brunszvlk Teréz grófnő rakta le, aki 1828-ban Budán létrehozta az első ma­gyarországi óvodát Angyalkert néven. A mai Szlovákia területén az első óvoda 1829-ben létesült Besztercebányán. Ney Ferenc, a ma­gyar óvodaügy egyik úttörője 140 éwel ezelőtt máig érvényesen így fogalmazta meg az óvoda feladatát:.. A kisdedóvás célja: meg­óvni a gyermekeket minden testi és lelki ve­szélyektől. A kisdedóvó intézet nem iskola, minélfogva annak feladata nem is a valósá­gos tanitás, hanem inkább fejlesztése a testi es lelki tehetségeknek. A kisdedek idejüknek nagy részét játékban töltik, men a játék azon eleme a gyermeki kornak, melyben legkedve sebben Idóz. A gyermeket valóságos tanulás­ra 6-7 éves kora előtt fogni nem tanácsos." " Stockert Károlyne pszichológus a permek jogairól és szükségleteiről tartott előadást, melyben hangsúlyozta: minden gyermeknek Joga van a gyermekkorhoz. Ez azonban idő előtt véget ér, ha túl korán kényszerül szembe­sülni a felnőtt világ számára megemészthetet­len és feldolgozhatatlan problémáival (pl. ko­rai, direkt oktatás-tanítás, rosszul értelmezett Iskolára felkészítés, túl laza és az életkorok ha­tárait elmosó ún. „felszabadult nevelés".) Dr.SImon Tamás főiskolai docens az óvo­dai nevelés célját elemezte, amely nem más, mint a sokoldalú, harmonikus személyiség ki­alakítása. Az óvópedagógusoknak figyelembe kell venniük a gyermekek életkorát, szükség­leteit, jogait és a szülők igényeit. Vagyis olyan környezetet kell teremteniük, ahol az általuk és a társadalom által fontosnak tartott érté­kek jelennek meg a mindennapokban - a gyermekek számára tapasztalatok, ismeretek és szokások formájában. Az előadó Bábosik Istvánt idézte: „Olyan ember nevelése a cél, aki szociálisan értékes és egyénileg eredmé­nyes." Az előadásokat számos felszólalás, véle­ménynyilvánítás követte. Nem hiányzott a tartalmas, valóban a kérdések lényegét érintő vita sem. amely felszabadult légkörét, mindenkit gazdagító konklúzióit tekintve lé­nyegesen eltért a szokványos, csak a kipipál­hatóság kedvéért központilag szervezett ha­zai akcióktól. FEKETE MÁRIA Egy hétig kerestünk önmagunkat PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának Elnök­sége pályázatot hirdet tantárgyi szakértői feladatok ellátására. A tantárgyi szakértő feladatai: az adott tantárgyban szakmai-módszertani fejlesz­tések kezdeményezése és támogatása, továbbképzések tartalmi gondozása, szak­mai társulás kialakítása és vezetése, publikáció. A pályázatnak tartalmazni kell a választott tantárgy megnevezését, a pályázó szak­mai önéletrajzát és programját. . A tantárgyi szakértő feladatait határozott Idejű, az 1996/97-es tanévre szóló szerződés keretében végzi, havi 20 órában Jutalmazása az elnökség által Jóváha­gyott feltetelek szerint, feladatfinanszírozásos alapon történik. Az érdeklődök pályá­zatukat 1996. augusztus 25-ig juttassák el a Szövetség Irodájába: SZMPSZ, P.O.BOX 100, 945 01 Komárno. Bővebb tájékoztatás telefonon a köv. számon: 0819/4076. Az idei nyári egyetem két szakcso­portját konfliktusmegoldó pedagógia címen hirdette meg a pedagógusszö­vetség. Az egyik csoport a nyári szünet első hetében Rimaszombatban Jött össze, a másik egy héttel később Deá kin. Az utóbbinak lehettem tagja, amit a véletlen szerencsének köszönhet tem. E szerencse abból adódott, hogy nem volt elég jelentkező a környezet­védő tanfolyamra, s így jobb híján a konfliktusmegoldó tréninget válasz­tottam. A jobb híján kezdeti elfogultsá­gomat és gyanakvásomot szeretné Il­lusztrálni. Mint sokan mások, én is részt vettem már egy háromnapos Gordon-programon, de utána szomo­rúan kellett tapasztalnom, hogy tekin­télyelvű oktatási rendszerünk harapó­fogójában vergődve vajmi kevés le­hetőség nyílik az ott elsajátítottak ha­tékony gyakorlati alkalmazására. Gyermekkorunktól kezdve olyan „nevelői" hatásoknak vagyunk kitéve, hogy folyvást azt lessük, hol érhet ben­nünket sérelem, mikor kell sün módjá­ra tüskéink mögé bújnunk. A tüske azonban válogatás nélkül szúr, nem­csak a támadót riasztja el, de a simo­gatni akarót is. Thomas Gordon elveti a védekezésnek ezt a fajtáját, s azt ál­lítja, nem megelőzni kell a konfliktuso­kat, hiszen azok az élet velejárói, ha­nem úgy megoldani őket, hogy senki se legyen vesztes vagy győztes. Csak­hogy ehhez jól kellene ismernünk ön­magunkat. Magát pedig az ember csak másokhoz viszonyítva képes megismerni. Kommunikációs rend­szerünk fölöttébb furcsán működik, inkább elfogadtató, mint elfogadó. Ezért alig várja a társalgó fél, hogy szólhasson, magyarázzhasson, miköz­ben folyvást attól retteg, hogy a másik nem érti meg, mit akar mondani, nem figyel rá eléggé, s így véleményét, sőt olykor egész személyiségét szinte rá­tukmálja a partnerére, aki ugyancsak erre törekszik. így aztán a párbeszé­dek, csoportos társalgások, megannyi célt vesztett, fárasztó monológgá vál­nak. Akinek sikerül kibeszélnie ma­gát, megkönnyebbül, aki pedig a tár­salgás alatt háttérbe szorul, legkeve­sebb, hogy hiányérzettel távozik, ha ugyan nem haraggal. Hosszú lenne felsorolni a negatív érzések sokasá­gát, melyeket embertársaink puszta ránk nem figyelése vált ki bennünk. (De jó lenne, ha ennek a ténynek a fi­gyelembe vétele a pedagógusok kom munikáclós kultúrájának egyik alap­kérdésévé válna.) Az emberi kapcsolatok szinte kivé­tel nélkül közösségekhez kötöttek. Közösségi szerepeink közül az elfo­gadás és az elfogadtatás, az én és a te helyzetünktől függően váltogatják egymást. Ha alaposan szemügyre vesszük e mechanizmus működését, hamar rájövünk, milyen nehéz a má síkra figyelnünk. Önként felmerül a kérdés: magunkra vajon tudunk-e? Egy személyiségfejlesztő tréning ­mert ez volt a miénk - rengeteg rejtett problémát képes a felszínre hozni, úgy tárulkoztatja ki az embert, hogy köz­ben a lelkét nem vetkőzteti pőrére, ám kénytelen megszabadulni a Jel­meztől, melyet a különféle társadalmi szerepek aggattak rá. Közben rádöb­ben, hogy nincs is rá szükség. Ilyesmit gyakoroltunk mi egy héten át Deákin és Rimaszombatban. Rozs Ágnes, a tréning vezetője egyszerű pedagógusa egy neves magyarorszá­gi általános Iskolának Szentlőrincen. Ám annak, hogy hol dolgozik és inl a beosztása, most nem volt különö sebb jelentősége. A lényeg, hogy nem hivatásos pszichológus, ám ismer va­lamit, amit bárki megtanulhat anél­kül, hogy fárasztó előadásokat kelle­ne végighallgatnia. Rozs Ágnes játé­kokat hozott nekünk. Nem szólított fel, hanem kórt. hogy legyünk egy másnak Játszótársai. Mindössze hú szan voltunk, a legfiatalabb és a le­gidősebb közti korkülönbség negyven esztendő. De ezt észre se vettük, az életkornak nem volt szerepe. (Milyen figyelmeztető jelzés ez egy pedagó­gusnak!) A valós életkor helyett meg­jelentek köztünk a rég meghalt szülők, nagyszülők, a nemrég szüle­tett gyermekek, unokák. Lélekben meghatványozódtunk, s kötődéseink­nek ezer szálát szőttük, vigyázva, hogy e szálakat se gubanc, se sza­kadás ne károsítsa. Emlékeket tet­tünk elevenné, gondolatokat csiszol­gattunk, miközben a húsz ember al­kotta kör eg/ óriási tükörré vált, amely hol sima volt, hol meg éppen görbe, attól függően, hogy szépnek akartuk-e látni magunkat, vagy mulat ságosnak. Mondják, akkor válik az ember felnőtté, ha saját gyarlóságain jóízűen tud nevetni. A konfliktus persze nem ezt az ér­zést táplálja, de e rövid pár nap alatt sikerült rájönnünk, hogy nem is min­dig feltétlenül rossz. A kérdés az, ho­gyan sikerül megoldanunk, vereség­gel-e avagy mindkét fél megnyugvá­sára. A tréning kiinduló pontjának ne­vezhetnénk az önazonosulás kérdé­sét, melyben fontos szerepe van a ne­vünknek, testalkatunknak, külle­münknek és mozdulatainknak. Nem véletlen, hogy a tréning forgatóköny­ve fontos szerepet szán a némajáté­koknak, hiszen az ember érzelemvilá­gának kifejezésére a nem verbális közlés, az ún. metakommunikáció számtalan formáját Is alkalmazza. Nem kell megijedni ezektől az idegen szakkifejezésektől, mi sem használ­tuk őket, csupán az általuk jelölt le­hetőségeket alkalmaztuk a gordoni szabályok szerint, könnyedén, játéko­san. részben önmagunkért, részben azért, hogy embernevelő szakmánk kívánalmainak a lehető legjobban megfeleljünk. Téved, aki azt hlszil, hogy a pedagógusok továbbképzése elvont lélektani, neveléselméleti problémák fárasztó ismertetéséből áll. Néha csak önmagunkat keres sük, hogy másokban jóbarátokra lel­jünk. Ahogy Rozs Ágnes mondaná, megosztjuk egymással kincseinket. Ha meg tudtuk tenni ezt Rimaszom­batban és Deákin, valószínű, hogy ké­pesek leszünk rá odahaza, az Iskolá­inkban Is. CSICSAY ALAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents