Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-31 / 177. szám, szerda

1996. Július 31. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó [ 5 ) Körülbelül 40 000 háztartás használ elektromos fűtést A Szlovák Villamos Művek szerint az elektromos energia árának emelése az éves fögyasztástól függően eltérő mértékben érinti az egyes háztartásokat. A csak világítást, rádiót, televíziót és hűtőgépet használó, évi 536 kWó-nál kevesebbet fogyasztó BS díjszabású háztartásokban nem szabadna megnyilvánulnia az áremelésnek. A fagyasztót, automata mosógépet, számitógépet és mikrohullámú sütőt használó, évi 1 700 kWó-s fogyasztást elérő háztartások havi kiadásai 17 koronával növekednek. A 7 500 kWó-s éves fogyasztású háztartások (2 500 kWó éjszakai árammal) havonta 58 koroná val fizetnek majd többet. Ezekben általában villanytűzhely és 120 literes bojler is működik. Az áremelest azok érzik majd meg leginkább, akik elektromos energiával fűtenek vagy pedig vizet melegítenek. A BP díjszabásba tartozó háztartások, amelyek éves fogyasztása eléri a 20 000 kWó-t, havonta 226 koronával fizetnek majd többet. A pénzügyminisztérium elemzése szerint az áremelés a lakosság számára 300 millió korona többletkiadást Jelent majd. A Szlovák Villamos Művek adatai alapján a hazai háztartásokban a legtöbb áramot vízmelegítésre használják (24 százalékot), hűtésre és fagyasztásra 19 százalék, főzésre 16 százalék, világításra 9 százalék, fűtésre pedig 8 százalék Jut. DENISA ČIMOVÁ, Národná obroda Az aratás után felmegy a kenyér ára? Az ún Lévai Felhíváshoz először Varannó, Nagymihály, Tőketerebes éS Igló, majd pedig Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Nyitra, Érsekújvár és Tapolcsány környékének termesztől csatlakoztak. Mint ismeretes, a Lévai Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara arra szólította fel a termesztöket, hogy tonnánként 4000 koronánál olcsóbban ne adják el az élelmiszeripari búzát. A monopolellenes hivatalnak pedig arra kellene felügyelnie, hogy a nyereség megfelelően osztódjon el a termesztők, feldolgozók és kereskedők között. A földművelésügyi minisztériumban megerősítették. hogy az állami piacszabályozási alap árai már nem emelkednek. Az ide szánt mennyiség nagy részére már az év elején megkötötték a szerződéseket és kifizették az előleget is. A minisztérium szerint az áremelés Inflációi gerjesztene és az alapvető élelmiszerek ellenőrizhetetlen áremelkedését vonná maga után. P. Magdolen, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara elnöke elmondta, hogy Peter Baco földmúvelesügyl miniszternek a még a becsültnél is alacsonyabb termés és az európai piaci árak ismeretében 3900 koronás árat javasoltak. Végül azonban beleegyeztek a 3700 koronás árba, azzal, hogy csökken az igényelt sikértartalom és a hektolitersúly 780-ról 750 grammra. A piacszabá lyozási alap ezt a korábban kötött szerződések esetében Is figyelembe veszi, vagyis az élelmiszeripari búza helyett takarmánybúzát is átvesz. Vladimír Mečiarnak a búzaexporttal kapcsolatos kijelentésére reagálva megjegyezte, hogy nem a mezőgazdasági termelök szeretnék felverni az árakat. bt, kgm, Práca A kisebbségi önigazgatás nem csak területi autonómiát jelent Szlovákiában valaki már automatikusan feltételezi, hogy ha a magyarok autonómiát emlegetnek, akkor területi autonómiára gondolnak. A szlovák parlamentben Jelen lévő egyetlen magyar part programjában sem szerepel a területi autonómia. Az MKDM és az MPP a kulturális és oktatasügyi önigazgatást részesiti előnyben. Az Együttélés önigazgató régiók kialakítását szeretné, amelyekben elsősorban a kulturális és oktatásügyi téren nyilvánulna meg kisebbségi önigazgatás. A területi autonómiára csak pótmegoldásként tekintenek.... A kisebbségi önigazgatás bizonyos elemei a közelmúltig Szlovákiában Is jelen voltak. A kisebbségi kultúrára szánt pénzt a Pro Slovakia alapnak a kisebbsegek képviselőiből álló bizottsága osztotta szét. Az Iskolák igazgatóinak kinevezése vagy levaltása az iskolaszékektől függött. Elegendő volt viszont a kulturális miniszter döntése és a kisebbségek kisebbségbe szorultak a támogatást osztogató bizottságban. Elegendő volt az oktatásügyi törvény módosítása, es az iskolaszékek nem szólhatnak többé bele az igazgatói poszton történő változásokba A kisebbségek beleszólási lehetősége az őket érintő ügyekbe eddig a hatalom jóindulatától függött. Amint olyan erök Jutottak hatalomra, amelyeknél ez hiányzik, az egész mechanizmus teljesen formálissá vált. Csodálkozhatunk ezután, hogy a kisebbségek azt követelik, hogy autonómia vagy kisebbségi önigazgatás formájában az őket érintő ügyek intézése során függetlenné válhassanak a pillanatnyi parlamenti többség hangulatváltozásaitól? ONDREJ DOSTÁL, SME (Rövidítve) Eldőlt... Nos, úgy túnik. eldőlt. Eldőlt Honti Zoli sógorom szavaival élve. mint Hony a vlpponyban (a vippony ponyvás katonai teherautó), hogy az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa nem kiván támogatást nyújtani Kishazánknak a NATO ba való csatlakozás könnyeb bé tétele érdekében. Mint tudjuk, húsz húsz millió dollárt kap Lengyelország, Csehország és Magyarország, mi viszont egy lyukas centet sem, ami ugye azt is jelenti, hogy reményeink, melyek szerint az első körben jutunk be az Atlanti Szövetségbe - szertefoszlottak. Volt is nagy jövésmenés a hír hallatán. Oušan Slobodník a Legfőbb Kül Ugyes bizottságának rag/a/t táviratilag fogdosták össze, hogy közösen képedjenek el ezen az érthetelten döntésen, megdöbbenjenek, ahogy illik, pedig nem most borult be felettünk az égbolt, a diplomácia virágnyelvén már régóta érkeznek figyelmeztetések, intések, ám illetékeseink vagy nem tudnak diplomata-virágnyelvül vagy a figyelmeztetések lecsurogtak róluk, mint a faira hányt bor sófőzelék. (Elnézést a gusztustalan hasonlatért, csak megpróbáltam - ha nehezemre esik is - közelíteni Slobodník úr és a kormány zó pártok politikusainak stílusához...) A Kongresszus döntése azonban már nem selyemszalvétába csomagolt .ejnye-bejnye", hanem komoly és komor tény, melyet már nem lehet elbliccelni. El is határozta a külügyi bizottság, hogy a tettek mezejére lép, kiáltvánnyal fordul a döntéshozók felé, mintha nem tudná mindenki, hogy kiáltvánnyal nem lehet dollárt fogni, sőt még elismerést sem. Késő már bizonygatni, hogy nálunk kolbászból van a rendőrkordon is és, hogy nálunk kitört a demokrácia. Azt várjuk netán, hogy most az amerikaiak és szövetségeseik magukba szállnak és könnyezve esedeznek bocsánatunkért, csak nehogy megtorló intézkedéseket vezes sünk be ellenük? Vagy, hogy megígérik: ezentöl csak azt hiszik el, amit a DARMOZI vetít, és hogy soha többé nem kételkednek a kormány őszinte szándékaiban? Merőben másként reagált a döntéssel kapcsolastban Őfelsége III. Ugyanaz. Mint mondta, az, hogy nem kapunk anyagi támogatást, az nem Is olyan nagy ügy, nekünk hatszázmillió korona nem pénz. Nem hát, ml egy gazdag ország vasgyunk, nálunk meg a templom egerei is brindzáshaluskán hizlalt macskát tízóraiznak. A hadsereg fejlesztésére is van fedezet, ha akarjuk, egy héten belül minden kis és nagykatona toronyórát kap aranylánccal, tehát gond egy szál se. Ami a döntés politikai súlyát illeti, Mečiar kétféle mércét emleget és a nacionalista, irredenta, agresszív Magyarországot okolja, na meg a köztársasági elnököt és Kishazánk magyar nemzetiségű polgara it. Hát így is meg lehet közelíteni a dolgokat. Félő azonban, hogy ez a fajta megközelítés a visszafordíthatatlan távolodást jelenti majd. A továbbiakban még sok minden eldőlhet. Csak nehogy e döntésektől Kishazánk polgára végképp kifeküdjön... KERTESZ GÁBOR Kis lépések atomdiplomáciája Az utolsó atomrobbantását hajtotta végre Kína. Fontos hír. Kína ugyanis a nukleáris stratégiai fegyverekkel rendelkező „ötök" klubjának utolsó tagja, amely mindmáig dacolt a nemzetközi tiltakozással: továbbra is robbantgatott. Az atomfelhők végét deklaráló nyilatkozatot viszont a tiltakozások sikerének értékelhetnénk, miután a kínai bejelentés kétszeresen is időzített: a több mint három éve tartó genfi atomcsendtárgyalások felújításának napján hangzott el, hogy a nukleáris ötök klubja akár kész lenne garantálni az önmegtartóztatást, s végét vetni a súlyos környezeti kárt okozó atomkísérletnek. A hír Jelentőségét csökkenti ellenben, hogy a moratóriumszerződés olyan államokon - elsősorban Indián - múlik, amelyek nem robbantgatnak, ám potenciális várományosai a nukleárisfegyver-tulajdonosok klubjának. India ugyanis megkötötte magát, és nem vállalja - biztonságára hivatkozva - az önkorlátozást. India tekintélyessége ha nem is tartja életkérdésnek, hogy neki az „ötökkel" azonos termonukleáris arzenálja legyen: elég. ha egyéb biztosítékokat kap - éppen a kínai fenyegetés ellenében biztonságának védelmében. India éppen ezért radikális igénnyel lép fel: akkor hajlandó csatlakozni az ötökhöz, ha létrejön végül is egy atomleszerelési egyezmény. A nemzetközi atomarzenál csökkentése révén az atomklub új tagjai nagyjából a régiekkel azonos védettséget élvezhetnek. Az Ilyen komplex egyezmény kidolgozása azonban újabb éveket venne igénybe. Ha pedig India nem változtatna álláspontján, nem születhetne egyezség a robbantási tilalomról. Kár. Mert a katonai atomegyensúly felelőssége ma mégis az ötöké, ők képesek - együttes erővel - megakadályozni az atomkatasztrófát. Az atomrobbantások tilalma ugyan még nem jelentené az atomfenyegetés végét, de felé egy kis lépést igen. Ezért sajnálatos, ha olyan ország állit sorompót a biztonságteremtés elé, amely pedig az atomsorompót kezdeményezte. N. SÁNDOR LÁSZLÓ i KOMMENTÁRUNK i Itt a piac, hol a piac... Márpedig egyetlen gabonakivitel i engedélyt sein adunk ki a/. idén, jelentette ki a minap Vladimír Mečiar kormányfő a tőle megszokott lehengerlő és leegyszerűsítő stílusban, a hazai gabonapiacon mutatkozó feszültség kezelésére irányuló kormányzati törekvésekéi summázva Mondott ő már ugyan többször is hasonlókat, s amint tudjuk, ezeknek a kategorikus kijelentéseknek a fele sem lett igaz. de az utóbbi hetek történései nyilvánvalóvá tették, hogy a hazai gabonapiacon mutatkozó egyre fokozódó nyomásra már neki is reagálnia kell. mivel az agrártárca nem képes egyedlll állni a gabonatermelők fokozódó követeléseit az idei gabonaárak alakításában. Köztudomású ugyanis, hogy a kormányzatnak a/ ágazati stabilitást jelző kijelentései ellenére a mezőgazdasági termelők javarésze még mindig naponkénti filléres gondokkal küszködik, s minden termelő az aratástól várja, hogy végre komolyabb jövedelemhez jusson, hiszen a nyár közepéig jóformán csak az állattenyésztésből származó bevételekre számíthat, amely mint tudjuk, nálunk még mindig ráfizetéses, Érthető tehát, hogy a termelők a növénytermesztési bevételekből próbálnak meg ötről hatra jutni, s ehhez a végre valódi kereslettel jelentkező gabonapiacon szeretnének megkeresni a pénzüket. Szlovákiai sajátosság, hogy deklarált piaci elvek ellenére a honi agrárgazdaságban továbbra is a központilag meghatározott árak szerint, tegyllk hozzá, eddig a termelők hallgatólagos beleegyezésével, alakultak a dolgok Az Állami Piacszabályozási Alap. amelyet az átalakítás kezdetekor eredetileg azzal a céllal hoztak létre, hogy a belső piacon várt keresletcsökkenés nyomán elszívja a piaci termékfelesleget, s (gy próbálja meg elfogadható szinten tartani a mezőgazdasági termékek termelői árait, szinte monopolhelyzetben van, hiszen az általa megszabott felvásárlási árakat hiába nevezték minimális garantált áraknak, a hazai piacon ezek a termelők számára egyértelműen maximális árat jelentetlek. Az idén vélhetően már sem a földművelési tárca, sem az Állami Piacszabályozási Alap vezérkara nem számolt azzal, hogy a hazai és a külföldi gabonapiacokon rohamosan felfutó kereslettel szemben tartani tudja az eredetileg megállapított 3350 koronás tonnánkénti búzaárat, hiszen már a tavalyi év végén -t ezer korona feletti áron lehelen csak hozzájutni a kenyérgabonához. Logikusnak Unit, hogy felemeljék, s többszöri egyeztetés után meg is született egy kompromisszum, amely a kamarák állal követelt 3900 korona helyett ugyan csupán 3500 koronás alapárra módosította a kenyérbúza árát, de 200 koronás kiegészítő pótlékot is igén annak, aki a/ alapnak adja el a termést. A miniszter a kamarával történt egyeztetés során beleegyezett abba, hogy a felvásárlás minőségi feltételeit is módosítsák. Ügy tűnik azonban, hogy a termelők már nem hisznek az ígéreteknek, s a lévai agrárkamara felhívásához csatlakozva a meghatározó gabonatermelő járások képviselői kijelentették: négyezer korona alatt senkinek nem hajlandók eladni a gabonát, s inkább megfizetik a piacszabályozási alappal előzetesen megkötött szerződések felmondásáén járó büntetéseket. A kormányzat azonnal visszavágott, s a monopólium-ellenes hivatal vi/.sgálatot kezdeményezett a felhívás megfogalmazói ellen, az illetékesek szerint pedig a kialkudott 3700 koronától többet semmiképp nem fizethet az alap, hiszen az már inflációgerjesztő hatású lenne. A termelők viszont azzal érvelnek, a mostani ár alig fedi a termelési ráfordításokat, miközben a szövetkezeti elnökök asztalán a ha/ai árnál jóval magasabb gabonavételi aján latok sorakoznak. Ebben a helyzetben a miniszterelnök állal bejelenten exporttilalmi intézkedésnek vélhetően ugyanolyan les/ a hatása a kereskedőkre, mint a tavalyi korlátozásnak, amikor az agrártárca csak 1(H) ezer tonna gabona kivitelére adott engedélyt, de a/, év végére már 300 ezer tonna gabona került ki az országból. Nemrégiben napvilágra került számvevőszéki jelentésből kiviláglik, hogy az akkori rendelkezés kikerülésében még a minisztériumi illetékesek is as/.isztáltak. Agrárkörökben akkoriban köztudott volt, hogy még az egykori szövetségi szervek állal kiadott licencekre is vittek ki gabonái az országból. Több mini léi évtizede okítják az agrártermelőket a piaci alapelvek elsajátítására és érvényesítésére. Napjainkban, amikor azok végre elsajátították a leckét, s a valódi piaci keresletre reagálva ke/dik szervezni az értékesítést, egyszeriben az in a piros, hol a piros játékot akarják velük játszani, amelyben a kormányzati intézkedésekkel megpróbálják elzárni előlük a fizetőképes piacot. Kétségtelen, hogy az ország gabonaellátásának biztosítása stratégiai kérdés, de vajon nem stratégiai kérdés-e az is, hogy a mezőgazdasági tennelők a világpiaci árs/intfi termelési ráfordítások ellenértékeként ehhez legalább közelítő összeget kapjanak termékeikért? Ellenkező esetben ugyanis akár azt is hihetik a termelők, hogy az. exporttilalom újra csak azt a célt szolgálja, hogy a kormányhoz, közelálló kezekben levő malom számára biztosítsák a hazai piac uralmára szükséges készleteket. £ AHOGY ÉN LÁTOM Népi demars - nem csak az erdélyi magyar elit címére Jjj Megdöbbentő tényeket sorolt fel a minap Bíró A. Zoltán romániai magyar társadalomkutató a Népszabadságban, „...szétesni látszik a korábban egységes, kiszámílható nagyságú és fegyelmezett kisebbségi magyar szavazótábor. A magyar polgármesterek 4.32 000 szavazatot összesítettek, s a megyei vagy helyi tanácsosokra szórt voksok száma sem nagyobb MH) ezernél." Mindig is elvakultságnak, a tényektől való elrugaszkodásnak tekintettem, ha történészek, közvéleménycsinálók és politikusok „egy az egyben" azonosították a Romániában vagy Jugoszláviában élő magyarok helyzetét a szlovákiaiakéval. Ezúttal - úgy vélem - saját értekünkben érdemes lesz szemügyre venni, mi történt Erdélyben, a kh. 2 milliós magyarság legalább másfél millióra tehető választóinak tömege miért lett politikailag passzívabb a vártnál. Érdemes les/., hogy a legközelebbi választásokon bennünkc't iš ne érjen hasonló kellemetlen meglepetés. Az. elemzés szerzője - némileg kajánkodva - e/.t a kifejezést emeli ki közteseimként a jelenség közvetlen okának megnevezésére: „szófogadatlanság". „Az etnikai érvek (választók általi T. M. megj.) figyelmen klvlll hagyása, a független jelöltek támogatása tulajdonképpen erről az engedellenségról s/ól." A szlovákiai magyar sajtóban a/, elmúlt több mint 6 év alatt már megjelent néhány figyelmeztető írás arról, hogy pártjaink bölcsen cselekednének, ha parlamenti képviselőiket arra ösztönöznék, hogy politizálásuk ne csak a legszűkebben értelmezett nemzetiségi lét problémán érintse, hanem érdemben foglalkozzék a/, élei egyéb lertUlcteivel is, elsősorban gazdasági alapjaink megteremtésével. Egyik ilyen témájú írásomban konkrétan azt vetettem az Együttélés káderescinek a szemére, hogy az 1994-es választásoknál jelöltlistájuk kidolgozásakor llama István egyetemi oktatót akinek közgazdasági ismereteit a szlovák politikai erők is általánosan elismerik annyira hálralelték. hogy megválasztása teljesen i 11 u /órikussá vált. Az ilyen gesztus jelzésértékű, és kimondatlanul is a/.t üzeni a választóknak, hogy a/ adott politikai párt a „ha magyar vagy. ránk szavazol" jelszó alatt szerencsélteti lelki terrorjával a kisebbségi honpolgárt. A bajt csak tetézte, hogy az MK listája közös volt, és sem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, sem a Magyar Polgári Párt mérvadói nem vétózták meg ezt a káderpolitikái „remeklést". Ellenben az Együttélés javaslatára bekerült a koalíciós szerződésbe egy olyan klauzula, amely lehetővé tette a/ egyik legnépszerűbb közép-s/.lovákiai közéleti ember, Schwarz Árpád kigolyózását a jelöltlistáról. A/ erdélyi tapasztalatok a/.t mutatják, hogy a/ RMDSZ fentről, a pártközpont által favorizált jelöltjei helyett a választópolgárok legtöbb esetben a helyileg ismeri, független magyar személyiségeket részesítették előnyben. Vagy ha nem e/.t tették, akkor egyszerűen nem mentek el szavazni. Ez a politikai passzivitásba menekülés, még annál is rosszabb, mintha valamelyik mérsékelt román jelöltre szavaztak volna. Valami baj van a szlovákiai magyar politizálás csúcsán lévőkkel. A/l ha kétfelé hasítanak sem írom le, hogy baj van a szlovákiai magyar elittel. Ugyanis az én értelmezésemben ez az idegen szó, hogy „elit" azt jelenti, hogy: kiváló, elsőrendű, legjobb. Hál igen. érvelhetnek azzal, hogy négyévenként, a választások napján a szlovákiai magyar is benyújt hatja a számlát. Csakhogy a/ ilyen érvelés letér a zsarolással. Egyébként az sem hi/.tos. hogy hagyjuk magunkat zsarolni. Az erdélyiek nem hagyták, hanem „demaisot". határozott figyelmeztetési küldtek politikusaik címére, hogy a legközelebbi parlamenti választásokig legyen idejük észhez térni. Szlovákiában nincs fórum, amely kél választás közötti időszakban figyelmeztetné a magyar pártokat az egysíkú politizálás veszélyeire. Igy könnyen előfordulhat, hogy olyan kellemetlen meglepetésben részesülnek, mint a/ RMDSZ a közelmúltban. A múltban voltak próbálkozások különbö/ő értelmiségi fórumok létrehozására. Ezek közül a legtöbbet ígérő, a lévaiaké is „felszívódott". Fel kellene támasztani. Nem azért, hogy a legközelebbi választásokon mind a 17 jelenlegi képviselőnket üiraválass/.uk. hanem, hogy pártjaink vezetői magukba szálljanak, és ne fordulhasson eló. hogy sanyarú helyzetünkben 600 ezer magyar zöme passzivitásba vonul.